segítség bejegyzései

Annyian és annyi helyen megírták már a fejleményeket, a véleményüket, de úgy érzem, most már én sem maradhatok ki. Olyan lesz nekünk ez a vörös iszap kifejezés, mint az aflatoxin, a 'gyanús fehér por' vagy Mega Trade-botrány szókapcsolat: nem felejtjük el, amíg élünk. Az általam olvasott melegbloggerek közül SPF és m. is publikált egy-egy írást, én viszont — velük ellentétben — megengedem magamnak azt a vagdalkozó hangnemet, amit valahol a sajátoménak mondhatok.

Mert ahogy a híreket figyelem, és igyekszem követni a fejleményeket, hol felháborodok, hol meg repes a szívem. Hideg-meleg. Úgy érzem, hogy valahol az emberek százainak tragédiája felett, két világ összecsapásának is szemtanúi lehetünk ezekben a napokban. Az egyik világ az a szellemi vörös iszap, amit a volt KISZ-funkcionáriusok, privatizátorok, haverkák, milliárdossá vált szarháziak, ezek ügyvédjei és az egész brancs köreihez tartozó újságírók, értelmiségiek masszája jelent. Ez az iszap végre hígulni kezdett, főleg az önkormányzati választás rájuk nézve tragikus eredménye után (aminek még egy egész napot sem örülhettem...), a tiszta víztől ez most kavarog, lefolyik, elfolyik, szétfut, és előbb utóbb szinte semmi nem marad belőle. Ez a világ az "iszap nem mérgező" és a "fizetjük a temetési költségeket" jellegű kijelentések, a rendőrautó biztonságából nyilatkozatot adó vezetők, a gazdagodás mellett senkire tekintettel nem levők, az alkalmazottakat perrel fenyegetők, semmiért felelősséget nem vállalók és a szerecsenmosdatók világa.

A másik oldalon viszont ott az új világ, ami egészen más folyamatokat részesít előnyben. Nem hibátlan persze ez sem, de szerintem nem csak az én szívemhez állnak közelebb ezek a folyamatok és intézkedések, hanem sok másik honfitársaméhoz is. Felelősségre vonás, gyors intézkedések, határozott döntések, cselekvési terv. Nem szoktuk meg az ilyesmit, és állítom, hogy a régi világ azért fogja elveszteni ezt az összecsapást, mert szintén sem szokta meg, ráadásul alkalmazkodni is képtelen. Lásd — a szintén szarért-húgyért timföldgyárossá lett — Gyurcsány  tegnap délelőtti és azzal szöges ellentétben álló délutáni véleményét, ami számomra arra utal, hogy azt sem tudja már, mit nyilatkozzon az intézkedésekről.

Szerintem a letartóztatott cégvezetőnek meg sem fordult a fejében, hogy le fogják tartóztatni. Elképzelhetetlennek tartotta, hiszen ilyesmiért eddig soha senki nem ütötte meg a bokáját, és emiatt az önvédelmi mechanizmusa is kikapcsolhatott, különben már rég lelépett volna. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy ezúttal nem egy takarítónéni vagy egy portás (meteorológus) fogja elvinni a balhét, hanem az, aki okozta. És nemcsak dr. Bakonyi, hanem a többiek is, akik tudták, hogy mit csinálnak és mire adnak utasítást, annak ellenére, hogy azt is tudták, mi lehet ennek a következménye. Bízom benne, hogy ahogy a kihallgatások folynak (máris, nem ám fél év múlva...), egyre-másra halljuk majd, hogy szedik össze a bandát. Nincs idő meglépni, nincs idő az asszonyra vagy a kölökre íratni a házat, a gyárat, mert ugrik az is. Milliárdok ide, 100 leggazdagabb magyar közt levés oda, nemcsak a környéken lakók, de az ország jóérzésű része is üdvözölhette ezt a lépést. Én azt tettem, bár bevallom, én magam sem hittem, hogy egy ilyesmi itt és ilyen gyorsan megtörténhet. Vagy csak naiv vagyok? Lehet.

A régi világ azért is veszteni fog, mert a képviselői megrémültek és vagdalkoznak. Most igazán nagy bajt csináltak, és ettől megszeppentek, reszkető térddel, remegő hangon nyilatkoznak, csupa olyasmit, ami a jogos felháborodást csak növeli. Mások pedig véleményeznek, ugyanazon a módon, ahogy azt eddig tették, és közben sok-sok olyan dolgot írnak, ami csak az egyre fogyó társaságuknak imponál, miközben másokban a lincselési kedvet idézi elő. Amikor a belügyminiszter a főgané kijelentésére azzal reagált, hogy ha az iszap valóban olyan ártalmatlan, akkor fürödjön meg benne, akkor nem szerencsés azt taglalni, hogy egy miniszter hogyan mondhat ilyet. Nem szerencsés, mert állítom, hogy az ország java a miniszterrel értett egyet, és nem szerencsés, mert a kedves ál-fanyalgó elvtársat e közül a sok ember közül valaki esetleg pofán találja b*szni, amit — köztünk legyen szólva — egyáltalán nem bánnék. Persze akkor majd lehet szitkozódni, diktatúrázni, fasisztázni, antiszemitázni, stb., az úgyis megy nekik. Megy nekik az is, hogy a cég állami felügyelet alá rendelése diktatórikus, a Rákosi-időket idézi és hasonlók, én viszont azt mondom (és hiszem, hogy sokan vagyunk ezzel így), hogy talán a legjobb döntés volt mind közül. A termelés folyik tovább, az embereknek megmarad a munkahelye, de talán nem kell attól tartani, hogy ez a felelőtlenség megy majd a közeli jövőben is. Én persze szívesen továbbmennék, és államosítanám (kisajátítanám) az egészet úgy, ahogy van, bár ezt talán most csak a felháborodás mondatja velem. Miközben pedig az elvtársak őrjöngenek emiatt, felépült egy 4 méter magas újabb védvonal, mindössze néhány nap alatt. Így kell ezt csinálni.

Harmadrészt pedig a saját népüket és az egyházakat állandóan szapulók is kaptak egy pofont, hiszen a nép megint összefogott. Mégsem mindig húz szét az a bő gatyás-fütyülős barackos suttyó. Rengetegen segítenek munkával, pénzzel, ruhaneművel, használati tárgyakkal, egyes települések átmeneti szállásokat alakítottak ki, ismét van adományvonal, gyűjtés, stb. Mindezt úgy, hogy az árvíz által lerombolt településeken élők, és az egyéb károsultak elvileg már lefölözték az adakozni vágyó és adakozni képes emberek felajánlható javait. Sőt, még Szlovákiából is érkezett segítség, ami külön örömteli.

Ha az új világ így arat diadalt a vörös iszappal (és vörösiszappal) borított, kártékony miazma felett, akkor sokkal szívesebben fogok továbbra is ebben az országban élni. Addig pedig lesem a fejleményeket tovább.

Azt hiszem, az utóbbi 4-5 nap pihenése meghozta a gyümölcsét: ma olyan aktív voltam, hogy majdnem egész nap takarítottam, bár a végén még mindig semmivel sem lett jobb a komfortérzetem. Hiába a függöny- és ablakmosás, a három éve feleslegesen szem előtt levő dolgok eltevése, majd a felszabaduló helyek praktikus felhasználása, még rengeteg dolog van hátra, hogy igazán tisztának elfogadhatónak érezzem a lakást. Közben kettős szentségtörést követtem el: kidobtam egy feszületet és egy könyvet. Előbbi — kövezzetek meg érte, de — nekem semmit nem jelent, eltenni sem láttam értelmét. Ha nagyanyámra akarok emlékezni, ezer más tárgy segíthet ebben, semmi szükség nem volt erre a szocialista igényességű fadarabra. A könyveket már sokkal szentebbnek tartom, mint az anyagi értéket nem képviselő kegytárgyakat, és még azokat sem dobom ki, amik duplán megvannak vagy más kiadásban még egyszer. Ez azonban a "Dallas" című sorozat írásba foglalt példánya, ami — valljuk be — értékké nem tehető, el nem ajándékozható, kulturális értékkel sem bír, elolvasni pedig sosem fogom. A megjelentetése sem volt más, mint kinyomtatni egy kupac reklámújságot, repülnie kellett tehát.

De nem ezekről akartam írni.

Aktivitásom kihasználva készültem neki (mentálisan) a szakdolgozatom megírásának, így eljött az idő, hogy egyebek mellett az olvasóim segítségét kérjem.

Mélyinterjúkat kell készítenem, és ezekkel kell majd azokat a hipotéziseket alátámasztanom, amiket a dolgozat elején megfogalmazok, de az is előfordulhat, hogy végül egészen más eredmények jönnek ki. Ezekre az interjúkra keresnék alanyokat. Nem kell megijedni, semmi személyes nem fog megjelenni vagy harmadik fél birtokába jutni, és az intim részletekre sem vagyok kíváncsi. A téma főként a városi/vidéki meleg lét előnye-hátránya, költözési hajlandóság és a költözés/maradás okai, és persze minden egyéb, ami ezekkel kapcsolatos.

Ez egy tudományos munka (ha valaki esetleg nem lenne vele tisztában), amit végül társadalomtudós szakemberek fognak elolvasni. A diplomám megszerzésén kívül talán további haszna is lehet, ha valamelyik illetékes fantáziát lát az eredmények további firtatásában, bár ilyet azért nem merek remélni. A lényeg, hogy én elkészítsem, és más forrásokból szerzett tudással egészítsem ki.

Ha volna olyan, aki vállalkozik rá, attól csak annyit kérek, szánjon rám egy órát, és vegye fel msn-en a szakdoga979@freemail.hu címet, ahol kizárólag interjúztatás céljából fogok tartózkodni. Látjátok, még találkozót sem kell összeszervezni. Sőt, talán egy óra sem kell majd az egészhez. Persze aki esetleg ráérne egy személyes találkozásra is (és ismerem), azzal megpróbálhatjuk összehozni azt is, aztán kötetlenül folytathatjuk egy kávé vagy üdítő mellett.

Még pár dolgot kérnék:

- ha sikerül azonos időpillanatokban a gép előtt tartózkodni, és belekezdünk az interjúba, ne térjetek el közben a tárgytól, mert az nekem nagyságrendekkel megnöveli majd az utómunkálatok mennyiségét.

- interjú közben kerüljétek a smiley-k, tipikus rövidítések (h, am, szvsz, stb.) használatát, és úgy kezeljétek a dolgot, mintha nem én, hanem egy fontos munkát végző hivatalos személy kérdezgetne benneteket.

- emellett viszont hasznos volna az őszinteség, mivel abból keletkeznek valós adatok. Nem kérdezek semmi olyat, ami túlzottan a magánéletetekben vájkálna, semmi értelme tehát valótlanságokat állítani. Úgysem fog kiderülni, na de mi haszna van?

- és még valami: ha ismertek olyat, aki nem blogger, de kapható lenne ilyetén segítségre, kérlek továbbítsátok neki is a címemet, hogy felvehessük egymással a kapcsolatot. Legalább 30 interjúalanyra lenne szükségem.

Segítségeteket előre is köszönöm.

Péntek óta főleg azért nem írtam, mert málnaszüreten tartózkodtam a legjobb barátomnak való segítés céljából. És ha már ilyen, az egész emberiség számára hasznos tevékenységet végeztem, a szerzett tapasztalatokat széles körben meg is osztanám a nagyérdeművel, hátha ti is kerültök még hasonló helyzetbe.

Nem mintha egyébként eddigi életem során ne lett volna alkalmam málnát szedni, hiszen régebben édesanyámék kertjében is volt egy sornyi bokor, amit aztán azért irtottak ki, hogy thujákat ültethessenek a helyükre, előbbiek ugyanis nem takarták el eléggé a szomszédságot. Egy sornyi málnát nem is tartott sokáig leszedni, főleg, hogy csak 6-8 méternyi területről volt szó. A kert irányából szedve anno maximum arra kellett ügyelni, hogy egyetlen ocsmány keresztespókot vagy mezei poloskát se markoljak meg (és főleg ne kapjak be a gyümölccsel együtt), a szomszéd kerítése irányából viszont extra veszélyek is leselkedtek rám. Az eltakarni nem véletlenül szándékozott szomszédoknak ugyanis volt egy Snoopy nevezetű kutyája (a másik kutyát Bubinak nevezték; ugye, milyen ötletgazdagok?), ami megközelítőleg pont ugyanolyan hülye volt, mint a gazdái. Ezért amikor a málnát felőlük szedtem — egyik kezemmel a szúrós indákat magamtól eltartva, a másikkal egy lila tálat ölelve — a barom dög hangosan ugatva nekifejelt a mögöttem húzódó drótkerítésnek, én pedig ettől rémülten borultam bele a szúrós-tüskés málnabokorba, az eddig leszedett terméssel együtt. Összekaristolva, sárosan, pókhálós fejjel tápászkodtam fel, és attól a naptól kezdve Snoopy megdögléséért imádkoztam. Azóta eltelt vagy 10 év, én pedig nagy ívben elkerültem minden málnaszedési lehetőséget, sőt, még ugyanezen barátom tavalyi invitálását is sikerült visszautasítanom, holott akkor még nem tudhattam, miből maradok ki. Igazából örülnék, ha a mai napig nem tudnám, viszont akkor nem tudnám megfogalmazni az alábbi hasznos tanácsokat sem:

1. A málnaszedés előtti este ne menjünk edzőterembe, de ha már muszáj, akkor se csináljunk — potenciálisan izomlázat okozó — új fajta gyakorlatokat. Ha ez is elkerülhetetlen, akkor legalább ne láberősítő gyakorlatokat végezzünk, főleg ne lábtolást. Ha ezt a tanácsot megfogadjuk, elkerülhetjük, hogy az elkövetkezendő két napban minden egyes legugolásnál és felállásnál le akarjon szakadni a picsánk meg a combunk, és talán így a közérzetünk is jobb lesz egy fokkal.

2. Ha tudjuk, hogy másnap hajnali 3-kor kell majd kelnünk, semmiképpen se maradjunk fenn este 11 óráig, és akkor egyrészt nem akarunk ébredés után nyomban álmon halni, másrészt elkerülhetjük az olyan csúnya gondolatokat, mint például a legközelebbi élő (tehát elérhető)emberek elevenen történő ledarálása, avagy excrementumokkal való teletöltés utáni felrobbantása. Ráadásul ha időben lefekszünk, másnap a közérzetünk is jobb lesz egy fokkal.

3. Amennyiben nem záporban/zivatarban óhajtunk málnát szüretelni, hanem verőfényes napsütésben (8,2 mértékű UV-B sugárzás mellett), feltétlenül vigyünk magunkkal naptejet, szalmakalapot, hosszú ujjú ruhát, vagy bármit, ami megóvhat bennünket a ronggyá égéstől, ellenkező esetben ronggyá fogunk égni, és akkor is lángolni fog a testünk, amikor éppen nincs is meleg, valamint baromi szar lesz a közérzetünk.

4. Ha már ronggyá égtünk, különösen figyeljünk oda a málnabokrok környékén való közlekedésünkre, nehogy véletlenül az eleve véresre szúrt, karcolt és döfött bőrfelületeinken felül a napégéstől vörös testrészeinkkel is nekisimuljunk a tüskés indáknak és leveleknek, így megkímélhetjük a társainkat (valamint a szintén éppen málnát szedő fél falut) a hangos fájdalomkiáltásainktól, magunkat pedig a "na, a pesti gyerek..." kezdetű megjegyzésektől (valamint közérzetünk jelentős romlásától).

5. Ha egy végigszüretelt nap után bográcsozással egybekötött szalonnasütésre adjuk a fejünket, és mellesleg éppen diétázunk, mindenképpen menjünk akár ölre is a 100% zsírt tartalmazó szalonna elfogyasztásának elkerülése érdekében, és kérjünk magunknak valami kevésbé zsírosat (azaz bármi mást). A gúnyos megjegyzéseket és nevetségessé tevéseket minimális, gyilkos szándékot tartalmazó félmosollyal ignoráljuk, különben kénytelenek lennénk testi sértéshez folyamodni, ami a szenvedő alany közérzetére baromi rossz hatással lenne (ami a miénkre is visszahatna).

6. Ha a két szüreti nap közötti estén végre ágyba kerülünk, semmiképpen se hagyjuk nyitva a szobánkban az ablakot, de ha már nyitva hagyjuk, legalább rendesen húzzuk el a függönyt, és akkor megkímélhetjük magunkat úgy 20-30 szúnyogcsípéstől, a viszketés miatti állandó felébredésektől, magától a viszketéstől és attól, hogy hányingerünk legyen a kimerültségtől, amikor a következő hajnalban ismét 4 órakor kell felkelnünk.

7. Ha éhségünket töméntelen mennyiségű málna elfogyasztásával próbálnánk meg csillapítani, feltétlenül győződjünk meg előtte arról, hogy nem üres-e a gyomrunk. Ellenkező esetben az aznapi penzum teljesítése közben kénytelenek leszünk a málnaszemeken leszedegetésén kívül a záróizmaink rendeltetésszerű működését is próbálgatni. Ha ezt sokáig csináljuk, elképzelhető, hogy a fos és a végbélnyílásunk közötti meccs 1:0-ás eredménnyel végződik, a bokánkon csordogáló emésztett málna pedig nagyon rossz hatással lenne a közérzetünkre.

8. Akármennyire is sikeresek vagyunk a fenti 7 pont betartásában, a tizensokadik órányi málnaszedés végére a közérzetünk valószínűleg baromira rossz lesz. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy barátaink bármennyire is idegesítően viselkednek, bármennyire is vörös a szemünk az alváshiánytól, a karunk a karcolásoktól, a nyakunk a napégéstől, ne kapjuk fel a vizet, és ne mondjuk meg a magunkét a környezetünkben tartózkodó embereknek. Inkább vonuljunk félre, egy mp3-as lejkátszó segítségével zárjuk ki a külvilágot, és igyekezzünk minél többet pihenni a hétfői munkakezdésig.

9. Miután hazaértünk, elintéztük tisztálkodási, táplálkozási, cicázási, nemi és egyéb szükségleteinket, semmiképpen se nézzünk este 11-ig Dr. House epizódokat, mert különben a következő reggelen BAROMI szar lesz a közérzetünk.

Fentiekből már sejthető, hogy fizikailag eléggé kikészültem, ahogy idegileg sem voltam a toppon. Úgy leégtem, hogy a karomon a temérdek karcolás és seb nem is látszott a bőröm vörösségétől, izomlázas volt a picsám, szanaössze csípkedtek a szúnyogok, majd' befostam és egy időre csömört kaptam a málnától.

Persze azért jól szórakoztam, de jövő ilyenkor tutira nem fogok ráérni.