sablon bejegyzései

Amint az látható, kissé megváltozott a blogsablon. Mások a színek, nagyobb a fejléc, izmosabbak a srácok, és a mellkasukon igényesebben néz ki a két zászlócska. Mostantól ez lesz, én meg majd veletek együtt szokom hozzá.  Még nekem is furcsa, hogy például ezután hiába kattintok a bejegyzés címére, nem jön be maga a szöveg a kommentekkel együtt, hanem csak a kommentelési lehetőségre klikkelve. Persze ezt pikk-pakk meg lehet szokni, mint ahogy én is gyorsan átállok az ilyesmire mások blogjain. Szebbek lettünk, mint valaha.

Az új designt és az elkészítését ezúton is nagyon köszönöm YShouldIBaSaint-nek, aki ezt abszolúte önzetlenül tette, a távoli Angliából. Úgy tűnik, ő is az a fajta, aki ha nem tetszik neki valami, maga próbál meg változtatni azon. Még egyszer: köszönöm! Ismét köszönet Dudinak is, aki az egész kinézetet megálmodta.

Ti pedig élvezzétek az immár végleges, új típusú kinézetet meg a régi típusú bejegyzéseket. 

UPDATE: a Dudinak szóló köszönetnyilvánításon túl jelezném, hogy a bejelentkezetteknek megjavult a lecsúszott kommentelő gomb, lapozhatók a bejegyzések, most már nem ömlesztett a szöveg (csak ahol én magam ömlesztettem) meg miegyéb.  

Gondolkodom egy ideje, hogy írjak-e egyáltalán valamit, mert egyrészt pihenés gyanánt hasznos lenne, ugyanakkor nem tudom, mikor tudok legközelebb egy bejegyzésnyi szöveget bepötyögni. Másrészt viszont ott a negatív hangulat, ami az utóbbi napokban tört rám, és amit a nem túl hízelgő kritikus megjegyzések váltottak ki bennem. Hiába a sok dicséret, a sok látogató, a sok komment, ha ezek között van egy-egy olyan is, ami negatívan kritikus.

Olyan lelkesen láttam neki (1,5 év után), hogy új sablont csináljak magamnak — elvégre kérni nem szokásom, az elejtett (nem célzatos) megjegyzéseimre meg senki nem ugrott, — hogy (zsúfolt életemhez mérten) egy halom időt áldoztam rá, és még a tanulásra is hajlandó voltam érte. Kicsi, savanyú, de az enyém, az én művem (Dudi érdemeit nem feledve!), és még ha vannak is hiányosságai, úgy tekintek rá, mint a gyermekemre. Márpedig minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb. Nem csoda hát, ha a sok elismerés ellenére is nagyot nyelek, amikor megkapom, hogy bizony mégsem szép, meg bajok vannak vele. Kimondva vagy burkoltan közölve, az mindegy.

Aztán meg hosszúak is a bejegyzéseim. Nyilván nem is érdemes őket elolvasni, mert csak szómenés, értéktelen vacak mind. Lopom a blogolvasók idejét, akiket nyilván a teljesítménykényszer hajt, hogy minden előzetes ellenkezésük dacára mégis végigrágják magukat a betűimen, és akik végül nyilván fejcsóválva veszik tudomásul, hogy már megint beugrottak, és elpocsékolták egy csomó értékes percüket. Sajnálom, én ilyen vagyok. Ilyen vagyok szóban, és — ezek szerint — ebben a kötetlen tartalmú és formájú írásbeli műfajban is. Megtehetném, hogy meztelen srácok képeivel, kapcsos zárójelek és smiley-k százaival meg videókkal baszom tele a monitort, és megtehetném, hogy mindenféle témákról írnék egy-két odavetett mondatot, hogy utána a — vélt vagy valós — frappánsság jóleső érzésével dőljek hátra a székemben, de nem ilyen vagyok. Már rég nem törekszem a tökéletességre, de én úgy érzem magam igényesnek, ha nem csak belekapok hol ebbe, hol abba, hanem próbálom minél jobban körüljárni...és még így is gyakran érzem azt, hogy egy csomó mindent kihagytam. 

Meg aztán egy ideje már nem pusztán magamnak blogolok, ezt le sem tagadhatnám. Próbálom úgy szervezni a bejegyzéseimet, hogy legyen benne egy kicsit ez is meg az is, és igazán nem vagyok azzal vádolható, hogy állandóan csak pasis bejegyzéseim vannak vagy, hogy zsinórban csak politikai vagy filmajánlós. Jó pár félkész vagy tervezett bejegyzés várja, hogy befejezzem/elkészítsem őket, de tekintettel szeretnék lenni a sokszínűségre is, meg aztán kedv és idő is kell hozzájuk. Viszont az mégsem járja, hogy amikor viszont tényleg magamnak szeretnék valamit lejegyezni, akkor még nekem van lelkifurdalásom, amiért biztosan tök unalmas vagyok.

Ilyen értelemben pedig nagyon is jót tesznek ezek a negatív hangvételű megjegyzések, hiszen legalább egy kicsit észhez térek, és visszazökkenek a tudatba, hogy egyrészt nem lehet mindenkinek megfelelni (és ne is akarjak), másrészt pedig, hogy ez az ÉN blogom. Ez közhelyszerű, sokan le is írták már nekem, de nem szeretem hangsúlyozni, mert az olyan pökhendi dolog. Dacreakció. Pont olyannak érezném, mintha egy ország miniszterelnöke azt vágná a választói pofájába, hogy ha nem tetszik, amit művel, akkor el lehet költözni külföldre.

Mellesleg ez a bejegyzés egyáltalán nem az lett, aminek indult, hiszen néhány apró dologról szerettem volna csak beszámolni, RÖVIDEN. Aztán rájöttem, hogy azok is tök érdektelenek lennének (így folytatódott a kritikus megjegyzések indította negatív bloghangulatom), és ez a szintén unalmas picsogás lett a vége.

Sorry...(jöhetnek a kommentek, hogy na tessék, valóban unalmas (is) vagyok).

***********************

Ui.: juszt sem fogok pornográf tartalmú bejegyzéseket alkotni, akármennyire is tetszene ez sokaknak.

Ui2.: a párkapcsolatommal kapcsolatos témákat is kerülöm, pedig az is sokaknak tetszene, legfalábbis azoknak, akik még nem tudják ki az.

Ui3.: megcsináltattam végre az órám, éppen mire hozzászoktam, hogy a pontos időt ne a bal karomon keressem...de ez unalmas téma.

Ui4.: reggel találtam egy csomó pénzt a bankszámlámon, ami egyébként jogosan van ott, csak éppen elfelejtkeztem róla...de ez is unalmas.

Nos, aki nem járt erre akkor, amikor éppen az új sablont gyártottam, most az is szembesülhet e jelentős változással.

Nem volt könnyű, legalábbis bármely hozzám hasonló amatőrt komoly kihívások elé állíthat egy ilyen feladat. Állított is: 4 órámba tellett, mire a jelenlegi állapotot elértem, igaz, 4 órával ezelőtt fogalmam sem volt a sablonok/weboldalak szerkesztésének legalapvetőbb dolgairól sem.

Ha pontosítani akarok, akkor végül is csak 1 óra volt a sablon áthegesztése, de további 1,5 óra a fejléc elkészítése, és még 1,5 óra az olyan, végül meg nem valósított dolgok pöckölgetése, mint a bejegyzések kerete, a linkfal kerete, félmeztelen pasis háttérkép a bejegyzések hátterének, betűtípus változtatása és hasonlók. Ezeket nem sikerült elfogadhatóan elintéznem, ezért egyelőre elmaradnak. Mára már kifáradtam a szerencsétlenkedésben. Később azonban minden lehetséges, ne lepődjetek meg.

Minden segítséget szívesen veszek, és javaslatokra is nyitott vagyok!

Végül köszönetet szeretnék mondani Platen Dudijának, aki a blogsablon ötletét és alapját szolgáltatta, valamint a fejléc képét is, amihez nekem már csak kicsit kellett hozzátennem, hogy igazán hozzám passzoljon. Ja, a kétoldali 'beton' is az ő érdeme (amit nem tudok beönteni a bejegyzések és a linksáv közé, pedig tervben volna...). Nélküle e mésfél éves blogocska még mindig nem lehetne a szívemhez még közelebb álló. Köszönöm!