szobanövény bejegyzései

A cím nem politikai tartalmú bejegyzést takar (bár a kormányra szívesen alkalmaznám ezt a jelzőt, miután az idén mindössze két adómérték változtatással cca. 600.000 Ft-ot húztak ki a zsebemből, nem kicsit hozzájárulva ezzel jelenlegi tragikus pénzügyi helyzetemhez), hanem az OBI-s virágom nemkívánatos potyautasait.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt vettünk az OBI-ban egy szobanövényt (979 megfogalmazásban: gazt). Köztudomású, hogy én nemigen vagyok oda ezekért, de Rolcsi kedvéért beruháztam. Nem tudom, mi a neve, de tőzegbe van ültetve, hüvelykujj vastagságú egyenes törzse van, ami a tetején elágazik több (nekem 4) kisujjnyi vastagságú ágba. A fűalakú levelek a tövüknél egymást részben fedve az ágak végén nőnek. Kerestem neki helyet az íróasztalom sarkán, ahol sok-sok lámpafényt kap, de ezzel nem is volt baj. Jelzem, a locsolás az nálam hosszas lelki győzködés után foganatosítódik meg, azaz napokig "most locsoltam" van, aztán 4-5 napig a "kéne már locsolni" fázis, aminek a végén megtörténik az aktus. És még egyetlen gaz sem száradt ki!

Ezzel sem ez volt a baj, hanem, hogy néhány nap után megpillantottam rajta egy kevés grízszerű kinövést, amiről (nemhiába a Sasad magboltjában töltött gyermekévek) rögtön tudtam, hogy tetvek. Mivel egyetlen másik növényemen sem volt (és azóta sincs) belőlük, nyilvánvaló volt, hogy az OBI-ból már eleve fertőzötten vettem. Ezen jól kiméltatlankodtam magam, majd a gazat jól lezuhanyoztam a fürdőkádban. Átmenetileg meg is oldottam ezzel a tetűkérdést, azonban hamarosan újabb szívogató-kolóniát pillantottam meg a leveleken. Ekkor kezdtem tetűirtó valami után kérdezősködni a virágosoknál, és mivel ezt azért olyan intenzíven nem folytattam, idő közben újabb zuhanyzásoknak vetettem alá a növényemet. A sokadik virágosnál sikerült egy 'dezodort' vennem, amit rendeltetésszerűen használva alkalmaztam is, azonban ezzel szemmel láthatóan csak azt értem el, hogy megtripláztam a lények számát.

Lelkesen zuhanyoztam, fújkodtam, de a növény állapota nem javult. Kétségbe azért nem estem, mindenesetre sajnáltam szegényt. Ekkor jött az újabb ötlet: manuálisan leszedni a nyavalyásokat. Bevizeztem egy zsebkendőt, és magam mellé készítettem néhány fülpiszkálót, de hiába a levelek végigtörölgetése, a tövükhöz nem fértem hozzá. Ha meg nagyon bedurvultam, szegénykémnek letörtek a levelei. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a tőzeges gyökérzetet kiemeltem a cserépből, ekkor láttam, hogy ott tenyésznek az élősködők. Adtam nekik öngyújtóval, aminek nyilván nem örültek, de ahogy a hónapok teltek, a tetvek csak megjelentek újra, meg újra, és nekem elment a kedvem az egész harctól. A levelek szépen sárgultak, hullottak, és én már csak beletörődve szemléltem a lakásom díszének haldoklását. Még felmerült, hogy egy zuhanyzás-átültetés kombót meg kéne ejteni, de mire erre sor került volna, az egyik ág összes levele lehullott, majd kisvártatva egy másiké is. Amikor a harmadik ág is megkopaszodott, már tudtam, hogy ennek kidobás lesz a vége.

Úgyhogy most egy nejlonzacskóban figyel a haláltusáját vívó OBI-s szobanövény, arra várva, hogy a konténerbe vigyem, és egy rövid gyászmise elmormolása után végleg elfelejtsem. A helyén azóta már ott pöffeszkedik egy életerős, garantáltan tetvetlen, Tescos ananászból gyökereztetett pálmakezdemény (a gyümölcsöt persze lelegeltem), de a lelkem azért még nyugtalan. Mégiscsak egy élőlényről van szó, még ha egy oktondi gazról is.

Isten veled, OBI-s izé.