segély bejegyzései

Hosszas halogatás után eljutottam végre oda, hogy nekifogjak egy alapítvány 2010. évi anyagának lekönyveléséhez.

Az alapítványt egy bizonyos szakmai tagjai alapították azért, hogy a bajba vagy szorult helyzetbe jutott társaikon segíteni tudjanak némi kis pénzzel. Rendes dolog tőlük, több ilyen kéne. A szociális segélynek számító támogatásokhoz kérvényt kell írni, amelyhez csatolni kell egy környezettanulmányt, és az indoklásban megfogalmazott kérést a megfelelő papírokkal kell alátámasztani. Ezt az egész kupacot elbírálja a szervezet vezetősége, és dönt a kifizetésről, valamint annak mértékéről. A megítélt segélyeket egyszerre utalják, de persze kérvényezőnként külön, így egy-egy utalási napon telefonkönyvnyi vastagságú melléklet halmozódik fel, ami mögött tragikus emberi sorsok tömegei bújnak meg. Egy kérvény, 5-20 oldalnyi betű, egy vagy több tönkre ment élet. Ez egy kupac, és ebből van előttem 6x10 centi. Körülbelül.

Az egyetemen nem véletlenül nem a szociális szakirányt választottam anno. Szenvedést és nyomort úton-útfélen látni, még a szemem is hiába hunynám be — indokoltam a döntésem akkor, — minek még ennek is szentelnem az életem? De úgy látszik, hiába döntöttem a területfejlesztés szakirány mellett, nem úszom meg, mert ha a szervezet könyvelését megfelelő módon akarom végezni, el kell olvasnom a kérvények mellékleteit is, legalább nagyjából.

Ennek a bejegyzésnek a gondolata abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem, amikor megláttam az alapítvány január 26-i bankszámlakivonatát: 25 embernek összesen 685000 Ft kifizetés. Anonim módon hadd mazsolázzak a kérvényekből.

Környezettanulmány: "XYZ soproni (...) feleségével és egy kiskorú gyermekével él egy 42 m2-es lakásban Fertőszentmiklóson, amit hitelből vásároltak. Ennek a havi törlesztőrészlete 65000 Ft + a rezsi költség, ami még kb. 40000 Ft. Havonta a családi kasszába nettó 200000 Ft került, amíg a dolgozó el tudta látni a munkáját. A kiadásaik már így is meghaladták a bevételük 50%-át, a mi a rezsiköltségből és a lakástörlesztésből áll. (...) Sajnálatos módon a fent nevezett dolgozó egyre rosszabb állapotba került a gerincproblémái miatt, így a (...) munkáját és a másodállását sem tudja folytatni. Kórházi ápolásra szorult. Március óta betegállományba van és ez év decemberében újra műtéti beavatkozásra van szükség. Ebből kifolyólag súlyosan lecsökkent a Család jövedelme és így a kiadásaikat nagyon nehezen tudják kifizetni. Kérem a tisztelt kuratóriumot, hogy a fentieket figyelembe véve , a dolgozót, sziveskedjenek, nagyobb összegű segélybe részesíteni". A kihagyásokat leszámítva betűről betűre idéztem. Mellékelve orvosi papírok, ambuláns kezelőlapok, zárójelentések, gyógytornászi kezelőlap. Ezért 50000 járt.

Következő: "A segélyt kérő egyedüli kereső a családban. Rokkant édesanyját is ő tartja el. Egyébként is nehéz körülmények között élnek, és a temetés költségei nagyon megterhelték a családot anyagilag." Egy temetés Tuzséron 204640 Ft, plusz 50000 a koszorú. Ebből 15-öt állt az alapítvány.

Következő: indoklás: "tartósan betegállományban voltam", környezettanulmány: "Kétszobás családi házban élnek, feleségével, és két gyermekével. A felesége alacsony jövedelemmel rendelkezik, a házon jelzálog van (2000000 Ft)." Sportolás közben megsérült a bokája, és hetek óta nem tud dolgozni. 15000 Ft segíti ki a bajból. Kisegíti ennyi a bajból?

Következő: gyermek születése, legyen valami jó is. Elolvasva a környezettanulmányt azért nem olyan rózsás a helyzet. Kölcsön, miegyéb...30000 Ft.

A következő a szülei lakhatásának támogatásához és újszülött gyermeke neveléséhez kér egy kis segítséget. 30000 Ft.

Aztán haláleset a hosszú és költséges kezeltetés után. Egy temetés Szekszárdon 172965 Ft plusz egy kicsi. 15000 jár cserébe.

Nemrég vásárolt ház 5200000 Ft-os kárral. Mellette állapotfelmérés, szakértői vélemény, környezettanulmány. 100000 Ft-ot kapott.

"2009.12.29-én nyugdijbavonulok a hoszadalmas ügyintézés miatt K.G. Március Áprilisban várhatom az esö nyugdijamat feleségem kiss rokkant nyugdijas, megtakaritásom sajnos nincs. Idáig családos munkásszálláson laktúnk nyugdijbavonulással ez megszünik a költözésemet olcsobban sajáautovalés kölcson kért utánfutoval és legkvesebb két forduloval tudom meg oldani a családi lakásom pesthez 160 K.M.-re van. Ezek a problémák meg oldásához kérem a seditségüket." A helyesírást nem azért hagytam meg eredetiben, hogy szórakoztassak vele. Egy ilyen történet ezzel együtt kerek és sokatmondó. 15000 Ft.

Indoklás: "12.23-án hosszú, súlyos betegség után gyermekem elhunyt". Az anyakönyvi kivonat alapján született: 2003.09.04., meghalt: 2009.12.23. Temetési költségei összesen 179626 Ft-ot tettek ki, 75000 Ft segélyt kapott.

Folytassam? Csak röviden.

Következő: édesanyám halála.

Aztán: édesapám halála.

"2009.11.23-2009.12.09-ig kórházi kezelés alatt álltam, szív-koszorúér műtétet végeztek."

"2009.12.23-án édesanyám meghalt. Hosszasan ápoltuk, komoly kórházi és gyógyszer kiadással járt. Két kiskorú gyermeket nevelünk, a feleségem több éve munkanélküli". 20000 Ft.

"2009.09.11-én Kórházba kerültem, ekkor derült ki, hogy bal szememre 100%-os látásromlás állt be, zöldhályog miatt ami a jobbszememre is átterjedt (...)" 75000 Ft

További két kórházi kezelés és kilenc haláleset, mellékelve a szörnyű körülményekről készült tanulmányokat, és ez csak egy kifizetési napon. Februárban újabb kéttucatnyi határozat, 29 négyzetméterre szült második gyerek, kezesség bebukása, halálesetek és egyéb okok miatt. Ez így megy tovább vastag kupacokon keresztül, amiket még nem is olvastam el, és akkor hol van még az árvíz...?

Ez csak egy szakma képviselőiből tevődik össze, szakmából meg sok van. Mennyi gyötrelmes élet, mennyi nyomor és szenvedés... Ezért nem szeretem (bár sokszor én is ebbe a hibába esek), amikor valaki a fűtött irodában ülve, vagy a szülei által támogatva, érettségire kapott kocsiban furikázva ugatja le a szerencsétlenül járt embertársait, és papol a gyenge elhullásáról és az erősek életben maradásáról. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért a sors elém teszi ezt a viszonyítási alapot, hogy kicsit objektívebben kezelhessem eztán a saját problémáimat. Így egészen más fényben tűnik fel a "nincs pénzem ruhát venni" és hasonlók kérdésköre, igaz, egy hónap múlva nem biztos, hogy még mindig szem előtt tudom tartani mindezt. Elvégre mindenkinek a saját baja a legnagyobb.

 

 

Mostanság valami egészen érdekes stádiumba került Magyarország, ami egyfajta furcsa kettősséget jelent.

Nagyban már nem is Abszurdisztán felé haladunk, hanem abban vagyunk, azaz nap mint nap olyan brutális híreket hallunk, amikre már nem a levegőt kapkodjuk döbbenetünkben, hanem megvonjuk a vállunkat, azt' kész. Már nem fél évente van egy korrupciós/sikkasztási ügy, és nem is havonta, hanem naponta több, ezek közül is csak a legnagyobb összegek és a legpofátlanabb metódusok érik el az ingerküszöbünket. Ezeken az ellenzéki sajtó napokig pörög, és újabb információkat kutat ki (ami egyébként a sajtó dolga), a kormánypárti médiumok meg diszkréten hallgatnak, és ehelyett azt keresik, ki és hol tett/mondott valamit, ami a rasszizmus vagy a szélsőjobboldaliság témakörébe tartozik. Mondtam már, de megismétlem: gyerekek, észre kellene venni, hogy egy ideje ez már kontraproduktív, magatok ellen beszéltek.

Ezrével sztrájkolnak a tűzoltók, a polgármesterek, éhségsztrájkot kezdenének az orvosok, százával kerülnek az utcára a családok, ezer kilométer vasútvonalat szüntetnének meg olyan településeken is, ahova már busz sem megy egy ideje, és nem sorolom, mert mindenki tudja, mi folyik az országban. Tényleg olyan szinten elképesztő, hogy még a nagyon találó Abszurdisztán is egy enyhe kifejezés az országra.

Az említett kettősség másik oldala viszont valami alulról jövő normalitás, ami egyre-másra megmutatja az arcát, ezzel szolgáltatva reményt az átlagpolgárnak.

Ilyen például a Budapest TV megszüntetése. Kis eredmény, de az a kulturális környezetszennyezés, a gagyi ilyen szintű intézményesítése, amit ez a televízió folytatólagosan művelt, már tényleg égbekiáltó volt. Igaz, csak Anettka Rezsőjének halála, és az ebből következő likviditási gondok érték el ezt a sikert, de mindegy, hogy gyilkosságért vagy adócsalásért ítélik el Al Caponét, ha végül oda kerül, ahova való. Kár, hogy a nímandok és gusztustalan alakok a többi médiafelületen láthatók viszont, de talán egyszer azokra is sor kerül.

Ha már itt tartunk, kimondottan tetszett, hogy az RTL és a TV2 is kapott egy-egy jó kis 12 órás műsorbeszüntetést, kár, hogy az ORTT ítélete még nem jogerős. Ideje már megállítani azt a tendenciát, hogy egy-egy külföldi tulajdonban levő kanális kizárólag pénzügyi szempontokat szem előtt tartva minden határt átlépve rombolja az ország — erre fogékony — polgárainak szellemi-erkölcsi állapotát, az évtizedekig nyúló károkat viszont már nem hajlandó orvosolni. Nem hinném, hogy érdemes kifejtenem, mire gondolok, mert nyilván mindenki tudja.

A legnagyobb médiadiadal a Pártkelte Napkelte megszüntetése. Ez aztán minden határon túlment, minden nap. Ahogy Fábry fogalmazott egyszer vendégként, ami ott folyt, az a közszolgálatiság lábbal tiprása (vagy valami hasonló). Már az objektivitás látszatára sem adtak, és többszörösen sértették meg a televíziózásról szóló törvényt, például a — nem is annyira burkolt, interjúnak álcázott — reklámokkal. A szellemiség ugyan még a Klubrádión és az ATV-n is tovább él, de azok nem közszolgűlati adók, tehetik.

Úgy tűnik, a Sláger Rádió és a Danubius is pengeélen táncol, egészen más okok miatt. Idebent mi is a Slágert hallgatjuk, mert számunkra ez szolgáltatja a legelviselhetőbb zenét, így viszont mindig halljuk azt a mérhetetlenül ocsmány módon szerkesztett és előadott hírösszeállítást, amit óránként a 'képünkbe tolnak'. Fel is húzom magam rajta rendszeresen, részben a tartalma miatt, részben meg azért, mert nem tudnak fogalmazni (náci a neo-náci helyett, stb.). Zeneileg gyászolnám, de mivel a kormánypárti összefonódás nyilvánvaló (a rádió elnöke az MSZP európa-parlamenti listájának viszonylag előkelő helyén), egyébként nem sok könnyet hullajtanék érte. A szintén erkölcsromboló és relativizáló Boros-Bochkor páros úgyis találna magának másik helyet, mert két kézzel kapnának értük a többi rádió vezetői.

Itt van aztán az a számtalan botrányos közpénzügyi eset, ami lassan a csapból is folyik. Ezek ugyan nem normálisak, viszont az igen, hogy kiderülnek. Méghozzá azért derülnek ki, mert az elvtársak érzik a vesztüket, közben meg helyezkednek, ezért vagy maguk mentése érdekében, részben egymásnak az útból való eltakarítása érdekében borogatják a bilit. Nagyon jó, legalább kevesebb dolga lesz az új kormánynak, még ha az ügyészségnek meg a rendőrségnek egy kicsit több is. Hulljon a férgese! Én szívesen veszek téglajegyet, ha börtönépítésről van szó.Fővárosu koalíció felbomlott? Szuper! Kolompár Orbán mögül már a többi cigány vezető is menekül? Gratulálok, de miért csak most?

Micsoda gyönyörűség volt számomra amikor a közelmúlt egyik cigánytámadása kapcsán kimondta végre a rendőrség, hogy rasszista bűncselekmény történt, és eszerint folytatják a nyomozást! 20 év után végre kiderült, hogy a cigányok is lehetnek rasszisták, és nem csak a többségi társadalom. Mi ez, ha nem a 'normális' irányába tett újabb lépés? Kár, hogy ettől még bizonyos helyeken ugyanúgy életveszélyben vagyunk, de legalább egy apró repedés keletkezett a jégen.

És amiért ebbe az egészbe belefogtam (cím- és tartalommódosulások után), az a szociális kártya bevezetése. Bírom, ahogy a mindenféle jogvédők, a balliberális sajtó és a magukat progresszív értelmiséginek nevező, az emberi és polgári szabadságjogokat hajdan még lábbal tipró kommunisták most kórusban támadják ezt az intézkedést, és mindenkit, aki egyetért vele. Az sem baj, hogy közben a józan ésszel és a többségi akarattal is szembe menetelnek, ők ezt már megszokták. Gyerekek, ezek a segélyezett emberek az adófizetők pénzét arra kapják, hogy amíg ki nem keverednek a szarból, ne dögöljenek éhen. Nem cigire, nem piára, nem játékgépre. Ki az, akinek van bőr a képén, hogy az önrendelkezés jogára hivatkozva elvitassa a társadalmi jogos elvárását a befizetett adók ésszerű felhasználására vonatkozóan? Mindenki önrendelkezhet minden olyan jövedelemről, amit saját jogán szerzett, de nem arról, amit tőlem kapott azért, hogy ne kelljen többet kapnia tőlem. Azt behajigálhatja az önkormányzat melletti kocsma játékgépébe, hogy aztán már a pénz felvételének napján egy fillér nélkül találjon haza, seggrészegen, de mást nem. Senki nem mondja meg azt sem, hogy mire költhetik ezt az összeget, csak azt, hogy mire nem. Vagy talán van valakinek jobb ötlete arra vonatkozóan, miként lehetne (nem még több pénz elfolyatásával) végre elkezdeni az áldatlan állapotok felgöngyölését? Ez és a segélyt közmunkáért program szerintem egy jó lépés ebben az irányban, csak sikerüljön megvédeni a torpedóktól.

Végül még egy dolog, a pécsi vízmű ügye. Ugyanaz a röhej, mint a többinél. A hajdan még az államosítás pártján álló, majd a privatizáció mindenekfelettiségét hirdető elvtársak nem győznek sikoltozni, hogy micsoda károkat okoz az országnak az új pécsi önkormányzat azon intézkedése, hogy a monopolhelyzetben levő, közszolgálati feladatot ellátó, de a külföldieknek kijátszott vízcéget visszavették, akárhogyan is. A részleteket nem tudom (és most nem nézek utána), de nem is érdekelnek. Közfeladatot ellátó cég (víz, gáz, áram, vasút, kórház, stb.), a föld és a föld méhének kincsei (víz, földgáz, stb.) külföldinek nem eladók, magyarnak is csak ha muszáj. Az állam nem azért rossz tulajdonos, mert ab ovo az, hanem mert a vezető posztokra ültetett haverkák rosszul gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal, ez tehát nem elfogadható indok a privatizációra. Ráadásul ha a francia résztulajdonos nem tette volna a pécsi ivóvizet az ország harmadik legdrágább vizévé, még most is maga szedhetné a hasznot, de ezúttal úgy látszik volt határa a pofátlanságnak.

Én már csak azt várom, mikor húzgáljuk meg mindenhol máshol is azt a határt, és mikor tesszük végre helyre azokat, akik ezeket a határokat átlépték/átlépik. Amíg ez nem történik meg, addig úgysem jutunk egyről a kettőre, ez meggyőződésem.

Napok, sőt hetek óta visszatérő téma a különféle médiumokban, hogy helyes-e pl. a monoki vagy a kerepesi elképzelés, miszerint ezen túl csak annak adnának szociális segélyt, aki bizonyos mennyiségű közmunkát végez a helyi önkormányzat számára (és a gyerekeit iskolába járatja). Ez a téma engem is foglalkoztat, de a többséggel ellentétben esetemben kevésnek bizonyul ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet az országot ténylegesen érintő dolgokról.

 

Egyébként ennek a dolognak már a hírekben való megjelenítése sem mindennapi, mivel több esetben ugyanaz a média néhány nap elteltével már egészen más megvilágításban tálalja a sztorit. Az általam viszonylag rendszeresen követett HírTV, EchoTV és mno.hu végig a jobboldali választópolgárok gondolkodásmódjának megfelelően, pozitív változásként adta hírül az említett önkormányzatok rendeletmódosítási tervezeteit. Az idebent hallgatott Juventus és az általam délben hallgatott Kossuth Rádió közül legalább az egyik (már nem tudom melyik) kezdetben enyhén pozitív, majd semleges, jelenleg pedig kimondottan ellenséges szóhasználattal kommentálja az egészet. Na persze, nyilván közben megérkezett az ukáz, hogy mit kell (be)mondani. Ez a két rádió közül egyik esetében sem volna meglepő, az mr-1 esetében viszont még ocsmány is (a Juventusban azt mondanak, amit akarnak (meg ami nem törvénytelen)).

Márpedig meggyőződésem, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége (még a 90%-ot is megkockáztatom (UPDATE)) teljesen egyetért az önkormányzatok álláspontjával. Ezt diktálja a józan ész, nem? Aki szociális segélyt kap, és alkalmas a munkára (!), az igenis dolgozzon, legalább azt a havi 10 napot. A dolgozó állampolgárok a munkabérük egy részét adó formájában beadják a közösbe (persze nem önként), hogy legyen miből finanszírozni a közös használatú javakat, intézményeket (oktatás, eü., utak, szociálisan rászorulók, stb.). A segélyt kapók azonban semmit nem adnak a közösbe, csak elvesznek onnan. Nem arról van szó, hogy aki az élete során megbotlik és neadjisten elesik, azt ott kell hagyni az út szélén, meg még fújkodni is kell rá. Sőt, éppen hogy segíteni kell őket. De aki csak a markát nyújtja, és közben kiröhögi azt, akitől a pénzt kapja (aki dolgozik), azt rá kell kényszeríteni a munkára. Ha nincs a környéken munka, akkor a közmunkára. Ha elfogadnám a TV2 Napló című műsorának házi közvélemény-kutatását, akkor most arra is hivatkozhatnék, de mivel ott a kérdésfeltevés is manipulált, és a válaszolók sem alkotnak reprezentatív mintát, ezért inkább mégsem hivatkozom rá. Pedig ott is baromi magas volt a helyeslők aránya.

De most csak gondoljuk el, milyen előnyökkel járna, ha országos szinten elterjedne ez a metódus. Az önkormányzatok a tönk szélén állnak, de ennek ellenére egy halom feladatot el kell látniuk. Ilyen a közterületek takarítása, az árkok karbantartása, a játszóterek padjainak, mászókáinak újrafestése, stb. Ezekhez nem kell szakértelem, bárki meg tudja őket csinálni, akár 6 általánossal is. Ennek ellenére vállalkozásokat kell megbízniuk a kivitelezésre, azok pedig jóval drágábban végeznek el mindent, hiszen profitot is akarnak maguknak. Ha ezeket a feladatokat ki lehetne adni közmunkába, akkor az önkormányzatnál maradna némi pénz, amit költhetne más feladatokra, fejlesztésekre, megmenthetné esetleg a bezárástól az óvodáját/iskoláját, de akár a szociális ellátásokhoz is hozzácsaphatná, és akkor mindenki jól járna. De nemcsak a falvak, községek fordíthatnák a javukra ezt az intézkedést, hanem a városok is. Ott is van tennivaló bőven, és nem pusztán a szemétszedés. Lehet kubikolni a közműfejlesztéseken, lehet graffitit eltávolítani, letépkedni az illegális hirdetéseket, parlagfűmentesíteni, füvet nyírni. Soroljam még?

Havi 10 napról van szó. Havonta 10 nappal kevesebbet lehetne a kocsmában tölteni, 10 nappal kevesebbet lehetne unatkozni (márpedig tétlenség a bűnök forrása), 10 nappal kevesebbet lehetne a gyereket ütni, ami ráadásul otthon sem lenne, hiszen annak meg a segély érdekében iskolába kellene járnia. Ha valakinek szemetet kell szednie, talán nem dobálná el a saját hulladékait sem, mert úgyis neki kellene összeszednie azt, sőt, talán a gyereke sem dobná el, mert aztán az apjának kellene összeszednie (és akkor jár a két pofon). Az apuka is jobban jár, ha a közmunkával töltendő időt támaszkodással és nem pedig hajlongással tölti el.

A szocializáció szempontjából is csak előnnyel járna az egész. Ha a gyerek azt látja, hogy munka nélkül is meg lehet élni, mert ha fázunk, csak ki mell menni a közeli erdőbe fát vágni, ha éhesek vagyunk, akkor meg csak el kell venni a másét, akkor egész életében ezt tartja majd a természetesnek, és ami még nagyobb baj, hogy az ő gyerekei is. Ezt a körforgást ha megakasztani nem is tudnánk, némileg azért el lehetne téríteni. Másrészt pedig a segélyt kapó is megbecsültebb tagja lenne a társadalomnak, hiszen ő is dolgozna, ő is csinálna valamit. Ha a környezete emiatt másként áll a személyéhez, az neki is jobb.

Szép új világ... talán kicsit álmodozósnak tűnhet mindez, de nem érdekes, mert úgy sem lesz belőle semmi. Elvégre ott a törvény, és ha a törvény ott van, akkor hiába, hogy szinte MINDENKINEK jobb lenne (még akkor is, ha ezt nem mindenki tapasztalná közvetlenül), nem lehet és punktum. Inkább legyen mindenkinek rossz, minthogy megváltoztassák a törvényt. Rögtön mindenki rasszista, kirekesztő, büntetni akar, meg miegyéb, és máris kezdheti szégyellni magát.

Eddig a legtöbb hasznos dologhoz a szándék hiányzott. Most megvan a szándék, de most meg jön egy halom gáncsoskodó érdekvédő, megmondóember, meg értelmiségi, és nyakatekert módon megmagyarázza, miért nem lehet ezúttal sem tenni valami jót (vagy jónak tűnőt).

Ezt én sosem fogom megérteni.