számla bejegyzései

Az alkotó nem pihen, miközben a gép forog tovább. Most jutott arra a pontra, hogy bankszámlát nyisson a vadonás új cégének — ha mondhatom így. Hadd ne kelljen mindig tulajdoni hányad arányában használnom az igeidőket meg a részeshatározókat, a — még egy hétig — főnök úgyis úgy viselkedik velem, mintha én lennék az új cég érdemi ügyvezetője. Ezt megbeszéltük.

Az ügyvédi dolgokon túl vagyunk, bejelentettük magunkat a különféle hivatalokhoz, most következne a bankszámla nyitás, meg a törzstőke befizetése (ami utóbbit ugye I. biztosítja, átmenetileg). Ezek persze mehettek volna párhuzamosan is, de amíg az ügyvéd bácsi át nem küldte nekünk a papírok eredeti példányait, úgysem léphettünk volna semerre. Közben azért nézegettünk a környéken fellelhető bankok árait, szolgáltatásait, hogy már csak fel kelljen kerekedni, azt' berobogni a fiókba a számlanyitás céljából, és a kis családom részire.

Na, I. és én ma elmentünk a sarki — Jamiroquai-os, denszelős — bankhoz. Hónunk alatt a cég összes papírjával indultunk neki, plusz igazolványokkal meg minden egyébbel, hogy majd a helyszínen nehogy pofára essünk. Készültünk. Belépünk a fiókba, kiválasztjuk a sorszámos gép menürendszeréből a szükséges pontot, majd a kitojt papírral leülünk a székekre. Rajtunk kívül jelen volt 1 fő ügyintéző kisasszony és egy fő biztonsági őr. Várunk. A kisasszony előtt senki nem áll, de szemmel láthatóan nagyon elfoglalt, ezért még nem kerülhettünk sorra. Kisvártatva megjelenik egy korombeli fiatalember, leül mellénk, majd két idősebb úr, akik szintén helyet foglalnak a 'váróteremben'. Pár pillanaton belül a fiatalembert telefonon keresi valaki, ő pedig leáll beszélgetni. Egyszer csak azon kapom magam, hogy az 1 fő biztonsági őr felpattan a helyéről, majd a telefonon beszélő fiatalemberre startol, és annak közelébe érve erélyesen rászól, hogy márpedig ott tilos telefonon beszélgetni.

Namármost álljunk meg itten egy percre végre valahára! Miért nem lehet egy bankfiókban mobiltelefonon beszélgetni? Elmesélem a vonal túlsó felén álló bankrabló kollégának, hogy hányan vannak bent, és az is mind most fizetett be ötszázezer forintot? Vagy elmondom, hogy merre vannak a kamerák meg a lábtörlő? De hát azt akkor is elmesélhetem, ha benézek az ablakon, vagy ha bemegyek, aztán kimegyek. Hülyeség. Vagy lefényképezem a biztonsági őr bajuszát, aztán otthon feltérképezem az alaprajzot, hogy jól berabolhassak a bankba? De hát azt meg emlékezetből is megcsinálhatom. Hülyeség.

Én ott a helyszínen arra tippeltem, hogy azért nem szabad mobilozni, mert megzavarja az érzékeny fedélzeti számítógépet, és esetleg lezuhanunk. Ezt fennhangon szóvá is tettem, kb. így: "Mé', lezuhanunk?". Aztán persze belenyugodtam a helyzetbe, főleg mivel én magam nem akartam mobilozni, az utánunk jövő fiatalember számát meg ki is sorsolták, úgyhogy mennie kellett a pulthoz vizsgázni. A "nem tetszik dolgok" rubrika eddigi rovása mellé egy újabbat húztam, amikor megpillantottam az 1 fő kisasszony arckifejezését, amint az ügyfélre pillantott. Csak úgy sütött róla az undorral és lenézéssel elegy világfájdalom, amit szemmel láthatóan az újabb ügyfél jelentette munka okozott neki. Ekkor már érett bennem, az "ide se jövök többet" érzés, és akkor még nem tudtam, hogy pedig de. Miközben ez a jelenet zajlott, megérkezett — valahonnan — egy másik ügyintéző kisasszony is, aki miközben átlibbent az ügyféltéren, meglepődve kérdezte a kollégájától, hogy "az előbb még senki sem volt". Látszott rajta, hogy a változás őt is mélyen felháborítja, így tűnt el a másik végen.

Pár perc múlva azonban megjelent a pult mögött, és kihúzta a mi szerencseszámunkat. Ahogy közelítettünk felé, az ő szemében is megcsillant az undor, és az a szörnyű tudat, hogy neki most itt tényleg számlát kell nyitnia. Ez tutira nagy nyűg lehet, már csak azért is, mert feltételezi, hogy ezek az új ügyfelek majd rendszeresen visszajárnak zaklatni őt, aki nyilván sokkal jobban érezné magát, ha egész nap csak beszélgetni kéne, aztán hó végén felvenni a fizetést, majd egy kecses mozdulattal átlibbenni a szemközti épületben üzemelő szoláriumba, és ott elkölteni. Mi meg megyünk, azt' a hülye dolgainkkal belezavarunk ebbe az idillbe.

Amint előadtuk a szándékunkat, rögtön megtudtuk, hogy "hát azt így nem lehet". Ezt persze olyan rekedtesen nyávogó, elnyújtott hangon, ami jellemzően csak a már évtizedek óta hivatalban dolgozó, nyugdíj előtt álló, hajhálós vén kurvák sajátja. Rákérdeztünk, hogy ugyan hogyan lehet egy bankban számlát nyitni, ha nem 'így', mire megtudtuk, hogy "hát az ügyvédenek át kell küldeni, hogy szólni kell az ügyvédnek, hogy küldje át azt a papírt, mert azt így nem lehet, hogy küldje át a zügyvéd, de ne word-ben, hogy küldje át, mert még ki kell csomagolni, de az ma már nem lesz meg, csak holnap, mer az ügyvéd küldje át, amióta elektronikus bejegyzés van". Mondtuk, hogy ott van minden eredetiben, de az nem volt neki jó, csak a "küldje át" verzió. De azért készséges volt, mert előre megérdeklődte, hogy majd ha a zügyvéd átküldte, akkor melyik csomagot szeretnénk, mer' akkor most ő lefénymásolja a dolgokat, és akkor majd holnap nem kell olyan sokat várni, és kinek a nevén lesz a kártya, de ezt is rekedtesen flegmán, hogy legszívesebben felképeltem volna.

Szóval megállapodtunk vele, hogy miután a zügyvéd nekünk már átküldte (és nem word-ben, mer' az nem jó), tovább küldjük neki, és holnap visszafáradnánk, mert most már úgysem lesz olyan hosszú, és kell a bank, mert ketyeg az óra, és közelg a határidő.

A — még egy hétig — főnököm azt mondta, miután előadtuk neki a sztorit, hogy ő megkérdezte volna, hogy "nem akarják, hogy itt nyissunk számlát?". Igaza van. Én csak annyit mondtam, hogy ezek után E-bank és bankjegyautomata. Nem akarok a fiókjukba menni.

Az a szokás nálam, hogy amikor hazamegyek, a földszinti postaládából kiszedem a leveleket, kinyalábolom a többi szemetet (összeszedem a másét is a padlóról), aztán amikor felmegyek a lakásba, egy könnyed mozdulattal a hűtő tetejére dobom őket, későbbi feldolgozás céljából. Legyenek szem előtt. Na persze, ha valami elsőre is izgalmasnak tűnő dolog van köztük (pl. feladó nélküli boríték vagy Országos Vérellátó Szolgálat postázta levél), akkor azt feltépem izibe, a többi viszont addig ott halmozódik, amíg el nem tökélem magam a csoportos iktatásukra.

A legutóbbi ilyen alkalom tegnap este jött el, mivel az újabb 3 OTP-s küldemény meg a nemrég megtekintett, érdekes tartalmú FŐTÁV számla izgatta a fantáziámat. Azt írták ugyanis, hogy a "lejárt határidejű tőketartozásom" -5641 Ft, ami azért tűnt érdekesnek, mert nemhogy online átutaltam, de ha ezt nem tettem volna meg, akkor csoportosan vonták volna le tőlem, satöbbi. Ki is derült, hogy valóban, egyszer átutaltam, aztán levonták maguktól, amit viszont utólag visszaküldtek, ergo a tájékoztatásuk szar, mert sem tartozásom, sem túlfizetésem nincs náluk. Azért igazán kár erőfeszítéseket tenniük, hogy hülyeségeket írogassanak...

Miután megnyugodtam, találtam a kupacban egy címzett nélküli, a FŐTÁV számlájával együtt érkezett levelet. Első ránézésre egyértelmű volt, hogy ez is a fűtőktől van — sőt, valahol utaltak is erre, — mégis amolyan reklámanyag-szerűnek tűnt a külseje. Reklám márpedig volt a számla mellett is bőven. Kicsit kevésbé felületesen rápillantva megtaláltam az előnyomott feladót: Horváth Csaba, főpolgármester-helyettes. "Aouejj!" — mondom — "hát csak nem nekem írt ez a drága ember, egyem meg a szivit?". Ez az a polgármester fickó, akiről nekem mindig egy olasz maffiózó jut eszembe, talán azért mert úgy is néz ki (meg tán...), de sebaj, mert a Mikoláról meg egy Gestapo-tiszt, szóval azért megvan az egyensúly. Na, bontom kifele a levelet, azt' látom, hogy van benne másik papíros szép arcképpel, kisbetűs-nagybetűs (váltakozó) Budapest felirattal (amit már jól ismerek az iparűzési adó bevallásról), vastagbötüs szöveggel, aláírással. Olvasom:

"Tisztelt budapesti polgár"

Ez én lennék...

"Ön is tapasztalhatta, hogy az elmúlt két évtizedben egyre drágább és nehezebb lett az élet a távfűtéses lakásban élőknek. Önt és még 650 ezer budapestit joggal háborította fel, hogy a fűtésért, mintegy 20%-kal többet kellett fizetnie, mint a gázfűtéses lakásban élőknek."

Kezdjük talán ott, hogy az elmúlt két évtizedből 12 évet éppen a kedves Csaba pártja vezényelt le, és még csak nem is kell ezt a határt a rendszerváltás öröksége miatt 70 évre bővíteni (ezzel rontva tovább az arányokat), mivel a fővárosban mind a 20 évben a ballib koalíció uralkodott, szóval nem értem, mi ez a nehezebb "lett" dolog. Magától? Például a távfűtés az éppen a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozó dolog, ergo az elsőtől az utolsó pillanatig a Horváth úr kollégái intézték nekem, hogy egyre "drágább és nehezebb" lett az életem a kis panel-odúmban. Kíváncsi lennék aztán, mibe került nekem ez a kéretlen levél, és a Horváth úrék mennyit fizettek ki a haverkáknak a megszerkesztésért magáért, már csak azért is, mert az elég trére sikerült. Rögtön az első mondatban ugyanis egy vesszőtöbblet van, amire úgy tűnik, senki nem figyelt föl. Értem én, hogy nekem sem az igazi a helyesírásom, de hát én nem kapok milliókat a blogírásért (sajnos). Harmadrészt — még mindig ennél a két mondatnál maradva — bár lakóhelyem miatt egy külső szemlélő számára én is panelprolinak tűnhetek, nekem mégsem ilyen a mentalitásom. Nem érdekel, hogy másnak hozzám képest több-e vagy kevesebb a valamije, mert engem nem az irigység éltet. Az érdekel, ha mindenkinek egyre szarabb, de hogy az hozzám képest mennyivel rosszabb vagy jobb, már nem foglalkoztat. Egyedül az érdekel, amikor nekem azért lesz kevesebb, hogy másoknak több legyen, és ez ilyenkor, adófizetés előtt különösen izgat. De menjünk tovább:

"Baloldali pártként az MSZP mindig a hátrányban lévők jogainak védelmében lépett föl!"

Most csak azért nem kell a padlóról összekanalaznom az agyamat, mert azt már tegnap megtettem. Mi a fasz van? Hogy az MSZP baloldali, eleve vitatható, de ne politológizáljunk, inkább csak nézzük az érdemi tartalmat. Kár, hogy nem tudom meg, pontosan melyik intézkedések jelentik azt a "mindig"-et, pedig tök jó lenne némi támpont. Mi minden lehetett ez a sok jó? Mondjuk a Bokros-csomag, ami — többek között — elvett egy csomó családtámogatást, és megszüntette az ingyenes fogmegtartó kezeléseket? Mondjuk a vizitdíj bevezetése, vagy az élelmiszerek ÁFÁ-jának 25%-ra emelése (12-ről)? Vagy esetleg a mostani intézkedések, például a rokkantak visszavezénylése a munkaerőpiacra, ahol többdiplomás, egészséges emberek sem kapnak munkát? Ennyi már önmagában elég a "mindig" cáfolatához, de ez a mondat nem is erről szól. Ez ennek az ótvar bandának az esszenciája, ez a valóságról tudomást nem vevő, gyomorforgató hazugság, ami nálam már túl van a politika kategóriáján, és sokkal inkább a Btk. hatáskörébe tartozik. Hogy agresszívebbet ne írjak. 

"Az Ön által fizetendő irreálisan magas lakásrezsi költségek csökkentése érdekében a fővárosi szocialisták intézkedések egész sorát hozták. Elértük, hogy ma már sokkal olcsóbb a távfűtés, mint 2-3 évvel ezelőtt, és ugyanannyiba kerül, mint az egyéni gázfűtés!" 

Ha anyámék egyéni gázfűtéséből indulok ki — akik ismét szénnel próbálnak ócsítani, mégis egy vagyont fizetnek csak fűtésre — akkor ezt a moslék szöveget úgy is értelmezhetem, hogy "a távfűtés eddig még a gáznál is drágább volt, de most csak szimplán kibaszott drága". És ehhez rögtön intézkedések "egész sora" kellett, elvégre ezt a "nem lesz gázáremelés"-cáfolatot sem egyetlen intézkedéssel érték el, hanem lassan, módszeresen, nehogy belázadjon a nép. Ja, és mondja ezt úgy, hogy pl. a csatornadíjat éppen most emelnék valami irdatlan százalékkal. Horváth úr, az ön szerint (is) irreálisan magas 'rezsi' nem csak a fűtésből áll... De fordítsuk meg: 2-3 évvel ezelőtt ki a nyavalya intézte úgy, hogy ilyen magasak legyenek azok a költségek? Orbán Viktor? Ja persze, tudom, ő volt, méghozzá személyesen.

"Várospolitikusként, főpolgármester-helyettesként, országgyűlési képviselőként részt vettem valamennyi, Önt érintő pozitív döntésben!"

Fordítgatunk, fordítgatunk...a negatív döntésekben nem? Vagy ezen idő alatt csak pozitív döntés született volna? Persze... 

"Ennek eredményeképp 2009-ben összesen 33,1%-kal csökkent a hődíj, 5%-kal az alapdíj, 2%-kal a távhő ÁFÁ-ja. Továbbá idén Ön is is egyszeri kedvezményben részesül: decemberben nem kell Budapesten alapdíjat fizetni. Karácsony előtt ez több ezer forint megtakarítást jelent Önnek!"

Cserébe viszont 10 éve fizetek olyan alapdíjat, ami mögött nem volt valódi szolgáltatás, az ÁFA meg MINDEN MÁS tekintetében 5%-kal nőtt, szóval kicsit kevéske ez nekem a gyönyörhöz. Most például kb. 2000 Ft*-tal kevesebb a FŐTÁV-számlám vége az előzőhöz képest, és ebben — azt mondják — benne van ez az ingyenes alapdíj is. És nem, nem becsülöm a kicsit. Talán ha az önök trágya bandája becsülné a kicsit, és nem 10%-okkal emelgetné a BKV-bérletek árát, évente többször, meg nem milliárdszámra tennék zsebre a pénzeket 2 havi ál-munkák utáni végkielégítés címén, akkor én is tudnék örülni ezeknek a forintocskáknak, de így...

...de így csak felbassza az agyamat. Felbassza, mert a Horváth Csabák pártja már megint csúsztat és hazudik, a nesze semmi fogd meg jól szarságait jelentős eredményként tálalja, és mindezt külön levélben, a pénzügyi válság kellős közepén. Értem én, hogy itt 20 éve permanens kampány van, de nálam a politikai megnyilvánulásokra is vonatkozik a jóízlés meg annak a határa. Miért kell hányingert keltő módon karácsonyra hivatkozni, miért kell a levelet szándékosan a fűtésszámlával együtt kihordani (nyilván egy füst alatt, a pártnak ingyen), vagy miért kell azt állítani, hogy ez nekem éves szinten majd 89604 Ft-ot fog hozni (ahogy az lejjebb szerepel)? Nem fog, és ezt a legjobban pont az ilyen Horváth Csaba félék tudják. Nem is folytatom tovább az idézést, mert tényleg rosszul leszek, ha nem is annak tartalmától, de az idegtől mindenképpen. Az amúgy sem túl jó állapotban levő országot az utóbbi 7 évben totálisan padlóra küldték, százezreket taszítottak a nyomor szintjére, és most ezekkel a szerencsétlen emberekkel el akarják hitetni ezek a trógerek, hogy milyen jót tesznek velük, jövőre meg aztán végképp dőzsi.

Tudjátok mit? Hányok...és befejezem.

* UPDATE: közben hazajöttem, és két újabb számla fogadott a FŐTÁV-tól, egy 449 Ft-os, meg egy 638 Ft-os. Ennyit a 2000-es ócsításról. 

Régebben a vállalkozások olyan számlatömböt használtak a bevételeik kiszámlázására, amilyet csak akartak. Ez persze így (nagyon) erős túlzás, de ilyen téren tényleg sokkal nagyobb volt a mozgásterük. Kis alakú vagy A/4-es, 2-3-5 példányos, készpénzfizetési, egyszerűsített, külföldi nyelvű, stb., volt egy csomó variáció. Bizonyos alaki kellékeknek persze akkor is meg kellett felelni — ez nem változott — de sok egyébbel együtt nem volt olyan erősen szabályozva a számlatömbök sorszámozása. Ez azért lehetett probléma, mert előfordulhatott, hogy teljesen véletlenül két azonos sorszámozású tömböt is legyártottak, ami bereccsenthette az APEH gépezetét. Ha egy APEH-os meglátta volna, hogy több ellenőrzött cégben is ugyanolyan számú számla van, tutira leblokkol, mer' ugye "há' ez meg hogy lehet?".

Egyszerűen! Több nyomda is foglalkozik nyomtatványok előállításával, így mondjuk az Állami Nyomda is ontja a számlatömböket meg a Pátria Nyomda is. Mindegyik saját hatáskörben döntötte el, milyen sorszámmal és betűkóddal áll neki tömböket gyártani, amit nyilván nem egyeztettek egymással. Egyszerű a képlet. Aztán miután a legnagyobb, állami tulajdonú nyomdákat sikerült (áron alul) elpasszolni az elvtársaknak, még az is előfordulhatott, hogy — nem is annyira véletlenül — két vagy több azonos sorszámozású tömb is világra jött, amit aztán sikerrel használhattak fel űzelmeikhez az ilyen Zuschlag meg Weiszenberger félék. Nincs ebben semmi összeesküvés, ráadásul számtalan ügyes húzást láttunk már, amikhez képest ez pitiánerségnek számít.

2008. január elsejétől azonban a korábbi tömbök nem használhatók, csakis az új, APEH által meghatározott sorszámozásúak. A nyomdák most már megkapják, melyikük milyen sorszámmal készíthet tömböket, így csökkent a játéktér, kicsit nehézkesebb lett a fiktív számlázás kivitelezése. A régi tömböket a gazdáik 2007. végéig használhatták, a meg nem írt számlákat érvényteleníteni kellett, és újat kezdeni helyettük. Egy kis államilag garantált extra profit a haverkáknak...

A cégnél mi még a jogszabály módosulása előtti hónapokban szóltunk az ügyfeleinknek, hogy mire számíthatnak. Kaptak körüzenetet, és amikor eljöttek, akkor szóban is a lelkükre kötöttük, hogy mit kell tenniük, és hogy ha az ő partnereik ilyen régi számlát állítanának ki nekik, azt nem fogadhatják el. Január-február hónapban még lelkesen figyeltük is, hogy betartják-e az új rendelkezést, de aztán apránként visszatértünk a régi rutinhoz. Mostanában már eszünkbe se jut, hogy ezt figyeljük, mivel nem feltételezzük, hogy hasonló eset egy évvel a törvény módosulása után is előfordulhat. Pedig de.

Tegnap jött a vezető könyvelő, hogy az egyik cégem ellenőrzése közben egy régi típusú számlát talált, amit nem számolhattam volna el. Én nyomban felhívtam az érintett cég titkárnőjét, és finoman elmondtam neki, hogy mi a helyzet, és hogy a partner cégüket kérjék meg az összes számla sztornózására, valamint új számlák kiállítására. Fél órán belül az otthon ülő főnököm felhívta az irodavezetőt, hogy a partnerünk ügyvezetője lebaszta őt telefonon amiért csak most vettük észre a hibát. Végül is a főnököm lebaszta az irodavezetőt (kisfőnök), az meg engem. Valahol igazuk van, hiszen valóban átment a kezünkön nem is egy ilyen számla, de persze nem csak az enyémen. Nézőpont kérdése.

Én inkább úgy nézem, hogy:

- a partnerünk partnerének könyvelője nem tájékoztatta a partnerünk partnerét a változásról

- a partnerünk partnere maga sem tájékozódott, holott abban az időben a csapból is ez folyt

- a partnerünk szart a dologra, és elfogadta a rossz számlát

- a partnerünk partnerének összes többi partnere is elfogadta a rossz számlákat (és senki nem szólt neki)

- a partnerünk ügyvezetője maga sem vette észre a rossz számlát, és aláírta azt, mint kifizethető tételt

- az irodánk titkárnője sem vette észre a hibát

- én sem vettem észre a hibát

- első körben a vezető könyvelő sem vette észre a hibát

- a könyvvizsgáló sem vette észre a hibát

Aztán második körben a vezető könyvelő észrevette, ezért kaptuk a lebaszást. Pedig úgy is lehet nézni, hogy az iroda volt az egyetlen, akinél megállt a láncolat, és nem az utolsó láncszemnél, azaz az APEH-nál bukott ki. Akkor ugyanis már a büntetés jött volna.

Azért elismerem, én is hibás vagyok. Én érdemlem a legnagyobb lecseszést, mint az a fentiekből nyilvánvaló is lehet...