tárgyak bejegyzései

Most nincs provokatív bejegyzés, és nincs terjedelmes gondolatmenet meg véleményformálás, mert időm sincs (meg pénzem, meg kedvem, meg...). Úgyis régen volt már ehhez hasonló bejegyzés, itt az ideje betekinteni szerény életem egyes dimenzióiba.

Pénz: ó, az a legkevesebb (Nagy-Bandó nyomán), meg már az előbb leírtam, hogy nincs, de azért egy rövid összefoglalót megeresztek a miértekről. Kár, hogy nem vezetem már a kiadásaimat, mert lépten-nyomon felmerül bennem a kérdés, hogy hova az istennyilába tűnik állandóan a pénzem? Aztán (kivételesen) eszembe jutott, hogy az áprilisban felvett első összeg egy az egyben adóra ment el, a második összeg meg a húgom ballagására és a holnapi közjegyzői díjra (fog). Aztán ezen felül csak gyors egymásutánban összeadva további 110 ezer forint kiadásom lesz a hónap hátra levő részében, mind kötelező és megkerülhetetlen. UPC+Főtáv duplán, közösköltség, bérlet, vízóra-csere, mérlegképes regisztráció, Ricsinek vissza a Lady Gaga koncert meghitelezett jegyára, meg még pár dolog, ami most nem jut eszembe. Aztán ha holnap én öröklöm azt a lakást, akkor a feneketlen pénznyelő szája is megnyílik, de eddig még nem látok. Az biztos, hogy a hagyatéki tárgyalás miatt már egy hete nem alszom rendesen, ma pedig már a gondolata is gyomron öklöz, de majd csak túl leszek rajta valahogy. Mivel a nagybácsim zenész-szakszervezeti tag volt, elvileg igényelhetnék segítséget a temetése miatt, de egyrészt hol van az már, másrészt a büszkeségem egyszerűen nem engedi, hogy felemeljem ez ügyben a telefont. (Hozzátenném, a cég kinnlevősége a március végi 1 millió forintról április végére 1,7 millió forintra nőtt...)

Munka: ebből meg a legtöbb van. Mindig ezt írom, de a május az tényleg a legeslegdurvább hónap az évben. Ezért is vagyok kénytelen mentegetőzni a bejegyzések ritkulása miatt. Otthon is akad még pár teendő, amiket már régen el kellett volna intéznem, de az estére felhalmozódó kimerültség miatt általában másnapra halasztom őket, aztán minden csak áll. Azt a bizonyos internetes játékot már hónapok óta nem szerkesztem, amiért majd jól megkapom a fejmosást, szóval össze kéne már szednem magam.

Cég: ha már ilyen vizeken evezünk, a cég helyzetére is kitérek röviden. Vagy másfél hónapja ért bennünket a legutóbbi csapás, azóta szerencsére konszolidálódott a helyzet, és a mélypont után ismét felfelé ívelünk. Persze a január 1-i állapot még mindig kurva messze van, de egyszer csak elérjük. A legújabb probléma abban állt, hogy a könyvelő kolléganő fizetése annyira lezuhant a legutóbbi távozó miatt, hogy már majdhogynem ő fizetett nekünk, ezért újabb cégeket kellett átadnom neki, ez meg nem olyan szerencsés dolog. Nem szerencsés, mert én már töviről hegyire kiismertem ezeket a cégeket, ő meg csak belecsöppen a könyvelésükbe, nem szerencsés, mert év közben vagyunk, és nem szerencsés, mert ilyenkor megnő az adatvesztés esélye. A problémát viszont meg kellett oldani, és jobb megoldás nem jutott eszünkbe. Engem sem kell azért félteni, mert az utóbbi időben sikerült jó pár ügyfelet szerezni, amiknek a túlnyomó része nálam landolt, szóval lesz mit csinálnom ezután is. Év elején azt tökéltem el, hogy egy év alatt megduplázom az ügyfelek számát, csak hogy legyen valami nagy, nehezen teljesíthető cél. Jelentem, a terv 20%-a teljesült, és még csak ültem és vártam, mi lesz, ha lesz végre időm ügyvezetősködni is?

Suli: ha minden szép és jó lett volna, erről már nem is kéne írnom. De nem lett szép és jó, sőt, egy csomó galibát okoztam magamnak. Először is ugye őszre halasztottam a szakdoga leadásának időpontját, talán fel is tűnt nektek, hogy a jobb felső sarokban az interjúszámláló még mindig 9-en áll...Aztán hiába engedélyezték, hogy 3 korábban felvett, de nem teljesített tárgyamat töröljem, ha azt nem engedi a rendszer. Csak az utolsó két félévben tudok babrálni, régebben nem, szóval ezt majd jól le kell telefonálgatnom. Harmadszor, most vettem csak észre, hogy valamiért ott virít a listámon egy olyan tárgy, amit először felvettem, de aztán leadtam, és egy másikat vettem fel helyette. Határozottan emlékszem. Mondanom sem kell, hogy az előadásra nem jártam be, a jegy feltételeit nem teljesítettem, hiszen elvileg fel sem vettem. Ezt ki akartam törölni, ki is fizettem az eljárási díjat, mégis ott virít. Szintén intézendő. Negyedrészt nem vettem fel egy kötelező tárgyat, helyette viszont van egy felesleges kitekintő tárgyam, amit szintén nem teljesítettem, hiszen ezt is csak most vettem észre. Előbbivel még kavarhatom a szart, utóbbit meg szintén töröltetni kell, de ha más miatt nem is, emiatt tutira lesz egy teljes árú, 11. félévem is. Ötödrészt, lóhalálában leadtam egy gyakorlati beszámolót, határidő előtt egy nappal. Erre egyrészt kiderül, hogy mivel mégsem most végzek, ezért mégsem most van a határidő, másrészt meg nem is annak a tanárnak kellett volna küldenem, akinek elküldtem, mert időközben az leadta a szakirány felügyeletét. Csakhogy ez sem a rendszerben nem szerepelt, de egy vacak e-mailt sem küldtek róla. Végül hatodrészt, még két másik gyakorlati beszámolóm is hátra van, amiket így még két hétig írhatnék, de a fent már taglalt állapotok tükrében szerintetek lesz erre időm és energiám? És szerintetek nincs rohadtul tele mindenem ezzel az egyetemmel?

Szóval most egy kicsit megint sűrű az életem. Talán túl sűrű is.

Amikor az ember életében éppen nincsen semmi nagy probléma, akkor úgy alakítja a dolgait, hogy mégis legyen, mert

1. csinál magának (avagy tervez, elhatároz, megfogad)

2. a következő legnagyobb problémát tekinti a fő gondnak.

Nálam mindkét verzió áll, mert ugyebár jogsit akarok, meg személygépjárművet, meg konyhafelújítást, meg csinos képeket a szobába, meg kádlefestést, meg nagymama ruháinak elpaterolását, meg...meg...meg...nem sorolom, de mivel most a múltkor már ecsetelt gondok elmúltak, találok magamnak mást, amin idegesíthetem magam.

Példának okádék, a munkahelyi dolgokon. Hiába, hogy egy hét után végre úgy alakult, hogy együtt lehettünk a párommal (még ha beteg is picit, de legalább okkal szolgáltathatja ki magát), hiába kért az ügyvéd csak 25e pénzt a 80e helyett (mellesleg ismét letegeződtünk, hiszen anno I. esküvőjén mi már egyszer megittuk a pertut), akkor sem lehet könnyű az élet, mert itt van az a rakás fos, amit 2008. évi adóváltozásoknak neveznek.

Február eleje van, tehát most kell a januári bérszámfejtésekkel törődni. Új bérdossziékat kell csinálni, nyilatkoztatni kell az alkalmazottakat, hogy kérik-e az adójóváírást, meg hasonlók, azonban itt a bibi. Mi van az adójóváírással? Nem akarlak benneteket ilyen száraz dolgokkal untatni, de komolyan mondom, ma egész délelőtt a fél iroda próbálta meg értelmezni a jogszabályt, vagy éppen az interneten megoldást találni a felmerült kérdésekre. Ez egyszerűen nevetséges! Mit csinálnak a kezdő könyvelők vagy a laikusok, ha egy régóta működő könyvelőiroda tapasztalt alkalmazottainak is külön grémiumot kell felállítani egy ilyen aprócska (de mégis komoly pénzeket jelentő) dolog eldöntéséhez? A különféle hivatalos és félhivatalos internetes oldalakon, szakmai fórumokon is össze-vissza beszélnek. Valaki könnyedén rávágja a feltett kérdésre, hogy így meg úgy kell csinálni, holott az biztos, hogy január 14-től már nem úgy kell csinálni. Eddig mi is eljutottunk, de hogy akkor miként, az már nem tiszta. Már 6-a van, és még egyetlen bérszámfejtéssel sem vagyok készen egy ilyen faszság miatt (persze az ügyfelek sem nagyon tüsténkednek a mindenféle nyilatkozásokkal). Feszültség indul. És akkor hol van még a fordított adózás miatti káosz, meg az új számlatömbök figyelése (ezt is csak azért találták ki, hogy a haverkáknak nemrég szaré-hugyé elpasszolt nyomdák kaszálhassanak egy jót)? Plusz a permanens idegesítő tényező: Hajnalka.

Az egyetemi tárgyfelvétel lesz mindennek a tetőzése. Fel kéne venni értelmiségképző, meg kitekintő tárgyakat is a szakunkhoz tartozókon felül, mert különben nem lesz meg a kellő kredit az 5. év végére. De miket lehet? Miből lesz meghirdetve egyáltalán előadás? Miért mondták, hogy csak akkor tudjuk a tárgyainkat felvenni, ha a társadalomelmélet szigorlatot már bejelöltük, amikor ez nincs is így? És ha felvettünk ilyen izébigyókat, mikor lesz belőlük előadás? Hogy ülök be, ha hétköznap lesz? Hogy ülök be, ha szombaton lesz, de a rendes előadással egy időben? Bár ez utóbbi kettő részletkérdés. Mikor kapok minderre választ?

Túl szép lenne, ha legalább egy kicsit létezhetnék nyugalomban, gondok nélkül.