saláta bejegyzései

Mivel ma odabent péntekesítettük a csütörtököt, és ezért már fél háromkor leléptünk, volt időm elszaladni a Tescoba, és vacsorára valót vásálni meg a már hetek óta felírt elnefelejtsekvenni dolgok közül is kipipálhattam egy keveset. Mivel a hétvégén Rolcsika nem lesz, meg én is leutazom anyámékhoz, a ma este az utolsó találkozásunk vasárnap (hétfő?) előtt. Gondoltam, összedobok valamit mire jön, és nagy lelkesedéssel csaptam a lovak közé. Főzni ugyan alig tudok (nemigen szorulok rá), de a mindenféle hideg készítmények terén egyre zseniálisabbakat alkotok. Mindkét étel gyorsan összedobható, tapasztalataim szerint a hűtőben való tárolásuk csak javít rajtuk (összeérnek bennük az ízek ), úgyhogy nem baj, ha 2-3 napig nincs alkalmunk elfogyasztani őket. Ráadásul nagy előnyük, hogy egy csomó félig megevett hűtőtartalmat felhasználhatunk hozzájuk, ami így elutazás előtt külön jó, mert csökkenti a majdani kidobott étel mennyiségét (és egyúttal az efölött érzett lelkiismeret-fulladás mértékét is). Notehát:

Gyümölcssatála 979-módra (őszi verzió)

Mivel a párom imádja az ÉN gyümölcssalátámat, lehetetlenség, hogy egy Tesco-látogatás után ne kerüljön sor egy ilyen összedobására. Első lépésben vegyük elő a délután kizárólag e célra vásárolt viszonylag nagy űrtérfogatú műanyag Curver edényünket, majd alaposan tisztítsuk meg, mert az áruházban egy csomó ember összefogdosta a szaros-fikás-mosatlan kezeivel, hogy megnézegesse, és aztán mégse vegye meg. Miután ezzel megvagyunk, bontsunk fel egy doboz konzerv-epret és egy doboz darabolt (nem szeletelt!) konzerv-ananászt, majd borítsuk az edény aljára, levestül! Persze a friss gyümölcs jobb volna, de akkor nincs mellé lé, márpedig az kell az összeéréshez. Fogjunk 3 közepesen hosszú (étkezési) banánt, de a nem túl érett fajtából, ezeket vágjuk karikára, majd egyenletesen elosztva dobjuk be az edénybe őket. Egy szem nagy kopaszbarack elég bele, főleg, ha az a manapság kapható ölésre alkalmas fajta van csak a hűtőnkben. Ezt is felkockázzuk, azt' bele. Sajnos az utolsó két komponens a Földön csak nekem áll rendelkezésemre, ezért ha bárki megpróbálja utánam csinálni a fentieket, maximum csak gyenge epigon lehet, de ha egyszer alkalmam lesz bármelyik olvasómat is megvendégelni, képet kaphat majd arról, hogy milyennek is kellett volna lennie gyenge kis próbálkozásának. Tehát az egészre jön még fél üveg anyukám-féle almabefőtt levestül (pont az a fél üveg, ami már két hónapja a hűtőben árválkodik, és elfogyasztásra vár), valamint fél üveg anyukám-féle cseresznyebefőtt magostul-levestül (a lé is csak fél). Végül az egészet óvatosan forgassuk egybe, passzintsuk rá a fedőt, majd be a hűtőbe. A dunsztosüvegeket mosogassuk el, és a következő adandó alkalommal vigyük vissza édesanyámnak, vagy pedig viseljük az ellenkező esetben kilátásba helyezett lebaszást (a fedél nem kell, mert a nyitáskori feszegetéssel elbasztuk, és nem zár többé rendesen).

Majonézes mindensaláta 979-módra

A másik nagy kedvencet pirított vagy friss kenyérrel ehetjük (előbbit azért, hogy megszáradás helyett elfogyjon), vagy sültek mellé köretképp, esetleg savanyúság helyett is fogyaszthatjuk. Egy mély, öblös tál aljára kotorjunk ki egy doboz tejfölt (nem Danone-t, mert az szar és különben is bojkottáljuk, főleg, mert a Győri kekszet Szlovákiában csináltatja), aztán nyomjunk rá majonézt ízlés szerint. Egy doboz konzervkukorica a következő komponens, amit lé nélkül kotorjunk a tejfölös masszába, majd jöhet minden egyéb, ami a hűtőnkben van. Egy 8 centis (étkezési) kígyóuborka felkockázva, egy szem paradicsom (csak a színe kedvéért) és egy fél fej vöröshagyma (vágjuk úgy, hogy szálakra szét lehessen szedni). Előbbiek a mennyiséget növelik, utóbbi a leheletünket teszi egy fokkal elviselhetetlenebbé (de kell, és baromi egészséges). Most jön az extra: 8-10 szem négybe vágott ecetes gyöngyhagyma, két kisebb felkarikázott csemegeuborka (az a 6-9 centis fajta) és két, szintén felkarikázott füstölt virsli. A kupac tetejére jöhet újabb doboz tejföl, majd újabb adag majonéz. A hűtő mellől való felállás után szidjuk le az Istent az égből, amiért nem csuktuk be a szekrényajtót. Miután lelohadt a púp a fejünkről, intenzíven keverjük össze eddigi munkánk eredményét, majd kóstoljuk meg. Na, akkor most tegyünk bele még egy kis majonézt, mert kevés lett, majd egy egészen kis mustárral bolondítsuk meg a trutymónkat. Tegyük ezt is a hűtőbe, mosogassunk el, majd amint meghallottuk mobiltelefonunk csörgését, szaladjunk be a szobába, és vegyük fel azt. Ha a párunk közli, hogy akkor ő mégsem jönne át, akkor keseredjünk el, gondolatban basszuk ki az imént elkészített rengeteg szarságot a kukába (ínyencek a WC-be), majd vesszünk vele össze. Higgadjunk le, folytassunk a mosogatást, majd újabb telefoncsörgés és újabb rohanás után nyugtázzuk párunk sértődött "Jól van, akkor megyek" kijelentését, és örüljünk, hogy az egész intermezzo nem a készítési folyamat előtt/alatt esett meg, mert így még bele tudtuk adni szívünk-lelkünk melegét is, amitől az egész igazán finom lesz (és amit az utólagos összeveszés már nem tud visszaszedni az ételből).

Jó étvágyat!