táplálkozás bejegyzései

1. Régen nem volt, hogy két egymást követő napon bejegyzés lett volna, úgyhogy most megtöröm ezt a csúnya, spontán hagyományt. Vissza kéne rázódni a bloggerkedésbe, ne mindig csak a munka legyen.

2. Amióta bejött ez a téli, sötét időszak, képtelen vagyok reggelente felkelni. A telefonom minden reggel 7:05-kor megszólal, le is nyomom (és napról napra egyre kevésbé fogom ezt fel), majd visszaalszom, mintha semmi dolgom se lenne. Aztán felébredek vagy magamtól, vagy a macskám nyávogására. Ricsire ilyenkor nem számíthatok, mivel ő immúnis a telefonom ébresztőjére. Kelés után meg néha még rosszul is vagyok, annyira megvisel, hogy el kell hagynom az ágyamat. Bezzeg hétvégén...

3. Teljesen természetes, hogy amikor a legfontosabb teendőim lennének a 2. munkahelyemen, az ottani program éppen akkor omlik össze, és még természetesebb, hogy ráadásul abban a századmásodpercben, amikor ez a legnagyobb károkozással jár. Nem is tudtam ma befejezni a (fontos) teendőimet, mert még egy újraindítás sem segített (szokott pedig), az informatikus pedig csak holnap érkezik. Ha időmilliomos lennék, leszarnám, de manapság időnyomorult vagyok.

4. Tegnap még nem tudtam, hogy mit, mikor, mármint ami az államvizsgát érinti, ma viszont megnéztem, és összeomlottam. Egyrészt a vizsga 15-én lesz, du. 1 és 4 között, másrészt nem az a tárgy szerepel a vizsgatárgyaim között, ami eddig volt (és amiből készültem), hanem egy másik, amiből még anyagom sincs a készüléshez. Amint ezt megláttam, pillanatokon belül összeomlottam, elkezdett hevesen verni a szívem, és a koncentrációm, mint olyan megszűnt létezni. Hogy mi lesz ebből, nem tudom...

5. Persze azért gyorsan megeresztettem egy telefont, de azzal csak a kezdő lépésekhez kaptam segítséget, és csak még több kérdés merült fel bennem. Ez mind tovább mélyítette a pánikot, ügyintézni meg nem tudtam tovább, lévén az egyetemen du. 3-ig van csak erre lehetőség. Az egyik kérdés például, hogy ez a helyzet miként fordulhatott elő és miért éppen velem? A szakdolgozatom címe és témája nem változott, tehát akkor miért változott a vizsgatárgy pusztán attól, hogy nem az eredetileg tervezett időszakban államvizsgázom, hanem egy pár félévvel később? Azért igyekszem lenyugodni, égtem én már nagyobbakat annál, ami most rám vár.

6. Jelentkezett ma egy pali, aki 8 céget hozna hozzánk könyvelni, és árajánlatot kér. Küldött egy táblázatot is, amiben a cégek átlagos számlaforgalmát tüntette fel, viszont bérszámfejtésre és az éves árbevételre való hivatkozás egyiknél sem szerepel. Jó lenne megcsípni ő(ke)t, csak a visszakérdezést nehogy szerencsétlenkedésnek fogja fel... Ja, és egy 9., leendő cég leendő tulajdonosa is keresett ma, azt a munkát is jó lenne magunkénak tudni.

7. A sokcéges pasi egyébként ajánlás útján jutott hozzánk. Azt mondták neki, hogy megbízható iroda vagyunk, ami igaz is, lévén éppen most zárult le egy nagyon komoly (sajnos éppen megszűnt) vállalkozás teljes körű ellenőrzése, a kezdetekig visszamenőleg, és semmilyen hibát nem állapítottak meg. Pedig lett volna miben, hiszen a cégnek bazi vaskos anyaga volt. Hasznosak az ilyenek.

8. Azt mondják, reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár és vacsorázz úgy, mint egy koldus. Hát én ennek éppen az ellenkezőjét művelem, ami nyilván nem egészséges. Mostanában reggelizni semmi időm, ebédre eszem egy fél adag valamit, a vacsorát viszont nem bírom abbahagyni: valami, aztán joghurt, aztán gyümölcs, aztán csoki, megint gyümölcs, és így tovább, amíg bírom. Ma például odáig fajultam, hogy negyed kettőkor ettem csak meg az első falatot.

9. Délután valami nagyon durva álmosság tört rám. Egy percenként ásítottam olyan hatalmasakat, hogy attól féltem, begörcsöl a nyelvem vagy az állkapcsom. Szerencsére megúsztam, de legalább megtapasztaltam, mi a következménye az álmosság+hajtás+idegesség+pánik kombónak.

10. Ma senki se fizetett, csak mi 'szórtuk' a pénzt. Ja...fizetésre, kajajegyre (szintén fizetés), meg bérleti díjra. Mégis elkiabáltam volna tegnap? Na jó, ne halmozzuk a pánikot! Bőven vannak potenciális tartalékaink, csak jó lenne, ha nem a szerencsén, hanem az elhatározáson múlna a felhasználásuk.

Egyesek szerint hülyeség újévi fogadalmakat tenni, mert az ember úgysem tartja be őket. Egyesek szerint a házasság is hülyeség, mert az csak egy papír. Én azonban nem így gondolom, ugyanis a hasonló fogadalmakat, elhatározásokat, esküket az ember egy olyan pszichés állapotban tesz, ami elősegíti azok betartását, és később azokon csakis nyerhet. Ilyenkor megkeményítjük a lelkünket, és eltökéljük magunkat egy cél elérése vagy legalábbis megközelítése érdekében, és ha később mégis eltérünk attól, valamennyivel akkor is közelebb kerültünk. A fogadalom- vagy eskütétel egyébként is szilárd jellemre vall, ha pedig betartani is sikerül, az a minket ismerők körében is csak pozitív visszacsatolást válthat ki irányunkban. Az újév sokat segíthet a fogadalomtételben. Ilyenkor — ha akarjuk — úgy tekinthetjük, hogy tiszta lappal kezdhetünk egy új időszakot, és ez a pszichés állapot szinte megágyaz a fogadalmainknak. Ez az a pillanat, amikor érdemes komoly dolgokat elhatározni (de ennél erősebbek is vannak, például egy szakítás, halálközeli élmény, stb.).

Én csak néhány éve fogadkozom, de a kezdeti sikerek arra buzdítottak, hogy azóta minden évben megismételjem ezt az aktust. Persze az ígéreteimet sokkal kevésbé tartom meg magamnak, mint másoknak, pontosabban másoknak mindig megtartom, magamnak pedig csak ritkán, de azért bőszen próbálkozom. Ez alól az újévi fogadalmak némileg kivételt képeznek, mert azokat olyan kétharmados arányban sikerül megtartanom, és ebből eddig csak hasznom származott. Általában két-három fogadalomnál nem teszek többet, de az idei évben valahogy felülmúltam ezt a számot. Ebben nincs tudatosság, egyszerűen csak annyi minden hasznos jutott eszembe, hogy 2-án észhez térve úgy döntöttem, inkább nem válogatok közöttük, hanem mindet elhatározom. Mik is ezek?

- 2009-ben megpróbálok minél kevesebb ételt kidobni, lehetőleg semmennyit sem. Sajnos eléggé keveset vagyok itthon ahhoz, hogy állandóan főzni tudjak, viszont amikor főzök, sokszor marad az alapanyagokból a hűtőben, amikről rendszeresen el is felejtkezek. Ezek aztán szépen megpenészednek, megzsizsikesednek vagy lejár a szavatosságuk, és mehetnek ki a kukába. Ugyanez a helyzet a kenyerekkel, amikből szinte hetente dobok ki egy negyed kilót és a már kész kajákkal, amikről szintén elfelejtkezem, vagy csak rosszul jön ki a lépés, több napi tárolás után pedig már nem nagyon van merszem megenni őket. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a világban közben mennyien éheznek, na és persze az anyagi szempont sem mellékes. Ha egy kicsit megpróbálom összeszedettebben élni a gasztronómiai életemet, spórlohatok is és a lelkemnek is jót teszek vele.

- még az evésnél maradva szeretnék legalább két diétás időszakot beiktatni mondjuk tavaszig. Az egyiket jövő héttől 3-4 hétig, majd kicsit rápihenve március elejétől egy újabbat. Persze továbbra sem kevesebbet ennék, csak mást. Szénhidrát, zsiradék minimumra, fehérje, rost és vitaminok nagyobb mennyiségben (és még nagyobb arányban). Ez a két elhatározás némileg kiegészíti egymást, mivel mindkettő fokozott odafigyelést igényel, ráadásul diétázni, egészségesen táplálkozni drága mulatság, szóval valószínűleg nem nagyon akarom majd a méregdrága barna kenyereket a kukába hajigálni.

- a diétát nem pusztán azért találtam ki, hogy egészségesebb legyek, hanem mert kockás hasat szeretnék, lehetőleg már nyárra. Ezt is elhatározhatnám, de az kevés lenne. Amikor legutóbb huzamosabb ideig odafigyeltem a táplálkozásra, nagyon sokat haladtam ebbe az irányba, mostanában viszont mintha megállt volna a látványos hasizomzati fejlődés. A diéta tehát az egyik komponens, a másik pedig, hogy az edzési napokon kívül is felüléseket/haspréseket fogok itthon csinálni. Minden este +1, 100-ról indulva. Ha ezt sikerül tartanom, év végére már vagy 300 felülésnél fogok tartani, ami ha nagyon sokáig tart, beiktatok valami nehezítést, és ezzel együtt arányosan redukálom a számot is. Természetesen pihenéseket is beiktatok az esti adagokba, hogy erősödjek, és ne meghaljak.

- év közben elintézem az összes nyűgös tennivalómat, bár amik közben keletkeznek, azokra nem vállalok garanciát.

- mostantól írni fogom, mire mennyit költöttem, méghozzá az utolsó fillérig. Botrányos, hogy mostanában alig költök magamra, és megint itt állok pénz nélkül, ráadásul elég tré anyagi állapotban. Kíváncsi vagyok, mire megy el az a sok pénz, és ha látom, könnyebben tudok majd racionálisan változtatni a jövőre vonatkozóan. Már szerkesztettem is egy házipénztár-táblázatot, amiben külön oszlopban szerepeltetem a bevételeket és az alábbi kiadási kategóriákat: élelmiszer, macska, háztartás, rezsi, szórakozás, ruha, cigaretta, egyetem, önmagam, vállalkozás és egyéb. Az élelmiszerben szerepeltetem (majd) amit megettem/megittam, de csak a konvencionális dolgokat. A macskába kerül majd a kajája, az alom és az oltások költsége (+ ami fölmerül), a háztartásba jönnek a kisebb beruházások, a tisztítószerek, gyertya, ilyesmi, míg a rezsi oszlopba kerülnek a különféle szolgáltatások költségei(+ a lakossági számlák bankköltségei). A szórakozáshoz jönnek, az alkoholizációk, bulik költségei (ide értve a taxit, útiköltséget), nyaralás, a hobbi dolgok, DVD-k, könyvek. A ruha és a cigaretta egyértelmű, az egyetemhez jön a tandíj, a tankönyvek, füzetek, a vonatjegy ára, meg az egyéb eseti kiadások. Az önmagamhoz a kondibérlet, a fodrász (esetleg kozmetikus), illatszerek, táplálékkiegészítők költségei, a vállalkozáshoz az adókra, meg az irodaszerekre költött pénzösszegek, az egyébbe pedig minden olyan dolog, ami sehova sem fért be. Mivel eleve nyilvántartásiózisban szenvedek, ehhez mindig lesz motiváció, csak nehogy hézagok keletkezzenek a táblázatban, mert akkor az egész nem ér majd egy kalap szart sem.

- megtanulok táncolni, hogy akkor is jól érezhessem magam egy szórakozóhelyen, ha nem ittam.

6 fogadalom, pedig biztosan volt még valami...mindegy, ha majd eszembe jut, eldöntöm, hogy azt az idénre hanyagolom, vagy beszúrom ide, és számonkérhetővé teszem. 

Ti tettek valamilyen fogadalmat 2009-re? 

Mivel hétfő óta csak minimális szénhidrátot veszek magamhoz, és mivel nemrég úgyis a KFT-vel foglalkoztam, álljon itt egy, a jelen helyzetemre vonatkozóan nagyon találó számuk szövege:

KFT:Az édes élet véget ér

Messze szálltak a vattacukrok és a színes bonbonok

Valaki mérgezett minyont rágcsál, és csúnyán fintorog

A mézes kosár elzárva áll

Egy almapudingra őrjöngve támad rá az éhes csőcselék

A tévébemondó a Közös Tortáról mond egy szép mesét

Egy jó nagy pohár szalicil körbejár

Az édes élet véget ér

Fújdogál egy savanyú szél

A Cukros bácsi mélyen a szemünkbe néz

Az édes élet elmúlt rég

Keserű kenyeret dagaszt a pék

A Cukrász mosolyán kizöldült a penész

Negró cukorra vadászgatnak az utcákon az emberek

A terhes anyákat felszólítják, hogy gesztenyepürét szüljenek

Mogyorós csókra vár minden csöpp kis száj

Az édes élet véget ér

Fújdogál egy savanyú szél

A Cukros bácsi mélyen a szemünkbe néz

Az édes élet elmúlt rég

Keserű kenyeret dagaszt a pék

A Cukrász mosolyán kizöldült a penész

Igen, kicsit így érzem magam. És akkor mi lenne, ha tényleg tutifixen tartanék be valamilyen szigorú étrendet? A teámból elhagytam a cukrot (pfuj), barna kenyeret eszem fehér helyett (pfuj), semmilyen tésztát, péksüteményt, ropit, csokit nem eszem ötödik napja. Elvileg a gyümölcsöt is hanyagolnom kellene, mivel abban is van cukor, de erre egyszerűen nem vagyok hajlandó. A gyümölcs a mindenem, ha attól is el kellene tiltani magam, akkor inkább ne legyen lapos a hasam (vagy tartson tovább a diétás időszak). A banánt el tudom felejteni, de hogy a nyáron ne legeljem végig a gyümölcskosarat, ne csorogjon a mellkasomon a dinnyelé, ne szoruljanak be a fogam közé a barackcafrangok, azt teljesen elképzelhetetlennek tartom.

Nem eszem zsírosat, olajosat, margarint, vajat, oké. Nem eszem tésztát meg süteményt, oké. Csak grillezett/párolt mellehúsát rágcsálok, ez is oké. Zöldséget legelek, mint egy kecske, de még ez is elmegy. De a gyümölcsöt nem adom. Nem én.

Ráadásul még nem is tartom a diétámat olyan tökéletesen, mivel az első napokban — a hétvégi bevásárlás elmaradása miatt — nem álltak rendelkezésemre a megfelelő élelmiszerek, tegnap estére viszont vészesen lecsökkent a vércukorszintem, és emiatt kénytelen voltam beharapni anyám diós-csokis kosarából 3 db-ot vacsora gyanánt. Még jó, hogy nem lehet vámpírrá válni, mert egyébként azok valami hasonló éhséget éreznének, mint én tegnap. Nagyon szar, amikor HIHETETLENÜL éhesnek érzed magad, de hiába gondolsz jó zsíros cupákokra, húsokkal, zöldekkel megrakott tányérokra, mert ezek gondolata maximum a gyomrodat kavarja fel. Bezzeg egy sütemény, egy szelet pizza vagy egy jó mákos guba gondolata máris megindítja a nyálelválasztást. Innen is látszik, milyen csodálatos az emberi agy (+test): egy-egy tápanyag hiányát ilyen gondolati eszközök útján jelzi számunkra. Hasonló eset persze várható volt, de reménykedtem benne, hogy addig nem fordul elő, míg megfelelő táplálékkiegészítővel nem pótolom a kieső tápanyagokat, akkor meg ugyebár már indokolatlan volna hasonló rosszullét.

Az eddig eltelt öt nap mindenesetre arra jó volt, hogy megbékéljek a megváltozott napi rutinnal, hozzászokjak a főzéshez, alaposabban megnézzem, mit eszem, és rájöjjek, hogy a diabetológusoknak és dietetikusoknak igenis, hogy megalapozott a léte. Mától pedig megjönnek a fehérje-, vitamin-, energizáló és szénhidrátkészítményeim (mondtam, hogy bekomolyítok...), szóval mostantól még azok mennyiségét is folyamatosan szem előtt kell tartanom (a megfelelő időpontokon túl).

De nem baj. Tervezés és számítás! Ilyen még úgysem volt az életemben.