szerelés bejegyzései

Ez a vízórás téma már jó ideje foglalkoztat, és ugyanennyi ideje emlegetem is itt, a blogban. Normál körülmények között az egész egy egyszerű dolog volna: fogom magam, kihívom a szerelőt, megfizetem, kitöltöm a nyomtatványokat, postára adom azokat, és hat évig hátradőlve élvezhetem a lecserélt vízóra kényelmét. De nem, nekem ez nem ilyen egyszerű.

Először is legalább egy évig halogatom a dolgot, mert mindig valami másra kell a pénz, aztán amikor már tényleg a nyakamon a kés, mert a vízművek szerződést akar bontani velem, akkor nagy nehezen elszánom magam, és kihívom az általuk ajánlott partnercéget. Azért őket, mert esetükben nem kell külön vesződni a hitelesítéssel, ami újabb súlyos ezreket jelentene, közben tudomásul véve, hogy ők bizony hivatalként fognak viselkedni. (Ezt a hivatal dolgot már korábban ecseteltem).

Június végén emeltem fel a telefont, egy hétfői napon. Ígéretet kaptam, hogy ugyanazon a héten pénteken jönnek majd, reggel 8 és du. 1 között. Ugye, hogy hivatal... a maszek azt mondta volna, hogy ekkor és ekkor. Mindegy, belefér. Szabadságot vettem ki erre a napra, kilátásba helyezve, hogy ha mondjuk korán jönnének, utána még bemegyek dolgozni, de erre nem került végül sor. Csütörtök estére terveztem, hogy a wc mögötti vas panelt leszedem, mert ha ők szedték volna le, azért újabb 2000 forintot kértek volna (előre közölték), viszont erre az estére hirtelen programom lett, és csak közel éjfélre értem haza. Olyankor meg nem lehet zajongani, mert az +- 5 emeletet verne fel álmából. Jó, hát akkor majd keveset alszom, és Ricsinek is megmondtam, reggel kelés, szabi ide vagy oda, aztán fél óra alatt csak lerángatom azt a szart, amire a kontár szaki anno ráépítette a csempéket.

Reggel kurva jó volt persze felkelni, de meglepő módon a Ricsit is időben ki tudtam rángatni az ágyból. Ott kóvályogtunk mindketten. Mondtam, hogy visszafeküdhet, de ágynemű nélkül, és előtte öltözzön fel. Így is tett, és miközben ott durmolt, én vadnyugati hősként, egy csavarhúzóval a kezemben álltam az ellenség elé. Könnyedén kicsavartam a négy csavart, aztán könnyedén emeltem le a panelt is, nem is értve, a tavalyi vízszerelő miért akarta közben lebontani a házat. Oké, ez megvolt, jöhetnek a szerelők. Amíg vártam, megcsináltam pár apró, de látványos takarítási feladatot (csak ahol a papok táncolnak), aztán amikor egy újabb álmossági roham letámadott, a párom mellé feküdtem, és megpróbáltam elaludni. Alig-alig sikerült, de azért hunytam egy pár percet.

Dél elmúlt, mikor csöngött a kaputelefon, végre megjöttek! Két 50-es szaki lépett be az ajtón, nekem meg rögtön a Kovácsovics akárki jutott eszembe, aki a Calgon reklámban nyomatja a szöveget. Az egyik előreszaladt a konyhába, és elkezdett adminisztrálni, a másik meg nyomban nekiesett a fürdőszobai szerelésnek. A hivatalság másik hátulütője, hogy tetszik, nem tetszik, ők nem ügyelnek a kedves ügyfél lakásának épségére. Például a wc-m nincs rögzítve a padlóhoz, mert amikor kicseréltettük, nem volt rá szükség, ráadásul kurvára megdobta volna a költségeket is. Csak a gravitáció tartja, meg az a vastag cső, amin a szmötyi a csatornarendszerbe távozik. Ezért amikor megláttam, hogy a 100 kilós pasas úgy ül rá a vízóra felé fordulva, hogy a csésze vagy 4-5 centit kilendül, rögtön levert a víz. Ez mindjárt eltörik, gondoltam nyomban, és inkább kart karba öltve álltam meg az előszobában, ahelyett, hogy hagytam volna őket nyugton dolgozni, és a dolgomra mentem volna. Ugyanígy izzasztott minden olyan hang is, ami egyértelműen arra utalt, hogy a páros aktívabban tevékenykedő fele az összes eszközöket 10 centiről bassza rá a wc hófehér műanyag fedelére, ami mellesleg egy elterjedt szokás lehet ezekben a körökben. Na, de végül nem okozott kárt, és a csészét is óvatosan visszaigazgattam a nyugalmi pozícióba. Lement a két csere, megkaptam a nyomtatványokat, kifizettem a 32125 Ft-ot, aztán rájuk csuktam az ajtót. Kis takarítás, a hátlap körülményes és jelentős izzadással járó visszaillesztése után pedig elégedett nyugtáztam, hogy akkor happy end.

Eltelt a péntek, a szombat és a vasárnap jelentős része is, pihengettem, filmezgettem, megéltem életem első Pride-élményét, megúsztam a buziverést (pedig akár én s lehettem volna az áldozat), és valamikor éjfél után le is dőltem aludni. Ricsi kicsit még virrasztott, elment zuhanyozni, majd mellém feküdt. Hamarosan arra ébredünk, hogy a kb. negyed órával előbb lehúzott wc tartálya elég hangosan töltődik csak fel. Ricsi már talpon volt, de én is felébredtem a zajra, és kitámolyogtam a fürdőszobába. Azt sem tudtam, hol vagyok, hiszen nem sokkal korábban sikerült csak elaludnom, de elég éber lettem, amikor megláttam, hogy a vaslemez mögötti részből egy patakocska indul el, és csatlakozik ahhoz a tavacskához, ami már egyébként is a padlón éktelenkedett. Na, vízóra gyors elzárása (hang megszűnik), majd a víz felszedése hót komásan. Hallottam, hogy az alattam lakók szintén takarítanak, és már előre felkészültem a csengetésre. Szegények az utóbbi 4-5 évben kábé ugyanennyiszer áztak el. Végül erre nem került sor, mi pedig visszafeküdtünk aludni, ami persze nekem nemigen ment, pedig cefetül álmos voltam.

Reggel megoldottuk a tisztálkodást csak meleg vízzel, és miközben dolgozni indultam, azon morfondíroztam, hogyan oldom majd meg a mosást, ha napokba telik a [valami] javíttatása, mennyibe fog kerülni az egész, és hasonlók. Délelőtt felhívtam a szerelőket, akik a cserét is intézték, és erősen bíztam benne, hogy garanciális javítás lesz. A diszpécsernek megmondtam, mi a probléma, ő pedig azonnal egy szerelőt ígért. De az nem jó, mondom, mert én a munkahelyemen vagyok, és senki sincs otthon. Jó, akkor mindjárt visszahív. Eltelt egy óra, de nem hívott. Közben azon aggódtam, hogy a telefonom aksija le fog merülni, és lőn, tényleg merülésnek indult, már lesötétült, és hangjelzéseket adott. Hát ez kurva jó! Nem lehetne, hogy ne így történjenek a dolgaim? Nem bírtam magammal, és újra telefonáltam, de ezúttal egy másik diszpécser vette föl, akinek elmondtam, hogy visszahívást ígértek, és akkor most mi lesz. Összebeszélt a kollégájával, majd megint visszahívást ígért. Jó, mondom, és felmerült bennem a kérdés,  hogy miért vagyok olyan hülye, hogy ilyen körülmények mellett a mobilszámomat adom meg a munkahelyi helyett. Tényleg hívott, és mondta, hogy 1-1,5 óra múlva ott lesznek nálam, addig szépen "hazabandukolhatok". Így, gúnyosan. Hát az anyád picsája!

Na, felpattantam a helyemről, és elindultam haza, közben végig azon aggódtam, vajon haza is érek-e időben, de még egy gyors vásárlás is belefért, amire szükség volt, tekintve, hogy egészen addig nem ettem semmit. A boltban ácsorogtam éppen, amikor ismét csörgött a telefonom (ami csodával határos módon még mindig nem adta meg magát végleg). Egy kölyök szólt bele, hogy ők a vízórások, és akkor most indulnának, másfél óra, míg ideérnek. Anyád picsája kettő. Otthon intéztem egy gyors pakolást, leszedtem megint a hátlapot, aztán vártam.

Negyed háromkor tényleg jöttek. Ugyanaz a pasi, aki pénteken az adminisztrátor volt, meg egy ipari tanuló kinézetű alkutya. Ezúttal az előbbi dolgozott, és utóbbi intézte a pénzezést meg a papírokat. Első pillanatban kiderült, hogy természetesen nekik ehhez semmi közük, merthogy a flexibilis cső lyukadt ki, tehát fizetnem kell. A cső cseréjét gyorsan elintézték, én pedig újabb 8000 Ft-tal lettem szegényebb, és ez így már összesen 40000 lett, ami — tekintve a kilátásokat — jóval több a keretnél. Egyébként már tudták előre, mi a gond, amiből nem az következik, hogy ők okozták, hanem az, hogy a hasonló esetek mindennaposak. A csövek 2-3 év alatt elöregednek, és az éjszakai nyomásnövekedést sokszor nem bírják, eldurrannak. Az én csövem is marha szépen nézett ki... Mondta az ipse, hogy ő nem turkálhat a pénztárcámban, de javasolja, hogy váltsak inkább rézcsövekre. 6-8 ezerből megvan, és nyugodtan alhatok utána. Megfontolandó, de erre most marhára nincs pénzem.

Miután elmentek, megint jött a takarítás és a vaslemez visszabizergálása (most már rutinosabban), aztán leszaladtam a közösképviselő irodájába, hogy a szabad perceimben elintéztessem vele a nyomtatványok rá eső részét. Természetesen nem volt, ott, meg a gondnoknő sem, így megint hoppon maradtam. Miért nem mehet egyszer valami könnyen és gördülékenyen? Most hívhatom fel, egyeztethetek időpontot, meg megint jöhetek el bentről korábban, holott már így is két munkanapom esett ki.

Na, de talán most már vége a témának, legalábbis NAGYON remélem.