ruha bejegyzései

1. Ha már Hamar megtapasztaltam az okostelefon egy nagy hátrányát: naponta kell tölteni, mert a nap végére lemerül. Sőt, ha kicsit nagyobb a tervezett igénybevétel, töltő nélkül nem is szabad elindulni otthonról. Viszont jó volt megnézni rajta a Volán-menetrendet, üzeneteket váltani a buszon ülve, ránézni a FB-profilra, élvezni a bepróbálkozásokat a Grindr-en, meg ilyenek. Valamit valamiért...

2. Ha már Grindr, már vagy öten a második mondatban rákérdeztek, nem szexelnék-e velük, volt vagy egy tucat "szia" meg "hi", pár "hű, de közel vagy", néhány "sexy guy", egy pedig lábtartónak és cipőnyalogatónak ajánlkozott (arcképes profillal)...

3. Ha már okostelefon és Grindr, jól tettem, hogy anyámékhoz látogatva átmenetileg lekaptam a készülékről, mert biztos voltam benne, hogy anyám férje rögtön végigmutogattatja az összes funkciót, letöltést és menüt. Eddig 'mire jó az?' volt, de láttam a szemében a csillogást, ami a hasonló kütyük láttán szokott megjelenni benne. Állítom, hogy mire legközelebb megyek, már neki is lesz egy...

4. Ha már anyámék, megint megállapítottam, hogy a csak úgy vitt ajándékok mindig nagyobb sikert aratnak, mint az alkalmakra vásároltak. Most vittem egy tortaformát, amit a Matchban való vásárlásokért kapott pontokból lehet olcsóért megvenni, meg egy üveg bolti pálinkát, ami anyám szerint a lehető legjobb választás volt. Előbbi azért volt jó, mert a szűkös keretek és anyám férjének világnézete eredőjeként sosem futja konyhai eszközökre, így szegénynek mindig valami ütött-kopott vacakkal kell boldogulnia, utóbbi meg azért, mert bár éppen pálinkafőzés ment ezerrel (és ilyen értelemben Dunára vizet volt a vétel), anyu férje mégis baromi kíváncsi, hogy a saját 'főztje' és a bolti között vajon milyen különbség van, DE sosem adna pénzt a boltiért. Szombaton vittem, és mire vasárnap felszálltam a buszra, már alig volt az üveg alján...

5. Ha már busz, milyen dolog már, hogy megint fél órát késett a járat, miután legutóbb még ki is maradt egy, egy az egyben? Azt hittem már, hogy nem is jön, aztán mégis befutott, de csak engem vett föl (teli volt), meg egy megállóval később egyetlen embert, a három várakozóból. Ez is milyen dolog már, hogy bejelenti a sofőr, hogy csak egy utast hajlandó felvenni, holott mindhárom felfért volna a buszra? Ezt megteheti? Még szerencse, hogy nem volt olyan cefet hideg az idő, mint karácsonykor...

6. Ha már időjárás, végre fellélegezhetünk egy kicsit, a 16 fokban élő anyámékkal egyetemben. Szombaton napsütés, tavaszi szellő, és még ma is 8 fok volt Zuglóban. Szépen el is olvadt a hó...

7. Ha már olvadás, megfigyeltem, hogy a nagy hóban gyalogolva sokan inkább hajlamosak eldobni a szemetüket, mint máskor, melynek tárgyi bizonyítéka olvadás után tárulhat a szemünk elé. De vajon honnan bukkan elő ilyenkor az a temérdek kutyaszar...?

8. Ha már szar, akkor átköthetek a munkára is, ami ma mondjuk pont nem volt szar, mert egy nap alatt kettőt haladtam. Nem tudom, mi ütött belém, de nagyon belelendültem, és megcsináltam vagy 15 bevallást (is), merthogy most annak van szezonja. Meg aztán dolgozni is kell, ha az ember költeni akar...

9. Ha már költés, akkor költöttem egy verset elmesélem, hogy ma elköltöttem némi pénzt, elmentem ugyanis az Aréna Plázába, élni a leértékelések lehetőségével. A Pull&Bear-ben vettem egy farmert, az egyik elnyűtt helyére, a Zarában egy nadrágot, hogy variálhassam az alkalmi viseletet, a Berskában pedig egy pár cipőt, ami leértékelés nélkül sem volt rossz árban, de a pénztárnál kiderült, hogy még annál is olcsóbb. Ne mindig csak a rezsire menjen el a pénzem...

10. És ha már rezsi, februárban végre nemcsak az előző havi számlákat tudtam kifizetni, de az aktuálisakat is. Igaz, a UPC-re pont nincs elég pénz a számlámon, de majd fizetek be, ezt is átutalom, aztán képletesen leporolom a tenyeremet.

Na kérem, a karácsonyi bevásárlást 90%-ban letudtam. Már csak pár apróság van hátra, és idén is egész jól megúszom ezt az őrületet.

Szombaton Ricsivel elmentünk a KIKÁ-ba, mert ő már egy ideje tervezte, hogy vesz ott egy ilyen kutyaforma szürke bigyót, nekem pedig kellett már egy keret a hónapokkal korábban kirakott 1500 db-os puzzlemhoz, mert a szőnyeg alatt tároltam, és féltem, hogy a sok taposástól lekopik a felszíne. Felszálltunk hát a 14-es villamosra, aztán elzötyögtünk az áruházba. Kicsit későn indultunk, így sietni kellett, mivel 2-kor nekem találkozóm volt az egyik kolléganőmmel a Westendben.

Van ugyanis ez a sokkal tartozó ügyfelünk, akivel megbeszéltük, hogy a tartozása egy részét levásároljuk az üzletében, úgyis itt a karácsony. 2,5 millió forinttal lóg, és mivel a Westend január 1-gyel kidobja a plázából, vajmi kevés esélye van annak, hogy ebből a pénzből valaha is látunk valamit, a tartozás legalábbis csökkenni nem fog, az tuti. Marad még egy üzlete, de annak sokkal kisebb a bevétele, ahhoz pedig, hogy újat nyisson (tervei szerint az Arénában vagy az Árkádban), megint csak egy valag pénzre lesz szüksége, ergo nem nekünk fog fizetni. A társammal azt is kitaláltuk, hogy akkor a kollégák nem kp-t kapnak karácsonyra, hanem bevesszük őket is a buliba, az egyik vásárolhat a férjének, a másik a párjának, apósának, mit bánom én kinek. Az ügyféllel letárgyaltuk, hogy nem egy az egyben csökkentjük azt a tartozást, hanem valamilyen kedvezménnyel módosítva, neki pedig semmi kifogása nem volt ez ellen, sőt még örült is az ötletnek. 40% kedvezményt adott, és odaszólt a boltba, hogy akkor mennénk, szolgáljanak ki bennünket tisztességgel, fenntartások nélkül. Ezért beszéltem meg a titkárnőnkkel a találkát.

Siettem, ahogy tudtam, de feleslegesen, mivel a kis kolléganő 20 percet késett... Kicsit azért pipa voltam. Mindegy, bementünk az üzletbe, és az első eladótól megkérdeztem, hogy odaszólt-e a főnöke, de mint kiderült, ő volt az egyetlen az üzletben, aki semmiről nem tudott semmit. A többiek szerencsére tudtak, úgyhogy nekiláttunk válogatni. Azt beszéltük meg a társammal, hogy ő is és én is 250 ezer forint értékben vásárolunk, a lányok pedig 50-50 értékben vihetnek haza cuccokat, a kedvezmények levonása után. Bár az üzlet kurva drága, azért még ebbe is belefért pár dolog. Hogy a titkárnő végül mi mindent vett, azt nem figyeltem, de tisztességgel elköltötte a részét. Én vettem 5 nagyon jó inget (darabja 15 ezer), amiből az egyik anyám férjéé lesz karácsonyra, egy szövetkabátot, egy rohadt jó másik kabátot (54000 lett volna), egy öltönyt, aminek a nadrágjáért még vissza kell mennem, mert beszegik, 2 pár zoknit, 5 nyakkendőt (kettő ajándék), egy pulóvert, és Ricsinek egy bőrkesztyűt meg egy inget. Ez együttesen 390000 Ft lett volna, a titkárnő vásárlásával együtt pedig összesen 285 ezer forinttal csökkentettük azt a hatalmas tartozást. Mást már nemigen tudtam volna venni, maximum még öltönyöket, nyakkendőt meg inget, de úgy éreztem, elég lesz ennyi. Még haza is kellett őket vinni, egy 84x60-as plexi képkerettel együtt. A társam szintén aznap, meg tegnap költötte el a részét, és abban állapodtunk meg, hogy ha túlvásárolja magát, hoz még nekem inget vagy nyakkendőt.

Sajnálom egyébként az ott dolgozókat, mert az ott tartózkodásom alatt kiderült, hogy nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak. Legalább 2 idegen nyelvet hallottam a szájukból, mosolyognak, és ránézésre megmondják, milyen méretű cucc kell neked, majd amikor felpróbálod, azt is megmondják, honnan tudod, hogy ez vagy az kicsi rád vagy nagy éppen. Nagyon értenek a szakmájukhoz, és őket nem lehet unatkozó és pofákat vágó tinipicsákkal pótolni. Nyolcan január 31-el kereshetnek maguknak új állást. Szomorú. Az egyikükkel jól elbeszélgettem közben (8 éve én számfejtem a bérét), és panaszkodott, hogy ő volt a tulaj legrégebbi alkalmazottja, és most röpül, meg hogy azért jutottak ide, mert a főnöke teljesen elhanyagolta az üzletet. Igaz.

Vasárnapra maradt a család többi tagjának szánt ajándékok megvétele. Szűkösek az anyagi lehetőségeim, de nagyon visszafogni nem kellett magam. Igaz, inkább a praktikumra törekedtem, ergo dm+ajándékcsomagok. Talán snassznak tűnik kozmetikai szetteket vásárolgatni fűnek-fának, mert hol marad az egyediség meg az emlék, de ismerem a családomat, és tudom, hogy vagy nem érdemlik meg, mert ők úgysem vesznek nekem semmit (apámék), vagy maguknak nem vennének hasonlókat (anyámék), mert sajnálják rá a pénzt. Anyu például sosem venne magának szemránckrémet, meg eleve semmilyen krémet, kell a pénz a fűtésre...

Szóval két körben megkapott mindenki mindent, pontosabban a Ricsi azért még valami meglepetésnek örülhet, azt még be kell szereznem (és ki kell találnom).

A férfi fehérneműk világában való kalandozásunk második állomása a boxer kategória, ami valahol analóg életem eddigi 30 évének fehérneműk terén történő fejlődésével is. Mert míg eleinte hagyományos alsókat preferáltam kellett viselnem, addig az első magam által választott és beszerzett alsónadrág egy hagyományos boxeralsó volt. Mert más volt, mint amit addig hordtam, és mert szexinek, izgatónak találtam. Sőt, a fétisem bimbódzása is erre az időre tehető, mivel az első boxerem felpróbálása és hordása önmagában szexuális izgalmat váltott ki belőlem...de azt hiszem, ez a too much information kategóriába tartozik. Maradjunk magánál a ruhadarabnál.

A boxeralsó neve nem véletlenül utal a közismert sport-ruhadarabra: onnan származik a stílusa, formája. Hétköznapi viseletté, divattá csak a '30-as évek végén vált, viszont ahhoz képest elég jól tartja magát. Gondoljunk csak bele, hányan hordanak manapság ballonkabátot, kalapot, nadrágtartót vagy jégeralsót. Azok mind kihaltak, viszont a boxer még mindig fénykorát éli. Az okosok azt mondják, hogy a viselése sokkal egészségesebb, mint a hagyományos alsóé, mivel lógni engedi, aminek lógnia kell, nem szorítja a cuccost a hasfalhoz, ergo nem pusztulnak benne halomra a szegény kis spermiumok. Hátránya viszont, hogy nem lehet minden alá felvenni, mivel egy shortban esetleg kilóg a szára, egy szűk farmerban pedig felcsúszik a nap közbeni állandó ficánkolástól. Nekem például eleinte állandóan a valagamban kötött ki a két szára közti rész, a későbbiekben meg csak azért nem, mert leszoktam a hordásáról. Azoknak praktikus a viselete, akik nem szűk vagy kimondottan bő nadrág alá veszik fel. A deszkásoknál és a rappereknél kimondottan szubkulturális tényező a viselése, ezeknél általában szándékosan és jól láthatóan ki is lóg a nadrágból, csak éppen nem a szára, hanem a pántja.

A hagyományos boxer szerintem egyébként kimondottan nem szexi, kivéve, ha a szára maximum combközépig ér, és nem az a bőbuggyos fajta. Állítom, hogy a térdig érő verzió senkinek nem áll jól, a vékony lábú embereket pedig egyenesen röhejessé teszi. Az anyaga jellemzően pamut vagy vászon, de természetesen létezik selyemből, meg olyan anyagból is, ami a sportviselettel azonos. Ez utóbbi véleményem szerint nem alsóneműnek való, de mások nyilván mást gondolnak, különben nem vennék meg. Mintázata gyakran egyszínű, de még gyakrabban kockás/csíkos, esetleg figurázott (például helytelenkedő ördögök). A boxer jellemzően sliccelt. A slicc lehet egy egyszerű kivágás vagy gombolt, de láttam már olyat, hogy egy mérőszalag darabot varrtak rá (ha valaki esetleg nem lenne tisztában az adottságaival), és van zippzáros is, ami meg egy hülyeség. A fentieket összefoglalva: a hagyományos boxer nálam (már rég) nem menő. Igaz, még rendelkezem 2-3 darabbal, de azokat maximum akkor hordom, ha minden más a mosásban van, és ha nincs a közeljövőben szexuális típusú jelenésem.

Sokkal inkább bejövős a másik nagy boxer fajta, aminek az angol neve: boxer brief. Ennek szintén hosszú a szára, viszont feszülős. Általában én is ilyet hordok. Az anyaga főként pamut (mert az elég rugalmas a feszüléshez), esetleg selyem, de az csak a menőknek megfizethető. Ebből is létezik sliccelt (leginkább gombos), és elmondhatjuk, hogy összességében egyáltalán nem hasonlít a boxerre, pusztán a szára hossza miatt maradt rajta ez a név. A hagyományos boxer előnyös tulajdonságát a viszonylagos feszesség miatt némileg elveszti, viszont a hátrányait szintén nem kell elszenvednünk viselés közben. Szerintem kimondottan szexi, és amíg a hagyományos verzió egy szép combú ember adottságait is mellékessé teszi, addig a boxer brief egy izmos combot csak még látványosabbá varázsol, és a fenék formáját is kiemeli. Ebből is vannak hosszú szárúak (mondjuk combközépig érők), amik szerintem nem mutatnak túl jól, de nevetségessé sem teszik a viselőjüket. Vannak aztán olyanok, amiknek némileg rövidebb a száruk, és olyanok is (a nevük: trunk), amik csak alig hosszabbak, mint a combtő. Előbbiek egy fokkal, utóbbiak kimondottan szexibbek, mint a többi alsónemű. Aztán a variációk: létezik olyan, aminek tasak/csőr van az elején. Röhejes, felejtős. Van olyan, ami kötős, van olyan, ami áttetsző anyagú és ebből is létezik olyan, aminek vastag, eltérő színű varrás adja meg a kontúrját. Ez a legtutibb, főleg trunk formátumban.

Van még egy jelentős eltérés a két fő típus között: míg a boxer brief a hagyományos alsóhoz hasonlóan megmutatja az intim testrészek kontúrját, addig a hagyományos boxer még csak nem is sejteti a tartalmát. Tudjuk, hogy lóg alatta valami, de hogy mi, az teljesen zsákbamacska, és csak akkor derül ki, amikor az alsó lekerül a viselőjéről. Ilyenkor az is benne van a pakliban, hogy megereszkedik a tekintetünk, meg az is, hogy kitágul a szemünk (aztán a szánk), de előzetes információ nélkül nem tehetünk óvintézkedéseket (igaz, amikor a másikon már csak alsónadrág van, egyébként sem nagyon van égésmentes visszaút...).

Végül jöjjön ismét pár példa a bejövős és a nem bejövős darabokról.

Nem bejövős:

Bejövős:

Mivel a munkahelyi gépekbe memóriát kell vennem, tegnap meg tegnapelőtt plázáztunk kicsit a Ricsivel. Tudom, ebből a célból egyik sem a legjobb hely, meg menjek ide meg oda, mert ott olcsó és jó, de nekem olyan üzlet kell, ami délután 6 után is nyitva van, és nem kell rendelni, várni, visszamenni. Aztán mivel a Saturnban csak úgy volt, hogy 'elvileg', de gyakorlatilag nem kaptam, az Aréna Pláza Electroakármije meg átépítés miatt zárva volt, lényegében futottam két üres kört. Mindegy, pénteken úgyis szabin vagyok, majd akkor nyakamba veszem a várost, és elmegyek egy kimondottan számítástechnikai üzletbe.

De ha már pláza, csak benéz ide-oda az ember, hátha lát valamit magának. Én különben is olyan vagyok, hogy megnézek mindent, semmi sem tetszik, de közben beleszerelmesedek valamibe, ami akkor és ott nem kell, de aztán addig cseszteti az agyamat, amíg vissza nem megyek megvenni. Persze addigra vagy elvitte más, vagy elfogyott az a méret, vagy már nem akciós, vagy úgy akciós, hogy drágább, mint az akció előtt, mint az a Devergo cipő, amit tavaly vettem magamnak (és már félig lerohadt a lábamról). A Duna Plázában viszont ilyesmitől nem kell félni, mivel ott jóformán semmi nincs. Van egy Reserved üzlet, amiben egész jó cuccok szoktak lenni, egész jó áron, viszont ott már a múltkor is voltam, és akkor is csak alsógatyát vettem (mint szinte mindig), mert ott már a folyosóról látni őket, és a fétisem mindig berángat. Aztán van Marx & Engels, ami kurva drága, viszont nekem túl visszafogott, valami új, olaszos nevű ruházati áruház, ami C&A kategóriájú, csak még gagyibbul hangzó márkákkal van feltöltve (vö. Cactus Clone, Angelo Litrico), minden más meg vagy megszűnt vagy van bennük 5 póló meg 5 farmer, azok is 40000-ért. A GAS is mióta felköltözött az emeletre, gyakorlatilag sosem találok benne semmit, azt viszont elképesztő árakon. Szóval a Duna Pláza ruházkodás terén nem pálya.

Tegnap viszont úgy mentünk be az Arénába, hogy kivételesen nem csak mozizni. Úgy már egy csomószor voltam, de körülnézni, vásárolni még nemigen. Gyerekek, én ott huzamosabb ideig nem tudok tartózkodni, mert orgazmusom lesz. Egyrészt minden buzi ott lebzsel, másrészt mindenki olyan helyes, olyan jó alakú és olyan jól öltözik, hogy csak kapkodom a fejem. Ja, hogy ezt Ricsi is olvassa? Nem probléma, ő is mindig elmondja, ha olyat lát, különben is, neki van egy kedvence az edzőteremben is (ahova járunk). Ennek van egy árnyoldala is, mégpedig, hogy az önértékelésem hasonló esetekben mindig súlyos csapásokat szenved, hiszen mindenki izmos, jóképű és csinos, KIVÉVE engem, aki egy kapuzárási pánikos, kopaszodó, lúzer fasz, aki nem izmos, nem jóképű, öltözködni pedig végképp nem tud (a jellemzés egy része éppen a kedves páromtól származik, bosszú gyanánt az én kedveskedéseimre). Ez egyrészt elkedvetlenít, másrészt ösztönöz: többet kondizni, eljutni végre kozmetikushoz, olyan fodrászhoz, aki kezdeni tud valamit a hajammal, és vásárlás, vásárlás, vásárlás. Ehhez ugyan pontosan annyi dolog kell, mint amennyi Montecuccoli szerint a háborúhoz, és amiből nekem mindig szűkösen van, DE bevásárlólistát azért írhatok. Csak az bosszant, hogy az Aréna egyes üzleteiben pont most van leárazás, pont most vannak ott olyan cuccok, amikbe beleszerettem, de mivel pont most jönnek vízórát szerelni (40000-ért) és pont most kell majd a negyedéves EVÁ-t befizetni, ezért pont most nincs pénzem semmire. Na jó, egy üzletemberes inget, meg egy olcsó pólót csak megfinanszíroztam magamnak, de sok más cuccról meg lemondtam, részben szívszakadva. Ja, és még annyit, hogy végre jártam Bershka, Pull and Bear és Zara üzletekben, és bejönnek. Nagyon. Végre van mivel pótolni az Aboriginalt és a GAS-t, na meg az egyre unalmasabb Kenvelot és New Yorkert.

Na, de ennyi bevezető után jöjjön végre egy rövid lista arról, amit szeretnék a közeljövőben. Három dimenzió van, a lakás, az üzleti és a ruházkodás.

Kezdjük az üzletivel:

— kell először is egy táska, merthogy komoly üzletember nem iskolatáskával/sporttáskával jár tárgyalni. Igaz, nem vagyok komoly üzletember, csak egy csicska könyvelő, aki magának kaparja a gesztenyét, de amíg a legalapvetőbb kellékek sincsenek meg, addig nem is leszek több. Szóval amolyan irattáska cucc kellene, de nem az a szögletes, mert az már avítt, hanem olyan, amiben a tésztagyáros vitte mindig a költségvetést az Országgyűlés elé, csak nem bivalybőrből. Szerintem 20000-en belül is kapni rendeset.

— kell ing, méghozzá sok, és még annál is több. Na jó, tegnap vettem egyet, úgyhogy most már elég további sok-mínusz-egy is, de nyilván nem szeretnék gyakran feltűnni ugyanabban. Nem kell, hogy tízezres (vagy drágább) ingek legyenek, csak ne ordítson róluk, hogy trógerproli vagyok, aki egy lakótelepen lakik, egy 34,5 m2-es lyukban.

— aztán kell nyakkendő, sok, de legalább 5-6. Jelenleg egy van, amit apámtól örököltem, ő meg az övétől (gyanítom), mert a másikat kölcsönadtam a Rolandnak, ő meg közben átköltözött Írországba. Egyet szintén akartam venni tegnap, de az újabb 3500 lett volna, azt meg már nem finanszíroztam meg.

— ing és nyakkendő után zakó is kellene, mert egy ócsógagyi van csak, amit a macskám megkarmolgatott, ennek folytán pedig itt-ott kihúzódott belőle pár szál. Szóval úgy nézek ki benne, mint egy kintornás, nem mint egy üzletember. Nem kell komplett öltöny, elég csak vagy két zakó, indulásnak.

— ez már csak az extra: kellene egy normális, érintőképernyős mobiltelefon, amiben sok-sok infot lehet tárolni, lehet normálisan netezni, és nem kell két napig nyomkodni, ha küldeni akarok vele egy üzenetet. De ez már tényleg a level 2.

Lakás, ahol több olyan dolog is szerepel, ami már egy évvel ezelőtt is a listán volt:

— 4 db faszántosan kinéző villanykapcsoló, mert a régiek nagyon avíttak

— új csillár (helyett spotlámpa) a nagyszobába, meg a felszerelése

— egy darab konyhába való kép, kerettel, mert most felemás szegény helyiség

— egy 84X60-as képkeret üveg előlappal, hogy a legutóbb kirakott, 1500 db-os puzzle-met a falra installálhassam. Kell hozzá dekorkarton is, mert amin kiraktam, azzal a Desi csinált valamit még kis korában, és most foltos tőle.

— tapéta az előszobába és a szobába, mert tiszta mocsok és tépés az egész. Szintén Desim a ludas, de már elég nagy, az újat talán nem teszi tönkre.

— fentiek a fontosabbak és kisebbek, ez pedig a ráadás: egy új ágy, mert a mostani egy gyalázat. Gyalázat a kinézete, a huzat állapota, és konkrétan szét van baszva, azaz eltört benne legalább egy rugó a sok dulakodástól. Ez már komoly tétel, szóval majd.

Öltözködés, ami gyakorlatilag egy végtelen halmaz. Korlátlan mennyiségben lehet bele önteni a pénzt:

— először is kell legalább egy cipő, mert a mostaniak egyrészt unalmasak, másrészt nem sok mindent lehet hozzájuk felvenni, harmadrészt némelyik már kezd vállalhatatlanba fordulni. Cipő nélkül egy csomó minden mást sincs értelme venni, mert úgyis csak hülyén állna rajtam. Szóval akkor inkább legalább két cipő kéne, egy sötét, egy világos, aztán lehetne tovább variálni a dolgokat. Néztem egyébként, hogy az a fajta cipő, amit 20 évvel ezelőtt még fel sem akartam venni, mert égő volt benne tornázni, úgy 10 éve mégis vettem belőle egy példányt, mert kellett miben túrázni, az most 18000 Ft-ba kerül, mert mindenki azt hordja, és mert van rajta egy Converse-csillag. Ja, azt kihagytam, hogy 700 Ft-ért vettem anno. Nonszensz!

— kellene aztán egy papucs, amiben a szabadidőmben is kitehetem a lábam az utcára. Van egy most is, de annak annyira kemény a pántja, hogy az első sarokig kikezdi, a célállomásig ledarálja a lábam. Szerencsére, eddig nem sok alkalom volt hordani.

— eddig szintén nem sok alkalom volt hordani, de rövidnadrágot is kellene vennem, mert bár van öt is, három eleve csak edzeni való, a negyediket meg befogtam fürdőnadrágnak, mert baromi gyorsan megszárad, ha vizes lesz. Szóval marad egy, az meg kevés.

— no, a hosszú nadrág. Igaz, van 15 farmerom, és tudom, pofátlanság ezek után azt mondani, hogy 'kell még', de abból a 15-ből 3-at veszek föl szívesen, abból meg kettő éppen lerohadni készül rólam. Az egyikből kilóg a seggem, ami némelyek számára szexi, ezért nem bánom, a másiknak meg a sok mosástól úgy elvékonyodott és kikopott az anyaga, hogy egy öblösebb fingtól cafatokra szakadva robbanna le a testemről. Ja, egyébként említettem már, hogy az alsógatya fétis mellett a farmer a másik fétisem? Na, de nadrág kéne, és rájöttem, hogy sehol sincs előírva, hogy én csak farmert hordhatok, és csak kék/szürke nadrágokat. Miért ne vehetnék fel egyszer-egyszer fehéret, nem-farmert vagy bármilyen mást? Erre a Springfieldben döbbentem rá, ahol mellesleg mindig két dolog jut eszembe: az angol cserediákok és SPF (nem csak a nickje miatt). Ja, és a régieket sem dobnám ám ki, hanem valahogy eljuttatnám a rászorulóknak, mivel semmi bajuk nincsen (kivéve azt a kettőt, amit ugye a kukába hajítanék), csak nem szeretem őket, vagy kényelmetlenül érzem magam bennük.

— aztán pólók, pólók, pólók. Ezeket nézem meg leggyakrabban, mert ezeket engedhetem meg a leginkább magamnak, és ha nem is költök sokat, mindig érezhetem, hogy kaptam valamit magamtól. Meg aztán azért is nézegetem őket sokat, mert mindenhol százával vannak, viszont a legtöbb nem tetszik. De csak legyen pénzem, nem fogok variálni, bemegyek egy boltba, és — ártól függően — leemelem a polcról az első N darabot, tetszik, nem tetszik. Tudom, ez hülyeségnek hangzik, de a válogatósságom valójában egy öngerjesztő folyamat, aminek minden állomáson az a vége, hogy szürke, kék vagy fekete pólót veszek, így sosem kezdek el színesben, mintásban, figurásban járni, pedig csak egyszer kellene átlépni a határt. A nem-formális ingek szintén ide tartoznak, mivel azok is ká jól tudnak kinézni, főleg pólóval és normális testalkattal kombinálva, igaz, ezek egy kissé drágábbak, mint a pólók.

— plusz végtelen mennyiségű egyéb, például öv, kiegészítők, pulóverek, kabátok, de ezt csak azért írom ide, hogy mindhárom kategóriámban legyen valami nem-kell-nagyon-de-azért-jó-lenne cucc.

Ez úgy cirka (rengeteg) pénz, ami nekem nincs, de ha végre egyszer letudom azt a sok kötelező kiadást, talán elkezdhetek valami havi fix keretet elkülöníteni, és akkor csak azon kell gondolkodni, hogy abban a hónapban éppen mit vegyek, nem azon, hogy akkor most az ötszáz forinttal olcsóbbat vegyem vagy a másikat, esetleg egyiket sem, mert majd csak a következő hónapban. Persze nekem most kéne a leárazásokban dagonyázni, mert októberben már kitörölhetem a seggem az XXXL-es maradékokkal, de hát jövőre is lesz nyár, addig meg marad a vágyakozás és a nálam sokkal jobban kinéző srácok stírölése...

Utolsó előtti tagjához ért a sorozat. Talán már meg sem kellene írnom, de akkor még egyel kevesebb tavalyi fogadalmat teljesítenék, az meg aztán már botrány volna. Viszont eszembe jutott, hogy az idén is vezetni kellett volna a kiadásaimat, hogy összehasonlíthassam az alkalmazotti és a főnöki állapotokat, meg aztán bejött ugye ez a temetés dolog és egy leendő lakással járó minden kiadás is (de erről majd később, meg ugye ne igyunk előre semmire). Vagy ez a statisztikázás már beteges?

Jöjjön a táblázat:

Kaja (19,34%): szerintem novemberben jó depressziós lehettem, és emiatt ettem sokkal többet, mint egyébként. Vagy csak drágább holmikat vettem, vagy kevesebbszer főztem magunkra, vagy nem tudom. Mellesleg meg is látszik a bendőmön, amit holnaptól ismét elkezdek csökkenteni. Monogonnál úgyis olvastam mostanában egy bejegyzést a Gayromeos (és egyéb társkeresős) képekkel kapcsolatban, és az önmagát kihúzós, hogy kevésbé nagy hasúnak látszós kategóriánál nyeltem egy nagyot. Magamra vettem, pedig nincs is aktív társkeresős profilom. Pocak huss, kész passz.

Macska (3,77%): egyre nyugodtabb és emiatt egyre aranyosabb cicmacskám nem volt drága mulatság novemberben sem. Tegnap ugyan vettem neki új almot, új tálkát meg sok-sok finomat, de azt már nem jegyezzük sehol.

Cigaretta (5,23%): na, mondom én, hogy a depresszió miatt többet ettem, kevesebbet dohányoztam ugyanis, mint máskor. Ez nyilván azt jelenti, hogy sokat dolgoztam, odabent ugyanis nem gyújtok rá. Jó rendes vagyok, mi?

Háztartás (0,6%): teljesen felesleges kategóriánk e havi tartalma egy csomag pézsé meg egy csomag klotyópapír. Hiába, a háztartásomat nemigen halmozom el, de minek is tenném, ha még csak nem is vezetem rendesen? Ha legközelebb ilyen nyilvántartásra adom a fejem, ezt a kategóriát tutira hozzácsapom valami máshoz.

Rezsi (22,65%): például ehhez. A több tízezer forintos rezsiköltség mellett egy csomag papírzsepi meg sem látszana, merthogy a szaros kis 34,5 négyzetméteres lakásom annyiba kerül, mint amennyi sokak havi fizetése. És akkor még nem is ettek (meg a fűtés is csak az alapdíjról szólt).

Vállalkozás (-22,64%): itt ismét az az eset áll fönn, mint pár hónappal korábban, azaz a kolléganőm helyett kiállított számla után megkapott adót nem fizettem be egyből (csak decemberben, amikor aktuálissá vált), így mínuszt mutat a grafikon. Decemberben azonban helyre áll az Univerzum rendje, és nagyon is pozitívba fordul az az oszlop. Hajjaj, de még mennyire.

Szórakozás (8,55%): ez a kedvenc részem, mert ezen látom igazán, hogy van-e értelme élnem, vagy csak vegetálok a munkahelyen és az otthonomban. Novemberben voltunk egyszer moziban, meg buliztunk kétszer, ami nem is olyan rossz arány. Aztán volt némi befizetésem egy internetes prémium tagságért, és minden héten megvettem magamnak a Magyar Nemzet Képeslapot. Már hat éve veszem, és csak három szám hiányzik a hiánytalan sorozatból! Ha egyszer elkezdek valamit gyűjteni...

Test (20,3%): soha nem látott mértékű kiadások önnön porhüvelyemre. Na igen, volt néhány utam a fogorvosomhoz, ami önmagában 30000 Ft-ot jelentett. Viszont megtanultam újra rágni a pofám bal oldalán, és ez mindenképpen megérte. Aztán fodrászkodtam is egyet meg edzőteremben is jártam. Idén viszont még nem voltam, ami remélhetőleg holnap változik meg.

Egyéb (6,74%): egy darabig mondjuk gondolkodtam rajta, hogy az a 3 'ajándék' címen kiadott pénzösszeg mi a fene volt, de aztán rájöttem:  I-vel és a barátommal mostanra toltuk az összevont születés- és névnapjainkat. Na ez volt az.

Ruha (9%): a jellemzően üres oszlopban ezúttal egy nagyobb tétel volt, Tigri ugyanis volt olyan szíves, és felajánlotta, hogy amikor alsógatyát rendel a távoli Ausztráliából, hozzácsaphatom a saját kiszemeltjeimet, és akkor az jó lesz. És jó is lett — bár anyagilag éppen nem a legjobbkor jött, — így három Aussiebum gatyesszal gazdagodtam...meg jó sok pénzzel szegényedtem, mivel sikerült a legdrágább alsókat kiválasztanom (bevallom, nem is igen néztem az árakat). De jó őket hordani, szexinek érzem magam bennük, és még a kézzel mosás is csupa öröm és boldogság. Na jó, utóbbi némileg túlzás.

(Már csak egy hónap van hátra.)

Jaj, de sok mindenről szeretnék írni, és mennyire nincs időm/energiám/kedvem. Ezúttal éppen energiám nincs. Fáj a fejem, és legyengültem az éhezéstől. Persze nem azért nem ettem, mert nincs pénzem, hanem mert nincs kedvem. Mindig ezt csinálom, ha egész nap egyedül vagyok itthon. Most viszont amíg fő a kaja, lezavarom gyorsan a 'kiadások' sorozat következő epizódját.

Itt a grafikon.

Kaja (15,75%): ketten együtt ennyit ettünk, azaz én ugye mindennel együtt (reggeli, ebéd, vacsora), plusz amennyit Ricsi nálam eszik. Ez mondjuk csalóka, hiszen cserébe ő meg mást fizet, vagy néha ő állja a kaját. Félreértés ne essék, nagyon szívesen finanszírozom az evésünket, sőt, itthon van egy olyan szabály is, hogy amit talál, megeheti, és sokszor veszek diéta közben is olyan dolgot, amit ő megehet, én meg nem. Jaj, de kis rendes vagyok.

Macska (2,9%): a székemet minduntalan befoglaló macsek olcsó volt ebben a hónapban.  A kajája mellett egy nagy zsák almot vettem neki. Játékkal úgysem játszik, csak a hülyeségekkel, így az sosem kerül semmibe.

Cigaretta (5%): tüdőm gyárkéményében az összes havi költségem 5%-át füstöltem el. Van ezen mit magyarázni?

Háztartás (0,5%): a szinte-felesleges kategória ebben a hónapban egy csomag papírzsebkendőt és egy öblítőt tartalmaz. Mondtam már, hogy nagyanyám 3,5 évvel ezelőtti halála óta nem kellett mosóport vennem? Mondtam, persze, de hozzáteszem, hogy tavaszig vélhetőleg nem is kell majd.

Rezsi (18%): vicces, hogy többe kerül egy 34,5 nm-es lakás fenntartása (+ BKV bérlet), mint átlag napi négy étkezés. És akkor ebben a hónapban sem Főtáv-számlát nem kellett fizetnem, sem villanyt, és a Díjneszedő szarjai csak a következőben jöttek. Szánalom.

Vállalkozás (11%): bár nem negyedéves időszak volt, ilyenkor kell kifizetni az iparűzési adó előlegét és a kommunális adót. Ezt én is megtettem.

Szórakozás (8,2%): a hobbit innen már el is hagyom, mivel valójában mostanra ilyenem nincs, pontosabban nem az, amit eddig annak neveztem. Mire költöttem tehát szórakozás címén? Vettem négy Magyar Nemzet Képeslapot, mert aztat én szeretem, és a fürdőkádban kimondottan jó olvasni/nézni. Néha egy-egy fotó fél napra megváltoztatja a hangulatomat és elgondolkodtat, szóval ez jó. Ebben a hónapban történt, hogy idéztek tőlem a Heti Válaszban, azt is megvettem hát. Volt aztán két buli, ahova piával illendő beállítani (pontosabban valamivel, ami esetemben pia szokott lenni), meg egy mozizás. Ejha!

Test (10%): fogkrém, koton, még koton, gyógyszer, mert beteg voltam, gyúrós kesztyű, mert az előzőt leizmoztam a tenyeremről, kondibérlet, hajzselé, fürdősó. Nem hagytam ki semmit.

Egyetem (25,4%): szééép, magas oszlop, de már nem sokáig szerepel a listán (főleg, mivel a december lesz az utolsó hónap, hogy ezzel foglalkozom). Egyszer leutaztam a suliba, meg kifizettem a tandíj nagyobbik felét (ha ennek így van értelme...). Októberre maradt a többi, mert 979-nek elfogyott a pénze.

Egyéb: —

Lottó (1,4%): kidobott pénz...

Ruha (2,3%): a kondikesztyű ugyan ide is tartozhatna, de mivel az semmi másra nem jó, mégis a testhez soroltam. A jó kis Puma táskám zippzárja azonban teljesen tönkre ment, így miután vagy két alkalommal hintettem el a padlón annak teljes tartalmát, kénytelen voltam venni egy másikat, máshol. Egy világoskék-sötétkék-még sötétebb kék színű Nike-ra esett a választásom.

Most pedig beleborítom a tejfölt abba a majorannás, borsós, metélőhagymás pulykaizébe, amit kotyvasztok, aztán még rizst is kell főznöm mellé.

Mostanában hétvégente nem szoktam blogolni, most is csak azért, mert a hét elején mással fogok foglalkozni, mind gondolatban, mind időben. Ne legyen akkora hézag két bejegyzés között.

Szóval augusztus, nyaralás, nyár, költekezés.

Itt a szokásos grafikon, azaz a szokásostól jelentősen eltérő, de erről majd alább.

Kaja (28,62%): ismét egy átlagos hónap a kaja terén, pedig július elsejével 25%-ra nőtt az ÁFA, ezzel együtt az élelmiszerek ÁFÁ-ja is. Hogy mégis átlag környékén maradt a havi összes, az talán annak tudható be, hogy ilyenkor a melegre való tekintettel kisebb az étvágyam, a nyaralás miatt pedig kevesebb időm van enni. Pedig nem is olcsó helyen vásárolok.

Macska (4,6%): az én szerelmetes kiscicám most nem került sokba, mert egy hétig a másik gazdinál volt, amíg én a szkinhedekkel töltöttem az időmet (vagy se...).

Cigaretta (8,79%): valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ebben a hónapban kevesebbet is dohányoztam, mint máskor. Kezd gyanús lenni...elraboltak volna az UFÓ-k? Mindegy, örülünk neki.

Háztartás (1,5%): szinte felesleges kategóriánkban ebben a hónapban három felespohár és egy tusfürdő szerepel. Nem sok.

Rezsi (19,34%): kevésnek tűnik, azaz kevesebbnek, mint más hónapokban (és az is) . Ennek az az oka, hogy a meg nem kapott fizetések miatt a havi UPC-számlát csak szeptemberben tudtam kifizetni, ezért ebben a hónapban ilyen tétel nem szerepel.

Vállalkozás (-19,56%): na, ez magyarázatra szorul. Egy ideje már nemcsak a magam, hanem a kolléganő fizetéséről is én adok számlát, ő pedig kifizeti nekem a számla utáni adókat. Nehogy már nekem kerüljön pénzbe, hogy ő jobban jöjjön ki. Most csak annyi történt, hogy augusztusban nekem nem voltak vállalkozást érintő kiadásaim, a kolléganő számlája utáni pénzt viszont beírtam a nyilvántartásomba, ami így negatívba került. Az ilyen helyzet általában negyedévkor kerül vissza egyensúlyba, és máskor nem is látszik, mert valamennyi vállalkozást érintő kiadásom mindig akad. 

Hobbi, szórakozás (32,16%): azt hiszem, ez egyértelmű. Nyaralás, blogtalálkozó, két mozizás, néhány DVD film, egy buli, szóval nyár ezerrel. Gyakorlatilag eddig ez volt az egyetlen olyan hónap, amikor a szórakozásra ment el a legtöbb pénz.

Test (12,65%): kondibérlet, néhány kozmetikum.

Suli: 0, hála Istennek.

Egyéb: egy buszozás anyámékhoz. Ezt nem tudtam hová tenni.

Lottó (2,6%): szokás szerint megpróbálkoztam a milliomosnak levéssel, de ezúttal sem sikerült.

Ruha (8,89%): egy kicsit most jobban elláttam magam hordani valókkal, mint máskor. Mégis, nyáron azért legyen mit felkapni (még ha csak a végére is). Vettem magamnak egy igazi buzis karkötőt, olyan széles bőrpántot csatokkal, aztán vettem egy nyakbavalót. Réz csodaszarvas, fekete bőrzsineg, piros-fehér-zöld gyöngyökkel. Tök jó, csak ha felveszem, nehéz egyedöl levenni, ezért Ricsi is kell hozzá. Vettem aztán két alsógatyát (ha már valahol fétis is), meg egy háromnegyedes rövidnadrágot, mert ilyen téren elég gyatrán vagyok ellátva. Általában nyáron is farmert hordok, mivel az irodába ne mehetek rövid gatyában. Végül egy papucsra is szert tettem, de ez nem volt olyan jó választás, mivel száz méter után feltöri a lábam. Talán soknak tűnik, azonban ezt a dőzsit azóta sem követte folytatás. Az utóbbi 3 hónapban gyakorlatilag nem vettem magamnak még egy zoknit sem...

...de előtte még egy kis helyzetjelentés, hogy ne legyen annyira unalmas ez a technikai bejegyzés.

Nos, lement a nagy hajtás. Kidöglöttem. A hétvégén volt némi szórakozás, így nemigen tudtam magam kipihenni, de mivel — minden elvárást leszarva — kijelentettem, hogy csötörtökön és pénteken nem fogok bemenni (és még csak szabinak sem írom ki, hiszen +2 napot dolgoztam), talán egy kicsit mégis sikerül regenerálódnom. Persze ismerem magam, a pihenés helyett inkább takarítok, és a lógó ügyeimet intézem. Jellemző. A kedd és a szerda munkahelyi tevés-vevéssel telik majd, aztán elkezdem felkészíteni magam az idei nyaralásra.

És akkor most lássuk a — jő régen volt — május költségeit. A részletekre már nem is igen emlékszem, de mivel hetek óta tervezem ezen bejegyzés összefirkantását, most már juszt sem fogom annyiban hagyni. Elvégre a fogadalmak csak akkor érnek valamit, ha betartjuk őket (megjegyzem, legalább két hónapja tervezem megírni, hogyan állok velük). Itt a szokásos grafikon:

Kaja: a március havi, iszonyú mértékű élelmiszerre-költés után némileg stabilizálódni látszik a helyzet. Abszolutértékben mindenképpen, de arányaiban is (15,43%). Bár — ha jól emlékszem, — májusban éppen nem diétáztam, az áprilishoz képest 7%-os növekedést magyarázhatja, hogy a napi táplálékom (táplálékunk) nagyobb arányát tette ki a gyümölcs, ami köztudottan drága mulatság.

Cica: Desiré most sem vágott földhöz, hiszen szinte pontosan ugyanannyit költöttem rá, mint áprilisban (azaz 6,7%-kal többet). A havi költségvetésem 2%-át tette ki a kis majom, és mennyi lelki pluszt kaptam általa, amit nem lehet forintosítani.

Cigi: a költségeim 4,3%-át tette ki a füstgyártás, viszont meglepő, hogy majdnem pontosan ugyanannyit szívtam el. Ennek ellenére érlelődik az ismételt leszokás gondolata. Hogy mikor lesz ebből valami, az már más kérdés.

Háztartás: néha úgy érzem, ez az oszlop teljesen felesleges, mivel szinte sosincs benne semmi. Vettem egy csomag pézsét, egy nagy csomag vécépapírt meg egy Cloroxot. Ezen felül vettem két góliátelemet a meghiúsult éjszakai túránkra (még ki sem csomagoltam), és megjavíttattam a vásárlása óta először megálló órámat. (2%, +350%).

Rezsi: ez fixen sok — főleg ahhoz képest, amennyit itthon vagyok — most viszont egy kicsit mégis kevesebb, mint eddig. Na nem a fűtési szezon vége miatt (hiszen ebben a hónapban még igencsak a leghidegebb hónapok fűtését kellett perkálnom), hanem mert a UPC-számla a bankszámlakivonatom kései érkezése miatt a következő hónapra csúszott a nyilvántartásomban. Így az áprilisi 15% helyett 11%-ra csökkent az arány.

Vállalkozás: laza kis hónap volt. Sem előleg, sem iparűzési adó, csak egy kis postaköltség meg az erkölcsi bizonyítványom kikérésének díja. Ja igen, ezt is elfelejtettem beblogolni: a hatályos a törvények alapján erkölcsös vagyok, bár a társadalom nagy része csak egy aberrált, perverz állatot látna bennem. Mindegy, a Pénzügyminisztériumnak megfelel e kis zölt papírocska is, a szexuális szokásaimról nem kell nekik beszámolni. (1%, kimutathatatlanul kevesebb, mint áprilisban, amikor minden pénzem 30%-át vertem el a semmire). Sőt, ha azt vesszük, akkor még pozitívban is vagyok, hiszen egy ideje a kolléganőm fizetését is én rendezem, amin van egy kis hasznom, de pszt...nem fecsegünk ilyesmiről (ennyit az erkölcsösségről...).

Hobbi: botrányos módon vettem magamnak két könyvet (én ugyebár jobb szeretem kézből), vagy 4 olcsó DVD-t, és még szórakozni is mertem. Ez talán egy blogtalálkozó lehetett, de bármi is volt, a számok láttán igencsak kirúgtam a hámból. Mindehhez jön a netes játékom havidíja, de az már megszokott (és mivel kezdem unni, lassan nullára redukálódik). 12,38%-ot csesztem el duhajságra, ami 69%-kal több, mint áprilisban. (Most mondja az idő közben megérkezett Richárdom, hogy az a Brutkó lehetett, amikor egy vagyont elkért a taxis hazafelé...)

Test: mivel az edzőm egy ideje leszarja a fejem, és egyedül edzem (már amikor eljutok addig, elvégre ma sem mentem), őt nem kellett kifizetnem. A felszabaduló pénzt gyorsan visszaforgattam egy banános fehérjeporba, amit ráadásul kedvezménnyel vettem. Sajnos azonban ennek a cuccnak annyira borzasztó íze van (bár már kezdek vele megbékélni), hogy azt még az olcsóbbság felett érzett öröm sem tudja kellemesebbé tenni (6,8%, -52%).

Suli: emlékeztek még, milyen kálvária volt előteremteni a féléves tandíjamat (3 hónappal a fizetési határidő után...)? Kapásból rávághatnám, hogy "na igen, kevesebb DVD-t kellett volna venni", de mint emlékszünk itt inkább abból adódott a probléma, hogy nem kaptam meg a jogos jussomat (időben). Kár is tovább elemezni, a grafikon önmagáért beszél, a sötétkék oszlop szépen az égbe tör. A pénzem 40%-át költöttem a tandíjra, és az oda-vissza utazgatásra (áprilissal meg értelmetlen összevetni).

Egyéb: mivel az anyámékhoz történő fel-le utazgatást nem tudom hova sorolni, ide kerül. Májusban mondjuk még jól is jártam, mivel huncut volt a sofőr, és szaré-hugyé hazahozott, csak éppen a pénzt zsebre vágta szépen. Ennyit az erkölcsösségről #2, de mentségemre váljék, hogy a pont-most-jön-ellenőr eseménytől egész úton való rettegés bőven kompenzálta azt a pár száz megspórolt forintot. (1% se).

Lottó: jó lenne, ha ez egyszer mínuszba menne, mert az azt jelentené, hogy nyertem. Ha nagyon mínuszba menne, akkor pedig az egész napomat blogolásnak szentelhetném, mert a villámban a takarítónő elintézne mindent, és csak akkor kellene szünetet tartanom, amikor az inas közölné, hogy a szakács elkészült az ebéddel. Addig viszont egy kicsit áldozni kell Fortuna istenasszony oltárát, ami speciel ebben a hónapban a fizetésem 1,4%-át tette ki.

Ruha: dőőőzsi! Májusban többet költöttem öltözködésre, mint az év egész addigi részében, együttvéve. Ha belegondolok, lehet is ebben valami összefüggés, hiszen nyilván kiéheztem a csinosságra, meg az is lehet, hogy feltűnően sok pólót kellett áttennem a 'kertbe'-polcra, aztán meg a törlőruha fakkba. A suli problémája előtt csak egy alsógatyát meg egy Springfield márkájú pólót vettem magamnak, miután viszont letudtam a tandíjat, gyorsan kihasználtam néhány akciót. Ezt anno részletesen megírtam, ezért most csak tételesen felsorolom, mit vettem: két pár zoknit, egy New Yorkeres övet, a Kenvelo akcióját kihasználva egy farmert és egy fasza kis inget, majd egy újabb övet és még néhány zoknit. És akkor hol van még a vége? Nincs például egy épkézláb rövidnadrágom, hogy csak a legégetőbbet említsem (12%).

Nos, így mulatott egy magyar úr májusban.

Jó hosszú héten vagyok túl, már ami a munka részét illeti. A szórakozás még csak most jön, amit ezek után meg is érdemlek.

Ez a hét az év legmunkásabb hete, és egyben persze a legfárasztóbb és legstresszesebb is. Ilyenkor kell megcsinálni a cégek előző évi mérlegét, eredménykimutatását, társasági- és iparűzési adó bevallását, de erre csak azután van idő, hogy elkészítettük a rendes havi munkákat, például a bérszámfejtést meg az ÁFA-bevallásokat. Elvileg persze nem kéne a május 31-i határidő előtt 10 nappal nekilátni ennek a munkafolyamatnak, de addig is olyan sok munka van, hogy nemigen marad mellette idő az előkészületekre. Ott vannak például a SZJA-bevallások vagy az oroszos nevű NYENYI, amik szintén sok időt igényelnek. A társasági adóval és barátaival nem is az a probléma, hogy meg kell őket csinálni, hanem az, hogy az elkészítésüket számtalan egyéb teendő előzi meg, ezek tartanak olyan sokáig. Maguk a bevallások már pöccre összeugranak — ha értünk hozzájuk. Csak a teljesség igénye nélkül:

Össze kell hasonlítani például, hogy egyeznek-e a tárgyi eszköz analitikák a könyveléssel. Minden beszerzés szerepel itt is, ott is? Az értékcsökkenések le vannak könyvelve? Kivezetések, eladások, selejtezések szintén? Satöbbi. Mivel az idén programot váltottunk (szintén egy hajtós időszakban), előfordulhat, hogy a régi és az új adatbázis között eltérések vannak, ezért ha valamit javítgatunk a régiben, az újban is meg kell tenni ezt, különben jövőre megint csak nézünk, hogy mi van.

A deviza- és valutakészleteket egyeztetni kell, és árfolyamdifferenciát kell elszámolni rájuk, mivel a vállalkozók tulajdonába kerüléskor és év végén nyilván nem egyforma az adott pénznemek árfolyama. A vevőkkel és szállítókkal szembeni devizás követelések/kötelezettségek szintén ebbe a kategóriába tartoznak.

Az előlegeket egyeztetni kell, mert lehet, hogy év közben már rendezték őket, csak nem vettük észre. Az átvezetési számlák és jövedelemelszámolási számlák egyenlegének jellemzően 0-nak kell lenniük és, hogy ne soroljam fel mind a kb. 20 munkafolyamatot, megemlíteném még az időbeli elhatárolásokat.

Ezek igazán buzi dolgok, mivel van belőlük aktív meg passzív. A számviteli alapelvek között van egy olyan, hogy időbeli elhatárolás elve. Ez annyit tesz, hogy a különféle bevételeket és költségeket arra az évre vonatkozóan kell elszámolni, amelyikre vonatkoznak. Magyarul, ha már december hónapban kifizetek egy januári bérleti díjat, az a következő évet érinti, hiába fizettem ki még az előzőben. A pénzmozgás egy dolog, a költség meg egy másik. Az előre fizetett költség (biztosítás, bérleti díj, újság-előfizetés) meg az utólag kapott bevétel (pl. kamat) aktív, fordítva pedig passzív időbeli elhatárolás. Ha valami egyszerre több évet érint, akkor azt arányosan kell elszámolni, és ez az igazi trágyaság. Fénymásolgatni (hogy mindkét évben legyen bizonylat), osztani az összes nappal, szorozni az adott évi napok számával, átlépkedni a programok és évek között.

Ilyen jól szórakozom egy ideje (kb. 2-3 hete), de most sűrűsödött be igazán, mivel egyrészt eddig túl kényelmes voltam, másrészt a végére maradt több olyan cég is, aminek a tulajdonosa szeret variálgatni, ezért ezeket újra meg újra meg kell csinálnom. Egy szám változása számtalan másik dolgot változtat.

Ahogy pedig az idő telik, úgy nő bennem a stressz. Számolgatni, mennyit kell még megcsinálnom, saccolgatni, mennyi idő kell ezekhez, bosszankodni, ha valamit elcsesztem és azon is, ha az ügyfél rúgja fel az egészet. Közben a könyvvizsgáló, a főnököm és a vezető könyvelő is csesztet, sürget, segítséget kér, ami miatt rendszeresen félre kell tennem az éppen nézegetett céget, hogy a másikkal foglalkozzak, ez pedig nagyon megnöveli a hibázás esélyét. És ha valamit elrontok, csinálhatom újra. Menedzselni kell ilyenkor az időmet. Minél többet mielőbb vagy inkább a nehezeket vegyem előre? Kalkuláljak azzal, kinek mennyit kell majd fizetni, és azokat hagyjam a végére, akiknek semmit? Általában ez sikerülni szokott, de most nem ment. Ezen a héten háromszor kaptam meg, hogy "Miért most kell szólni?" (és ezek variációit), ami persze nagyon jól esett.

Ráadásul volt egy-két intermezzo is. A kolléganők például elkevertek egy már korábban elkészített bevallást (vélhetőleg duplán adták fel, azaz mindkét példányt), ezért ezt újra meg kellett csinálnom. El lehet képzelni, ilyen hajtás közben mit reagálok egy hasonló esetre. Ott volt aztán egy cégem, aki kiemeltnek számít, ergo a főnököm rendszeresen tájékoztatja az ügyvezetőt az aktuális számokról. Most is ezt tette, csak éppen elfelejtett a végébe belekalkulálni egy nem kis összeget, így a 6 millió nyereség mindjárt 5 millió veszteség lett. Na, jöhetett az izzadás, hogy miként csináljunk mégis nyereséget neki (jelentem, sikerült).

A mai cécó sem volt rossz. Van egy ügyfelem, aki nagyon sok céggel áll kapcsolatban, azok viszont nem minden esetben fizetnek neki. Olyan is van, hogy az egyik partnere (látszólag) egy másiknak fizeti ki a számláját, ami miatt elég nagy káosz keletkezhet. Ennek a káosznak a tisztázása tegnapra és mára maradt, az ügyfél pedig kifejezetten nem örült ennek. Ráadásul ma konferencián volt, ezért nem is igen tudtuk elérni, és amikor végre sikerült, akkor is az lett a vége, hogy rúghattam fel, amit egyszer már megcsináltam.

Na, de nem is ragozom tovább, készen lettem (egy kicsi maradt csak keddre), bár itthon még van mit tennem. Fáradt vagyok és kimerült, amin a hétfő éjjeli hosszas fennmaradás nemigen javított. Főleg, mivel azért maradtam olyan sokáig fenn, mert volt mit megbeszélnünk a párommal. Kis pipulás, kis tisztázás, de semmi komoly, csak a kimerültség okozta kesergés és az ebből eredő pszichés problémák. Edzésen is csak hétfőn voltam, szerdán meg ma nem. Nem is volt honnan elmaradnom, mivel az edzőmnek is besűrűsödött a dolga, szóval amúgy is egyedül kellett volna edzenem. Én viszont inkább dolgoztam, volt, hogy este fél nyolcig. Sebaj, egy évben egyszer belefér.

Ma viszont felültem néhány akciónak. Mivel eddig egész hónapban nem volt időm elverni a fizetésem, tegnap meg ma elmentem költeni egy kicsit (meglesz még ennek a böjtje...). Stresszes időszakban jót tesz a lelkemnek egy kis vásárolgatás. Megvettem például a Dragonlance sorozat magyarul megjelent utolsó kötetét is, így végre megvan mind a 40 (erre majd visszatérünk egyszer), de nem is ez az érdekes. Bővíteni kellett már a ruhatáramat, mivel sokszor úgy érzem, hogy nincs mit felvennem. Vannak ugyan ruháim, de nem tudok stílusosan öltözni, mosás előtt kicsivel pedig igazán gondban vagyok, hogy mit aggassak magamra.

Beszaladtam tehát a Westendbe, mivel nemrég láttam ott egy inget, ami megtetszett. Nem vettem meg rögtön, mivel drágállottam, de aztán csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Közben akciót indítottak a Kenveloban, csakhogy azon nyomban rábasztak 2 rugót az ingre. Jó, ha tudjuk, hogy az akciók jellemzően így működnek. Ha 20000 felett vásárolsz, kapsz 10000 Ft kedvezményt, de akkor már rárakunk 20%-ot mindenre. Mindegy, belefér — gondoltam, csakhogy mire elszántam magam, minden nekem való méret elfogyott. Vettem azért egy buzis-rockeres övet (ilyenem még úgysem volt), meg egy óccsó farmert is, mert eddig csak két farmerom volt. Ma egyébként megszámoltam, és az a kettő egy picit pontosabban tizennégy, de mivel csak elnagyoltan leltároztam, van az 16 is. De mit csináljak, ha azt a többit már nem szeretem vagy nem szívesen veszem fel (mert mondjuk szakadtak, elnyűttek, stb.)?

Az ing kérdése azért csak frusztrált, ezért ma elmentem az Árkádba is, ahol szintén van egy Kenvelo üzlet. Itt is ugyanúgy felnyomták az árát, de mivel bulirucim is alig van, csak megvettem egy méretemben való példányt. Ha pedig már akció, itt is vettem egy farmert, így a 13 ropis farmerért meg a 10 ropis ingért együtt csak 13-at fizettem. Máris megérte. Igaz, az egy nappal korábban vásárolt övet kozmetikázni kellett egy kicsit (barkácsolni), de végül talán az is hordható lesz (persze csak buzik között).

Átmentem aztán a dm-be, hogy macskakaját meg kozmetikumokat vegyek, mire lecsapott rám egy akciózós néni. Rávett, hogy vegyek egy csomag Purina One macskakaját, viszont kaptam mellé három másik terméket, így 400 Ft-ért hazavittem egy ezresnyi cuccot. Így szeretek vásárolni.

Csak egy gond volt, mégpedig, hogy amikor bementem kaját venni a sarki Matchba, egy halom cekkerrel léptem be oda. Persze mindenről volt blokkom, és csak a pénztárnál állva ocsúdtam, hogy ha a rendszeresen rám cuppanó (és most is stírölő) biztonsági őr megállít (aminek a szatyrok cibálása igencsak megnövelte az esélyét) mégsem tudok MINDENRŐL blokkot felmutatni, hiszen az ajándék termékekről nem volt. És nem lehet itt is éppen ugyanilyen dolgokat kapni? Dede....de végül megúsztam a kellemetlenségeket.

Szóval most a székemben ülök, blogolok, fáradtan, kimerülten, de lélekben már a hosszú hétvégére készülve. Jó lesz nagyon...

...remélem.

Majd mesélek róla, most már úgyis lesz rá időm.

Miközben szombat-vasárnap 11-17 óráig bent dolgoztam, mert ugyebár temérdek a határidős meló, a határidő napján, a legnagyobb őrültekházában itthon ülök, és várom, hogy megérkezzenek a gázszerelők, akik kötelező jelleggel fogják szétverni a konyhámat. Gázhálózat-felújítás van a háztömbben, és mindenkinek otthon kell lennie, mert amíg nem jutnak be mindenhova, nem fogják visszakapcsolni a szolgáltatást.

A szokásos hivatali arrogancia máris megjelent, mert amikor megkérdeztem, hogy az első fázist követően "mikor fognak visszajönni?", csak annyit vakkantottak oda a munkásemberek, hogy "majd ha mindenkihez bejutottunk. Ki lesz írva". Persze, ők kiírják, én meg rögtön ugrok, és otthon maradok. Meg nemcsak én, hanem az összes lakó, meg a rokonaik meg a főnökeik. A főnökök különösen türelmesek szoktak lenni, főleg a jelenlegi helyzetben, amikor elég egy pár napos betegszabadság, és már röpül is az ember. Majd mindenki azt lesi, suttyókámék mikor óhajtanak újra nekilátni a melónak, addig meg haptákban áll a 164 lakás összes lakója.

Kicsit pipa vagyok. És ballábas, fejfájós, fogfájós és kimerült. Annyira idegesít minden és mindenki, hogy ihaj, és az első rossz szóra ugrok, úgyhogy jobb is kicsit itthon gubbasztani. A magyar lakosságnak mindenképpen előnyére szolgál.

Addig is azzal ütöm agyon az időt, hogy a netes naplómba lerögzítem a magam számára kötelező jelleggel kitűzött restanciát, azaz összefoglalom, mire költöttem a fizetésem 2009. március hónapban. Tudom, hogy unalmas (mint mostanában az összes bejegyzésem), de egyrészt nekem ez fontos, másrészt megfogadtam, hogy idén vezetni fogom, harmadrészt pedig talán akad olyan, aki számára van ebben is egy kis érdekesség. Az összehasonlítás kedvéért a januári és a februári lista.

Nem véletlenül jegyeztem meg a múltkor a munkahelyemen, hogy az én folyószámlámat azért hívják folyószámlának, mert szanaszét folyik róla a pénz. Ha egy kicsit több a bevételem, rögtön felüti a fejét egy halom extra kiadás is, így lassan tényleg a permanens pénztelenség érzése jut osztályrészemül...na de sok a duma, szóval hová folyik minden vagyonom? Avagy a mostani hangulatom alapján úgy is kérdezhetném, hova a jó büdös lófaszba tűnik el állandóan a pénzem?

Tudni kell, hogy a kiadásokat nem összesítgetem állandóan, így csak ilyenkor, a bejegyzés megírásakor derül ki számomra is, mi mennyi. Ezért is taglózott le a grafikon márciusi kinézete, mert — basszus — eddig az volt, hogy a rezsi oszlop az égbe tör, van egy közepes magasságú másik oszlop, a többi meg ezeknél is kisebb vagy szinte nulla. Erre most mit látok? Három batár meg egy elég magas oszlop is van egyszerre.

Kaja (első oszlop): na ettől esett le leginkább az állam. Hogy a francba lehetett ez ennyire sok, amikor márciusban már egyedül ettem, javarészt még egyedül ettem és még nem diétáztam (max. 1-2 napja)? Ez majdnem a februári kétszerese (+86%), és a havi összes költségem 1/5-e (22%)! Gyakorlatilag felzabáltam a BKV-bérletet, a fűtést, az internet- és a kábeltévé előfizetésemet, 3 havi közösköltséget meg a lakásbiztosítást. Elképesztő! Miután az állam visszaillesztettem a helyére, elkezdtem firtatni ezen magas összeg összetételét, és meg kellett állapítsam, hogy egy bizonyos részére van mentség. Volt ugyanis egy Tesco-látogatásom, ahol 10 ropit otthagytam, cserébe viszont vettem egy csomó tartós élelmiszert, amik egy része még most is megvan. Volt aztán egy vacsorával egybekötött randim (az interregnum időszakában), ami jónak indult, de végül csak a pénzkiadás lett az eredménye. Végül elég sokszor voltam lenn Miskolcon, ami — kajajegy hiányában — általában elég költségesnek bizonyul a táplálkozást tekintve. Tényleg kíváncsi leszek, a diéta kezdetével mennyit változik ez az összeg.

Macska (második oszlop):  semmi különleges, csak a mindennapi kaja, amibe ráadásul a Rolcsi is beszállt. (az összes 1%-a; -640%, de akkor ott volt a bútorja)

Cigaretta (harmadik oszlop): na igen, meg kellett volna fogadnom, hogy leszokom, de ezt nem tettem. Úgysem tudnék, ha nincs hozzá szilárd elhatározásom, és mostanában az apró(!) örömök közül főleg csak ez adatik meg. A többi csupa bosszúság. Viszont egy hétnyi randi egy másik dohányossal 25%-kal dobta meg ilyen irányú kiadásaimat. Szép... (7%)

Háztartás (negyedik oszlop): klotyópapír, zsebkendő, mosogatószer és két tálca, mert a régieket összemarta a grépfrút (citrancs) leve. Nem sok (1%, -10%).

Rezsi (a legmagasabb oszlop): örök aranyérmesünk ezúttal is megőrizte a helyét. A kajánál emlegettem az összetételét, amiből csak a biztosítás szorul némi kiegészítésre. Elmentem ugyanis a Generalihoz, hogy megváltoztassam a lakásbiztosítási szerződést, persze csak annyiban, hogy az én nevemen legyen az egész, és ne a két éve halott nagyanyámén. Én, kis naiv, azt hittem ez csak ilyen egyszerűen megy. De nem, előbb meg kell szüntetni a régi szerződést, aztán újat kell kötni. Az egésznek annyi haszna van, hogy így visszamenőlegesen visszakaptam némi pénzt, ami viszont majd csak az áprilisi számokban látszódik. Addig viszont egy kis lélegzethez jutottam. (23%, -24%).

Vállalkozás (rózsaszín-szerű): ezúttal csak a vállalkozói igazolványom megújítása meg némi bankköltség szerepel itt. Na majd áprilisban... (2,5%, -563%)

Szórakozás (sötétkék): jogosan merül fel a kérdés, hogy ha olyan sok a kiadásom, hogy állandóan sírok miatta, akkor miként lehet, hogy a 12 kategóriából a szórakozás a 4. legmagasabb? Nos, elsőre ezen én is meglepődtem, aztán a homlokomra csaptam, hogy "Jaaa, az új MP3-lejátszó miatt!". Az előző tönkrement, és akármennyire is nem akartam még újat venni, egy-két út a rágógumit fújkálók, fogszívók és cuppogva smárolkozók között máris meggyőzött, hogy vagy egy ilyen vagy nyugtató. Az itteni összeg egyébként még kevesebb is volna, mint máskor, pedig néhány randi költsége is szerepel benne. (14%, +69%)

Test (3. legnagyobb): na, ezen is meglepődtem kissé (mondom, hogy az egészen kiakadtam...), mivel a testemre, magamra költött összegek közel konstansok vagy legalábbis annak kéne lenniük. Most mégis eltértek a megszokottól. Fodrász, kondibérlet, edző, hajzselé, fogkrém, ez a sztandard. Aztán a tételeket nézegetve észrevettem, hogy fogorvosra is költöttem, és volt itt egy parfüm is. Na igen, szakítás után tetszeni igyekszik az ember. Szóval ezért (is) volt most ez a kategória 45%-kal több, mint máskor. (Egyébként meg az összes kiadásom 18,5%-a volt.)

Egyetem (legsötétebb kék): semmi extra, néhány út vonattal, a többi autóval, szóval 'ingyen'. (1% se, -70%)

Egyéb (magenta, vagy mi...): ide jönnek az ajándékok, de most némi randiköltség szerepel csak itt (szinte 0, -313%)

Lottó (sárga): semmi extra. (szinte 0, -10%)

Ruha (utolsó): ez az az oszlop, ami januárban még nem is szerepelt, februárban meg alig pár száz forintot tartalmazott. Na ez most jól megugrott, mivel már muszáj voltam venni magamnak egy farmert meg egy övet. Szintén a filigránság megszüntetésének szándéka volt a fő motivum. Van vagy 12 farmerom, de csak kettő kedvenc van ezek között. Ezeket hordom a leggyakrabban, a többi meg csak áll a szekrényben. Az egyik kedvenc viszont elrongyolódott a jobb combján, ami nyáron, strandra menni nagyon is jó, de a munkahelyre már nem felelt meg. Ezt kellett pótolnom.  (8%, +2228%).

Májusban ugyanitt...