tanárok bejegyzései

Az ősz beindultával ismét aktuálissá vált az életem jelentősebb területein történt események összefoglalása.

Egyetem: kissé meglepődtem, amikor azt láttam, hogy már most szombaton lesznek előadásaim, mivel valamilyen furcsa okból kifolyólag képzeltem még magamnak némi haladékot. Így is elég sokat kellett foglalkozni a tárgyfelvétellel és a beiratkozással, és ezek még mindig nem végződtek megnyugtatóan. A beiratkozás ugyanis érdekesen történt. Felmentem a rendszerbe, majd — ahogy szoktam — kikerestem az állandóan megújuló rendszerben a megfelelő fület, és rákattintottam a gombra. A rendszer figyelmeztetett, hogy még nem vettem föl egyetlen tárgyat sem, és biztosan folytatom-e, mire — mivel ez minden félévben így megy — rányomtam, hogy persze. Elkezdtem a tárgyakat nézegetni, de csak nem hagyott nyugodni a dolog. Visszamentem a beiratkozás menüponthoz, és még egyszer végigcsináltam a procedúrát, biztos, ami biztos, majd elkezdtem a tárgyfelvételt. Közben azért írtam egy levelet a csoport levelezőlistájára, és — többek között — kértem a társaimat, hogy nyugtassanak meg, minden rendben lesz. Persze rögtön jöttek a válaszok, hogy ez mindig így megy, és nekik ugyanez volt. Oké. Ma jött egy telefon az egyik társamtól, hogy most szóltak neki, nem vagyunk beiratkozva (ő meg én). Ezen kissé felháborodtam, és már előre fogadkoztam, hogy nagyon nagy balhét fogok csinálni, amennyiben emiatt hátrány ér, hiszen — bizonyíthatóan — időben megtettem a szükséges teendőket, és ugyanígy kijelentettem, hogy semmiféle különeljárási díjat nem vagyok hajlandó kifizetni, hiszen a probléma az egyetem szar rendszere miatt merült fel. Némi telefonálás után abban maradtunk, hogy holnap, amikor bemegyek, kitöltök egy utólagos beiratkozási kérvényt, ahol azért leírom, miként fordulhatott elő mindez. Csak remélni tudom, hogy a tandíj — egyelőre csak — részben történő megfizetése nem görgeti tovább a lavinát.

A másik, a tárgyfelvétel. Előző félévben nem teljesítettem egy szakirányos tárgyat, és egy kollokviumos tárgyat. Ilyen most fordult elő először, de fel sem merült bennem, hogy legalábbis az előbbit nem fogom tudni utólag teljesíteni, mivel nem hirdették meg újra. Gratulálok! A mostani tárgyaim közül meg csak másodjára sikerült konzulenst választani, mivel az általam választott szakdolgozati témával az elsőként felkeresett tanárnő elhajtott. Kezdett bennem felmerülni, hogy a téma kényes mivolta miatt, de aztán — a másik tanárnő visszajelzése után — megnyugodtam. Folyt.köv.

Pénz: mint az imént írtam, a tandíjnak egyelőre csak egy részét (a nagyobbikat) tudtam befizetni, pedig már határidőn túl vagyok. Ez eddig sosem jelentett gondot, és az igyekezet is látható rajtam, hiszen megkezdtem a befizetést. A probléma abban áll, hogy a fizetésem második része minimum csúszik, és csak remélhetem, hogy nem azt a 100 e forintos tartozást fogja duzzasztani, amivel így is lóg nekem a főnök. Amint azt a pénzt megkapom, máris letudom a sulit. Igaz, fogorvoshoz is kellene mennem, ami legalább 20-60 ezer forint lesz (ha korona is kell), a Vízművek pedig szerződésbontással fenyeget, ha nem cserélem le a vízóráimat. Erről már korábban is írtam, de mivel azóta semmi előrelépés nem történt (most a suli az első), ismét rögzíteném a tényt.

A probléma ott kezd súlyosodni, hogy eléggé rezeg a léc odabent. Nem arról van szó, hogy a főnökség megválna tőlem, hanem arról, hogy az iroda a megszűnés felé vágtat. Már 4 millió forint a tartozás, a kintlévőség pedig csak 1,5 millió, tehát a teher egyre csak nő. Az egésznek annyi haszna van, hogy a nyugdíjas lét felé kacsintgató főnök most legalább összeszedte magát, és új ügyfelek felkutatásába és megnyerésébe kezdett, ami a munkánk mellett nemcsak a fizetésünket, de a cég anyagi helyzetét is javíthatja. Felmerült, hogy kész, itt a vége, de a kollégáimmal előzetesen közöltem, hogy ebben az esetben nem engedem az egész felépítményt ebek harmincadjára jutni. Ha kell, leülök a vezetőséggel, és megtárgyalom velük, milyen feltételekkel lennének hajlandóak elidegeníteni az irodát teljes ügyfélkörrel és korlátlan döntési szabadsággal. Ha beleszólásom lenne a dologba (akár KFT-t is alapítok ezügyben), azonnal kirúgnám a komplett pereputtyot, és bár a főnök nélkül a 2 legnagyobb ügyfél is ugrana, még így is pozitív lenne a mérleg. Ezen már elmélkedtem kicsit, de pletykák alapján nem tudok tovább lépni.

Munka: itt most a tennivalókra célzok. Az annyira nem érdekes, hogy az egyik ügyfelemmel kapcsolatban az APEH balfaszkodásait kell kitrágyáznom (ismét egy barom rendszer), az már annál inkább, hogy odabent egyszerre kell mindent megcsinálnom. Bár ebben a hónapban a többihez képest csak egy kis plusz van, és a havi teendőket is bőven idő előtt letudtam (amit eddig le lehetett tudni), az alakuló/megszűnő/vizsgálat alatt levő/hitelt igénylő cégek miatt egy halom pluszmeló keletkezett. Hétfőn gyakorlatilag négy olyan tennivalóm lesz, ami "első", de mivel egyszere csak egyet tudok elvégezni, kénytelen leszek a holtversenyből mégis fontossági sorrendet kreálni. Sajnos ezek egyike sem jelent számomra plusz bevételt. Pedig jó lenne egy kicsit pihenni, mert megint kezdem érezni, hogy túlságosan sűrű az életem.

Egyelőre most elég legyen ennyi.

UPDATE: a beiratkozási problémát megoldották a fejem fölött.

Akkor második nekifutásra: szeretném elmesélni a lengyelországi tartózkodásomat egy másik aspektusból, a társaság oldaláról. Lesz még aztán egy beszámoló kronológiai szempontból is (hacsak el nem száll az is egyszer-kétszer, mert akkor hagyni fogom a francba), ami még az eddigieknél is izgalmasabb lesz. Tehát:

Egy 76 személyes luxusbusszal indultunk neki a külföldnek, amin csak két ülés maradt üresen, következésképp 74-en voltunk. Nem kell megijedni, nem fogok mindenkit felsorolni, már csak azért sem, mert a fele bandáról azt sem tudom kiféle vagy miféle, sőt, volt olyan ember, akire még az utolsó nap is rákérdeztem (magamban), hogy "ez eddig is velünk volt?". De az érdekesebbje (vagy akivel legalábbis interakcióba léptem):

- magamat ugyebár utoljára kéne hagynom, de félek, hogy végül elfelejteném megemlíteni, hogy én is ott voltam. Tehát ott voltam én,

- meg kedvenc szerelmem, a Rolcsi, akivel nem sikerült kétágyas szobába kerülnünk, hanem csak ötágyasba, ami nem is lett volna probléma, ha nem lett volna a másik három ágy is foglalt. Legalább rájöttem, hogy sokkal jobb a párodat napokig nem látni, minthogy végig ott van melletted, de nem érintheted meg. Hiába, ez a melegek sorsa...

- három szobatársunk a szervezőgárda tagjaiból került ki. Mindhárman történelemtanárok, így a pluszinformációkból nem volt hiány a látottak kapcsán. Egyikük a tanítványai egy részét is elhozta, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd igyekszik az ágyukban is felvilágosító előadásokat tartani. A tanár úr huszonix éves, a tanítványok pedig 15 évesek. No comment. - volt még egy történelemtanár a barátnőjével (a főfő szervező), meg egy angoltanárnő a párjával. Előbbi rendkívül kedves és nagy tudású volt, viszont Farkasházy hangon és stílusban beszélt, utóbbi viszont mindenkire lekicsinylő pillantással nézett, ami miatt nem zártam a szívembe.

- egy újabb történelemtanár, aki az előzőek közül kettőt is tanított (és még mindig csak a 30 éveseknél tartunk!). Italtörténet az egyetemi tárgya, amiben nyilvánvalóan magas gyakorlati tudást is szerzett, tekintve, hogy itt sem fogta vissza magát.

- ott volt aztán a 4 db megkúrási szándékkal meginvitált hülye picsa, valamint egy még hülyébb picsa, aki folyamatosan azt rikoltozta, ha valaki hozzáért, hogy "Nye tapicsku!", ami az első 70 alkalommal még vicces volt, aztán viszont egyre jobban idegesített. Nem is beszélve arról, hogy amikor beivott, egész Krakkót végighujjogta, csak azért, mert meg akarta mutatni, hogy neki csuhajj! de jó kedve van. Mondjuk emiatt Rolcsikámra is pipa voltam, mert hasonló szintre itta magát, és pont ezzel a kis picsával találta meg legjobban a hangot.

- jött velünk még az említett pedofil-gyanús tanár úr négy hímnemű diákja is (ebből 2 raszta), meg egy idősebb raszta is, akik egy társaságot alkottak, és hogy az 5 nap alatt mit csináltak, azt senki sem tudja. Az egyetlen biztos pont, hogy a szobájuk előtt elhaladva egészen addig csípős marihuána-szag terjengett, amíg bizonytalan hírek nem érkeztek arról, hogy leapadt a fűkészletük. Na, onnantól kezdve már látni is lehetett őket, ennek ellenére én egyikükkel sem váltottam egyetlen szót sem. Ja, egyik este összehányták a szobájukat, ez fontos információ még róluk. Aztán az is lehet, hogy a srácok szintén szexuális segédeszköznek lettek elhívva (ha a lányok nem állnának kötélnek), mivel a tanár úr legjobb barátai is gyakran azt hangoztatták róla, hogy látens buzi. Ebben lehet is valami, mivel Rolcsikámnak többször is kétértelmű megjegyzéseket tett, a seggére csapott, a ruhán keresztül megtekerte a mellbimbóját, egyszer pedig azt mondta, hogy "azért jobb nőket dugni, mint fiúkat". Előbbieket szinte mindenkivel megtette (engem kihagyott hál' Istennek), utóbbi viszont olyan szövegösszefüggésben hangzott el, hogy csak én figyeltem föl rá, szóval nyitott maradt a kérdés.

- volt velünk egy páros: két kecskeszakállas, dundi srác, mindkettő csak úgy ontotta magából a sztorikat, meg a frappáns megszólalásokat. Szerettem a közelükben tartózkodni, mert az garantált szórakozást jelentett. Az összes jelentős magyar vagy külföldi kultfilmet fejből nyomták, és gyakran elő is adtak belőlük részeket (pl. egy autentikus Haumann-Patás utánzást az Indul a bakterházból, amin még most is röhögök, ha eszembe jut). Vagy egy ilyet: mi az összefüggés az idő, a tömeg és a tér között? Ha jó az idő, a tömeg lemegy a térre.

- egy 30 feletti lány-páros is volt, akik aranyosak voltak, meg kedvesek, csak az volt az egyikükkel a baj, hogy nagyon rám cuppant, mondanom is kellett a Rolcsinak az uccsó este, hogy be ne merjen menni a városba bulizni, mert picsán rúgom (és mert akkor a csajszit úgy kell magamról lerúgni).

- és akkor a végére hagytam a kedvenceimet, egy családot: anyuka, a fiacskája, a lánya, meg annak a barátja. Na ezektől kiborultamtunk. Az anyuka az csak szimplán feleslegesen szólalt meg, mert út közben leggyakrabban olyanokra hívta fel gyermekei figyelmét, hogy "Nézzétek csak! Ott egy fű!". Na jó, ez persze konkrétan nem hangzott el, de majdnem. A lány állandóan kényeskedett, nyafogott, kifogásolt és olyan durván beszélt az anyjával (aki állandóan etetni akarta a pereputtyot), hogy már kedvem lett volna felpofozni. De ez mind semmi a fiúhoz képest, aki egy kis méregzsák volt. Bármi apróság történt, csak úgy ömlött belőle a szitok. Az anyjával ez is úgy beszélt, mint a szarral, ráadásul mindez a mögöttünk levő ülésen történt, így egész úton élvezhettük a megszólalásaikat. Szerintem az apuka elhunyt, és a faszkalap kölökre hárult a családfő szerepe, amit ő maximálisan szarul valósított meg: eltúlozta magában a férfiasnak vélt tulajdonságokat, mint például a káromkodás vagy az autók ismerete/szeretete. Amikor egy autószalon(na) mellett mentünk el, gyorsan feltette a szemüvegét, majd áhítattal szemlélte a kiállított járgányokat, máskor meg hangosan azonosította be a neki tetsző típusokat. Ez kb. 10 éves kölkök szellemi szintje. De az igazi jellemrajz csak most jön: a hosszú szakaszokon a sofőr berakott egy-egy filmet, hogy ne unatkozzunk nagyon az út alatt. Mivel Rolcsi elég magas, Krakkó előtt már nagyon fészkelődött a hosszú lábai miatt, nem győzte dobálni magát az ülésben. Egyszer csak azt hallom hátulról, hogy faszgyerek suttogva kiabál, "az Isten bassza meg! Az Issstenn bassza megg". Párbeszéd:

anyuka: Mi van?

faszgyerek: Az Isten faszát! Nem látok semmit a filmből!

 anyuka: Jól van, akkor majd visszafelé helyet cserélünk.

faszgyerek: De akkor már nem ez a film lesz...

A többiekről szinte semmit nem tudok mondani. Voltak lány-párok, meg rendes párok, akik esténként eltűntek a szobájukban, aztán valamit műveltek, de erről csak sejtéseink lehetnek. Eleve két részre szakadt a társaság: a barátkozós, iszogatós, duhaj banda (fentiek, kivéve a családot), meg a csendes, elvonulós, jellegtelen társaság. De ez így volt jó: mindenki megtalálta a neki megfelelő szórakozást, és mégsem zavartuk egymást (legalábbis ők nem panaszkodtak ránk, nekünk meg nem volt okunk panaszkodni rájuk).

Tegnap megkezdődött az ötödik félévem az egyetemen. Nagyon izgalmas volt... Reggel tönkrement az mp3-lejátszóm, ami külön öröm egy kétórás vonatút előtt, főleg, hogy egy nagy vagon általában teli van fogszívogató öregekkel, rágógumit fújkáló hülye picsákkal, és egyéb idegesítő tényezőkkel. Szerencsére fél óra múltán rám akadt az egyik csoporttársam, és beszélgetés közben nem (feltétlenül) figyelek föl az ilyenekre. Így viszont nem tudtam kiolvasni a Láthatatlan embert, pedig tervben volt (este bepótoltam). Igaz, ez egy ifjúsági regény, de a több havi szociológiatörténet tanulás után a hasonló könyvek felüdülésként hatnak. Nem kell még az a nagy komolyság. Most Móricz Rab oroszlánja következik, ami remélhetőleg legalább annyira jó lesz (és talán új információ is lesz benne, mert a hunokról azt mind tudtam, amit Gárdonyi megírt).

Az első előadás a Szociológiai irányzatok és iskolák I. nevet viselte. Kis késéssel értünk be a kollégával, de hamar rájöttünk, hogy semmiről nem maradtunk le. Amíg bent ültünk, addig viszont minden másról lemaradtunk, mivel a tanár csak beszélt, beszélt, de semmit nem mondott. Az egésznek annyi értelme volt, hogy megtudjuk, miből kell majd tanulni, és hogyan fogunk vizsgázni. Az alak fullbuzi, ezt előttem nemigen tudta leplezni, de mások is észrevették. Miközben rejtvényt fejtettem, hallgattam a tanár önnön zsenialitásáról szóló okfejtéseket. A lényeg, hogy neki egy teljesen új megközelítési módja van, amit sokan kritizálnak, de nem hivatalosan, csak fű alatt, és csak azért, hogy ne jelentethessen meg cikkeket vagy egy könyvet. A meg nem érett zseni. Mondtam is, hogy "ez az elmélet annyira új, hogy még szinte meleg", amivel nagy derültséget keltettem. Milyen merészen viccelődöm más ember másságán, mi? Jóóó, de ez az alak annyira gáz. Az egyik csoporttársam azon röhögött, hogy eszébe jutott egy Galla-Laár jelenet, amiben a lektor egy az egyben a tanár úrra hasonlít (nem ahogy kinéz, hanem amiket mond). Alant láthatjátok.

Ja és szegénykém annyira bizonytalan, hogy bármit állít, rögtön hozzáteszi, hogy de vannak kivételek, vagy konkrétan cáfolja egyik mondata a másikat. Vagy nem.

A délutáni előadás vallásszociológia volt. Ez a tanár már korábban is tanított minket, és a csoport nagy részének a bögyében volt. A vizsgaidőszakban ugyanis volt egy nap, amikor nagyon sokan 9 órára tették az ő tantárgyának vizsgáját, majd 10-re egy másik vizsgát. A tanár 9:40-kor jelent meg, és akkor is baromi komótosan, majd amikor valaki felszólalt, hogy "tanár úr! Itt többen 10-re is mennek vizsgázni" (azzal a szándékkal, hogy hátha ad egy aznapi későbbi időpontot is), akkor a tanár visszakérdezett, hogy az őt hol érdekli. Egycsapásra bekerült a gané-kategóriába. Most viszont egész jó, összeszedett előadást tartott az öt világvallásról, meg Weber vallásszociológiájáról. Kár, hogy ezt már mind tudtam, részint eddigi életemből/olvasmányaimból, vagy az utóbbi témát például a szoctöri szigorlatra való készüléskor is el kellett sajátítanom. Viszont jól haladtam a rejtvényekkel...

Rolcsikám megint dolgozott, szóval már péntek reggel óta nem láttam, amikor is összevesztünk. Feljöhetne már kibékülni. Jó, nem volt olyan nagy összeveszés, csak kicsit kimerült mostanában, és ilyenkor mindenre ugrik, én meg ennek ellenére nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, amikor utána kell pakolnom. Neki meg az teszi be a kiskaput, hogy korán reggel nekem ez a mondandóm a "szeretlek cicám!" helyett. Hja kérem, én korán reggel senkit nem szeretek, de azt nagyon. A megjegyzésemen (bár vicces és ártatlan volt) 1 perc alatt kiborult, de olyan szinten, hogy el is sírta magát (igen férfiasan). Szegény, tényleg nagyon kimerült. Ma vagyunk egyébként 1 évesek. Kösz a gratulációkat. Semmit nem volt időm még venni neki e jeles eseményre (ő gyűrűt szeretne, de az még odébb van nálam), de mivel ma sem jön, holnap meg én nem érek rá, van még egy kis haladékom.

Ma meg bográcsozni megyek a Duna-partra a volt és jelenlegi kollégákkal + az utánfutókkal (férj, feleség, stb.). Úgy tűnik, szép időnk lesz. Majd beszámolok róla, hogyan sikerült.