rendelés bejegyzései

Pár évvel ezelőtt még én is arra költöttem a kajajegyeim javát, hogy a különféle étel házhoz szállító cégektől rendeltem magamnak munkahelyi ebédet. Nem kellett otthonról cipekedni, nem kellett főzni, gyors és praktikus volt, ráadásul kajajeggyel fizetve kvázi semmibe sem került. Aztán ahogy telt az idő egyre inkább meguntam őket, és egyre inkább azt hajtogattam, hogy ilyen áron lassan már étteremben is ebédelhetnék, nemhogy majdnem-menza kosztot kelljen ennem, ráadásul egy alkalommal ecetes-savanyú szagú és ízű, romlott levest hoztak. Szóval leálltam a dologról.

Idén a kérdés fel sem merült, hiszen egy héttel ezelőttig még arra sem tellett (céges szinten), hogy az ügyvezetők is kapjanak kajajegyet. Most vettük magunknak a bátorságot, hogy megvegyük magunknak a januári étkezési utalványt. Ha már utalvány, és ha már unalmas a kínai meg a zsömle-felvágott páros, miért is ne lehetne újra rendelni? Nosza, múlt hét pénteken ezen hét minden napjára berendeltem magamnak valamit. Hétfőn rendben meg is érkezett a mandulás bundában sült csirkemell meg a petrezselymes krumpli, és leszámítva, hogy a krumplira egy zöldséges bódé teljes petrezselyemkészlete volt rádarálva, egész tűrhetőnek is találtam.

Tegnap (második nap) viszont már nem mentek olyan gördülékenyen a dolgok. Amikor a futár kihozta a céges rendeléseinket, szabadkozva közölte, hogy valami elcseszhettek a központban, mert a wokban sült csirkecsíkok grillezett zöldségekkel kimaradt (pont az enyém), és hogy most visszamenjen érte, vagy jó lesz cserébe valami más? A valami másra rögtön két lehetőség is volt: rántott hús vagy sóska. Mivel mindegyik jóval olcsóbb volt, mint az eredeti rendelésem, zsörtölődve, de elfogadtam a rántott húst. Ne kelljen szerencsétlennek visszamenni, ha nem ő cseszte el a dolgot.

Öt perc múlva jött egy telefon a futártól, hogy bocsi, rosszul mondta, az nem is rántott hús, hanem rántott harcsafilé, jó-e az is. Mondom az nem jó, mert utálom a halat, a szálkás halat meg végképp, szóval akkor maradjon a 'visszamegy és kihozza' opció. Újabb negyedóra múlva megint jön egy telefon, hogy az a wokos cucc már nincsen, válasszak valami mást az étlapról, de most azonnal. Választottam, az is elfogyott már. Ekkor megkértem a titkárnőnket, közölje a diszpécser kisasszonnyal, hogy akkor nem kérek inkább semmit (mellesleg már negyed 1 volt), viszont kérem vissza a pénzemet, és a hét összes többi napjára és hátralévő életemre is lemondom a rendelést. Később még jött egy szabadkozó telefon valami főnöktől, de már nem hatott meg, ma pedig visszakaptam a pénzt is. Erről ennyit.

Na, de este, squash után és egy éhező Ricsi mellett is praktikusabbnak tűnt a Netpincéren keresztül kivitelezett rendelés, mint nekilátni főzőcskézni. A Négy Ország étteremből kértünk valami sonkával göngyölt húst (Ricsinek), meg hideg gyümölcslevest (nekem). Borravalóval 1700 Ft. Míg várakoztunk, bekapkodtunk ezt-azt, de egy óra múlva már nem lehetett ezzel áthidalni az éhezést, meg is néztük, mikorra várható. 40-80 perc, aminek már igencsak a vége felé közeledtünk. 21:18-kor csörög a telefonom, majd egy szabadkozó férfihang közli, hogy ne haragudjunk, de a futár izébigyó, a Róbert Károly körút meg járhatatlan, és ők mindig frissen, és bocsánat, de még 15 perc. Jól van, mondom, annyit még kibírunk, és megértjük, és várunk türelemmel. A kaputelefon kb. 21:50-kor csörrent meg, ami hát nem éppen 15 perc. Ilyenkor azt szokták, hogy

- ajándék valami kárpótlásként

- vagy nem fogadnak el borravalót

- vagy ingyen ettünk.

Ezúttal egyik sem. A futár srác közölte az árat, elfogadta a pénzt, jó étvágyat kívánt, majd lelépett. Semmi szánakozás, semmi személyes exkuzálás, semmi. A Ricsi kajájában ráadásul 90:10 arányban felülkerekedett a sültkrumpli  (az a mirelit szar), az én levesemben pedig 95:5 arányban a lé a szárazanyaggal szemben, szóval még szar is volt az egész. Jó, kaptunk egy palacsintát, de az máskor is alap. A Négy Ország Étteremről is ennyit...

A tanulságot vonja le mindenki magának.

Régebben baromi bizalmatlan voltam mindenféle olyan dologgal szemben, amiben egyszerre szerepelt az internet és a pénz. Nem csoda, hiszen a médiumok rendszeresen visszatérő témája, hogy miként próbálnak meg lehúzni bennünket a mindenféle népek, és hát Magyarországon a kapitalizmusnak is egy sajátságos fajtája, a 'rablógazdaság' terjedt el leginkább, ezért hát teljesen megalapozottnak tűnt a távolságtartás. Néha még a megadott bankkártya adatok utáni zsetonleszívódás, vagy a posta által eltüntetett/zsebrevágott csomagok esete is eszembe jutott, és ilyenkor aztán végképp letettem a webáruházak látogatásának még a gondolatáról is. Elvégre minek is kéne webáruházban vásárolni, amikor kitartó kereséssel bármit megkapni a valódi boltokban is, nem igaz?

Hát nem, ugyebár éppen a közelmúltban panaszkodtam ezzel kapcsolatban. A táska kérdése könnyedén megoldódott a hagyományos módon, normális alsónadrágot azonban azóta sem találtam. Viszont mind a múltkori alsógatyás bejegyzésem, mind a mostani utánaolvasás során találtam egy két online fehérnemű-áruházat, és végső elkeseredésemben most rájuk fanyalodtam. A legtöbben továbbra sem akadt fark kedvemre való, azonban a Calvin Klein online shopjában felfigyeltem néhány csinos darabra. Vettem egy mély levegőt, és mielőtt visszavonhattam volna, gyorsan megrendeltem 1 gatyeszt meg egy alvóspólót. A bankkártyás dolog azért nem zavart, mert utánvétes fizetést választottam (avagy csak az volt, már nem emlékszem). Mondom, ha bukom a pénzt, akkor sosetöbbet, egyébként meg begyűjtök némi pozitív tapasztalatot, ami a későbbiekben még jól jöhet.

A honlapon 3-4 napot írtak a szállításra, ehelyett viszont már másnap este egy e-mail fogadott a postafiókomban, amiben jelezték, hogy rossz telefonszámot adtam meg, mert megpróbáltak elérni, de nem tudtak, ezért adnám már meg a jó számot. Volt már vagy este 10, de visszaírtam, hogy a szám ponthogy tökéletes, és azért odabiggyesztettem a munkahelyit is, hátha a készülékemmel van valami baj. Amikor elalvás előtt még egyszer beléptem a levelezőprogimba, meglepetten láttam, hogy a késői óra ellenére visszaírtak. Ez azt jelentette számomra, hogy szó sincs valami komoly, nagy cégről, CK viszonteladóról, ez inkább csak egy egyéni vállalkozás lehet, ergo ha kapok is valamit, az tutira egy nyúlós kínai 'Kelvin Clein' felíratú alsógatyesz lesz, aztán mehetek panasszal a a fogyasztóvédelemhez, ahol meg majd jól elutasítanak, hogy "...mert nem győződött meg...", és egyebek.

Másnap délelőtt tényleg csörgött is a telefonom. A vonal másik végén egy érdekes hangú fiatalember (valszeg sorstárs) érdeklődött, hogy akkor tényleg-e, és valóban postán-e avagy kiküldjék inkább motoros futárral. Mondtam, hogy jó a posta, ő meg erre megnyugtatott, hogy másnapra így is megkapom, és köszönik a vásárlást. A bizalmam ettől megnőtt egy cseppet, de addig nem nyugodhattam meg teljesen, amíg nem láttam, hogy ténylegesen mit küldtek.

Péntek este aztán a kondiból hazaérve már a ládámban figyelt az ajánlott küldeményről szóló értesítő. Izgatottan rohantam a postára, mivel a feladó nevénél is valami érdekes nevű cég szerepelt, amiben sem C, sem K nem szerepelt. Gondoltam, most nem szívatom meg magam, és egyből a csomagos részre megyek (merthogy az egy másik bejárat), de ezúttal pont ez volt a szívás, mivel onnan meg az ajánlottas-utalványos részlegre vezényeltek. Annyi előny volt az egészben, hogy a csomagosnál senki nem volt, míg fordított esetben végig kellett volna várnom az egész sort, mire közlik, hogy eleve rossz helyre mentem. A sorban előttem a hajdani, szabadszállási szobaparancsnokom ácsorgott (akiről nem is tudtam, hogy újpesti), de inkább nem ismertem föl, egyrészt mert a családjával volt ott, másrészt mert nem volt kedvem leállni vele beszélgetni. Ő is nagyon nézegetett, de szerintem inkább csak unalmában, mintsem azért, mert megismert volna. Kifizettem a csomagot (benne közel egy ezres postaköltséget), aztán hazaszáguldottam.

Ahhoz képest, hogy mennyire izgatott voltam addig, hazaérkezésem után már szinte nem is érdekelt a csomag. Csak félrelöktem az ágyamra, aztán szépen enni adtam a macseknak, én is komótosan megvacsoráztam, meg is fürödtem, majd csak mindezek után bontottam ki a vastag, puffos borítékot. Nagyon igényes, nyilvánvalóan eredeti csomagolásban kaptam meg mindent, sőt, a rendelt póló helyett rögtön kettő is jött (amit ugyan sejtettem, de a honlap alapján ez nem volt egyértelmű). Már csak azt kellett tisztáznom magammal, hogy vajon a méreteket jól tippeltem-e meg. Ezt egy nagyon egyszerű, felpróbálásos módszerrel teszteltem, és megnyugodhattam, hogy a CK és az én 'M'-ről alkotott fogalmaim azonosak. Szóval boldog tulajdonos lettem.

Így aztán szerencsésen zárult az akció, és nektek is nyugodt szívvel ajánlhatom a CK Online Webáruházat.