radikalizmus bejegyzései

És akkor a fizikai viszontagságok ecsetelése után jöjjön a pszichikai vonulat. Innen is kapta a címét ez a bejegyzés-sorozat, Két világ közt.

Merthogy ott voltunk ugye mi, a barátom, a két fia (16 és 12 évesek), a húgom, meg én, és persze rajtunk kívül még több ezren, zömében jobboldali gondolkodású emberek, hagyományőrzők, skinheadek. Sajnálatomra utóbbiak az idén nagyon sokan képviseltették magukat, avagy csak a kevésbé szélsőséges (kinézetű) emberek maradtak el, ezért tűnt olyan nagynak a skinheadek aránya. Ennek megvan az oka, amire még visszatérek.

Amikor hét évvel ezelőtt, először keveredtem erre a fesztiválra, még sokkal kevesebben voltak, nemcsak a skinek, de úgy általában a létszám is kisebb volt. Akkor sátoroztam életemben először egy táborban. Fiatalabb is voltam, könnyebben is viseltem a viszontagságokat, de ha nem is lett volna így, az alatt a hét alatt annyi élmény ért, mint előtte soha. Nem volt kétséges, hogy a következő évben is kimegyek, aztán megint, és ez így ment évről-évre, amikor is elkezdtem hajtogatni, hogy most már nem. Közben kicsaltam másokat is, és mivel nekik is tetszett, már nem kellett teljesen egyedül eltöltenem ennyi időt. Persze sosem voltam igazán egyedül, hiszen mindig azt tapasztaltam, ha bárhol közbeszólok egy beszélgetésbe, máris ismeretségek köttetnek. Itt sosem volt akadálya a barátkozásnak, mert olyanok voltunk egymásnak, mint egy nagy család, aminek a tagjai régen nem látták ugyan egymást, de azért mindig akad közös témájuk.

Voltak itt nyugdíjasok, családok minden korosztályból, gyerekek a karonülőtől a kamaszig, motorosok, rockerek, skinheadek, FIDESZ-szimpatizánsok, MDF-esek, gyakorlatilag a konzervatív-jobboldali-hagyományőrző gondolatkör és életmód teljes spektruma. Aztán ahogy a barátaim is egyre gyakrabban jártak ki (és vettek rá aztán, hogy szándékaim ellenére velük tartsak), egyre kevésbé foglalkoztam a környezettel, hiszen ott voltunk egymásnak mi. Ettől függetlenül mindig alaposan körülnéztem, hogy megsaccolhassam, többen vagyunk-e, mint egy évvel korábban. Eddig nem is volt ezzel 'probléma', most viszont valahogy szembeötlően sok volt a skinhead.

Amikor a tavalyi (kevésbé terjedelmes) beszámolót írtam az akkor rendezvényről, alaposan kikaptam Rástól, amiért képes voltam szélsőséges (talán neonáci) emberekkel egy levegőt szívni, együtt szórakozni velük. Már akkor is írtam, és most is előre leszögezem, hogy attól, hogy rajtam kívül ilyen vagy olyan emberek is vannak valahol, én még ugyanaz vagyok, és egyáltalán nem érzem, hogy szégyellnem kellene magam mások gondolkodásmódja miatt. Ez a mások helyetti bocsánatkérés a világ egyik leghülyébb dolga. Ilyen elven nem szabadna az Alteregoba mennem, mert ott a melegeket lejárató alakok is vannak, talán még pedofilok is, vagy moziba sem mehetnék, mert mi van, ha a mellettem ülő ember egy erőszaktevő vagy gyilkos. Szóval ezt a vonulatot hanyagolnám, ha lehet.

Ez nem jelenti azt, hogy szeretném a skinheadeket, mert nem is szeretem őket. Amennyit kívülről látok belőlük (valahogy velük sosem sikerült beszédbe elegyednem, de ez nem rajtuk múlott), sokuk rendkívül primitív ember. Még az enyémnél is fekete-fehérebb a gondolkodásuk, és a morál-erkölcs-emberség vonulat tekintetében is egészen máshogy gondolkodnak. Hogy érthető legyen: valószínűleg képesek lennének embert ölni, valamiféle 'szent cél' érdekében (Magyarország faji alapú megtisztítása, a kommunisták elkergetése/likvidálása, stb.) Ugyanúgy nem éreznének gátakat bizonyos esetekben, mint ahogy az általuk ellenségnek tekintett emberek nem éreznek (szerintük), de nem veszik észre, hogy ettől éppen olyanok lesznek, mint azok. Én is keményfejű vagyok, de ők még inkább azok, és gyakran nem is lehet velük szót érteni, mivel az érvek súlya alatt ők is valamiféle vallási fanatikushoz hasonló pózt vesznek föl. Vannak számukra dolgok, amikről képtelenek vitatkozni, mert csak. És ami miatt végképp nem szeretem őket az az, hogy ők sem szeretnek engem. Sőt, gyűlölnek, és az egészben az a vicces, hogy ezt nem is tudják. Melegként én olyan vagyok köztük, mint az öngyilkos-jelölt, aki besétált az oroszlán barlangjába. Ha tudnák, ki vagyok, bizonyosan megaláznának és ellátnák a bajomat, pedig igazán nem kell tartaniuk tőlem.

Míg az ember végigmegy Budapest utcáin, bőven van kin legeltetnie a szemét. Nagyon sok helyes, jólöltözött srác flangál fel-alá. Ezen a fesztiválon azonban annak ellenére, hogy a résztvevők legnagyobb hányadát tízen- és huszonéves srácok teszik ki, igen gyenge a felhozatal. A kopasz fej számomra eleve nem vonzó, ahogy a bakancs vagy a katonai gyakorló sem. Természetesen ezekből van a legtöbb. A szőrös, löttyedt testek szintén taszítanak, a tetoválásokat pedig megint csak nem szeretem. Persze a macikat kedvelőknek vagy a military fetisisztáknak ez egy paradicsom lett volna, de én a hat nap alatt talán ha 5 olyan srácot láttam, akire azt mondtam volna, hogy képes lennék vele lefeküdni. Ehhez jön az obszcén beszéd, a köpködés, az állandó részegség, az igénytelenség és minden egyéb, heterosnak tartott viselkedésforma. Nagyon nem az én világom ez, soha nem is volt. Ettől én mindig balra helyezkedtem el, még ha annyira azért nem is. 

Tavaly már írtam egy gúnyos bejegyzést a skinheadekről, oldalt a linkjét is megtaláljátok (mint a legtöbbet kommentelt írásom). Nem is akarom most azt folytatni, de kiemelnék egy-két jellemző beszédtémát. Az egyik a rendszeres buzizás, köcsögözés. Ez nagyon ment. Amikor ilyet hallottam, mindig elkeseredtem, hiszen még ha a többi 'ellenségükre' rá is tudják fogni, hogy azok ártanak a nemzetnek, az országnak vagy akárkinek, addig a melegek mivel árthatnának? Tudom én, mi az ideológia, na de az (is) nevetséges. Nincs elég sok ellenség, nincs elég ellenségkép? Miért kell minket, szerencsétleneket is vegzálni? Csak azért mert mi gyengébbek vagyunk, akikbe beletörölhetik a lábukat? Vagy valamilyen vallási megfontolásból? Minek, amikor a zömük maximum csak állítja magáról, hogy hívő, de valójában nem az?

Ott van aztán, amikor egyik pontból a másikba tartanak, és közben nekilátnak hülyeségeket skandálni. Például "Mocskos zsidók!", vagy "Mocskos buzik!", de az idén már fejlődés is volt, mert beújítottak egy "Cigánybűnözés, cigánybűnözés, igenis van cigánybűnözés!" jelszót is az eddigiek mellé, amit a 6 nap alatt legalább 600-szor hallottam. Kurva jó erre ébredni, erre feküdni (függetlenül attól, hogy ezzel egyetértek (mármint, hogy igenis van)). A végére már legalább annyira untam, mint az állandó ostorpattogtatást. 

Juj, már megint mennyit írtam...nekem a világ összes felülete sem lenne elég, hogy úgy istenigazából kiírjam magamból a gondolataimat. Most is alig írtam még...na mindegy, rövidre fogom a végét.

Szóval ilyenkor minden évben két világ közt találom magam, azaz egy kicsit felcserélődik az alapfelállás: a buzik közt jobboldali egy hétre buzi lesz a jobboldaliak között. Furcsa, de mindkét világnak autentikus része vagyok, és mindkét világ nekem is a részem. Mármint persze nem a skinheadeké, hanem minden más, amiről eddig nem írtam (pedig szerettem volna), a normális, jobboldali gondolkodású emberek, a hagyományőrzők, kézművesek, néptáncosok, a nemzeti rockot játszó zenekarok, a Kormorán, a Beatrice, a hagyományos kaják, a történelmi, politikai előadások, az íjászkodás, a lovagi játékok és a többi. Szeretem ezt a közvetlenséget, szeretem ezt a bajtársiasságot, szeretem, hogy SOSEM TŰNIK EL SEMMI a sátramból, sem a pénztárcám, sem a mobilom, sem a fényképezőgépem. Nagyon más világ ez, amiből ha bizonyos dolgokat átvennénk a 'rendes' világba, az sokkal jobbá válhatna ezáltal.

Most pedig terjedelmi okoból befejezem a beszámoló ezen részét (még lesz egy), miközben tudom, hogy számtalan támadási felületet nyitottam. Kommentek formájában lehet kérdezni (mert biztosan sok kérdés merült fel), és lehet támadni is, de csak mérsékelten, ha kérhetem.

(Végül egy ideiglenes bekezdés: elindult a Cody's-zal közös fogyasztóvédelmi blogunk, tessék gyakran ránézni, olvasni!)

Valószínűleg most megint belecsapok a lecsóba, de egyrészt a várható hétvégi eseményekhez hasonlatos melegfelvonulás előtt is megszólaltam, másrészt már eddig is emlegettem, hogy a cigányokkal kapcsolatban is tervezek egy bejegyzést.

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a manapság oly közkeletű 'roma' kifejezés helyett én továbbra is a cigány megnevezést fogom alkalmazni, mivel egyáltalán nem kívánok besorolni az általam idiótának tekintett PC (political correctness) alá. Ez olyan, mint egy erényöv, egy önkéntes szájzár, ami csak meggátol abban, hogy értelmes vitát lehessen folytatni a fontos dolgokról, és egyben béklyó is, ami mindenkit meggátol a problémát megoldani képes, határozott cselekedetek megtételében. Aki a politikai korrektség íratlan szabályait követi, eleve elvágja magát a normális vita lehetőségétől, bár aki viszont nem, az meg a PC-t követők előtt teszi magát képtelenné a diskurzusra. Én ennek ellenére maradnék a hagyományos, 'nevezzük nevén a dolgokat' metódusnál.

Másodsorban előre közölném, hogy a cigányokkal kapcsolatban azért merek egy kicsit merészebben fogalmazni, mert én is éltem köztük. Apám harmadik felesége (a mostohaanyám) cigány, ahogy két féltestvérem is. A mostohaanyámat nem ezért utáltam, hanem a jelleme miatt, és ha a környezetemben olyan dehonesztáló kifejezésekkel illettem, amik az etnikai hovatartozására (is) utaltak, azt nem rasszista indítékkal tettem, hanem a keserűség okán. A családomnak ezen része egyébként mindig is 'normális', polgárinak mondható életet élt (manapság inkább a lumpenproletár jelzővel illetném), sosem volt 'problémája' a higiéniával, ahogy a munkával sem, vagy — utóbbi esetében — ha volt is, az nem belülről fakadt, hanem a többségi társadalom előítéletei miatt. Viszont a közvetlen családom cigány tagjain keresztül nem egy esetben csöppentem bele az ő rokonságuk társaságába, és ezekben a szituációkban lehetőségem volt megtapasztalni a cigányság többi, tényleges jellemzőit, kezdve a családcentrikusságtól, a sajátságos vallásosságon és a heves mulatozára való hajlamon át a tulajdonnal kapcsolatos viszonylag laza felfogásig.

Harmadsorban szeretném előrebocsátani, hogy az alábbiakban nem fogok a különféle cigány népcsoportokkal (romungró, beás, lovári, oláh, stb.), azok Magyarországra érkezésének időszakaival és egyéb antropológiai jellemzőkkel foglalkozni, mert ez nem feltétlenül tartozik a témához, és sem kedvem nincs hozzá, sem időm nincs rá. Sokkal érdekesebbek az egyéb társadalmi jellemzőik, mint pl. a társadalmi rétegekben elfoglalt helyük, a mobilitásuk vagy a szociális helyzetük. Mindez talán jelen bejegyzés tartalmának kárára válik, de talán nem lesz szükség ilyen mélységig belemenni a témába.

Hiszen már az is problémás, hogy egyáltalán megfogalmazzuk, ki a cigány. A vonatkozó szociológiai kutatások a konceptualizáláskor (a használt fogalmak konkretizálásakor) jellemzően három metódus közül alkalmazzák valamelyiket. Eszerint az a cigány, akinek az apja és anyja cigány, vagy az a cigány, aki annak tartja magát, vagy az a cigány, akit a környezete annak tart. Mindhárom módszer hagyhat kívánnivalókat maga után, de tekintve, hogy sok esetben a genetikailag (jujjuj!) cigánynak nem mondható emberek között is van több, úgymond cigány viselkedésű ember (lásd pl. a Keleti Pályaudvar környékén a paprika-paradicsom-csokoládé árusok egy részét), ezért én a harmadik meghatározást tartom a leginkább elfogadhatónak. Persze ez sem az igazi, hiszen például a fent már említett családtagjaim egyáltalán nem cigány viselkedésűek, genetikailag viszont összetéveszthetetlenül azok, és nyilván számos hasonló helyzetű ember él még az országban. Maradjunk annyiban, hogy az a cigány, aki 1. külső jegyei alapján cigánynak tekinthető, 2. kulturális és viselkedésbeli jegyei, valamint az általa követett normák tekintetében a cigányság körébe sorolható.

Milyen az a cigány viselkedés? Mik a cigányság normái? Ezek emlegetésével kellemetlen helyzetbe hoztam magam, de mivel minden leírt mondattal közelebb jutunk a cigányokról alkotott véleményem megismeréséhez, és mivel éppen ez a cél, nem bánom. Persze amiatt is nehéz helyzetben vagyok, mert meg kell találnom az arany középutat (vagy egyszerűen csak az elfogadható utat) a szélsőséges előítéletesség és még a nemzetkarakterológia létjogosultságát is megkérdőjelező ultraliberális felfogás között. Álljunk is meg egy pillanatra az előítéletesség kérdéskörénél. Talán nem a leghivatalosabb, de az én szóhasználatomban az előítélet kifejezés azt jelenti, hogy valaki úgy alkot másokról (jellemzően) negatív véleményt, hogy azt nem a saját tapasztalatai alapján, hanem pusztán a vele egy identitásbeli, kulturális, társadalmi (stb.) csoportba tartozó más emberek véleménye alapján alakítja ki. Ezt nevezhetjük tudatlanságnak, de Edmund Burke nyomán egyfajta önvédelmi mechanizmusnak is tekinthetjük. Mindenki döntse el maga, mit gondol róla. Bár részemről megengedem, hogy a cigánysággal szemben nagyfokú a többségi társadalom előítéletessége, ennek jelentős részét én inkább az egyéni életút során szerzett negatív tapasztalatnak tekintem, és nem előítéletnek (avagy jóindulattal a szerzett negatív tapasztalatra épített előítélet-halmaznak). A szélsőségesen előítéletes felfogás szerint a cigányok koszosak, büdösek, tanulatlanok, lopnak, gyilkolnak, duhajkodnak, harsányak, segélyekből élnek, kerülik a munkát és mindenkit átvernek, ezét kerülendők és kirekesztendők. Bár alkalmanként én is élek hasonló leegyszerűsítésekkel, természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez így, ebben a formában nem igaz. Mindenki tudja, hogy a nem-cigány emberek között is akad számos olyan, akire mindez jobban vonatkozna, és a cigányok között is van sok, akire a fentiek egyáltalán nem jellemzőek. A saját tapasztalatom alapján a cigányok jelentős része valóban hadilábon áll a higiéniával (legyen az személyi- vagy környezeti), vallásos, azonban sokkal nagyobb hangsúlyt helyez Isten megbocsátó mivoltára, mint mások, ezzel együtt viszont babonás is, ezért fogalmaztam úgy, hogy 'sajátságos' az istenhitük. Egymás megvendégelése nagyon fontos szerepet kap náluk, rettentő energiával tudnak mulatni, bosszúállók, és nagyon fontos náluk a család. A gyerekekkel szemben szélsőségesen megengedőek, ami valószínűleg rengeteg probléma gyökere (de erről később), cifrán tudnak átkozódni és káromkodni. Nagyon fontos náluk a megjelenés, ami a kivagyiság fokmérője. Az ékszereket, drága holmikat egységesen szeretik, ezeket sokszor az ízléstelenségig halmozzák magukon (legyen az drága, márkás divatáru, aranyékszer vagy virágos szoknya). Biológiailag a nyilvánvaló testi jegyeiken kívül a kaukázusi típusú emberekhez képest sokkal korábbra tehető a nemi érésük (a pszichológiai tényezőket is ide értve). Ez csak néhány, a jellemzőik közül. Mindezek persze eltérő mértékben vonatkoznak a zenész foglalkozású cigányokra, az árusokra, kézművesekre (hajdani teknővájó, bádogos, drótos, vályogvető, stb.) vagy a legalsóbb társadalmi rétegbe tartozó putris cigányokra (szakszóval romatelepen élők, vagy még pontosabban 'települési szintű szegregációban élők'), akiket egyébként a 'tiszta cigányok' egymás közt is 'koszos cigányoknak' neveznek (ezek általuk használt kifejezések). De a jellemzők felsorolását megszakítva (már csak azért is mert az nagyon sokrétű) visszatérve: az ultraliberális felfogás szerint a felsoroltak egyáltalán nem igazak, és ezeket csak az előítéletes emberek terjesztik. Mindenféle magyarázatokat keresnek, hogy ezek a szerintük egyértelműen valótlan állítások mi alapján terjednek el vagy tartják magukat a köztudatban, és amennyiben ezeket nem tudják eléggé alátámasztani, arra keresnek magyarázatot, hogy a cigányok miért kényszerülnek mégis egy-egy bűncselekmény elkövetésére (lásd a Kuncze Gábor belügyminisztersége idején bevezetett 'megélhetési bűnözés' fogalmát). Utóbbiak a legfogékonyabbak a politikai korrektségre is, de mint azt már korábban kifejtettem, ez a gondolkodásmód éppúgy alkalmatlanná teszi az egyént a probléma józan megvitatására, mint az oktalan előítéletesség.

Pedig probléma van dögivel, ezt mindannyian látjuk, halljuk, tapasztaljuk. Úgy is mondhatnám, hogy Magyarország a cigányság tekintetében puskaporos hordón ül, és a kanóc már jóval a felén túl ég. Hogy mennyivel túl, az holnap kiderül, de az biztos, hogy nagyon közel vagyunk egy etnikai alapú polgárháborús helyzethez. Kapcsoljuk csak be valamelyik televíziót, olvassunk el egy napi- vagy hetilapot, menjünk fel egy online hírportálra, és nem is kell alaposan odafigyelnünk, hiszen szinte a szemünk elé ugrik legalább egy olyan hír, ami a cigányokat érinti. És ezek a hírek sajnos sosem pozitívak, hanem mindig valamilyen bűnténnyel kapcsolatosak, legyen az cigányok által vagy cigányok ellen elkövetett. Csak a példa kedvéért említeném meg a strasbourgi cigányok ügyét (ide értve a távozásuk tényleges okát, és az odakint elkövetett ügyeket is), patai Józsika és G. Mortimer kardozását, az olaszlikai vagy most a mezőfalvai lincselést, a paradicsomkaróba áramot vezető ember esetét, a gyöngyösi kórházban történt 'beteglátogatást', a galgagyörki menekülést, a szavazatvásárlási ügyeket, Mauglit, az iskola előtt agyonütött fiatalember esetét, az iskolai randalírozásokat, a tanárveréseket, cigány családok utcai egymásnak esését, és sorolhatnám napestig. Ezek csak azok az ügyek, amik nagyobb publicitást kaptak, de valószínűleg hatványozottan sok hasonló eset történik, amikkel számosságuk okán sem foglalkozik a média. Nyilvánvalóan mindenki tud említeni a saját életéből vagy a közvetlen baráti környezetéből is néhány kellemetlen momentumot, ahol a sértettek nem a cigányok voltak. De ne legyünk igazságtalanok, hiszen újabban a cigányok sérelmére is követnek el molotov-koktélos támadásokat, és már rálövetés is előfordult. Ezek mennyisége azonban (szerencsére) MÉG elenyésző, és valószínűleg ténylegesen semmivel sem több, mint amennyi a híradásokban is említésre kerül, tekintve, hogy a média az ilyen esetekre rendkívül érzékeny. Sőt, olyannyira, hogy amikor a cigányok követnek el valamit, még akkor is őket védik. Olyan ez, mint az Európában az utóbbi időben elharapózó úgynevezett etnomazochizmus, azaz az a jelenség, amikor a (jelenleg még) többségi fehér társadalom sokszor a saját kárára is ítél a bevándorlókkal szemben, szintén a politikai korrektség jegyében. Elvégre ha Párizsban vagy Brüsszelben egy néger fiatalokból álló csoport megerőszakol egy fehér nőt, az csak szimpla bűncselekmény, de ha ugyanezt fehérek teszik egy színesbőrűvel, a bíróság ott rögtön rasszista indítékot feltételez, és ennélfogva súlyosabb büntetést is szab ki.

Magyarországon is egyre erősebb ez a tendencia. A cigányokra senki nem mer rosszat mondani, és nem mer közbelépni. A konkrét környezetemben is tudok olyan esetről, amikor a rendőrök határozottan kijelentették, hogy nem hajlandóak intézkedni, mert féltik az állásukat (de lásd például a gyöngyösi esetet is). Mindenki tudja (vagy úgy gondolja, hogy tudja), milyenek a cigányok, de hivatalosan mindenki a szirupos hülyeséget hadarja, mert ha nem így tenne, hamar a pályán kívül találná magát, mivel a többi szirupos hülyeséget ismételgető a saját pozíciója féltése okán kiközösítené őt. És közben a vagyon és élet elleni bűncselekmények csak egyre szaporodnak, és most már a cigányság ellen is. Ezért is haladunk polgárháborús állapotok felé.

Hivatalosan senki nem tudja, mennyi a cigányság jelenlegi létszáma, de a becslések alapján minimum 600e fő, és egyre nő. Amikor a népesség éves fogyását halljuk, sosem tudjuk meg, ebből mennyi a cigány és a nem cigány változás aránya. Nem kell hozzá nagy tudás, hogy megállapítsuk, ha ezt a számot árnyaljuk, az jön ki, hogy míg a cigány népesség létszáma szinte hatványozottan NŐ, addig a nem-cigányok fogyása elképesztő méreteket ölt (és ennek eredője az évi 30-50 ezres fogyás). Az iskolákban a 10 év alatti gyerekek közel 52 %-a cigány, amivel semmi probléma nem volna, ha ezek a gyerekek nem a halmozottan hátrányos helyzetű családokból kerülnének ki. Demográfiai alaptény, hogy világszerte a legalacsonyabb vagyoni és szociális helyzetű rétegek szaporodása a legnagyobb, míg az adók legnagyobb hányadát fizető középosztályé az egyik legkisebb. És ha már a számoknál tartunk, tudni kell, hogy a statisztikák szerint a magyarországi börtönökben a cigányság sokszorosan nagyobb arányban képviselteti magát, mint más etnikai csoportok tagjai, az pedig kriminológiai tény, hogy a cigány bűnelkövetők szinte mindig nagyobb fokú agressziót használnak a bűncslekmények elkövetésekor, mint a nem-cigány bűnelkövetők (így lesz lopásból testi sértés, betöréses rablásból gyilkosság, stb.). És ahogy a cigányság létszáma egyre nő, úgy nő egyenes arányban az elkövetett bűncselekmények száma is. Ezt tudomásul kell venni. Nagyon nagy a baj, és napról napra egyre csak nő.

A probléma pedig közös, és sürgősen meg kell oldani, mert különben az egész ország belerokkan. Nem mentségeket, magyarázatokat kell keresni a helyzetre, nem mindig a bűnözőket kell védeni csak azért, mert cigányok. Nem azt kell hangoztatni, hogy mekkora nyomorban élnek, és nincs más lehetőségük, hogy ők csak visszaütöttek, vagy bánom is én. Megoldást kell találni.

És a megoldás nem merülhet ki pusztán a pénzben. Sokat segítene, de a feszültségeket nemhogy megoldaná, hanem még növelné is. Már csak azért is, mert elég sosem volna, és akkor jönne a jogos felháborodás, hogy "ha ő kap, én miért nem?", vagy "ha én nem vagyok cigány, miért nem kapok?". Pont mint a kölföldi és a magyar tulajdonú vállalkozások támogatásának visszásságai. Persze, hogy felháborodik az ember, ha azt látja, hogy az útfelújítások, meg a (2002-ig mértékegységként használt) lélegeztetőgépek helyett a mihasznának tartott emberekre megy el a pénz. Így is sokan felháborítónak tartják a pozitív diszkrimináció egyre gyakoribb alkalmazását, legyen az a felsőoktatási tanulmányi 'kedvezmény', a cigány vállalkozásoknak nyújtott pénzbeli támogatás, vagy bármi más. Az sem megoldás, ha a többségi társadalmat próbáljuk meg nevelő célzattal a cigányok elfogadására hangolni. Hiába a reklám a metró padlóján, hiába az óriásplakátok, hogy 'cigányok nélkül szürkébb volna a világ', a többség nem tudja elfogadni, hogy a kisebbséghez kelljen alkalmazkodnia. Teljesen jogos az elvárás, hogy a kisebbség integrálódjon a többségbe. Ezt pedig csak a cigányok tudják szorgalmazni. Mint ahogy ha cigányokra terelődik a szó, most is mindig hozzáteszi az ember, hogy de ő ismer olyat, aki nem olyan, ennek az arányát meg kéne növelni. Be kellene bizonyítaniuk, hogy ha szegények is, tisztességesek, és nem lejárt szavatosságú élelmiszereket kellene fillérekért árulniuk, ahogy parfüm helyett nem szappanos vizet, cigaretta helyett meg nem kartonpapírt. Ha valaki elveszít valamit, becsületes megtalálóként nekik kellene az illető után rohanni, hogy visszaadják azt. A szomszédba nem lopni kéne járni, hanem segíteni, az iskolában pedig példás magatartással és tanulmányi eredménnyel kéne bizonyítani. Ha málnaszedés van, ne 70000-ért akarjanak elvállalni két sor bokrot, ha pedig valaki felajánlja, hogy a cseresznyefájáról neki minden 10 kilóból csak egy kell, ne az legyen a válasz, hogy "majd akkor jöjjön, ha dinnyét kell szedni, papa", hanem igenis minden adódó munkalehetőséget ki kellene használniuk, és a munkát kifogástalanul el kellene végezniük. Persze, tartsák meg a kultúrájukat, a zenéjüket, a nyelvüket, a szokásaikat, mulassanak ha esküvő vagy bucsu van (vigyázva, hogy ne fajuljon garázdasággá a dolog), egymás közt használják továbbra is a Romani Krisz törvényeit, de emellett integrálódjanak közénk. Bizonyítsák be, hogy amit róluk gondolnak, az puszta előítélet, és semmi alapja nincsen. Mi ezért nem tehetünk semmit. Nekik kell a 'cigányt' szitokszóból pozitív kicsengésű kifejezéssé tenni.

Ez persze spontán módon nem megy, vezetők kellenek hozzá. Cigány vezetők most is vannak, de java részük már börtönben ül, vagy hamarosan oda kerül, mert folyamatban levő eljárás van ellenük. Nem ilyen vezetőket kellene választaniuk, hanem példás erkölcsűeket, akik nem pedofilok és nem nyilvános műsorban pofozkodnak, nem tüntetnek el 13 meg 33 milliókat, hanem élnek-halnak a cigányok közös ügyéért. Az ország közös ügyéért. Emellett pedig ha már az országban egy népesebb megyényi cigány él, aminek a 20%-a az átlagos feletti vagyoni helyzetben 'tengeti' az életét, akkor — ha meg volna a szándék (mint ahogy nincs) — szinte árnyékállamot is építhetnének, persze csak képletesen. A létszám meg volna hozzá. A cigány vállalkozók cigány alkalmazottakat foglalkoztathatnának, a cigány tanárok különórákat szervezhetnének a lemaradt tanulóknak, hadd ne soroljam.

A politikusaiknak pedig nem volna szabad megengedniük, hogy az történjen, ami holnap történni fog. Mert előre láthatólag megint csúnya vége lesz az egésznek, ami egy nagyot dob majd a puskaporos hordó kanócán. Nem lenne szabad felülni a provokációnak, merthogy ez semmi mást nem szolgál, mint a haldokló kormány érdekeit. Az időpont kiválasztása és az előzmények legalábbis félreérthetetlenül erre utalnak. Megvoltak a fasiszták, megvoltak a melegek, most jönnek a cigányok. Megint skandálás lesz, megint dobálás, megint hetekig ezzel fog foglalkozni a sajtó, csakhogy ezúttal rossz fába vágják a fejszéjüket. A melegekkel szemben sokkal kevesebben éreznek ellenszenvet, mint a cigányokkal szemben, egyszerűen azért mert a melegeket maximum ideológiailag lehet támadni, de a cigányokkal kapcsolatban túl sok a közvetlen negatív tapasztalat. Ennek az lesz a vége, hogy a többség az ellentüntetőkkel fog szimpatizálni, de kötve hinném, hogy ez volna a cél (mármint a figyelemelterelésen kívül).

És mivel ez az írás így is rettentő hosszúra sikeredett, nem ragozom tovább a témát, pedig bőven lenne még mit írni. Inkább csak annyit mondok: a 24. órában vagyunk, és ha nem teszünk valamit, ha valakik nem tesznek valamit, iszonyú nagy lesz a baj, és vér fog folyni.

UPDATE: a végére beillesztenék egy videót, érdemes megnézni.

Az utóbbi 6 évben minden nyaram leghosszabb egybefüggő szabadságát egy olyan rendezvényen töltöttem, ami a köztudatban vagy nem létezik vagy minimum fasiszta. Persze ezt a jelzőt nem nehéz egy olyan országban kiérdemelni, ahol már a néptánctól, népdalénekléstől vagy kézműves foglalkozásoktól eltérő bárminemű hagyományőrzés is szésőségesnek számít. Elvégre lovagolni, íjászkodni, rovásírást használni vagy sólymot reptetni csakis a radikálisok szoktak... mert a 'normális' ember a szabadidejében a Burger Kingben eszik, egy moziban ül, Győzikét néz, plázázik, vagy leértékelt árukra vadászik valamelyik hipermarketben. De nem akarok igazságtalan lenni, hiszen egy kívülálló szemében könnyedén tűnhet fasisztának vagy nácinak ez a bizonyos rendezvény, ha a látogatóinak egy jelentős hányada konkrétan szkinhed. Nemcsak lelkében, de megjelenésében is.

Ezen a bizonyos rendezvényen (aminek a nevét direkt nem írom ki, de könnyen kitalálható) a jobboldali gondolkodásmód teljes spektruma képviselteti magát, és ha valaki azt gondolná róluk, hogy "ez mind egyforma", akkor közlöm, hogy ilyen szintű sokszínűséget keresve sem találni máshol. A teljesen hétköznapi családocskáktól, az agyontetovált motorosokon át, a nyugdíjas mamikákon keresztül az elborult agyú kopaszokig megtalálható itt mindenki, a politikai jobbközép gondolkodástól egészen az ultraradikálisig. Így aztán annak ellenére, hogy itt mindenkinek hasonló alapokon nyugszik a gondolkodásmódja, nincs két ember aki minden tekintetben egyetértene egymással, sőt...de most nem ez a téma. Egy dolog azonban eléggé szembetűnő: a résztvevők kb. 40%-a szkinhed. Ez részben azt bizonyítja, hogy az ezzel a stílussal azonosulni nem tudó másik 60% sokkal toleránsabb, mint az önmagát a tolerancia bajnokaként feltüntető SZDSZ és holdudvara, akik persze csak addig türelmesek, amíg mindenki ugyanazt szajkózza, amit ők. Itt mégis mindeki békén megfér egymás mellett, sosincs verekedés, sosem tűnik el senkinek semmije (hacsak el nem veszti azt), és ha politikai témájú magánbeszélgetésre kerül sor, akkor sincs belőle öri-hari, pedig itt legalább olyan jókat lehet vitatkozni a hasonszőrűekkel, mint más esetekben a SZDSZ-szavazókkal (akikkel én nagyon élvezetes csörtéket tudok lenyomni).

Ezt a hosszúra nyúlt bevezetőt pedig azért pötyögtem ide, hogy felvezessem a mai témát: a szkinhedek szubkultúrájába szeretnék egy kis betekintést nyújtani, mint olyan kívülálló, aki azért egy kicsit jobban belelát a lényükbe, mint más kívülállók. Talán azt gondolnánk, hogy egyfajta uniformitás uralkodik a köreikben, hiszen mind egyformán néznek ki (a szkinek mondjuk pont annyira egyformák, mint a kínaiak), és biztos ugyanúgy is gondolkodnak. Pedig nem. Ha a felszínt egy kicsit megkapargatjuk, hamar rájöhetünk, hogy még ők is sokskinűek (ez de szar volt...). Nézzük a legjelemzőbb tulajdonságaikat.

A szkinhedek megjelenése

A legszembetűnőbb vonás a kopasz fej, ezt mindenki tudja. Persze kopasz más is lehet (pl. jellemzően a kidobóemberek), ugyanakkor nem minden szkinhed kopasz. Előfordulnak például egyéb módon felnyírt vagy Hitler-frizurás alakok is. A ruhatáruk alapkelléke a katonai bakancs, benne fehér fűzővel, a katonai nadrág (akár fekete-szürke-fehér verzióban is), esetleg a fakított/koptatott farmer, a narancssárga belsejű bomber-dzseki és a (jellemzően) fehér nadrágtartó. A pólóik gyakran náci/hungarista jelképeket tartalmaznak, mint például birodalmi sas, horogkeresztre hajazó jelkép, Dávid-csillagot a szemetesbe hajító alak, Szálasi Ferenc arcképe, nyilaskereszt, Nagy-Magyarország-sziluett és/vagy rovásírás. A testüket gyakran tetoválják. Ezek az ábrák szintén a fenti jelképtárból kerülnek ki. Fülbevalót, ékszert szinte sosem hordanak, viszont gyakran viselnek nemzetiszín karszalagot (esetleg életérzés-karkötőt), Nagy-Magyarországos vagy vaskeresztes kulcstartót. Mostanában közkedveltté vált köreikben a 'Lonsdale' márkájú ruházat is, mivel azok feliratában helyet kap az NSDA betűsor, ami csak egy betűvel tér el a hitleri nemzetiszocialista párt rövidítésétől. Vannak szkinhedek, akik barkót viselnek, ami a kopasz fej mellett —véleményem szerint — rendkívül ocsmánnyá teszi a fizimiskájukat.

A szkinhedek gondolkodásmódja

Ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni. Tapasztalatom szerint ezek a fiatalemberek maximum 1-2 szintig képesek a gondolataikat egymásba fűzni, tehát olyan primitívek, hogy a köreikben elterjedt ideológiai paneleket képtelenek továbbgondolni. Ezt az is bizonyítja, hogy ha rájönnének eszméik tarthatatlanságára, valószínűleg felhagynának ezzel az életmóddal, és akkor jól elfogynának. Néhány gondolati elem:

- a világ összes bajáról a zsidók tehetnek

- minden jelentős politikai, kulturális és gazdasági pozícióban zsidók vannak

- minden zsidót, cigányt, négert, buzit és bevándorlót ki kell irtani

- kár, hogy Hitler elvesztete a II. Világháborút, vagy legalább tovább kitartott volna

- aki ezekkel nem ért egyet, az maga is zsidó, maximum zsidóbérenc

Ezen kívül alapvetően militáns gondolkodásúak, az ököljogban hisznek és tekintélyelvűek (bár csak bizonyos történelmi személyeket tekintve). Imádják a világháborús relikviákat és a katonai dolgokat (rohamsisak, katonai öv, stb.).

A szkinhedek kulturális jellemzői

A kultúra számukra a nekik szóló zenék (pl. Egészséges fejbőr, Magozott cseresznye, Oi-kor, Panzers, stb.) hallgatásában, a sörözésben, társas zsidózásban és különféle rigmusok szavalásában merül ki. Utóbbiak közül egy-két gyöngyszem:

Egy sor virág, egy sor fűz / Egy sor cigány, egy sortűz.

Megláttam egy arabot, / Letéptem egy darabot, / De az arab hülye lett, / S kinyalta a seggemet.

Sárkány ellen sárkányfű, / Cigány ellen bőrfejű, / Zsidók ellen németek, / Éljenek a szkinhedek!

Ezen kívül betéve tudják az összes jelentős történelmi személyiség, politikus és közismert emberek vélt vagy valós zsidó mivoltát, sokszor még eredeti nevüket is (Rákosi - Rosenfeld, Kun Béla - Kohn Béla, Hernádi Judit - Hertz Judit, Szekeres - Stern, stb.). Közkedvelt felkiáltásuk az Oi!, ami nem tudom, honnan ered, de gyakran használják. Ha agyuk emlékközpontjában ezek mellett még marad némi hely, azt általában dalszövegek és közismertebb revizionista nóták (Szabadkai udvaron; Lesz, lesz, lesz...; Szőke Tisza haragjában..., Horthy Miklós katonája, stb.) töltik ki. Az emlegetett rendezvény egyetlen kulturális, történelmi vagy politikai előadásán sem vettek részt, és vért adni sem voltak (utóbbi oka valószínűleg a "nehogy má' egy zsidó kapja meg" gondolat volt), ami minden egyebet elmond róluk. Az ott töltött 8 (vagy kevesebb) napot ivással, óbégatással, zsidózással és józanodással töltötték el.

Szkinhed típusok

Autentikus szkinhed: a fenti tulajdonságok mindegyike jellemző rájuk (egytől-egyig), a köztük levő különbséget csak azok intenzitása adja. Például lehet, hogy nemcsak magyar szkinhed zenekarokat hallgatnak, hanem német nyelvű, hörgő, náci zenét is, vagy úgy gondolják, hogy nemcsak minden zsidót (buzit, stb.) kell kiirtani, és akkor de jó lesz, hanem a 'zsidóbérenceket' is. A civil életben ugyanúgy néznek ki, mint egymás társaságában, ami jelentősen visszaveti a lehetőségeiket (ennek oka szerintük nem a megjelenésük, hanem a...na kik?)

Pszeudo-szkinhed: vagy hívhatnám kocaszkinhednek is. Ezek a hiányzó kellékeket valami egyébbel pótolják, például bakancs helyett bakancsnak látszó tárgyat hordanak, nem tetováltaják magukat vagy felvesznek akár Adidas-pólót is. Az ideológiával sem azonosulnak, maximum meggyőződés nélkül szajkózzák azt. Sokszor a hajukat is úgy hordják, mint bárki más, amikor összejönnek, akkor viszont leborotválják a fejüket. Nyáron elég hülyén is néz ki a lebarnult bőr mellé a rikítóan fehér fejbúb. Szerintem esetükben arról van szó, hogy abban a korban, amikor önmagukat keresik, valahogy egy ilyen társasághoz csapódnak. Tetszik nekik a hangadók határozott kiállása, a felnőttekkel szembeni hozzáállása és a merészség, később aztán az egyéb kellékeket is magukévá teszik. Ugyanígy válnak egyesek emóssá, punkká vagy valamely együttes fanatikus rajongójává. Amint egy kicsit érettebbek lesznek, kikerülnek ezekből a körökből.

Proteszt-szkinhed: ezekből van a legkevesebb, hiszen létrejöttük alapvető oka a valami ellen való lázadás. Ez lehet a szülők bosszantása, iskolai botránykeltés, bárminemű figyelemfelhívás, vagy az igazságérzetük sérülése miatti határozottnak hitt kiállás (a megjelenésükkel). Ha a problémájuk megoldódott, újra normálisak lesznek, esetleg valamilyen más szubkultúra tagjává válnak (mondjuk mert megunják a jelenlegit),

Hát, ma megint egy kicsivel okosabbak lettünk.