tű bejegyzései

Kedden délután a munkahelyemen lézengtem éppen, amikor csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám. Felveszem, mire egy idősebb nő szól bele:

- Jó napot kívánok! Az Országos Vérellátó Szolgálattól hívom,...

Ha szellemileg nem épültem volna le az egész napos 'úgy teszek, mintha bármit is csinálnék' létezésben, akkor itt rögtön megroggyant volna a térdem, a szívem hevesebben kezdett volna verni, és agyamban a másodperc törtrésze alatt peregtek volna le olyan kifejezések, mint HIV vagy leukémia, de így nem estem kétségbe.

- ... mert szeretném megkérni, hogy jöjjön el hozzánk vért adni...

A többi nem érdekes. Megtárgyaltuk, hogy pénteken elmegyek, mert valakinek az én véremre van szüksége. Szerdán is jó lett volna nekik, de azt nem tudtam volna megoldani, pénteken viszont csak fél 3-ig dolgozom, így össze tudtam kombinálni a napomat. Az edzőmmel letárgyaltam, hogy kivételesen nem 6-ra megyek, hanem korábban, de mivel neki az nem volt jó, így egyedül edzettem. Muszáj volt előre hoznom a kondit, mert fordított esetben (először megyek a véradásra) esetleg elájulhattam volna, hasonló helyzetbe pedig már kerültem, és ezt nem szerettem volna megismételni.

Munka után kondi, aztán irány a Karolina út, amiről eddig azt sem tudtam, merre van. A neten néztem meg, hogyan jutok oda, és bár az utolsó szakaszon kicsit elbizonytalanodtam, mert baromira ismeretlen volt a környék. Na, azért megtaláltam az épületet, bementem, aztán egy ablaknál elkezdődött a procedúra. Csak a szokásos: kérdőív, vérnyomás, kérdőív 'kiértékelése', hemoglobin-szint és vércsoport meghatározás, vércsapolás.

A kérdőíven régebben egy csomó, nemi életet firtató kérdés volt, például "Létesített-e szexuális kapcsolatot azonos nemű partnerrel?", azaz buzi vagy-e, de ezeket mostanra összevonták egy univerzális kérdésbe. Ezt már az augusztusi véradásom alkalmával is megfigyeltem. Ott viszont még nem tartunk, hogy a melegeknek is simán engedélyezzék más emberek életének ilyetén formában való megmentését. A kérdésekre általában 'nem' a válasz, ezt már szinte elolvasás nélkül is jól nyomom, bár vagy két éve egyszer megjártam, mert mindenre csak nemet ikszeltem, az orvos meg megkérdezte, hogy miért válaszoltam így "Az egészségesnek érzi-e magát?" kérdésre. Kicsit égtem csak... Ezen felül ezúttal egy igenem volt még, ugyanis egy hónapon belül volt fogászati kezelésem, de mint utóbb kiderült, egy(-két-három) tömés nem érdekes.

Vérnyomásmérés után jött a hajdan nagyon utált hemoglobin-szint mérés, vércsoport meghatározással egybekötve. Ezt 10 évvel ezelőtt úgy csinálták, mintha eleve vért vettek volna. Választanod kellett a karjaid közül (azt, amelyikből nem akarsz pár perccel később vért adni), megszúrtak, és egy kis kémcsőbe fogták fel a cuccot. Egy egész kémcsőnyi vért elpocsékoltak 2-3 csepp miatt. Egy pár éve aztán bejött, hogy csak az ujjadat szúrják meg egy gumis-pattintós izével. Na ez sem volt sokkal jobb. A nővérke lefertőtlenítette az ujjadat, amit aztán jól megmarkolt, hogy ne tudd elkapni, amikor megszúr azzal a szarral, és erre szükség is volt, mert baromi kellemetlen volt az a döfés. A kifolyó vérből egy üveglapocskára rákent egy cseppet, aztán kaptál egy darab gézt, hogy elállítsd a vérzést. Mostanra egy új eszközt rendszeresítettek, ami messze nem olyan kellemetlen, sőt, alig érezni, bennem viszont mindig ott bujkál a félsz, és szúrás előtt általában enyhén remegni is kezdek.

Ennél jobban csak magát a véradásos szúrást utálom. Basszus, mekkora tűt nyomnak már az emberbe! Régebben annyira girhes voltam, hogy percek teltek el, mire a kisasszony talált a karomon egy alkalmas vénát, de amióta kondizni járok ezzel már nincs probléma. Mindkét karom alkalmas, eltalálják a vénámat, és gyorsan végzünk is. Régebben 20 percen belül nemigen úsztam meg egy ilyen procedúrát, sőt, volt olyan, hogy fél óra után elhajtottak, pedig még nem is jött le a kellő mennyiség. Ez egy érdekes eset volt. Siófokon strandoltunk, és ott volt egy kihelyezett véradó sátor. Persze mentünk, mind a négy haver. Ez még akkor volt, amikor girhes(ebb) voltam, ráadásul a vérnyomásom mindig tökéletes, így a csaj nem boldogult a karommal. Ennek ellenére szúrt, én meg azt hittem, ott helyben összepisálom magam, annyira fájt. Persze, mert a véna helyett az izomba bökte azt a lóbaszó tűt. Ennek megfelelően nem is folyt a vérem, csak csöpögött, de mivel nem vette észre, hogy rossz helyre bökött, másra gyanakodott. Hanyatt döntött, megitatott velem 6 deci kólát, mindenféle kérdésekkel traktált meg a tűt igazgatta bennem. Jó kis látvány, amikor látod, hogy egy idegen test belülről nyújtogatja a bőrödet. Aztán odahívta a kolléganőjét, aki szintén a tűt basztatta, kijjebb is húzta, de nem teljesen. Magamban már ott tartottam, hogy ha másodjára megszúr, ott hagyom őket a picsába. Erre aztán nem volt szükség, mert ők maguk küldtek el. Ezzel persze nem elvenni akartam senki kedvét a véradástól, hiszen részben éppen azért írom mindezt, hogy másnak is meghozzam hozzá. 

Most ilyen probléma nem volt, sőt, egyéni rekordot is döntöttem: kevesebb mint 6 perc alatt végeztem. Közben beszélgettünk. Mondta a nő, hogy nagyon sok vérre van szükségük, mert rengeteg műtét van, főleg csípőprotézis beültetés, és azokhoz sok kell. Aztán ránézett a kartonomra, és felkiáltott: "Hű, bé negatív? Jó ritka vére van! Ennél már csak az ábé negatív a ritkább". Ezt mondjuk tudtam, mivel a második véradásom alkalmával ugyanoda mentem, ahol előzőleg is voltam, és a már előre kikészített, vércsoportok szerint rendezett kartonok közül az enyémet a legkisebből kupacból túrták elő.

Szóval épen, egészségesen, ájulás és rosszullét nélkül sikerült megúsznom a dolgot. Még 20 véradás, és nem kell vizitdíjat fizetnem... Menjetek ti is, mentsetek meg életeket!