számítógép bejegyzései

1. Újabb hét telt el úgy, hogy egy betűt nem sikerült elolvasnom kedvenc bloggereim bejegyzéseiből, így lassan már azt sem tudom, él-e egyáltalán mindenki. Ez az évkezdés most még munkásabb nekem — és a szakmámban mindenkinek — mivel a kormánynak elég sok dolgot sikerült a feje tetejére állítani, szóval mindent megint naprakészre kell tanulni. Meg aztán jönnek is a megbízások, plusz akad pár bosszúság.

2. Bosszúság #1: a könyvelőprogramunk egyben számlázó és bérszámfejtő progi is (minden egyben, ami kell), és nem is rossz, de sajna mindig akadnak vele hibák. Idén sem volt ez eddig másként, mivel a bérrel kapcsolatos változásokat a fejlesztők későn is, meg sok esetben rosszul is plántálták bele, úgyhogy elég sokat kellett szentségelnem, amikor újra és újra el kellett készítenem, kinyomtatnom (stb.) olyan emberek bérszámfejtését, akiket egyszer már megcsináltam. Rögtön észreveszem persze a hibát, meg ha valamit rosszul csinál magától, kézzel át lehet írni, de párszor felcsattantam, hogy "baszdmeg, kétszázezerért ne nekem kelljen már kiszámolnom mindent!" (ti. annyi a programkövetés évente).

3. Bosszúság #2: a titkárnőnknek elviselhetetlen állapotba került a gépe, ezért itt volt az ideje, hogy lecseréljük. Egyik pillanatban fogtam magam, körülnéztem a neten, és nini, éppen 2 sarokkal odébb van egy üzlet, ahol pont tök akciós egy, az én tudásom alapján jónak mondható konfiguráció. Fél óra sem telt bele, és már ki is perkáltuk az árát, és azt az ígéretet kaptuk, hogy majd másnap kihozzák monitorral, oprendszerrel (ami nem volt raktáron). Direkt kértük a boltos srácokat, hogy igyekezzenek, mert éppen olyan időszakban vagyunk, amikor minden perc drága. Megígérték, hogy fél 1, és ott vannak. Nem voltak, ezért fél 2-kor rájuk csörögtünk, és egy óra múlva meg is érkeztek. De nem ez volt a probléma. Félretettem mindent, elkezdtem összedugdosni, telepítgetni (mert arra odabe' csak én vagyok alkalmas), de kisvártatva ocsúdtam, hogy nincs net, ami igen fontos lenne. Oké, próbálgatás, eszközkezelő, drága percek...hoppá, az ethernet kártya (?) meg még két dolog nincs megfelelően telepítve...illesztőprogram hiányzik...telepíteni nem sikerül...típusa ismeretlen...na jó, majd holnap. Tegnap tehát felhívtam a boltosokat, hogy ez van, mire mondták, hogy hát persze, mert ez csak a nyersvas, a drájvereket a lemezről fel kell telepíteni. Mondom, erre én is rájöttem, csakhogy nincs lemez...de ott van a billentyűzet dobozában...de nincs ott (se). Jó, akkor visszahívnak. Délután 3-kor sikerült is nekik, és szabadkoztak, hogy bocsi, de most ők is meglepődtek, hogy a gyártó ehhez nem mellékel, le kell tölteni innen és innen. (Na persze, és a gyártó egy fecnit sem mellékel, ahol megadná a linket...). Fogtam magam, letöltöttem minden lófaszt, futtatgattam őket, de netet továbbra sem sikerül bűvölni. Újabb telefon, hogy most mi van. A részletekbe nem merülök bele, a végén kiderült, hogy második nekifutásra már volt net, csak az Internet Explorer egy fasz, és azt mondja, hogy nincs. Vazze...

4. A gépeinket egyébként sorra le kell cserélgetnünk, mert egyre elviselhetetlenebbül lassúak és olyan hangosak, hogy már olyan, mintha egy gyárban dolgoznánk és nem egy irodában. Volt partnerünk, aki a telefonban (!) megjegyezte, hogy milyen zaj van nálunk. Most viszont egy öles lépést tettünk a csend felé, mert a titkárnőnk gépe volt a fő zajforrás.

5. A múlt héten a TESCO-ban vásárolt zöldfűszereim minden odafigyelés és próbálkozás ellenére elszáradtak. A bazsalikom már másnapra elfonnyadt, de pár napra még sikerült életet lehelnem belé némi öntözéssel, viszont egyetlen kihagyott nap után bevégezte, ahogy a két másik is. Hát, nem sok értelme volt megvennem őket, mivel egy grammot sem használtam belőlük, és már a kukában is landoltak.

6. Végre felvittem a moly.hu-ra az összes könyvemet. 460 db lett a vége, de ebben egynek számít minden olyan, ami többkötetes (pl. Gyűrűk ura), így a saccolt végleges darabszám jóval 500 fölött van (kb. 520-540 lehet). Az olvasottsági fok 30%, amit talán 50%-ra is növelhetek életem végéig, bár azért majd törekszem a nagyobb arányra.

7. Még csak február közepe, de apám már kétszer is hívott, plusz még párszor a mostohaanyám meg apám kolléganője is. Mi lehet az ok?

8. Újabb lépést tettem a XXI. század irányába, azaz vettem egy okostelefont, és egyben a kártyás megoldást is előfizetésesre változtattam (a pontosság kedvéért: 0 Ft volt a telefon, tehát a 'vettem' nem fedi pontosan a valóságot). Ez tegnap este jött rám, és mire ágyba kerültem, már tudtam, hogy ma meg fogom lépni.

9. A mai program eddig: squash, teázás, Telenor, Pyrex papír, Saturn, Match, pizzarendelés, és mire kettőt fújok, jön egy lakásavató. Ezt a bejegyzést mindezek közé zsúfoltam be.

10. Ahogy közeleg az új (és a sorozatban sajnos utolsó) Batman-film, egyre jobban pörgök fel én is. Mostanában újra felfedeztem ezt:

 

...mert kimerült vagyok, és ha kimerült vagyok, akkor nyűgös és borúlátó is. És akkor minden szar, még akkor is, ha egyébként nincs semmi extra.

A munkahelyi dolgokat ugyebár ismerjük, de keleten a helyzet változatlan. Várjuk azt a megbízást, amit teljesen nyilvánvalóan hiába várunk, mert ugye ha bejönne, huss minden gondnak, ergo nem következhet be. Túl egyszerű lenne aztán... Dolgozgatok tehát, teljesítem az extra kéréseket, csökkentem a halmokat, és persze várom azt az időt, amikor mindennel készen leszek, és végre cégezhetek is egy kicsit.

Cégeznék otthon is, sőt, a három nap alatt csináltam is kicsit, de tegnap délelőtt/dél körül megdöglött az otthoni gépem. Kész, kaput, finita, konyec meg a többi. Hiába próbáltam megtenni minden tőlem telhetőt, semmit nem értem el. Próbálkoztam így, nem jött be. Próbálkoztam úgy, az sem jött be. Próbálkoztam amúgy, pfff. Pont mint a céges dolgok, nem igaz? Valahol ott ronthattam el, hogy kijelentettem: most pedig mindjárt felkeresem a  Katze-t, aki felajánlotta a segítségét a honlapszerkesztéssel kapcsolatban. Merthogy ugye ideje volna végre nekivágni, és tutifaszántosanjól megcsinálni a cég honlapját, hogy arra alapozva lehessen elindulni valamerre. A gépem erre meghalt, Katze pedig élet és halál között lebeg, ezért sem blogtalira nem jött el, sem segíteni nem tud. Bocsi, Katze, én tehetek mindenről. Szopóágon vagyok, és szemmel láthatóan magammal rántom a környezetemet is. Biztosan ezért van annyi gond a Ricsi új lakásával is...

Szóval vasárnap — jobb híján — az ágyon feküdtem, és a Comedy Centralt néztem. Már eleve elég enervált voltam, de a géppel történtek sem hoztak ki a sodromból. Csak bámultam ki a fejemből, azt' dinnyét ettem nagy kényelmesen, és még a vasárnapi nyugalmamat(?) megzavaró, kopogtatócédulát gyűjtő MSZP-sektől is csak szolidan köszöntem el, ahelyett, hogy megérdeklődtem volna tőlük, vajon nem hányják-e le magukat a tükörbe nézvén. Az egyetlen örömforrás volt ez a dinnye akkor éppen.

Pedig különösebben nem volna okom picsogni, mert igazán aktív hétvégét tudhatok magam mögött. 20-án ugyan nem csináltunk semmit, csak kilátásba helyeztük, hogy ha hívnak a tűzijátékra, akkor megyünk (előzetesen úgy volt, hogy hívnak), ha nem, akkor inkább a nyugalmas DVD-zést választjuk. Szombaton spontán elugrottunk bulizni, bár azt sem, tudtuk, hova megyünk, és milyen lesz, de ha hívnak, hát megyünk. A before-party szokásosan jó volt, éjszakaizni sem kellett, mert gyalog sem volt messze a hely, viszont egy verbális övön aluli ütés után az egész estén romokban hevert a hangulatom, jó zene ide vagy oda. Ez is jelentősen hozzájárul a jelenlegi szar hangulatomhoz, mert ha az igazságérzetem csorbát szenved, azt nehezen heverem ki. Volt már rá példa, és még lesz is, de ez most nem ide és nem mindenkire tartozik, csak az érintettekre. Ja, mellesleg már nekiláttam volna egyenes beszéddel (nekem az a műfajom) helyre tenni a dolgokat, de éppen mikor megköpködtem a tenyerem, hogy 'akkor most', összeomlott a gépem, és ehhez képest minden másodlagossá vált.

Vasárnap többé-kevésbé kipihentem magam (inkább kevésbé), jött ez az incidens, aztán nyakunkba vettük megint a várost, mert két találkozó is várt ránk. Az este szintén hosszúra nyúlt, de szokás szerint nagyon jó volt. Még angolul is beszéltem egy pár mondatot (igen, eleget ittam hozzá), amikről ugyan megtudtam, hogy kb. a rakás szar szintjén mozogtak, de azért én büszke vagyok rájuk.

Most nem veszek el a részletekben, a lényeg, hogy Redblek, Fors, YSB (igen, még ő is, egyenesen Angliából), Gus, Zslatko, Tigri és Andreas, Évi, Confessor és sok más blogger volt terítéken ebben a 72 órában (ha nem kéne tüstént hazamennem, linkelgetnék is). Az életem és a blogos karrierem megint egy magasabb szintre lépett, gyakorlatilag köztük élem az életem. Ez jó, és örülnék is neki, ha a fentebb vázolt okok és az éppen e zsúfoltság okozta fáradtság miatt nem lenne egyébként elég szar a közérzetem.

Nincs semmi szokatlan, minden a régi, csak éppen összejött az idegi-fizikai-lelki trágya mesterhármas, és emiatt most nekem nem olyan jó.

Most pedig hazamegyek a géptelenségbe, aztán majd nézem a tévét vagy tudomisén.

A 12 évvel ezelőtt kiadott érettségi bizonyítványomban az szerepel, hogy a végzettségem "számítástechnikai programozó és rendszertechnikus, valamint képesített könyvelő", és ez igaz is, a 12 évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva. Magyarul most tudok annyit a számítógépekről, amennyi '98-ban egy programozóésrendszertechnikustól elvárható lett volna, miközben persze a könyvviteli tudásom megtöbbszöröződött. De most nem a könyvvitel a téma, hanem mondjuk az otthoni netemmel való bajlódás, amihez kevésnek látszik az érettségim. Mert ha már rinyablog, és ha már lassan csak az jár ide, aki le akarja magát húzni az állandó picsogásom és méltatlankodásom segítségével, akkor ne felejtsük el rögzíteni az online naplómba, miféle szerencsétlenkedés vette át a vízórás eseménysorozat helyét.

Történt ugyanis, hogy egy hete, pénteken a Firefox nevezetű böngészőprogramom egyik pillanatról a másikra rászokott arra, hogy minden egyes kattintás után 5-10 másodpercig lefagyjon, és csak utána folytassa a dolgát (közben a feladatkezelő szerint sem válaszol). Ez így leírva talán nem tűnik túl gáznak, de gondolj bele, milyen a Facebookon mászkálni úgy, hogy minden klikkelés után várni kell. Elképesztően idegesítő, és ez óráról órára fokozódik. Amíg volt türelmem, elviseltem, gondoltam, csak valami aktuális probléma, ami magától megoldódik egy idő után. Biztos valamelyik frissítés okozta, vagy csak melege van a processzornak, satöbbi. De nem oldódott meg, én pedig elvesztettem a türelmem. Fogtam magam, és jobb híján inkább az Explorert indítottam el, ami rögtön felhívta a figyelmem, hogy van újabb, verzió, a 8-as, amit letöltöttem, aztán azzal toltam tovább a böngészést. Csakhogy az Explorer egy csomó mindent nem tudott megnyitni, közte olyan oldalakat sem, amiket rendszeresen használok. Hol megnyitotta őket, hol meg nem, így a frissítgetést is hamar meguntam.

Kezdett bennem nagyon felmenni a pumpa, ezért beírtam a Facebookra, hogy mi van, mire páran azt tanácsolták, hogy töltsem le a Chrome-ot, én meg jobb híján azt is felraktam a gépre. Tényleg jó is, és gyors is, csakhogy a flash-es dolgokkal komoly problémája van, nem jeleníti meg vagy nem tölti be őket, attól függ, miről van éppen szó. Én például játszom a Treasure Isle és a Frontierville alkalmazásokkal is, amiket ha elindítok, egy kezdőképernyő jön be, közben pedig egy csík jelzi, hol tart a betöltés. A Chrome esetében az a csík jellemzően megáll valahol, és nem mozdul tovább. Ha frissítek, kezdi elölről, és ugyanaddig jut el, majd valahanyadik frissítésre tovább mozdul, és onnantól kezdve ott áll meg, majd ha kitartóan csinálom ezt, mindig egy kicsit tovább jut. Kb. 20 frissítés után végül csak eljut a végéig, és végre játszhatok, de ezt minden egyes alkalommal — valljuk be — elég frusztráló végigcsinálni. Ez volna azonban a legkevesebb, csakhogy a videókat egyáltalán nem játssza le, azaz felmegyek mondjuk a Youtube-ra, elindítok valamit, ami el is indul, viszont 2-8 másodperc múlva megáll, és nem megy tovább. Ha kicsit előrébb kattintok, megint megy, majd pár másodperc múlva megint megáll. És ami még ennél is tragikusabb, az általam (is) tervezendő internetes játék is flashes alapú, amihez szintén nem férek hozzá, bármit is csinálok, márpedig az most égetően fontos lenne.

Van tehát három böngészőm, ami közül egyik sem működik rendesen:

— Firefox, ami elviselhetetlenül lassú, viszont végszükség esetén, és sok türelem mellett csinálhatok vele bármit.

— Google Chrome, ami gyors, viszont bizonyos alkalmazások használatához kurva sok türelem kell, másokat viszont nem tudok vele használni

— és az Internet Explorer 8, ami minden lófaszra összeomlik, máskor be sem tölti az oldalakat (főleg amin flash objektum van), megint máskor meg úgy tölt be egyes oldalakat, hogy a képek vagy videók helyén üres négyzet és egy kis X van.

Itt persze nem adtam még fel. Kerestem például vírust a gépemen: futtattam Avira Antivirt, Tweaknow Regcleanert, meg egy harmadikat, aminek most nem jut eszembe a neve. Nem találtak semmit. Lefrissítettem minden lófaszt, de legfőképpen a Shockwave playert, ez sem segített. Nyomtam defragot, CCleanert, kitöröltem a böngészési előzményeket, sütiket, gyorsítótárat, semmi javulás. Elkezdtem utánakeresni, és bizonyos fórumokon azt írták, vírusos a gép. Jó, ugorjunk. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a Flashplayer 10 bizonyos esetekben bugos, de töltsünk le egy korábbit, és akkor kiderül, mivel van a baj. Jó, felmentem az Adobe oldalára, és a listából kiválasztottam egy korábbi verziót, amit letöltöttem, majd — mivel zip állományként van fent — megpróbáltam kitömöríteni, csakhogy nem sikerült. A tömörítés majdnem a végéig eljut, majd kiírja, hogy nem sikerült, és annyi. Jó, (nem vagyok ideges...) letöltöttem egy még korábbit, de azzal is ugyanez volt a helyzet. Közben viszont észrevettem, hogy a Flasplayerek között vannak ún. debugger verziók is. Nagyszerű, töltsünk le olyat! Sikerült is, futtattam is őket, de látszólag semmi sem történt. Mellesleg tényleg nem történt semmi, mert ugyanott vagyok, ahol a part szakad, a Net felét nem tudom élvezni, és ha el akarom végezni az idő közben égetővé vált kalandtervezői vállalásomat, be kell mennem a munkahelyemre, hogy ott csináljam. Szóval szar.

Ami részben nyugtat, részben bosszant, az az, hogy a Ricsi is átszokott a Chrome-ra, és nála minden perfektül működik, tehát tutira nálam van valami bibi. De mi? Elfogytak az ötleteim, de bízom benne, hogy valaki még tud javasolni megoldásokat.

Tud?

UPDATE:

Nos, a vasárnapom ébren töltött fele azzal telt el, hogy ezt a problémát megoldjam, másnaposság ide vagy oda. A format c: természetesen szóba sem jöhetett. Annyi mindent kellene archiválni és annyi mindent nem kellene elveszteni, hogy ezt semmiképpen sem akartam meglépni. Inkább szenvednék még hónapokig a problémákkal, minthogy letöröljek mindent. Mikoyan és Redblek ötlete tehát kilőve. Timotheusrietbergen javaslatával kezdtem: Firefox csökkentett módban futtatása, ami sajnos nem vezetett eredményre, ugyanolyan befagyós maradt. Aztán Popov ötlete következett, a rendszer visszaállítás, ezt azonban nem tudtam 07.04-nél régebbre nyomatni, bár ez lehet, hogy az én bénázásom következménye. A probléma június végén keletkezett, rendszer-visszaállítási pontokat pedig nem szoktam létrehozni, a gép viszont nem ajánlott fel korábbit, én pedig hiába próbáltam lapozni.

Itt kicsit megszeppentem, ezért ismét a Google-hoz folyamodtam. Elkezdtem rákeresni a problémára, és sikerült kitúrnom még pár ötletet, amik rendre kudarcot vallottak. Megcsináltam például, hogy előkapartam a Chrome plugin-listáját, és sorra letiltogattam őket, de ez sem változtatott semmit (mindegy volt, hogy a Firefoxot javítom meg vagy a Chrome flash-problémáját), aztán valahol azt írták, másoljam be a Macromedia könyvtár két bizonyos file-ját a Chrome plugins könyvtárába. Ilyen könyvtár ugyan nincs, de fogtam magam, aztán létre hoztam (ez a különböző fórumok olvasói egy részének problémát jelentett...), és bemásoltam, amit kellett, aminek az eredménye annyi volt, mint halottnak a csók. Jó, akkor újra a Firefoxot vettem elő. Letöltöttem ismét a legújabb verziót, és telepítettem, de semmi változás. Ekkor jutott eszembe, hogy talán le kellene törölni úgy, ahogy van, és aztán újratelepíteni, ahogy azt Gejza is írta (kicsit ugyan későn). Láss csodát, minden a régi!

A Chrome ugyan még mindig nem az igazi, de az már nem is annyira érdekel, miután a Firefox ismét kifogástalanul működik. Így aztán nem lett szükség sem Assam gordiuszi csomós ötletére (nekem Linuxot ne is akarjatok tukmálni), sem Cube 'filléres' megoldására, bár Cube számára mentség, hogy a szerelem rózsaszín köde elvette az eszét, és mostanában még a mikrót is MAC-nek látja.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget!

...elvégre alig múltam 30 éves, de azért elég régen születtem ahhoz, hogy napjaink szórakoztatóelektronikai és egyéb technikai vívmányaira úgy csodálkozzak rá, mint valami nyugdíjas.

Mert ugye amikor én kicsi voltam, akkor még a szalagos magnó meg a bakelit lemez volt az elterjedt, és mindenki által elérhető csúcstechnika. Emlékszem, a nagybátyámnak volt ilyen magnója (például), és kis kartontokocskákban tárolta a szalagokat. Amikor meghallgatott valami korabeli, divatos számot (ABBA, Goombay Dance Band, stb.), akkor utána mindig vissza kellett csévélni a szalagot, azaz áttekerni egy üres tárcsára. Így minden szalag egyik műanyag vacakról a másikra vándorolt, azaz nem volt nekik saját lakhelyük, hanem nomád életet éltek. A bakelites megoldás meg ugye még ennél is trébb volt, hiszen a lemezjátszó tűje eltörhetett, bepiszkolódott, és a lemezekre nem lehetett rögzíteni, szóval megvetted, azt az volt rajta, amit a gyárban ráraktak.

Ja, és persze hozzátenném, hogy a fekete-fehér tévén még a Szandokánt néztük meg az Onedin családot, leszámítva persze a hétfői napokat, amikor egyáltalán nem volt adás. Ilyenkor baromira untam magam, apám viszont annál lelkesebb volt, mert a kis rádiósmagnón ilyenkor rögzítette kazettára az esti kívánságműsor számait, amiket aztán egy másik magnó segítségével tematikusan összemásolt, végül a kész kazettákat újságokból kivágott fotókkal és szövegekkel varázsolta kvázi-gyárivá.

Amikor '86-ban megvettük az első videomagnónkat, a hétfő esték unalma is elszállt, hiszen az egymás közt cserélgetett, kölcsönadott filmekkel dobhattuk fel azokat. Olyan, hogy szinkron, az nem létezett. Narrátoros filmek voltak, amikben egy-egy férfihang mondta fel minden szereplő szövegét (miközben az eredeti hangot is hallani lehetett), és sokszor bizony behallatszódott az utcán elszáguldó mentőautó szirénája vagy a házikedvenc nyávogása is. Az általunk birtokolt Nagy zűr Kis Kínában ehhez képest már csúcsminőségű volt, hiszen azon 4 (azaz négy) narrátor-hang is volt, két férfi és két nő, akik 'szinkronizálás' közben jobban röhögtek a film poénjain, mint a néző. Jaj, de jók is voltak azok a régi horrorok, a McGyver és Knight Rider epizódok, meg az illegális Rambo-kópiák, és a magnó által előszeretettel begyűrt, véletlenül megtalált pornófilmek, főleg, hogy ezeket már színes tévén nézhettük.

A tehetősebb családoknak már volt videojátékuk is, ami a lehető leggagyibb őse volt a mai játékoknak: két pálcika meg egy kocka, azt' teniszezzé. De nekünk az varázslatos volt, órákat tudtunk eltölteni a képernyő előtt. Jött aztán a Commodore +4 meg a +16, amin már saját programot is írhattunk, meg kazettáról is tölthettünk beléjük ilyen gagyiságokat, aztán amikor bejött a Commodore 64, már igazi játékokkal is szórakozhattunk. Mindezt persze szintén kazettáról, fejkoszosodással, sercegő-cserregő hanggal, és szentségeléssel, ha a szalag nyúltsága vagy sérülése miatt a fél órás töltés után nem indult a game. Amikor a lemezes adathordozók megjelentek, akkor már ez a probléma sem létezett. Nekem csak akkor volt C 64-em, amikor a 'gazdag' gyerekek már Amigával, sőt 286-os PC-kel szórakoztak, és a C 64-es játékokhoz képest csúcs grafikájú játékokkal játszottak, cserébe volt viszont egy Enterprise 128 gépem, cserélhetetlenül beépített joystick-kel, ami annak rendje és módja szerint a lehető leghamarabb tönkre is ment. A ZX Spectrum testvérgépéhez méltóan ezen is sokkal szebb volt minden, viszont alig-alig lehetett hozzá játékot szerezni.

Ebben az időben határoztam el, hogy én bizony programozó leszek, és a saját gépemen — megfelelő szakkönyvek megvásárlása után — hozzá is láttam az első programok megírásához. Egy kis szépséghibája volt a dolognak, hogy ha a kész (vagy félkész) művet hibás kazettára vagy nem megfelelő fej-állással mentettem le, akkor a több órás munka a gép kikapcsolásakor azonnal az enyészeté is lett, ami hát — valljuk be — nem kicsit vethette vissza az ember lelkesedését. Engem annyira nem vágott földhöz a dolog, hiszen mindezek ellenére számítástechnikai iskolába jelentkeztem.

Állítom, az osztály egyetlen olyan tanulója voltam, akinek egyetlen percig sem volt közben otthoni PC-je, sőt, még a számítástechnika érettségit is úgy tettem le, hogy pusztán füzetből és jegyzetekből készültem, gyakorolni pedig semmi lehetőségem nem volt. A suliban viszont volt egy csomó 386-os gép, ami már akkor is elavuló félben volt, reggel és órák után benn maradhattam játszani, és az akkor megtanult (de addigra szintén elavult) programozási nyelven még egy igazán összetett kalandjáték megírásába is belefogtam. Sajnos azonban nem mentettem le a több napos munkát, és mire ezt megtehettem volna, addigra az érettségi okán minden gépről letöröltek minden felesleges dolgot, köztük az én nagy művemet is. Azóta bele sem fogtam hasonló projektbe...

Ezekben az években találkoztam az Internettel is, és bevallom, erre már rácsodálkoztam. Az első találkozásokkor még azt sem tudtam, mit kell csinálni, és teljesen elveszettnek éreztem magam a monitor előtt, de aztán apránként kitapasztalgattam az alap dolgokat (még most sem vagyok sokkal beljebb). Ha most visszanéznénk egy hajdani oldalt, röhögőgörcsöt kapnánk. Csak szöveg, max. egy-két kép, semmi egyéb. Mellesleg a hajdani Windows-verziók kezelésekor hasonló elveszettséget éreztem, hiszen a DOS-parancsokat már elég jól megtanultam (tanulmányaim miatt is), de ez teljesen új volt nekem. De belejöttem ebbe is.

Miközben az első munkahelyemen még DOS-os gépen dolgoztam, aztán a másodikon is, otthonra csak 2001-ben vettem egy gépet, ami 35000 Ft volt, a sárgulós műanyagú monitorral és minden egyébbel együtt. Végre lett egy saját gépem, és elkezdhettem a saját káromon megtanulni a szoftver és hardver hibák kezelését meg a telepítősdit. Bár megtanultam a gépek működését és sok egyéb hasznos dolgot, ez a tudás ekkor már semmit nem ért, ergo az elveszettség érzése csak egyre jobban erősödött bennem. Kb. fél évvel később vettem egy belső modemet, így netem is lett, már amennyire az 56 kbit/sec letöltési sebességet netnek lehet nevezni. Ezzel percekbe tellett, mire a gép megjelenített egy szimpla oldalt, és fél órákat kellett várni egy-egy 6 másodperces melegpornó jelenet letöltésére. Életemben nem tartott olyan sokáig egy faszverés, mint abban az időben...

Aztán a fizetésem már megengedte, hogy egy komolyabb gépet vegyek magamnak (ezt használom máig is), és a világ egyre jobban kinyílt számomra. Win 98 helyett XP, a szöszösszeszedős egér helyett optikai (na itt már erősen elvesztettem a technika fonalát), sík képernyős monitor (nagy, lóbaszó, akkor még 105000 Ft-ért), DVD író és hangfal a PC-speaker csipogása helyett. Utóbbit két órán keresztül próbáltam megszólaltatni, és amikor már a sírás kerülgetett a sikertelenség miatt, rájöttem, hogy az a plusz zsinór azért van, mert azt kell bedugni a konnektorba — csak, hogy jelezzem a hozzáértésem szintjét. A CD ekkor már megszokott dolog volt, így a DVD-k világa nem okozott olyan sokkot számomra. Megtanultam lejátszani és másolni őket, és az otthoni videó is átment digitális órába, amikor az egyik születésnapomra a barátaim összedobtak nekem egy rendes DVD-lejátszót.

Aztán a betárcsázós netet leváltottam széles sávúra, ami az emberiségnek kis lépés volt, de nekem hatalmas ugrás, és a hajdani 6 mp-es pornók helyett ma már néhány óra alatt letölthetek egy két órás filmet (ami persze mindig akkor készül el, amikor a Ricsi a gép előtt ül, hogy aztán megjegyzéseket tehessen rám). Blog, hírportál, netes tévézés/rádiózás, online közvélemény-kutatás, tökéletesen élethű grafikájú játékok, stb.

Hol van már az első mikrohullámű sütő-használat élménye, a tekergetős, fekete-fehér fényképezőgépekkel való szerencsétlenkedés, filmkifogyás, szalagbegyűrés, miegyéb? Ma már mp3 lejátszó van, mindent kezelő távirányító, digitális képkeret, mobiltelefon, plazmatévé, Blue-ray, Wikipedia, Google, Facebook az évkönyv meg a telefonszámos notesz helyett, notebook és laptop meg 3D-s IMAX-mozi. Ha valaki 25 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy 30 évesen majd úgy nézem Orbán Viktor évértékelő beszédét a helyszíntől kilométerekre levő irodámban dolgozva, hogy közben a világ különböző pontjain élő emberekkel együtt véleményezem és értékelem az éppen akkor elhangzott mondatokat, valamint folyamatosan követem a társaság véleményének összesített statisztikáit, akkor kiröhögöm az illetőt, és elküldöm, hogy ne csak sci-fit olvasson, hanem tudományos magazinokat is.

Pedig még csak 30 éves vagyok. Mennyi rácsodálkozni való lesz még az én életemben, hajjaj...

Elnézést mindenkitől, amiért előzetes bejelentés nélkül napokig nem jelentkeztem, de még ha időm lett is volna blogolni, kedvem semmiképpen sem volt hozzá. Inkább gletteltem életem aktuális repedéseit — bár ha őszinte vagyok magamhoz, igazából nem is csináltam semmit.

Első és legfontosabb, hogy a betegség nem hatalmasodott el rajtam, de még nem is vagyok teljesen túl rajta. A torkom már nem fáj, az orrom sem folyik (eddig sem folyt), és még nem is köhögök. Szóval nem tudom, mi van. Létezik olyan betegség, ami 2-3 napig torokkaparást okoz, és se előtte, se utána semmi mást nem? Pedig szombat reggel már eléggé kivoltam, mert akkor ért a fájás a tetőfokára, és akkor voltam a leggyengébb is. Aztán nekiláttam tenni-venni a lakásban, majd a Rolcsi is befutott. Onnantól kezdve csak feküdtünk együtt az ágyon, megnéztünk két filmet, aztán a második vége után el is szundítottunk egymás karjai közt, és mikor felébredtünk, huss, mintha sosem lett volna semmi bajom. A szerelem gyógyító ereje, vagy nemtommi. Lehet, hogy csak annyi kellett, hogy végre képes legyek egy kicsit a seggemen maradni és pihenni. Azért még nem bízom el magam, mert lehet, hogy ez csak a vírusaim nagy visszatérésének előszobája, és még csak most jön a java. A legszörnyűbb az egészben a kedvtelenség volt. Még egy szaros filmet sem tudtam volna rendesen végignézni, ha nincs a Rolcsi. Blog? Nincs kedvem. Valami játék? Nincs kedvem, és a gép is szar. Enni? Nincs kedvem. Valami ilyesmi volt a hangulatom, ami mára ugyan jelentősen regenerálódott, de ebéd utára bujkáló fejfájás kíséretében visszatért.

Hogy a munkahelyemmel mi lesz, azt még nem tudni, mert bár az Alitalia miatt érintett cégek ügyvezetője a múlt hét péntekre tárgyalási céllal BEjelentkezett hozzánk, végül mégsem jött. SPF viszont kommentben biztatott, hogy mintha rendeződni látszana a helyzet, szóval bizakodom. Azóta a főnököm sem volt bent, pontosabban ő szombaton jött be, akkor, amikor senki más nem volt. Hozott nekem egy másik monitort, aminek nagyobb a képernyője, mint az előzőnek, viszont a felbontása nem nagyobb, tehát most minden jó nagy lóbaszó rajta. Vajh megalapozott-e összefüggést keresni a bujkáló fejfájás, és az agyamat a szememen keresztül kisütni készülő, az asztalomon kéretlenül felbukkanó új monitor között? Egy biztos: ma egész nap szinte semmit nem csináltam. Ehhez sem volt kedvem, meg aztán ha egy kicsit intenzívebben tevékenykedek (a semminél többet tenni nem lett volna nehéz), holnapra már végképp nem marad semmi dolog, előre dolgozni meg nem érdemes, mert annak mindig szopás a vége (persze csak átvitt értelemben). 

A számítógépem kérdése viszont megoldódott. Tigri volt olyan kedves, eljött, és megberhelte. Azt hittem, 1-2 óra lesz az egész, de jó sokáig eltartott. Szegény már — szerintem — nem látott az éhségtől, én meg csak innivalóval készültem, meg 1-2 bekapni valóval, amitől akkor sem lakott volna jól, ha történetesen elfogadja. Utána egész este olyan lalkifurdalásom volt, hogy ihaj. De még meghálálom a dolgot. 

A mai bejegyzés nem marad el, mert ez az, de legalábbis másik írására kényszerültem, mert vis maior jött közbe: haldoklik az itthoni gépem.

Tavasszal egyszer már videókártya-cserére kényszerültem, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar kell megint kihívnom a szerelőt (új gép vásárlására sajnos nincs anyagi lehetőségem). Most éppen az a program, hogy alkalmanként magától kikapcsol. Ezt kb. 3 napja csinálja, de eddig csak a Tomb Raider: Anniversary közben követte el. Az is eléggé idegesítő volt, amikor Lara Crofttal éppen valamilyen kiszögellésen ugráltam, és két sikongatás közben újraindult a gané, de ma már netezés közben is ilyet tett. És hogy tetézze a bajt, utána újra sem indult, mert azt mondta, hogy BIOS RAM CHEKSUM ERROR, meg nem találta az A meghajtót, és ezt olyan tragédiának értékelte, hogy innentől semmit nem volt hajlandó csinálni. 

A mindenre jó reset után, újra ezt tette, utána meg már a monitoron sem jelent meg semmi, cserébe viszont Desit a konyháig kergető hanghatást hallatott. Néhány értelmetlennek tűnő újabb resetelés hatására megtudtam, hogy CPU MALFUNCTION, viszont bejött a BIOS. Itt változtatgattam ezt-azt, majd inkább defaultra nyomtam, és azóta műkszik a tragacs, de nem tudom, meddig. Mivel a ma indult Végzetúrba itthon nem tudtam belépni, letöltöttem a Firefoxot, amivel már sikert értem el, de nekem ez a böngésző olyan idegen...

Ha belegondolok, hogy néhány napja bekapcsoláskor milyen kávédaráló-hangot hallhattunk, valamint, hogy a default beállítások közt a 75%-os hűtőventilátor működés szerepel (az eddigi 50% helyett), és azóta nem indult újra a gép, akkor arra a következtetésre jutok, hogy a hűtéssel lehet a probléma. Viszont én nem értek ehhez, tehát még kicserélni sem tudom egyénileg, mert azt sem tudom, mi kompatibilis, mit és honnan kell kihúzni, meg ilyesmi.

Most, hogy a következő fizetésem jelentős részét EVA-befizetésre kell fordítanom, nem tartom valószínűnek, hogy új gépet vegyek az idén. Pff. Hát ez így érdekes lesz...

Miután Redbleknél vitatkoztunk egy kicsit a hamarosan megjelenő Diablo III. nevű számítógépes játékról, meg annak az elődjéről, felmerült bennem a gondolat, miért ne oszthatnám meg az olvasóimmal a magánéletem egy újabb szeletét, mégpedig, hogy milyen játékokkal játszom a gépemen. Elvégre sok blogolvasó úgyis a voyeur-ködés miatt látogat az általa preferált oldalakra. Hát akkor most nesze nekik, csak értsék, miről van szó...

Szerintem a lelkes olvasóim közül senkit sem fog meglepni az az állítás, hogy a tanulás, a munka, az otthoni munka, a hétvégi utazgatások, a cicázás, a bevásárlás (nem sorolom tovább) mellett vajmi kevés időm marad arra, hogy bevágódjak a gépem elé, és órákig klikkelgessek az egérrel, meg intenzíven nyomogassam a WASD billentyűket. Viszont ha mégis sor kerül ilyesmire, az általában jó hatással van az idegállapotomra. Én a saját kategorizációm szerint output ember vagyok, azaz olyan, aki inkább alkot, de ha nem, akkor is legalább önmagát építi, a mozizást, tévézést és a játékokat viszont input tevékenységnek nevezem. Ezeket mások alkották meg, mi csak befogadjuk őket.

Néha nekem is szükségem van egy kis inputra, de mivel a játékra fordított időm kábé heti 4-szer fél-egy óra, igazán nem mondható, hogy profi gamer lennék. Ebből kifolyólag a különféle játékokat csak több éves késéssel telepítem fel magamhoz, ráadásul a mostani gépemen nem is futnának megfelelően. Róka fogta csuka helyzet áll fenn, mivel gyengécske a gépem, tehát a mostani játékokat nem is érdemes beszereznem, ezért csak a régebbieket veszem meg, ergo nincs is szükségem jobb gépre. Ha tényleg csak nagyon kevés időm van játszani, nem is fáradok a progik futtatásával, csak felmegyek valamilyen online játékokat összegyűjtő oldalra, ötletszerűen rákattintok valamire, aztán már tolom is. Ezek a játékok úgyis elég egyszerűek (mellesleg éppen ezért nincs is sok esélyük arra, hogy ennél tovább lekössenek), bár néha sikerül egy-egy gyöngyszemre bukkannom, amit nyomban el is mentek a kedvencek közé.

Alapvetően maximalista vagyok, ezért ha valamit feltelepítek a gépemre, azt addig nem vagyok hajlandó letöröni onnan, amíg végig nem viszem, valamint általában a legnehezebb fokozaton játszom, hacsak az nem a csalással egyenlő (a gép javára). A sportjátékok és a szimulátorok egyáltalán nem kötnek le, utálok vezetni, gördeszkázni, repülni, focizni, stb. Nálam a stratégia-FPS-RPG triumvirátus van a toppon. A fantasy/RPG ugyebár már jóval több, mint a fél életemet kitöltötte, tehát szívesen vetem rá magam minden olyanra, amiben mágusok, harcosok, szörnyek és egyéb mesebeli dolgok szerepelnek. A szürkeállományom megdolgoztatására a stratégiai játékok a legalkalmasabbak, de ha csak egy kis agyatlan lövöldözésre vágyom, akkor keresek valami FPS-t. A legjobban azok a játékok jönnek be, amik a fenti 3 kategória valamilyen elegyét képezik, ezeket általában később is újra előveszem. Ezeken kívül még több féle kategória létezik, és azokban is akad egy-egy olyan alkotás, ami megragad, de erre jóval kisebb az esély (platformjátékok, 2D-s akciójátékok, stb.). A joker nálam a horror témájú alkotás, mert abból jöhet bármilyen, viszont semmi olyat nem szeretek, aminek nincs vége (pl. a Sims). Az ilyenek általában rövid idő múltán röpülnek is a gépemről.

A fentiekből az következhet, hogy ha egyszer valamit elkezdek tolni, akkor semmilyen más játékkal nem is játszom (ebben a heti néhány félórában), amíg azt be nem fejeztem. Ez nincs így, méghozzá nagyon nincs. Éppen az a bajom mostanában, hogy mindent félbehagyok, de addig nem törlöm le őket, amíg végig nem játszottam valamennyit. A gépem erőforrásai pedig végesek, tehát addig újabbat sem próbálok ki, pedig egy halom (sokszor kicsomagolatlan) játék ott sorakozik a polcomon kipróbálásra várva. Emiatt most vagy 10-12 játék figyel feltelepítve, csakis arra várva, hogy végre végigjátsszam őket. Akkor lássuk, mik ezek (innentől kezdve nem biztos, hogy mindenki képben lesz):

1 . Tomb Raider: Angel of Darkness: Ennek már nagyon a végén járok, csak nincs kedvem a befejezésig elvinni, mert szerintem elég szar játék, és már csak azért folytatgatom, hogy elfogyjon végre. Nem igazán akció, inkább amolyan akadályleküzdős logikai, de néhány feladat teljesítéséhez egy csomó szöveget kellene elolvasni, a játékra fordítható szűk időkeretemet pedig — őszintén szólva — nem olvasgatással szeretném elpocsékolni. Ezért ha elakadok benne (gyakorlatilag szobánként), az internethez folyamodom, de az meg már nem olyan.

2. Conflict: Vietnam: egy nem túl színvonalas FPS, de mivel a Conflict: Desert Storm tetszett, erre is lecsaptam. Nem kellett volna. Elődjéhez képest nehézkes a vezérlése, és vannak helyek, ahol végtelen mennyiségű vietkong termelődik, a lőszer viszont véges mennyiségű. Még egészen az elején elakadtam, pontosabban csak nincsen kedvem egy nehéz szakaszon átverekedni magam, ezért virtuálisan a sarokba hajítotam.

3. XIII: szintén akció/FPS kategória, nagyon érdekes képi megjelenítéssel, ugyanis egy képregényhős hányattatásait kell végigvezetni képregény formában, rajzos hatással. A feladatok viszonylag ötletesek, és tényleg jó hangulata van az egésznek, de nem sokkal a vége előtt egy kissé benehezedett, nekem pedig elment a kedvem a 30. újrakezdéstől. Amint visszajön, úgyis újra nekiesek, mert addig nem nyugszom, amíg végig nem viszem. Csak most rápihenek.

4. Thief III.: egy ötletes FPS, amiben semmiképpen sem minden élő egyed halomra gyilkolása a cél, hanem inkább a mellettük való elosonás, közben pedig mindenféle cuccok megfújása. A fegyverarzenálunk nem is teszi lehetővé a mészárszéket, tehát aki a darálásra vágyik az inkább a Soldier of Fortune-nel vagy a Doommal nyomuljon. Ez pusztán azért pihen, mert nincs külön parancsikonja, és ezért mindig elfelejtem, hogy a gépemen figyel.

5. Splinter Cell (+kiegészítői): ezt telepítettem fel legutóbb, Dunára vizet alapon. Sok jót hallottam/olvastam róla, ezért amikor megláttam, hogy viszonylag olcsón beszerezhető, rögtön éltem is a lehetőséggel. Igazából kicsit a Hitmanre hajaz, ezért biztosan nem fogunk rosszban lenni, viszont ha igazi akcióra vágyom, kénytelen leszek valami mást találni, mivel a sötétben lopakodási és kúszás-mászási igényeimet a Thief is kielégíti.

6. Resident evil III.: ez már a többihez képest is öreg, de egy darabig szívesen szórakoztam vele, egyrészt mert horror, másrészt mert kellemes emlékek fűződnek az első végigjátszásához. Múlt időt használtam, mert bár még ott figyel a gépemen, de hülyén mentettem, és éppen egy olyan hely előtt állok, ahonnan a jelen körülmények között asszem lehetetlen tovább lépni. Talán ha egyszer lesz kedvem, egy korábbi mentésből viszem tovább.

7. Neverwinter nights: klasszikus, mászkálós RPG a D&D 3. kiadásának szabályrendszere alapján egy olyan képzelt világban, amit a könyvekből és hajdani szerepjátékos múltamból kifolyólag alaposan ismerek (Forgotten Realms). Jó kis fejlődési lehetőségek meg csihi-puhi, viszont gyenge a grafika, korlátozott a játéktér, és a küldetések zöme is unalmas és előre kiszámítható. Csak azért fogom végigjátszani, hogy végig legyen játszva (és bízom benne, hogy a kiegészítői dobnak majd valamit rajta).

8. Elder scrolls IV: Oblivion: az általam megismert szerepjáték alapú programok közül eddig ez van a toppon (előtte a Gothic II volt). Gyönyörű grafika, hatalmas terület, ötletes küldetések, rengeteg tárgy, saját varázstárgy, -ital és varázslat készítési lehetőség, és számtalan más pozitívum. Sajnos a videokártya-csere óta élvezhetetlenné lassult, ezért egy alapos gépfelújításig nincs értelme megvenni sem a Shivering isles, sem a Knights of the nine kiegészítőit.

9. Spellforce: az RPG-k és a stratégiai játékok ügyes keveréke (sokkal jobb, mint a Warlords). Egyszer már végigjátszottam, de egy év után most megint elővettem, hogy egy másik karakterrel is megcsináljam. Szép a grafikája, ügyesen vannak felépítve a pályák, és viszonylagos szabadságunk van benne a feladatok teljesítése terén — hogy csak egy pár pozitívumot említsek.

10. Age of empires II: ahogy az RPG-k között az Oblivion, úgy a stratégiai játékok között ez viszi nálam a pálmát. Az első rész is fasza volt, de ez még annál is jobb egy kicsit. Szintén nagyon élvezetesek a pályák, jól is vannak felépítve, és a kihívás is jól el lett találva. Most egy kicsit leparkoltam szegényt, mert az egyik kampány utolsó pályája egy kicsit mintha mégis nehézre sikeredett volna, ezért a sokadik nekifutás után elment tőle a kedvem,. De csak pihenek, mert tudom, hogy hamarosan úgyis pontot teszek a végére.

11. Empire Earth II: az előző gyenge utánzata. Bár itt nem egy történelmi korszakot hadakozhatunk végig, hanem az emberiség egész történelmét a kőkortól az űrkorszakig, mégis sokkal kevésbé élvezetes, mint az Age of empires. Pedig jó sokat loptak belőle, és fejleszteni is próbáltak rajta, de a végeredmény sajnos elég unalmasra sikeredett. Lehet neten is tolni más nemzetek szülöttei ellen, de ott meg el van baszva a balansz, ezért egy-két meccs után akkor is unalmassá válik, ha történetesen mi győztünk.

12. Panzers, Phase II.: mostanában ezzel nyomulok a legtöbbet. Egy második világháborús stratégiáról van szó, amit magyar(!) fejlesztők készítettek. Ha jó a fülünk, a szinkronhangok között felfedezhetjük Reviczky Gábort, Stohl Andrást, Zana Zoltánt vagy akár Németh Kristófot is, ami jelentősen dobhat az élményen. Ráadásul nem egy építkezős stratégiáról van szó, hanem olyanról, amiben adott egységgel kell elvégeznünk adott feladatot. Tuti színvonal, változatos kihívások.

Akiknek nem hangzottak idegenül a fenti címek, azok rájöhettek, hogy leginkább a PCGuru mellékleteivel és az olcsó, kiöregedett játékokkal szórakozom, na de mi értelme volna tizenezreket kiadni a legújabb fejlesztésekre, ha csak ennyi időm van az egészre?

Ilyen téren nincsenek nagy igényeim.

 

... az aktívan megélt biszexuális időszakom előtt az igényesség és a pénz hiányában oly erőszeretettel hordott kínai származású, hagyományos típusú alsógatyáimat. Ezek jó ideig magányosan (esetleg sáfrányosan is) ott gubbasztottak az alsó szekrényem alsógatyák számára fenntartott szegletében, mígnem a közelmúltbeli lomtalanítás alkalmával megváltam tőlük. Ezért is volt most meglepő, amikor tegnap a mosási céllal a mosógépbe tömködött irdatlan mennyiségű szennyes között felbukkant az egyik példány. Mit keresett ott az olcsó kategóriás boxerek és az egyetlen valamirevaló GAS alsóneműm társaságában (ami utóbbi árából a harmadik világban hetekig élhetne egy ember)? Roland sosem venne föl hasonlót, az enyémet meg (remélem) végképp nem, tehát ha meg is úszta a kidobást, akkor sem illethetett mostanában férfitestet, ergo szennyessé sem válhatott. Vagy a kandúrkezdeményem mancsa van a dologban? Esetleg a kidobás elől henteredett el valahova (úgy seggszőrösen, hereizzadékosan), és csak most került volna elő? Rejtély...

 

... a televízióadások egyikét sem, mivel egyiket sem tartom megtekintésre méltónak, kihagyhatatlannak pedig végképp nem. Ami érdekel, azt vagy hatszor ismétlik, vagy csak egyszer, de akkor éppen ráérek, vagy megnézem a neten, utólag. Így a 3, halaszthatatlannak minősített adások rögzítésére szánt videokazettám is kiközösítve ácsorog a tévésszekrényem aljában. Ott várják a sorsukat, rajtuk a sok-sok egymásra másolás következtében fragmentált Fiúk a klubból jelenetekkel, HírTV-s műsorok félbemaradt mondataival, vagy a Bennünk élő vadvilág című dokumentumfilm sorozat egy-egy ijesztő képkockájával (mondjuk a bélférgekről). Nemigen van már rájuk szükség, ezért asszem legközelebb ők is mennek a süllyesztőbe.

...a lépcsőházunkban felgyűlő irdatlan reklámfecni és akciós újság példányokat, mivel szélmalomharcnak érzem az önkéntes takarítói szerepet. Ezekkel a már legyártásukkor hulladékká váló papírszemetekkel állandóan tele van a lakók postaládája, így amikor azok megpróbálják közülük kiválogatni a hasznos vagy hasznosnak tűnő dolgokat, akkor egy-egy ügyetlen mozdulat következtében a nagyobb példányok hangos csattanással puffannak a szocreál hidegpadlóra, a kisebbek pedig őszi falevél gyanánt szállingóznak a gravitációs erőnek engedelmeskedve egyazon cél irányába. Szemérmesebbek azért az előbbieket még fölveszik, és az erre a célra rendszeresített ex-banános kartonba lökik őket, hogy a takarítónő heti egy alkalommal az egészet a kommunális hulladék közé dobhassa a ház bejáratától 20 méterre levő szelektív hulladék gyűjtő helyett. És akkor jön 979, Proliland kakukktojása (több tekintetben is), és a sajátjaival együtt a mások által széthagyott szemeteket is összeszedi, amennyiben azok nem tartalmaznak nyilvánvalóan organikus eredetű anyagokat (szaros toalettpapír, taknyos zsebkendő, hányásos szalvéta, gecis bugyi, stb.). Elvégre attól, hogy a társasház higiéniai menedzsere hetente egyszer összeszedi őket, még nem kell (akár) hat napig ott nézni a büdös bunkó Kádár-kaptár lakók és a reklámújság gyártók valamint kihordók kooperációjának ezen végeredményét. De már nemigen teszem, mert minek. Nekem is járhat egy kis slendrehányizmus, nem igaz? Ha majd megint lesz hozzá indíttatásom, újra kisegítem, az ezek szerint gyámságra szoruló lakóközösséget.

...hogy a temérdek munka és az emiatt érzett kilátástalanság-érzés csökkentése okán ma közel teljesen hiábavalóan mentem be dolgozni. Igaz, hogy 979 a nemzetgazdaság megmentése, és a GDP kimutathatósága érdekében (mivel ez kb. annyi, amennyit az általam könyvelt cégek megtermelnek) egész héten 10 órákat dolgozott, majd szombaton ZH-zott az egyetemen, még képes volt a hét 7. napján is megindulni a munkahelye irányába. Igen, valóban bementem. Abban reménykedtem, hogy majd egyedül leszek, amikor is a legjobb dolgozni, és majd tök jól haladok. A lelkem felszabadul a terhek (egy részének) nyomása alól, blogot is írok majd, és még az egyik házidogám elkészítésére is marad néhány nyugodt pillanatom. Ehelyett mire beértem (mint a zöld banán), a vezető könyvelő már ott gubbasztott, és csak rám várt. Oh, minő boldogság! Mire meg eltakarodott hazament, addigra megérkezett Hajnalka, hogy még ezen a szép nyári és potenciálisan nyugodt napon is boldogíthasson fekete lyukat megszégyenítő elméjének diszfunkcionális működésével. Na, de ez még mind semmi, ahhoz képest, hogy mire nekiláthattam volna valami igazán hasznos munkafolyamat kivitelezésének, addigra huss, elszállt a gépemnek az .exe és .bat fájlok végrehajtásáért felelős részlege. Tehát se könyvelőprogram, se semmi. Lehet rajta netezni, meg hekket enni a klaviatúrán (szigorúan újságpapírból, mint anno a strandokon), esetleg nyálas szotyihéjakat köpködni a monitorra, és boldogan felkacagni, ha valamelyik oda is ragad. Mást nem. Egy ideig próbálkoztam a helyreállítással, de ahogy az életem többi terén, úgy itt is minden irányban akadályba ütköztem, és bár a számítástechnika terén a laikusnak is lightos (am.: lájtos (esetleg lálytos)) szinten már felülemelkedtem, sima laikusként sem tudom egyiket sem áthidalni. Ergo a gépem nem csak rossz, de az is marad még keddre is, amikor viszont már pótléktalan üzemmódban kellene használnom (bár túlóra pótlékot egyébként sem kapok, mert nem úgy számolnak el velem). Sebaj, a legnagyobb hajtás kellős egyharmadánál majd papírokat lyukasztgatok, meg sorkiemelem a számlaszámokat, addig is hasznosan töltve azt az időt, míg az eleve csak 9-re érkező főnököm értesíti a gépemet tegnap megberhelő eleve hülye fiacskáját, hogy javítsa már meg, amit tönkrecsinált. (Peeeersze, fogjuk rá.) Egyébként a közeli Madaras-Tesco nyitva tartását szerettem volna megtekinteni az internet segítségével, amikor ez az ominózus eset történt. Jellemző, hogy ennek következtében minden meghalt, csak a net nem (holott valahogy azt logikusabbnak érezném). Szép kilátások elé nézek, de ezt már fel sem veszem...

Hogy Monty Python Repülő Cirkuszát idézzem: And now something completely different:

Az újságos standoknál mindenféle hasznos lapot kapni, mint amilyen például a kb. '52-nél leragadt színvonalú és tartalmú Népszava, vagy a közvetlenül 2002-es választások előtt indult, első számának címlapján a D-209-est mosolyogva mutató, beljebb lapozva már széles nyelvcsapásokkal ajnározó csatornalap, a BEST magazin, de ezeken kívül is talál magának az ember fia olvasnivalót. Némelyik akkora szarzuhatag, hogy a kiadók különféle csecsebecsék melléklésével igyekeznek eladhatóvá tenni azokat, így 1 Ft 30 fillér értékű műanyag gyöngysort, gumi karkötőt vagy hajdísznek kikiáltott közönséges szalagdarabot csomagolnak melléjük. Ma láttam egy olyan magazint, aminek a címe "Az emberi test titkai", amiből következően a lelkes ifjúbiológus egy-egy szám megvásárlásával az emberi test műanyagból fröccsöntött darabkáit is hazaviheti magával. Az aktuális lap melléklete egy nagy, barna, 1:3 arányú vastagbél, de olyan szögbe csavarintva, hogy gyakorlatilag semmilyen létező lakás semmilyen pontja nem alkalmas a tárolására. Jó szórakozást hozzá gyerekek!

De akkor ugye min írom ezt a bejegyzést, nem igaz? Hát azóta megcsináltattam. Éppen ma.

Igaz, a baráti kör még itt van, és még egy napot marad is, de ettől nekem semmivel sincs kevesebb dolgom. Bár két napja sokkal felszabadultabb vagyok, mint azt nemrég írtam, a számítógépem bekrepálása csak tetézte a bajaimat. Néhány napja már szarakodott a szemét, de ma reggelre teljesen meghalt. A legjobbkor: pont, amikor egy sürgős papírt kellett volna kinyomtatnom, és azt elvinnem ahhoz az ügyfelemhez, akinek az anyagát kedden vizsgálják az APEH-nál. Ez nem jött össze. Szerencsére, az aláírás nem lett volna olyan fontos rajta, bár minden bizonnyal a gondosság látszatát erősítette volna.

Mivel más fontos dolgaim is vannak, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy akár egy napig is gép nélkül létezzek. Ezért megkértem az éppen dolgozó Rolandomat, hogy nézné már meg a neten, kit lehet ilyenkor kihívni, avagy hova lehet mondjuk du. 2-ig elvinni a hibás gépet. Meggyőződésem volt, hogy a videokártyával van a baj, amit elvileg könnyen ki lehet cserélni, de benne volt az is a pakliban, hogy a leadott gépet majd napokig szerelgetik, és akkor aztán tényleg beüt a krach. Roli talált pár telefonszámot, amihez én még hozzátelefonáltam egyet-kettőt, és ezek közül sikerült is elérnem egyet. Ezek megérdeklődték a gép tüneteit, aztán ígértek egy szerelőt délutánra, aki majd kijön hozzám.

Két probléma volt már csak. Egyrészt nem volt pénzem, ezért a bankkártyám lecsupaszítása mellett a Rolitól is kérnem kellett egy 20-ast (x1000), másrészt a belvárosi ügyfelemet úgy kellett meglátogatnom (egyebek miatt), hogy még időben vissza is érjek. Szerencsére mindkettőt sikerült megoldani, így a gyomoridegem csökkenhetett egy cseppet.

Kicsit még furcsa az új kártya, mivel az eddigi ATI RADEON helyett most egy NVIDIA van a gépben, és egyrészt vibrálnak a fekete karakterek, másrészt a fényesség mintha erősebb volna, de majd megkeresem, hogyan lehet módosítani, mivel így hamar ki fog folyni a szemem. Közben a pali csinált némi helyet a winchesteremen, meg leirtott jó pár spy- és adware-t, aminek a végeredménye az lett, hogy alig tudok blogot írni. Az egész 15500 Ft-omba került, szóval hiába aggódtam. Na persze fizetés előtt ezt is megéreztem.

 

Úgyhogy már semmi sem tart vissza attól, hogy megírjam a fejemben már meglévő bejegyzéseket (Metrószerencsétlenség, Költözés II., Majális, Pardon).

 

Kivéve az időt...