száj bejegyzései

Ez van, ha a munkahelyemen írom a blogom...kifelejtek lényeges dolgokat. De ha már úgyis nekiláttam bepótolni az elmaradást, egy kicsit bővebb lére is eresztem a mondandómat, amolyan 979-esen.

Vannak emberek, akik gyakran veszik a szájukba a kezüket, ujjukat, körmüket. Ez nagyon helytelen dolog. Csak gondoljunk bele abba, hányan utaznak naponta egy-egy tömegközlekedési járművön, és azok mifélék. Durvulhatunk is, ha például a hajléktalanokra gondolunk. Most mindegy, miért kerültek abba a helyzetbe, amiben vannak, de ha már benne vannak, akkor koszosak. Némelyek TBC-sek, némelyek férgesek, némelyeknek fekélyek borítják a testét. Aztán szépen felszállnak egy buszra, ott kapaszkodnak, a retkes kezük ráizzad a kapaszkodóra, a sárlé pedig szépen részárad arra. Aztán jön egy illető, ugyanott fogódzkodik, ahol nemrég a hajléktalan (/akárki), a szutyok ráragad a kezére, de ő ezt nem is tudja, és amikor nekilát enni, a rágógumiját húzkodja a fogai közül, vagy a körmét rágja, szépen le is nyalogatja a kezéről a redvát. Képzeljük el, naponta hány kilincset, liftajtót fogdosunk, mennyi pénzérmét, idegen tollat tapogatunk, és ez mind 'veszélyt' jelent számunkra.

Ezért én kínosan ügyelek arra, hogy amint megérkezem valahova, az első dolgom legyen a kézmosás. Esetleg ha sürgős dolgom van, akkor a sürgős dolog után az első, de igyekszem még azelőtt megejteni, hogy a számhoz nyúlnék. Ha ezt mégsem tudom megtenni, és mégis ennem kell, azt úgy teszem, mintha nyúznának, de az is előfordul, hogy visszautasítom a kínálást, amennyiben nem tudtam előtte kezet mosni. Mivel a lucskos kapaszkodók gyakran eszembe jutnak akkor is, ha mást látok ilyen felelőtlenül viselkedni, amennyiben ismerősről van szó, nem mulasztom el felhívni a figyelmét a fentiekre. Sőt, a páromnak kifejezetten tiltom, hogy a körmét rágja. Akkor is, ha kezet mosott előtte. Rossz szokás, amiről célszerű mindenkinek leszokni. Ha egy légtérben vagyunk, nem tud úgy ügyeskedni, hogy ne vegyem észre, mit csinál, és mindig rá is szólok. Ha háttal ülök neki, akkor sem menekül, mert akkor az éles fülem buktatja le, ugyanis a rágott köröm pattogó hangot hallat.

Viszont ennek ellenére anyáméknál valamiért mégis a számban turkáltam. Hogy miért, azt elképzelni sem tudom, mindenesetre találtam valamit, aminek egy cseppet sem örültem: a bal felső bölcsességfogam ínyhez legközelebb eső része megkarcolta az ujjbegyem. Ez azt jelenti, hogy lyukas, és nem is kicsit! Ahogy odanyúltam, fájdalomszerű érzést éreztem, mintha a fog idegét birizgálnám. Huh, ez tragédia! Nem is éreztem, mert bár egy-egy édesipari termék elfogyasztásakor rendszeresen érzem úgy, mintha bomba robbant volna a számban, éppen ennek gyakori volta miatt nem feltűnő a dolog. Gondoltam, ha már az öklöm úgyis a számban van, körül is pásztázok nyomban. A bal alsó és jobb alsó 8-assal semmi probléma, a jobb felső azonban hasonlóan reagált a matatásra, mint az átellenső kollégája, azonban ezt határozottan nem éreztem lyukasnak. Érdekes.

Az azóta eltelt két napban igyekeztem minél kevesebb turkálással ellenőrizni a fogam állapotát, és tükröket is igénybe vettem, hogy ne csak érezzem, de lássam is a problémát. Mivel ez a fog ugyebár igencsak hátul van, és a pofám is eltakarja, inkább csak azt értem el, hogy a szám bal széle úgy néz ki, mint Jokeré a The dark knightben. Persze azon nyomban büdösnek is éreztem a számat, holott nem az, ezt gyakori tenyérbe lehelgetéssel teszteltem. A munkahelyemen aztán sikerült olyan tükörrendszert alkotnom, amivel — a kedvező napállást is felhasználva — meg tudtam nézni a BF8-ast. Se nem fekete, se nem barna, de még csak nem is sárgás, pont olyan fehér, mint a többi fogam. A szájszagom azon nyomban megszűnt, csak a szorongás nem.

Most már aztán tényleg muszáj vagyok a fogorvosomtól időpontot kérni, meg aztán régen is látta testem őt érdeklő 32 csontját (valójában csak 30+0,5+0,5). Jaj, még az is lehet, hogy kihúzza, ha pedig a tályogos nyavalyás is problémásnak minősül, akkor a szájhigiéném csak némi áldozattal hozható helyre.

Hiába no, öregszem. Lassan jön a reuma, meg az érszűkület, ezt tudomásul kell vennem...