tészta bejegyzései

Rövid gasztronómiai kiruccanás következik, ilyen is ritkán van nálam... De most van.

A minap a konditeremben izzadozva (a párommal, de külön-külön) valahogy szóba került a darás tészta és, hogy ki mivel szokta enni...

Nem tudom, tudjuk-e, mi az. Elmondom. A darás tészta a konyhaművészet igen magas fokú művelésének segítségével előállítható ételkülönlegesség, melynek összetevői: tészta és búzadara. Ez mind. A magamfajta grízes tésztának szokta nevezni, de ezek szerint máshol másnak hívják. Sebaj, a lapcsánkának — emlékezetem szerint — 61 magyar neve van, aztán az sem sokkal bonyolultabb étel. A Ricsitől azt is megtudtam, hogy kis korában nem tudta jól kimondani, hogy darás, ezért darázstésztának mondta, és komolyan azt is gondolta, hogy köze van ezekhez a rovarokhoz, én meg ezen — valljuk be őszintén — nem is csodálkozom. (Vagy rosszul emlékszem, és ki tudta mondani, DE azt hitte, köze van a darazsakhoz...részletkérdés). Külön jó, hogy a Ricsimnek annyira mély hangja van, hogy néha még most is zsézik, egyszerűen mert önkéntelenül is bezöngésít a hangszála.

A lényeg az egészből, hogy a párom állítása szerint azt lekvárral és/vagy porcukorral kell enni, szerintem meg ezekkel is lehet meg salátával is. Amikor ezt közöltem, azt hitte, hülyéskedek, mert hogy lehetne má' salátával enni a grízes tésztát? Pedig lehet, nekem mindkét családomban előfordult ez a szokás. Rendes fejes saláta, ecetes-cukros lében, ahogy az szokás, a tésztán viszont nincs se lekvár, se cukor. Ez olyan elborult?

És akkor most gyors közvélemény-kutatás (erre ment ki az egész bejegyzés): ki mivel szokta enni a darázstésztát? Tessék 'szavazni'!

(Na jó, megelégeltem, hogy ez a beágyazható szavazatszámláló cucc 5 képernyőnyi üres csíkkal együtt kerül a bejegyzésbe, és nem tudom megváltoztatni, úgyhogy marad a kézi kommentelés, bocsi).

Aztán majd megírom azt is, hogy mi volt a nyaralás alatt...