sikkasztás bejegyzései

Most lehet, hogy megint belecsapok a levesbe, de egy ilyen téma mellett nem mehetek el szó nélkül. Tegnap ugyanis első fokú ítélet született Kulcsár Attila és bűntársai (egy részének) ügyében.

Emlékeztetőül: az egész azzal kezdődött, hogy 2002-ben megverték az utcán Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete akkori vezetőjét. Az esetet figyelmeztetésül szánták, hogy a PSZÁF ne hozza nyilvánosságra a korábban feltárt helytelenkedést a Pannonplast részvényeinek felvásárlása kapcsán, ami aztán egy lépésben vezetett a K&H Equitiesnél történt visszásságokhoz. Szász ennek ellenére kiborította a bilit, de meg is ütötte a bokáját. A balliberális sajtó a szocialista diktatúrát idéző módon nyomban összehangolt támadást indított ellene. Olyanokat írtak, hogy az egész megveretés megrendezett volt, mert túl enyhék voltak a sérülései, hazugság minden, amit állít, és különben is milyen sokat keres (mellesleg a feltárt pénz több évtizednyi fizetését fedezte volna). Rögtön ezután közokirathamisítással vádolták meg, majd mivel a kormány törvényes úton nem távolíthatta el a pozíciójából, hát törvényt módosított, hogy az egy személyi vezetést egy több tagból álló tanáccsal váltsa fel. Ha jóhiszeműen azt feltételezzük, hogy a kormánynak és a kormánypártoknak semmi közen nem volt az ügyhöz, akkor nem értjük, mi szükség volt erre a bosszúhadjáratra.

Az igazságszolgáltatás ennek ellenére beindult. Rejtő E. Tibort az osztrák határnál kapcsolták le, aki egyébként nem akart meglépni, csak "függönyt akart vásárolni" odakint. Gyorsan összeszedték Szekér Gyulát ("Gyuszi taxist"), aki a pénzekkel furikázott, valamint El Abed Hasszán "szír pénzváltót" (eposzi jelző), meg egy kollégáját, de felmerült a pénzt gyanútlanul(?) kifizető csicska kis banki alkalmazottak elővétele is. Míg a ballib sajtó a szerecsenmosdatással és a gyorsan előszedett orbáni szőlőbánya-üggyel foglalkozott, a Magyar Nemzet és társai magánnyomozásba kezdtek. Gyorsan előkerült jó pár újabb név is. Kiderült, hogy a két állami autópálya cég vezetői mellett Puch Lászó, az MSZP pénztárnoka is érintett lehet az ügyben, legalábbis a Szekér Gyula által használt autót, az ügyben nyakig sáros Britton Kft. vásárolta, de azt Puch nevére írták. Érdekes momentum volt az is, hogy Baja Ferenc államtitkár többször személyesen vett át pénzt (több 10 milló forintot) Kulcsártól, és ezen találkozók egyikére magával vitte Endrényi Éva vállalkozót is, aki mellesleg Kovács László úgymond "hölgyismerőse" volt. A dolog pikantériája ráadásul, hogy a találkozók színhelyéül szolgáló Britton iroda véletlenül egy épületben volt Lampert Mónika férjének ügyvédi irodájával, nem is beszélve arról, hogy néhány fénykép tanulsága szerint az ügyvéd úr emelkedett hangulatban koccintgatott a fent említett urak társaságában (köztük Schönthal Henrikkel, a több földrészen körözött alakkal). Az újságírók kérdésére, miszerint mire föl történt ez a koccintás, a miniszter asszony hamarjában meg is adta a választ: nyilván, mert pohár volt a kezükben. Később Áder János neve is felmerült, aki állítólag szintén kapcsolatban állt az urak némelyikével, de emlékezetem szerint később tisztázta magát. Előkerült egy valag lehallgatási jegyzőkönyv is, amikben a (feltételezett) elkövetők egymást nyugtatgatják, például azzal, hogy "ez a Gyurcsányi majd elintézi" a dolgot. Azóta sem tudjuk, ki lehetett ez az alak. Az elkövetés időszakában a különböző bankok vezetőségében helyet foglaló emberek (László Csaba pénzügyminiszter, Draskovics Tibor pénzügyminiszter, Medgyessy Péter miniszterelnök) elképzelhető érintettségét már érinteni is alig volt kapacitás, ezért ezek a nevek gyorsan a talonba kerültek.

Kulcsár Attila közben meglépett, mint utóbb kiderült a Nemzetbiztonsági Hivatal hathatós segítségével. Ennek a hivatalnak az a Tóth András volt akkoriban a vezetője, aki előbb nem volt hajlandó kiadni a lehallgatási jegyzőkönyveket az azt kérő országgyűlési képviselőknek (Répássy Róbert, Demeter Ervin), majd egy könnyed mozdulattal kiadta az utasítást azok megsemmisítésére is. Nem véletlenül nem tudjuk, ki lehetett a Gyurcsányi. Schönthal Henrik szintén angolosan távozott, de míg Kulcsárt később előszedték valahonnan Ausztriából, addig az utóbbit az USA nem volt hajlandó kiadni. Amint a 8 általánost végzett ex-brókert elfogták, újabb adatok kerültek napvilágra. Például felmerült Forró Tamás neve is, aki még ezek után is a Pártkeltében Napkeltében osztotta az észt, a jobboldalra köpködött, csúsztatgatott és pofátlankodott, de miután a teljesen véletlenül pont ezekben az időkben előkerült ügynöklista alapján kiderült róla, hogy az állampárti időkben III/3-as gazemberként jelentgetett (Szilágyi Ákos fedőnéven), valamint egy képhamisítási ügyben is felmerült a neve (aztán később még egyben), eltakarodott végre a képernyőről. Kulcsár kihallgatásai alapján aztán bizonyos dolgok tisztázódtak, mások meg összezagyválódtak. Sőt, egy alkalommal kikerült az ügyészségről egy olyan felvétel is, amin Kulcsár meglehetősen közvetlen hangnemben diskurál az őt kihallgató ügyészekkel, valamint úgy tűnt, hogy a tanúvallomását szinte azok diktálják neki, de természetesen ennek semmi jelentősége nem volt és nincs is. Közben aztán eltelt 5 év, a sajtó szépen elhallgatott, pusztán egy olyan dokumentumfilm készült közben, amit sajnos nem láttam, de a bejegyzésem címe azért erre emlékeztet. Talán ha láttam volna, egy kicsit alaposabban is ismerném az egészet.

A hétköznapi ember ehhez az ügyhöz most két módon állhat hozzá.

Egyrészt — ha még ennyire alaposan sem ismeri az ügyet — gondolhatja azt, hogy most végre helyreállt a világ rendje, a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket, a pénz egy része visszakerül a megfelelő helyre, ahogy az elitéltek is ott kötnek ki, ahová valók. Sőt, mi több, pusztán 5 évre volt szüksége a magyar bíróságnak, hogy leírja az i-t, amire persze a pont majd csak soká kerül fel. Az ügyet pedig piciny agyunkban odatesszük Tribuszerné, a Globex Holding, a Fenyő-gyilkosság, a Lupis Brókerház, az olajszőkítések, meg a Tocsik Márta mellé, és éljük tovább az életünket.

De ha az ember egy kicsit jobban odafigyel a dolgokra, gondolhatja azt is, hogy itt valami már megint nagyon nincsen rendjén. Egyrészt hol vannak a valódi bűnösök, hol vannak a vádlottak padjáról a politikusok, akik nehezen menthetően keveredtek bele az egészbe. Most akkor mi van Baja Ferenccel? Mi van Puch László, volt MSZP-pénztárnokkal? Mi van Lamperth Mónika ügyvéd férjével? Mi van Kovács László energiaügyi adóügyi biztos hölgyismerősével? Ki az a 'Gyurcsányi', akit a később megsemmisített lehallgatási jegyzőkönyvekben oly erőszeretettel emlegetnek a megszeppent elkövetők? Hol a többi pénz?

És vajon valóban ezek lesznek a végleges büntetési tételek, vagy másodfokon — amikorra már a kutyát nem érdekel az egész — szépen csökkentgetik azokat mondjuk egészségügyi és/vagy idegi állapotra hivatkozva? Forró már megkapta a büntetését: bár felfüggesztettet kapott, régóta egy összetört, megrenyhült ember, aki úgy néz ki, mint egy csöves. Létezik Isteni igazságszolgáltatás... Kulcsár még 6 évet kell, hogy üljön, mivel 2 éve előzeteseben van, de persze tudjuk, hogy közben nyugodtan eljárogathatott. Vajon élve jön ki a börtönből? Vagy éppen azért jön ki élve a börtönből, mert a társainak sikerült megúsznia a dolgokat? És a pénz. A kirótt vagyonelkobzási tételekből vajon mennyit sikerül ténylegesen behajtani? Vagy már régen a család nevén van minden? Valószínűleg igen, bár amit még idejében zároltak, az már nem ússza meg.

És a legfőbb kérdés: most vajon örüljünk vagy sírjunk?