szívesség bejegyzései

Magánéleti picsogóblogba átment webszennyezésem következő állomása következik, 'Miután 979 ordenáré stílusban kidühöngte magát, de azért megírja a dolgot a blogjába is' alcímmel. A mai fejezet témája: az emberi hálátlanság.

Ott kezdődik a dolog, hogy a belemet kidolgozom, de nemcsak bent, hanem otthon is. Igaz, csak reggel 9-re érek be, de már a blogolvasást is minimális szintre redukáltam. Ezért vagyok elmaradva Rion-nal is — és ezért nem tudom utolérni magam a linkfal újoncainak blogjaiban, — mindezt azért, hogy mielőbb magam mögött tudhassak minél több frusztráló problémát, és az életem többi területére több idő jusson. Például a páromra, például szórakozásra, például házidolgozatokra meg szakdolgozatra, például barátokra. Összeírtam magamnak, mi minden tennivalóm van, hogy mindig amikor elvégzek egyet közülük, lássam a haladást, és legyen, ami ösztönöz a többi elvégzésére. Más kérdés, hogy az egész olyan mint Hydra, akinek ha levágják egy fejét, kettő nő a helyébe... Szóval tényleg igyekszem helytállni, mindenkinek segíteni, a dolgaimat nem halmozni, párhuzamosan törődni a benti dolgokkal, de elvégezni az otthoni munkákat is, nem hagyni elmocskolódni a lakást, edzésre járni, hogy ne kezdjen el fájni a hátam, és haladni a sulival is...de hiába haladnék én az úton szépen egyenesen, ha az egyrészt hihetetlenül göröngyös, másrészt minduntalan megpróbálnak lelökni róla, bele a szakadékba. Ma egy kicsit éreztem is, hogy megingok... elmondom, miért.

Eddig ugye 4 működő egyéni vállalkozónak könyveltem, más-más, mégis egyöntetűen alacsony árért. Jól jött az a kis pénzecske, hogy kifizethessem belőle a hivatalos fizetésem utáni adóteher töredékét. Amikor kiderült, hogy a várható jövedelem emelkedésért cserébe nyakamba szakad egy egész cég is, az összes gondjával együtt, úgy döntöttem, elküldöm ezt a négy vállalkozót, avagy felajánlom nekik, hogy jöjjenek be az irodába, ezzel együtt viszont magasabb árat is szabtam meg nekik. Nem várhatom el, hogy egy egész iroda bábáskodjon a vállalkozásuk felett, miközben szart sem fizetnek, így még mindig baromi alacsony áron, de magunkkal szemben mégis korrektebben javasoltam nekik könyvelési díjat. Erről a pénzről egyúttal le is mondtam a cég javára. Nos, a 4 emberből egy visszaadta a vállalkozását, amelyik eddig a legkevesebbet fizette, szó nélkül ráállt a dologra (ragaszkodik a munkámhoz), a másik kettő meg elkezdett hápogni, és azonnal nekilátott új könyvelőt keresni magának. Persze, semmi probléma, hiszen én döntöttem úgy, hogy megszabadulok tőlük, és rájuk bízom a döntést, de azért ne haragudjatok, vállalkozóként nem telik havi ötezer forint arra, hogy tartsam a hátam, hogy levegyem az adminisztráció terhét róluk, hogy állandóan rendelkezésükre álljak (hétvégén, munka közben, előadáson ülve, stb.), hogy házhoz menjek a könyvelési anyagért, utána nézzek mindenféle speciális kérdéseknek és a többi? Hát mehetnek is a picsába.

Akkor a másik egy itteni Bt., akinek évek óta ingyen könyveltünk, merthogy a volt főnökömmel barátnők. A főnök persze adott a könyvelésért fizetést (hiszen a munkát elvégeztük), ergo még ő fizetett azért, hogy dolgozhasson a vén kurvának, de mi ezt a szokást nem akartuk átvenni. Nekünk nem barátnőnk, és nem tartunk igényt a lejárt szavatosságú ÉS használt kozmetikai szerekre, amiket 'hálából' alkalmanként ide hordott. Megkértük hát a főnököt, hogy legyen szíves, szóljon neki, hogy eztán egy jelképes díjat fizetnie kell a munkáért. Persze-persze, jött a válasz, mi pedig ott folytattuk 2010-ben a könyvelését, ahol 2009-ben abbahagytuk. Megcsináltuk a számfejtést, meg még pár dolgot, mire kitalálja az öreglány, hogy ő inkább mégis csak elviszi a könyvelését, mert eddig legalább a főnökömmel beszélgetni tudott, de most már ez sem lesz. Majd egy másik barátnője könyvel neki. Érted, a fizetős verzióra rábólint, megvárja, amíg a januári dolgok egy részét elvégezzük, majd bejelenti, hogy mégis megy, és persze az elvégzett munkát nem fizeti ki, hiszen nem kérte, hogy megcsináljuk. Így ez is elintéződött neki, ingyen, majd a továbbiakat is így intézteti, csak éppen egy másik szerencséssel. Ez a nő tutira olyan, aki mindenhol behízelgi magát, amerre csak jár, mindenkit barátjának nevez, azoktól rendszeresen kis szívességeket meg ingyen munkákat kér, majd amikor kiderül, hogy vége a grátisznak, azonnal lelép. Jellemtelen. A távozása nem nagy veszteség, hsiezn eddig sem fizetett, de az eljárás rendkívül sérti a világnézetemet. Remélem, a megspórolt pénzt gyógyszerre költi majd.

A következő baszott fel ma igazán. Évek óta könyvelünk neki (pont én), és rohadt trágya anyaga van. Sok számla, arányosított ÁFA, állandó szívességek, különmunkák, évközi számítások, megbízási díjasok, satöbbi. Tavaly elkezdte (még a volt főnökömnek), hogy így a válság meg úgy a válság, és hát ő igazán nem akarna elmenni, de segítsünk neki csökkenteni a költségeit. Magyarul könyveljünk olcsóbban. Én ugyan szívesen megmondtam volna neki, hol csökkenthet a költségein, de a főnök némileg belement a dologba, így az én fizetésem is csökkent ugyan, de legalább nem annyival. Most, hogy át kellene szerződnie felénk, megint elővette a témát. Neki állítólag van egy másik cége, ami ugyanakkora, mint ez, és azt csak 37500 Ft-ért könyvelik havonta, bár nem olyan rendesek, mint mi, de hát ez meg sokba kerül. Anyád picsája! Ez a cég az, akinek havonta kell megsaccolnom előre, hogy mennyi lesz év végén az eredménye, emiatt kellett két ünnep között, a szabadságom alatt bejönnöm, és elfaxolni neki, hogy mennyi lesz a nettó bérük, holott másoknak ráér január elején, ennek kellett az első munkanapomon máris külön kérést teljesíteni, amikor még azt sem tudtam, melyik papírkupacom mi, ennek kellett február elején ugyanezt eljátszani, ennek kell a kezét vezetni, mert nem tud két számot összeadni, és sorolhatnám. A segge ki van nyalva, de lassan már tényleg, és azt gondolja, nem látom könyvelés közben, hogy dubaiban volt nyaralni tavaly is (persze, konferencia...), hogy bérelt autóval furikáztatja a valagát (havi 250 ezerért), és ezt sem sorolom. Mekkora szar már ez?!

Egy-egy ilyen még elmenne, és ha elmenne, az sem vágna földhöz, de ezeken kívül még továbbiak is vannak, és bizony lassan ott tartunk, hogy nemhogy kevesebb lesz a fizetésem ügyvezetőként, mint szimpla könyvelőként volt, de munkát kell otthonra is vállalnom, hogy abból a pénzből fizessem ki az itteni alkalmazottakat. Merthogy könyveltetni nemigen jönnek, vagy csak egy-egy kis egyéni vállalkozó, de azokból meg 52 db kéne, hogy a két elmenő céget kompenzálják, és úgy 60-70 újabb, hogy egy olaszoknak eladandó, és a továbbiakban vélhetőleg nem általunk könyveltetendő harmadikat kipótoljunk velük. Reménytelennek tűnik a helyzet, de nem is ez zavar, hanem a jellemtelenség. Ettől van gyomoridegem már délelőtt óta, és mindez csak a fele volt a mai dolgoknak. Tovább is van, mondjam még?

Pedig egy dolgot fogadtam meg Szilveszterkor: ez lesz életem legszebb éve. Ezzel a fogadással most jól melléfogtam.