találmány bejegyzései

Tegnap megint jól felbosszantott a vezető könyvelő, ezt akartam megírni este. Ő csak minden hónap 20-áig van bent, aztán nyugtunk van tőle. Így 20-áig nem olyan jó dolgozni (még akkor sem, ha nem én vagyok éppen a célpontja), utána viszont egy fokkal tűrhetőbb. Ismét fel is merült bennem a kérdés, hogy akkor most mi vagyunk a cégek könyvelői, és ő csak ellenőriz bennünket, vagy pedig ő a könyvelő, és mi csak a meghosszabbított kezei vagyunk. Mert ha előbbi, akkor azt sem ártana ismét, nyilvánosan leszögezni.

Bosszúsan nem szeretek koncentrálást igénylő munkát végezni, ezért félre is raktam az éppen megmunkált darabot, és inkább agyműködést nem igénylő dologba kezdtem, közben pedig nekiláttam a kolléganőmmel beszélgetni. A méltatlankodás közben elhangzott a számból a "ha a történelem bármely pontjára böknék, nem lenne olyan időszak, amikor ne találnék égbekiáltó igazságtalanságokat", majd a Cody's-nál már elsütött mondatomat is idéztem, miszerint "ez a világ csak akkor lenne tökéletes, ha nem létezne az ember". Szóval volt itt, történelem, politika, adózás, társadalom meg még környezetvédelem is.

Nem tudom, már miként kavarodtunk oda, de valahogy szóba kerültek a könyvek, amiket ugye papírból gyártanak, amihez viszont sok-sok fát kell kivágni. Ekkor mondta a kolléganőm, hogy "de már vannak olyan könyvek, amiket számítógépen lehet olvasni", mire én felvilágosítottam, hogy az emberek túlnyomó többsége nem szeret monitorról olvasni ilyen terjedelmű szöveget, ezért ez nem megoldás a fakivágás mérséklésére. Szeretjük kézben tartani azt a könyvet, ráadásul nem vihetjük magunkkal a számítógépet a 7-es buszra, szóval a kiadóknak egyelőre nem kell tartaniuk a csődtől (emiatt).

És ekkor jutott eszembe az ötlet, hogy lehetne olyan platformot csinálni, ami kívülről könyvszerű, belül pedig egy digitális izébigyó. Az iPhone már úgyis érzékel egy csomó dolgot (a múltkor Redblek is berakott egy videót a digitális kokóról), így akár az is megoldható lenne, hogy egy kézmozdulattal lapozz benne. Kívülről csinos kis műbőr (műanyag/gumi) borítása lehetne, hogy megvédd a viszontagságoktól (még akár csat is lehetne rajta, mint egyes noteszeken) belül pedig egy kettéosztott képernyőfelületből állna, és azt a hatást keltené, mintha egy nyitott könyvet tartanál a kezedben. A könyveket így nem papírból kéne gyártani, hanem lenne ez a bigyó, amibe egy kis cartridge-dzsel nyomathatnád be az éppen aktuális olvasnivalót (esetleg fájlként töltenéd fel egy USB-porton keresztül), így az eszközt csak egyszer kéne megvenni, és bármit olvashatnál rajta. 

Most nem jó? A behelyezhető 'kazetta' arra lenne jó, hogy a szerzői jogok és egyéb jogi cuccok védve legyenek, bár a fájlos megoldásba is lehetne védelmi eszközöket beépíteni, hogy a kiadók is pénzüknél legyenek, és kevésbé kelljen tartani az illegális terjesztéstől. Ráadásul egy csomó kényelmi funkciót lehetne beleépíteni. Lehetne benne például kifejezésekre keresni, lehetne egy menüpont a tartalomjegyzékre (amit ha megérintenél, rögtön a kívánt részre ugrana), sokkal szebb illusztrációkat lehetne belenyomatni, egy-egy mű akár több nyelven is szerepelhetne benne, ráadásul egy felolvasó-szoftverrel a vakok is használhatnák (mondjuk fülhallgatóval egy hosszabb utazáson vagy otthon).

A megvalósításának gyakorlatilag semmilyen technikai akadálya nincsen, maximum a túl sok érdek sérelme szabhat neki gátat (erdőgazdálkodás, papíripar, nyomdászat). Aki viszont megvalósítaná, idővel rengeteget kaszálhatna rajta. Én önzetlenül rendelkezésre bocsátom az ötletet, legyen ez a hozzájárulásom a Föld védelméhez.

Más.

Hallgatom a rádiót, nézem a tévét, és az aktuális eseményekkel kapcsolatban egy szörnyű gyanú fészkelte be magát kicsiny kis elmémbe. Már megint megy a szélsőségesek(nek nevezettek) provokálása. Először minden előzmény nélkül bezárják a Budaházyt, terrorcselekmény előkészületére és egyebekre hivatkozva. A következő lépésben betiltják a Magyar Gárdát, ami ráadásul szerintem elég kontraproduktív, hiszen az EP-választás eredménye és a kocsmai beszélgetések tömkelege azt támasztja alá, hogy igen sokan támogatják őket, legalábbis elviekben (hogy ez helyes vagy helytelen, az más kérdés). Jön aztán az újabb lépés, amikor a rendőrség 'nem veszi tudomásul' a ez említettek melletti szimpátiatüntetést, és oszlatással fenyeget, miután azok kijelentették, hogy akkor is demonstrálni fognak. Megint az a cél, hogy kockakövek és molotov-koktélok repkedjenek?

Csak nekem gyanús, hogy amikor megszorítások lépnek életbe, akkor mindig keletkezik valami téma, amiről az egész sajtó beszélhet (a sarcok helyett)? Csak nekem tűnik fel, hogy mindig ilyenkor jönnek a Bácsfi Dianák és a hozzá hasonlók? A hatalmon levők tökéletesen tudják, hogy a Jobbik jelenleg a 3. erő, ahogy azt is tudják, hogy például a Magyar Gárda is ezer szállal köthető hozzájuk. Muszáj ennyi embert provokálni? Ha már a Budaházyt bezárták, és kimondták a Gárda feloszlatását, miért nem lehet engedni azt a tüntetést? Lengetnék egy kicsit a zászlót, kiabálnának egy kicsit, aztán megunnák és hazamennének. Sőt, ha ennek ellenére a szólásszabadság határát átlépő tevékenység történne, esetleg rendbontás vagy bármilyen jogsértés, még mindig közbeléphetne a rendőrség, ráadásul még pozitívan is jönnének ki az egészből. Nem értem — egyelőre. 

Mindezt csak azért írtam le, mert a különféle politikai jóslataimat tartalmazó bejegyzések megírására nincs időm, és mire odáig jutok, már annyi minden változott/megtörtént, hogy értelmét veszti az egész. Holnap ráadásul korán kelek, málnát szedek, aztán meg kóma leszek, így ez megint elmaradna.

(szedés közben pedig azt fogom énekelni, hogy "Mál-nát szedek, nyomom a kezem alatt/ Nem jö-ttél el, rúgom a valagadat/ Ha nem se-gí-tesz, fogd be a pofád...").

Két okból is.

1. Tegnap a konditeremben egy srác szerintem gerjedt rám. Amikor kijöttem a zuhanyzóból, ő a tükörben feszengett magának, és amikor leültem a padra, hogy a lábamat is megtöröljem, ő is odajött, hogy felöltözzön. Egy szál pamut boxeralsóban volt, ami jellegzetesen állt el a testétől. Le sem tagadhatta volna... Persze lehetett volna spontán merevedése is, hiszen a férfiak (főleg a fiatalok) esetében ilyen naponta többször is előfordul. Nem hinném azonban, hogy a teljes fizikai kimerültség közben fordul ez elő, főleg, mert a gyúrás után a vér inkább az izmokban köt ki (attól durrannak be), és nem az ember farkában.

Megmondom én, mi történt: amikor kijöttem a teremből, ő is jött utánam, egy kicsit lemaradva. Én elmentem zuhanyozni, ő pedig boxerra vetkőzött, és az izmait ugráltatta a tükörben, de valójában engem lesett, merthogy onnan pont jól lehet ilyen huncutságokat kivitelezni. Miután befejeztem a zuhanyzást, ő elkezdett öltözni, és közben hülyeségeket hebegett arról, hogy milyen jó, hogy ennyit fejlődött, (sosem szoktunk beszélgetni). Ismerem ezt az érzést. Amikor az ember ég, igyekszik valami sebtében kitalált magyarázatot rebegni, miért is csinálta azt, amit csinált, de valójában ezzel inkább fokozza a szégyent. Utána nem szóltunk egymáshoz, de utolért a kijáratnál, mert az edző elszaladt dohányozni, így nem volt kinek leadni a lakatot. Amíg ott vártunk, a srác megkérdezte, hogy merre vettem az ezüstgyűrűmet, mert nagyon tetszik neki, és ő is szeretne ilyet. Egyébként maximálisan hetero- kinézetű, de hát ki tudja? Egy éve még én is az voltam. Mondjuk még ha nincs is igazam, a beképzeltségem következtében az eset akkor is legyezgeti a hiúságomat, hiszen az elméletem szerint a testem látványa váltotta ki belőle ezt a reakciót.

2. Ma karosszék-fizikai felfedezést tettem (az a karosszék-filozófiával analóg tudomány, amelynek úgy tűnik jelentős képviselőjévé váltam). Az jutott eszembe, hogy ugyebár amikor a por száll a levegőben, és azt belélegezzük, az orrunkban levő szőrök felfogják az apró szemcséket, hogy azokból minél kevesebb jusson a tüdőnkbe. Például a Harcosok klubja egyik szereplője, Marla is azt élvezte, hogy amikor egy temetkezési vállalkozónál dolgozott, és az egyik urnából töltögette a hamvakat egy másikba, orrfújáskor a zsebkendőjében láthatta viszont az elhunyt testének egy csipetnyi darabját. Köztudomású, hogy a szagok olyan részecskék, amik a szagot kibocsátó testről váltak le. Ezek az orrunkba érkeznek, majd egy jelzés indul vegyi úton az agyunkba, ezért érezzük a szagokat. Ebből következik, hogy ha főzés közben a fazék fölé hajolunk, vagy az ételszag egyszerűen belepi a környezetünket, elég csak jó mélyeket lélegezni, és ha ezt sokáig csináljuk, majd egy prolis horkantással az orrunkban összegyűlt cuccot a gyomrunkba juttatjuk, rágás nélkül juthatunk hozzá a tápláló babfőzelékhez, esetleg körömpörkölthöz. Na mekkora felfedezés, mi?