teendők bejegyzései

Mivel nincs időm arra, hogy leüljek, és nekilássak egy összeszedett, végiggondolt bejegyzés megírásának, egy olyan bejegyzést pötyögök ide, amire egyszer már volt példa, és úgy emlékszem, volt némi sikere is. Az ígért bejegyzést kénytelen vagyok ismét tolni egy kicsit, de csak így tudom megoldani, hogy blog is legyen meg élet is. Ilyen sok kihagyás után már kényszert érzek az írásra. Ma 27 teendőt írtam fel egy listára, hosszabbakat és rövidebbeket is. Mivel Ricsi most nincs, nyugodtan zajonghatok és alkothatok kedvemre, ezért is halmoztam fel ennyi mindent egy napra. Hogy mikor hogyan állok velük, azt folyamatosan frissíteni fogom, egész nap, mindig kiegészítve valami kis extra infoval, hogy ne csak száraz programpontok sorakozzanak egymás után. Hamarosan kezdek.

SZOMBAT

7:45 Ekkor ébredtem, és kicsivel utána fel is keltem. Hiába maradtam fel sokáig, már lefekvéskor tudtam, hogy a hétvége ellenére sem fogok tudni tovább aludni, mint rendesen. Pedig mostanában az a taktikám, hogy szombat-vasárnapra sem kapcsolom ki az ébresztőt, mivel megfigyeltem, hogy a legkellemesebb alvási időszakom az elalvási időszak, azaz amikor lenyomom a telefonomat és visszaalszom. Olyankor úgy tudnék még szunyálni...De most ez sem jött be. Nincs mese, fel kell kelni.

8:00: az első cigi után bekapcsoltam a gépet (mint rendesen), és a következő egy órát semmittevéssel töltöttem el. Van egy netes játék, amire mostanában nagyon rákaptam. Nemrég indult, és máris beszippantott. Szerencsére olyan sok időt nem vesz el, főleg az első időszak után, viszont a struktúrájából adódóan a maihoz hasonló napok aktivitása mellé kimondottan jó szamárvezetőnek. Ha valaki ismeri esetleg a Traviant, akkor annak mondom, hogy ez olyan, mint az, csak sokkal összetettebb, igényesebb, bonyolultabb, azaz pont nekem való. A II. VH alatt játszódik, és egy parancsnokot kell 'vezetni'. Városépítés, fejlesztés, egységek gyártása, foglalás, más játékosok városainak inzultálása, szövetség, küldetések, háborúzás, tisztek toborzása, felszerelése és szintet léptetése, stb. Mivel minden tevékenység időbe telik (azaz X perc Y másodperc múlva történik meg, és aztán lehet mást csinálni), tök jól betervezhető, hogy "akkor most van 20 percem felmosni", és akkor felmosok szépen, mert minek is ülnék a gép előtt? Itt a linkje, ha valakit érdekel. Na, de ezt csak azért írtam le, mert mostanában ez okoz nekem szórakozás alapú rövid kis örömöt, és ma is ezzel nyitottam a napot. Ezzel együtt a hasonló, de kevésbé összetett Kingdoms of Camelot törlődött is, már csak azért is, mert nemigen foglalkoztam vele, erre tegnap lehenteltek és elkezdtek farnolni... Közben összeírtam az ominózus 27 tennivalót (ami nevezhető mondjuk nulladiknak), felöltöztem, fogat mostam, pisi-kaki, stb.

8:45 Két dolgot rögtön összekombináltam: szemét levitele és vásárlás. Tegnap, edzés után három batyuval botorkáltam haza. Egy sporttáska az oldalamon, amiben az edzőcuccomat hordom, és amibe a vásárlás után pakoltam néhány nem-kenődő dolgot, az aktatáskám és egy másik szatyor, amibe szintén bolti holmit tömtem. Alig bírtam hazavánszorogni velük (plusz egy cigi a szabad kézben, hogy végképp ne tudjak haladni), de bevállaltam, mert az volt a terv, hogy akkor most két napig ki sem mozdulok a lakásból (ha már a ma délelőtti squash az én hibámból elmaradt). Nem jött be, mert teát végül elfelejtettem venni, márpedig tea nélkül üres az életem. Szóval le kellett szaladnom mégis, és ha már boltban voltam, vettem két csomag papírzsepit is, mert az nálam gyorsan fogy. Meg ha már úgyis le kellett mennem, összeszedtem pár szemétféleséget, amit nem ildomos a szemétledobó útján a földszintre juttatni: egy pizzás doboz még múlt hétről, egy hungarocell tálca, amiben hús volt, szintén múlt hétről, egy kartondoboz, amiben 9+3 csomag alutasakos macskakaja leledzett, de már csak egy maradt benne, amit meg kivettem, egy popcornos doboz (3 csomag, otthon készíthető popcorn van benne), végül egy maradék cipős doboz, amit a Desi már nem használ, ezért csak útban van, és egyáltalán nem esztétikus. Ja, és azért maradék, mert amikor még használta, mindig beleült, és módszeresen szétharapdálta az egészet, a darabokat meg szétköpködte a lakásban. Hót cakkos volt már a széle, és a bivaly testétől szét is lapultak az oldalai. Mennie kellett. (2/27)

9:20 Elkezdtem megírni a jelen bejegyzést, közben pedig odatettem a teát főni. Lipton Yellow Label persze nem volt, csak olyan piramisos faszság, feketében, szóval maradt a Sirmorton Ceylon, ami viszont szar, és gyenge. Ez van. (3/27)

10:10 Elindítottam egy adag mosást. A héten már mostam tarkát, de olyan sok jött össze, hogy nem fért bele minden a mosógépbe. Most beletömködtem a maradékot, plusz hozzácsaptam egy ágytakarót is, hogy ne legyen üresjárat. Ha pedig már pancsolás, a kézzel mosós Aussiebum alsóimat is beáztattam egy kis mosószeres vízbe. Ja, és most vettem észre, hogy öblítőt sem vettem (de most még elég volt), viszont - bár nagyanyám lassan öt éve halt meg - Calgont még mindig nem is kell.

10:20 Leszedtem a legutóbbi mosás maradékát a szárítóról, ami zömében zoknikból állt. Amikor sokáig nem mosok, majd utána mégis, akkor vagy 20 pár fekete zokni halmozódik fel, amiket utálok leszedni. Mind fekete, de a beszerzési idejük és a mosottsági fokuk eltérései okán különféle árnyalatúak, így párosítgatni kell őket, amit nem szeretek. De most már nem halogathattam tovább. (4/27)

10:30 Múlt héten ad-hoc módon kitaláltam, hogy padlizsánkrémet kellene csinálni, és meg is vettem hozzá a padlizsánt, végül azonban neki sem láttam a dolognak. Az alapanyag azóta is ott rohadt a hűtőben (amit most vettem csak észre, hogy elővettem), így nem lehet tovább halogatni a dolgot. Ricsi szerette volna, ha együtt csináljuk, de miután a két nagy padlizsán végei tényleg rohadásnak indultak, majd egy következő alkalommal lehet kuktáskodni. Na, de a lényeg, hogy megfaragtam a cuccost, megszurkáltam őket, kis olajat öntöttem rájuk (ami a szivacsos állag miatt el is tűnt nyomban), aztán behajítottam őket a sütőbe. Így most egyszerre megy a mosás, készül a krém, és emellett még egy harmadik dologra is van lehetőségem. Logisztika, kérem, logisztika!

11:30 Válaszoltam pár levélre, amikre már illendő volt. (5/27)

12:00 Három tojásból és két virsliből összerittyentettem gyorsan egy rántottát, ami a kenyér szeletelése miatt majdnem tükörtojás-jellegűvé vált, de még időben visszarántottásítottam. Pár szelet kenyér kíséretében, a HírTV déli híradójának megtekintése közepette el is fogyasztottam (kicsit egyébként sok is volt).

12:45 Elmosogattam. Ez egy olyan utálatos dolog, ezért mindig nehezen veszem csak rá magam. Akkor viszont alig pár perc. Most is ott a tegnapi vacsora edényzete, a mostani ebédé, meg a padlizsános téma első eresztése. Persze lesz még ma mit elmosni, de mivel este nem akarok majd mosatlant látni (ergo mindent elmosok), teljesítettnek veszem ezt is. (6/27)

13:05 Amióta Facebook-oldala van a cégünknek, igyekszem minden nap frissíteni az oldalt egy aktuális gazdasági hír linkelésével. Néha persze kimarad, vagy mert aznap nem volt semmi érdekes, csak árfolyamok, részvények, meg más országok hírei, vagy azért, mert a fáradtságtól nem jut eszembe. A hétvége sem szent, ezért ma is túrtam egy hírt, és ki is raktam, ha olvassa bárki is, ha nem. (7/27)

13:20 Kiteregettem, és bár egy alsót még most áztattam be (a másik kettő helyében), ezt a napirendi pontot is elintézettnek veszem. (8/27)

14:05 Mivel nemrég megérkezett a tavaly meghalt nagybácsimtól nem örökölt ingatlan után az államnak hitelbe adott pénzem, egy kicsit jobb az anyagi helyzetem. Ilyenkor hajlamos vagyok 'dőzsölni', és megvenni például egy olyan 2000 Ft értékű Gamestar csomagot, aminek darabja kerülne ennyibe, ha az éppen aktuális hónapokban szerezném be őket. Utólag viszont fele az ára, azaz a két lapszám, melléklettel együtt óccsóbó' kijön. Ezeket a fürdőkádban ázva szoktam olvasgatni (tekintve, hogy 24 éve a számítógépes játékok szerelmese vagyok), de igazából nem az elavult hírek az érdekesek benne, hanem a játékmellékletek. Ezeket papírtokban mellékelik a magazinhoz, de az utolsó előtti oldal DVD-tokként funkcionál, ha kivágjuk őket. Na, most ezt megtettem, hogy a két új szerzeményt méltó módon iktathassam a többi közé. (9/27)

14:20 Átutaltam a számlákat a netes lehetőségemmel. Fogy a pénz... (10/27)

15:25 Elkészültem azzal a selejttel, ami padlizsánkrémnek indult, de végül egy ronda, fokhagymaszagú, barna massza lett, ami ugyan padlizsánból van, de semmiképpen sem krém. Közben összeszennyeztem jó pár edényt, és bebüdösítettem a lakást, úgyhogy kár volt az egészért. Mindegy, azért megeszem, mert én ma már nem állok neki főzni. Még szerencse, hogy a vacsoracsatára anno nem így sikerült, mert akkor gondban lettem volna. (11/27)

Mellesleg megfájdult a hasam is, ami jócskán visszavetette az aktivitásomat. Konkrétan csak feküdni bírtam, amíg elő nem vettem a jól bevált, 979-féle hasfájás elleni módszert, azaz bele nem feküdtem egy kádnyi forróvízbe. El ugyan nem múlt, viszont sokkal jobban lettem tőle.

16:50 Miután kifeküdtem a hasfájást, és túlestem az előrehozott fürdésen, nekiláttam a kisszobában elpakolni a szem előtt levő, felesleges dolgokat. Tegnap hívott édesanyám, hogy a húgom ebben a félévben megpróbálkozik a bejárásos iskolalátogatással, így nem jön lakni hozzám. Örültem, nem kicsit. Így kár, hogy elöl legyen egy garnitúra ágynemű, hát eltettem, aztán egy kézi, elektromos kavaró eszközt is elpakoltam, meg a régi vasalómat, plusz az új dobozát. (12/27)

17:30 Kicseréltem a macska almát, mert már melléjárt nagydolgozni. Mindig csalóka, hogy a tetején még szép, egész kristályok vannak, miközben alul már csak a szétporlott kristályok hugyos homokja lapul. Pffú, de büdös. Aztán ha már ezt kivittem, összeszedtem a lakás összes kukájának szemetét, egybe öntöttem őket, és azokat is kihordtam a ledobóba. (14/27)

19:00 Megvacsoráztam, szintén híradó nézése közben. Pirítós, plusz a nap közben készített kotyvalék. Ízre nem volt rossz, de a színe és az állaga nagyon ijesztő. Mindegy, majdnem mind elfogyott.

21:00 Már csak saccolom az időt. Fáradok. Nekiláttam kitörölgetni 60-80 facebookos 'ismerőst', azaz olyan külföldi népeket a világ minden tájáról, akiket különféle játékok kedvéért jelöltem be (vagy ők engem). Először jött a Mafia Wars, aztán a Treasure Isle, majd egyebek, amikkel már nem nyomultam annyira lelkesen. Kivéve talán a Warstormot, amit mostanában kezdek megunni. Ezekhez a játékokhoz hasznos felvenni mindenkit, aki szintén játszik, mivel segíteni lehet egymásnak, mostanra viszont a sok ismerős telecseszi a falamat mindenféle linkekkel meg alkalmazások posztjaival, így nem ártott kiirtani párat. Majd máskor folytatom. (15/27)

22:22 Azt hiszem, ma már maximum csak vasalok, egy film megnézése közben. Holnap innen folytatom, hozzácsapva a maradékhoz még pár, holnapra tervezett dolgot. Nem voltam túl hatékony.

VASÁRNAP

Reggel 7-kor ismét keltett a telefonom, a már ismertetett módszer okán. Fel is ébredtem, de miután futottam egy kört a lakásban, visszafeküdtem aludni. Úgy éreztem, mintha végig fent lennék, forgolódtam, félálomszerű dolgokat éltem meg, aztán negyed óra múlva mégis felkeltem...helyett 9 óra után. Azóta csak lézengek, nézek ki a fejemből, és próbálom megfejteni, miért olyan a gyomrom, mintha egy krátert ütöttek volna bele, miért érzem magam másnaposnak, amikor nem is ittam semmit és miért vagyok kába. Egy-két dolgot már intéztem, de csak tedd ide, tedd oda dolgokat. A tegnapi 27 pont mellé odabiggyesztettem még 4-et, amiket mindenképpen szeretnék megcsinálni. Ha több mindenre jut időm, akkor azokat is kivitelezem, de lehet, hogy inkább a szórakozás valamely formáját választom. Még azt sem tudom, hol vagyok, pedig már 10:28 van. Ideje elkezdeni a napot.

11:00 Megreggeliztem, vagy ez már egy korai ebéd volt? Étvágyam nincs, csak éhségérzetem, most meg már ugye az sem. Két kis szelet(ke) kenyér basszus, én meg hármat pirítottam meg. Mi van velem, hogy ennyire nem megy le a kaja?

----------------------------------------------------

Nos, nem szép tőlem, de úgy itt hagytam ezt a bejegyzést, mint eb a szarát. Elnézést érte. Egyszerűen már ettől is elment a kedvem. Ezt is kötelességnek vettem, egy pontnak a sok közül, és ez annál jobban visszavetette a lelkesedésem (ami nem is nagyon volt). Mivel továbbra is álmos, nyűgös, fáradt, hasfájós, majd fejfájós is voltam, nem is nagyon teljesítettem semmit az összeírt teendők közül. De azért teljesen hatékonytalan sem voltam. Kipróbáltam például az új vasalómat, ami gőzölős funkcióval is bír. Tudom, ez nem egy új találmány, és az előző (még öröklött) vasalóm is tudott ilyet elvileg, de az olyan ramaty állapotban volt, hogy nem mertem már vizet locsolni bele. Még a végén agyonvágott volna. De most már megtapasztalhattam, milyen gőzölve, sokkal gyorsabban és szebben vasalni. Gyakorolhattam is, szombat éjfélig, majd vasárnap délután. Közben megnéztem egy filmet, amit szarnak jósoltam, de aztán annyira nem is volt szar. Aztán port is töröltem, ami egy szélmalomharc, a macskaszőr feltakarításával együtt, meg megvarrtam a paplanomat, amiben több helyen elengedett a varrás, ezért a vatelin elkezdett a huzatba szivárogni. Szóval teljesen haszontalan nem voltam.

Este 11 után még nekiláttam főzni, megvacsoráztunk az idő közben megérkező Ricsivel, majd éjjel egykor aludtam el. Ismét fitten-frissen indult az új hét...

Legutóbb, amikor arról panaszkodtam, mennyire elöntenek a tennivalók, a lavinát hoztam fel hasonlatnak. Azt írtam, úgy érzem magam, mintha elsodort volna egy lavina, én ott gubbasztok alatta, de ha valamennyit kiások a hóhalomból, az üreg rögtön beomlik, és kezdhetem elölről az egészet, amíg el nem fogy az erőm vagy a a levegőm.

Most sokkal aktuálisabb az árvizet ide idézni, de nemcsak azért, mert most annak van szezonja, hanem mert az mintha egy kicsit közelebb lenne a valósághoz. A lavina hirtelen jön, nagy robajjal, és egyszer csak rád zúdul, a víz meg szép apránként közeledik, duzzad-duzzad, és csak aztán erősödik sodró áradattá. Félreértés ne essék, nem annak a temérdek embernek a balsorsával akarok humorizálni, akik mostanában vesztették el eddigi életük minden eredményét, sőt, egyáltalán nem is viccnek szánom a témát. Egyszerűen csak azt érzem, hogy mindenhol víz vesz körbe, én meg csak rakom a homokzsákokat, rakom, és egyre reménytelenebbnek tűnik a helyzet. Állok a kis gátam mögött, aminek a túloldalán egyre magasabb a vízoszlop, egyre nagyobb nyomást fejt ki a gátamra, és félő, hogy bármelyik pillanatban áttörheti azt. Sőt, valójában már a magam oldalán is térdig gázolok a sárban, a zsákok között is egyre hevesebben csorog át a folyó, nekem pedig csak arra van erőm, kedvem és energiám, hogy ide vagy oda ugorjak, és emeljek egy kicsit a halmon vagy betömöszköljek egy lyukat.

Egy csomó dolgot már leírtam, zárójelbe tettem, hogy a fontosabbakkal foglalkozzak, de még ez sem elég, mindenhol csak szaporodik a tennivaló. Nem akarom felsorolni mindet, de ha most körülnézek a munkahelyemen, mindenhol elintézni való dolgok kupacai vesznek körbe. Balomon egy cég könyvelendő anyaga, akik a Széchenyi Kártya meghosszabbításához előzetes mérleget és főkönyvet kérnek, kicsit mögöttem a lefűzni valók 10 centis kupaca (ez viszonylag alacsony). Jobbra mögöttem 20 centi papír, mind könyvelendő, a fejem mellett a falon pedig egy tábla, rajta csupa olyan dologgal, ami nem annyira sürgős, de félő, hogy elfelejtem őket, ezért valahova fel kellett írnom (a cetlikből meg már elegem volt). Tele van írva az is. És akkor hol vannak még az ügyvezetői dolgok? Néhány e-mailt megírni, új honlap, szerver, domain, vízóra csere, hírlevél előkészületei, facebook-oldal, frissítgetések, hirdetni, stb. Ha ezekre lenne időm, az olyan volna, mintha megnyitnék egy víztározót. Ha megvan a honlap, lehet hirdetni, akkor jönnek az ügyfelek, nő a bevétel, fel lehet venni új embert, csökken a muszáj-munka, és ez önmagát gerjesztheti.

Az aktuális beadandómat szinte az utolsó pillanatban írtam meg, tantárgyakat kell töröltetnem, nem kaptam jegyek két házidogára, legyen kaja mindig, hideg, meleg, legyen a macseknak is mit enni, legyen mindig alom, elfogy a waxom, mosni kell, kupacban áll a vasalni való, ágyneműt kell cserélni, vendégek jönnek, takarítani kell, edzeni kell, mert megfájdul a hátam a sok ülésben. Kilyukad a zuhany csöve, cserélni kell, állandóan összeomlik az Adobe Flash, amivel valamit csinálni kell, lassú a benti gépem, lassú az otthoni gépem, nem működik a benti Word, elhallgat a hangfalam, kopik a kádról a festék, szakadt a tapéta, a kirakómon taposunk, javítani, intézkedni kell mindenben.

Átázik a gát.

Hetek óta nem terveztem kalandot a netes játékhoz, amiért már szóltak. Késve küldöm el a KSH jelentéseket, amiért mindig szólnak. Gyűlik az önrevíziós pótlék a javítatlan bevallásokra, amiből baj lehet. Csúszva küldöm el az emaileket, amiért megorrolhatnak. Lejár az erkölcsim, új kell helyette. Szaporodnak az 'utánanézek' ígéretek, de nincs időm rájuk.

Spriccel a víz.

Nincs időm blogolni, blogot olvasni, képeket keresni a mégis megírt bejegyzésekhez, hogy pofásabbak legyenek, sorakoznak a bejegyzés tervek, és egyre csak elévülnek a témák.

Hanyagolom a barátaimat, miközben persze találkozgatunk, mert ők nem hanyagolnak engem. Tigriékkel hónapok óta nem találkoztam, a többieket meg fel kéne hívni néha, hogy érezzék is, hogy gondolok rájuk, nemcsak mosolygok, amikor találkozunk. Meg aztán néha nekem is szervezni kéne egy-egy találkozót, programot. Úgy illik.

A szemem baromi szar, de mikor menjek szemészetre, és miből vegyek szemüveget?

A vízművek hamarosan szerződést bont velem, mert még mindig nem cseréltettem ki a vízórát. Van rá három hetem, hogy az utolsó pillanatban elintéződjön a dolog.

Az ELMŰ egy rég befizetett számla összegét követeli rajtam, én meg képtelen vagyok őket felhívni, és ennek már három hete.

Szakad a gát.

Sorolhatnám, de minek. Ez az egésznek csak a töredéke, és akkor az anyagi részét nem is ecsetelem, megtettem azt legutóbb. Mindenből csak egy kicsit csinálok meg, és azt is lassan, mert fáradt vagyok, de azért mégis mindenhol javuljon a helyzet. Így aztán soha semmi nincs kész, semmit nem tudok magamban lerendezni, nem esik le a vállamról a teher, mert minden befejezetlen, miközben újabb teendők keletkeznek. Egy csomó minden viszont egymásra épül, én pedig nem jutok odáig, hogy lerakjam az alapokat, ami miatt persze megint csak süllyedek.

Ha viszont mégis lenne időm, energiám nincs, mert pihenni akarok. Csak ülök a gépem előtt, és kattintgatok, játszogatok, másra nincs erőm, és nincs idegem. Mellesleg abból egyre kevesebb van, mert a fentiek szépen erodálják, amíg megint be nem sokallok.

Elvisz az ár.

Átlagos vasárnap, Ricsi otthon, távol tőlem, kint szakad az eső (minimum 4. napja), én pedig itthon vagyok. Mivel úgyis megfogalmazódott az igény a magánéleti bejegyzésekre, legyen ez most egy intim post. Online, egész nap vezetett lista arról, mi mindent csináltam ezen a napon.

8:30, ébredés: direkt kikapcsoltam az ébresztőt a telefonon, és levettem a karomról az órát, hogy NE ébredjek föl korán, mármint kevés alvás után. Nem sikerült. A macskám úgy gondolta, itt az idő egy kis reggeli rendetlenkedéshez, én pedig már nem tudtam visszaaludni.

8:34: számítógép bekapcsolása. Minden nap ez az első mozdulatom, meg az ablak kinyitása a macseknak. Utóbbi ezúttal elmaradt.

8:35: első cigi. Nem fogom az összes rágyújtásomat regisztrálni, de ne felejtsük el, hogy (még) dohányzom.

8:40: fogmosás, fürdőszobai teendők. Aztán gép elé beülés.

Minden időpont között Facebook, azon belül Treasure Isle, Mafia Wars, más netes játék, egyéb oldalakon való szörfözés.

9:10: teafőzés. Kis teáslábas elő, víz bele, gáz begyújt, netezés, gáz lezár, netezés, filter bele, netezés, filter kukába, cukor bele, citromlé bele, bögre elő (közben cigi), bögrébe öntés, szobába be, kortyolgat. Már elég sokat hűlt.

9:20: ágynemű fotelbe hajigálása, beágyazás címén.

9:30: két napja kimosott, de csak nagy nehezen megszáradt ruhák begyűjtése több fázisban. Először a törölközők és a pólók egy része, netezés, aztán az alsógatyák és a pólók másik része, netezés, végül a zoknik. Minden megy a szekrényekbe, a pólók pedig a másik fotel támlájára (ha van neki olyan). Várják a vasalást.

10:00: teamelegítés, mert kihűlt, három napos mosatlan tányérok elmosása.

10:15: blogírás megkezdése.

10:35: legutóbb kiolvasott könyv (Huma legendája) táskából ki, hátuljába beleírom, mikor olvastam el, aztán vissza a polcra, a helyére. Hosszú idő után végre belefért az időbe egy kis fantasy, ráadásul az igen jó fajtából. Most egy kis szakirodalom jön, de aztán jöhet a sorozat következő része.

10:40: a legutóbbi két Magyar Nemzet Képeslap, ami eddig az üvegasztalomon hevert szem elől eltüntetve. Az egyik szekrény aljában sorakozik 5 év minden megjelent lapszáma (hetilap), kivéve 3 példányt, mert azokról lemaradtam. Valamit majd kezdeni kéne azokkal is, mert így bazi sok helyet foglalnak.

10:50: egy banán gyors elfogyasztása. Ez volt az utolsó szem gyümölcs a lakásban.

11:00: irány egy kádnyi, jó forróvíz. Késő este már nem volt kedvem fürödni, csak a waxot mostam ki a hajamból, mert az (a betonra keményedő zselémmel ellentétben) összebassza az ágyneműt. Egy bögre felforrósított tea is jött velem, meg a macskám, akinek állandóan ott kell sündörögni a kád szélén. A fürdősó- és fürdőkristály készletem kifogyott, fürdőolajat meg nem akartam most használni, meg az egyébként is inkább a páros ázásokhoz jó, de a végén egy kis testápolót — kivételesen — bevetettem, és nem oda, ahova rögtön gondolnátok. Mivel az előző tusfürdő kifogyott, elővettem az Axe Skin contact fantázianevű következőt, és azt használtam. Hát, nem valami hűde, de még mindig jobb, mint a készlet utolsó darabja, az Axe Twist. Nem áztam sokáig, mivel sok dolgom van, azaz van egy tengernyi dolog, amiből a nap folyamán megcsinálok valamennyit. Olyan ez, mint amikor gyerekkoromban, míg apámék horgásztak, azzal akartam agyonütni az időt, hogy megpróbáltam feltölteni a Dunát. Világmegváltó terveim már akkor is voltak. Aztán egy következő alkalommal inkább a mederszélesítésnél maradtam, mert az látványosabb, de mindkettő lényege, hogy bár egész nap csináltam őket, nem sokra jutottam. Tisztára mint az életem. A tiszta alsók elfogyása miatt, eddig kényszerből viselt bordó-barna-lila-vajszín-kockás-csíkos boxeralsó a szennyestartóban landolt, helyette egy fekete, két vékony, narancssárga csíkkal ékesített Springfield alsó került habtestemre.

11:30: rájöttem, hogy a padlón éktelenkedő tócsa és a szomszéd minapi, ázás okán való felcsöngetése között összefüggés van, mégpedig a mosdó alatti flexibilis cső szivárgása. Nosza, kisszobába be, Sziloplaszt elő, beszáradt rész kipiszkálása (közben izgulás, hogy a beszáradt rész ne az egész tubust jelentse), büdös szutyok kenegetése a csőre. Talán megteszi, de a napokban úgyis hívok egy vízszerelőt, a vízórák kicserélése végett.

11:50: reggeli készítés két szelet kenyér, családi sertésmájkrém és némi gyenge minőségűnek talált sajt segítségével. Meleg szendvics, NDK-s, alumínium grillsütőben sütve. Az utolsó, egészségesnek tűnő paradicsom sajnos (a túloldalról) a súlyos betegség tüneteit mutatta.

12:05: reggeli elfogyasztása a HírTV híradójának megtekintése közben. Ezzel most elvagyok vagy délután 5 óráig.

12:25: körömvágás, még mindig tévézés közben.

12:40: készülés a Perzsia hercege film bemutatójára a Prince of Persia: The two Thrones című játék nyüstölésével. Kell egy kis szórakozás is a mai napra. Nagyon tuti ez a játék. Hol van már a régi, két dimenziós kis gagyi? Pörgős akció, gyönyörű helyszínek, izgalmas harcrendszer, látványos mozgások, szép átvezető animációk. Az egyik annyira tetszik, hogy este megmutatom majd Ricsinek is, biztosan értékelni fogja.

13:45: újabb tea lefőzése. Hideg van, a fürdővíz melege is elhagyta már a testem.

13:55: jöhet a munka! Egy idén megszűnt egyéni vállalkozás utolsó ÁFA-bevallásának elküldése történt meg némi szerencsétlenkedés árán. De elment a kész bevallás, szóval az itthoni mellékmunka utolsó előtt-előtti mozzanata is kipipálva.

14:15: teendőket tartalmazó táblázat update-elve. Az év eleji kb. 40 intézni valóból alig 10-12 maradt. Azok viszont kicsit munkásabbak.

14:35: még egy kis Prince of Persia... ha egy üzlet egyszer beindul...

15:40: jelentkezett vagy másfél hónappal ezelőtt egy alapítvány, hogy könyvelni kéne nekik. Le-emaileztük a dolgot, aztán a pasas arra hivatkozva, hogy a kuratóriumnak döntenie kell, melyik könyvelőirodát választják, el is tűnt. Csak most jelentkezett, hogy akkor mi lennénk a megbízottak, és jövő héten jönne aláírni a szerződést, csak előtte küldjem már át neki a tervezetet. Kérdései is voltak, szóval válaszoltam neki. Ez is kipipálva.

16:10: megint játék. Bűntudatom lesz, amiért a heti pihenőnapomon egy pár órát henyélek. Pedig annyi mindent kéne még csinálni.

17:45: felhívom Ricsit, mikor ér ide. Eggyel későbbi busszal jött, szóval csak 7-re, de azért megbízom, hogy hozzon már nekem egy doboz cigit. Kaja van itthon, csak el kéne készíteni.

17:55: jön a válogatás, mi legyen a következő teendő. Fáj a csuklóm, a hátam és a derekam. Néha mozogni is kéne egy kicsit, vagy legalábbis kevesebbet ülni a gép előtt.

18:05: válaszoltam az előző bejegyzés kommentjeire, elvégre ez is a mai napi terv részét képezte.

18:20: az egyik ügyfél átküldte a megbízási szerződésünk általa javítottnak nevezett verzióját, és ezt olvasgatom. Azt hiszem vagy azonnali hatállyal beszüntetjük a szolgáltatást velük, vagy egy mérsékelten durva hangvételű levéllel indítva megpróbálom felhívni a figyelmüket, hogy ami szerintük javítás, az szerintünk többszörös, durva bepróbálkozás, avagy az általuk eszközölt módosítások minden esetben a könyvelőiroda 'kárára' történtek. Ezt én nem fogom aláírni.

19:30: megjött a Ricsim. Innentől kezdve nem garantált a folyamatos naplózás.

19:50: vacsora. Most csak konzervcucc, rizs körettel.

20:10: még mindig nem tudok napirendre jutni afelett, hogy az említett ügyfél (jogtanácsosa) képes volt nemcsak a szolgáltatás feltételeit átírni, de még a könyvelési díjat is. Megkérdeztem e-mailben az ügyvezetőt, milyen mértékben van tisztában a változtatásokkal, és ha azt válaszolja, hogy teljes mértékben, a héten már mehet is, amerre lát.

kb. 21:00: páros ázás a fürdőkádban, beszélgetés, innentől pedig nem publikus.

Ez az Univerzum egyensúlya dolog valahol mégis működik, ezt megint megállapítottam. Tudjátok, ez az a hitféle cucc nálam, amire mindig hivatkozni szoktam. Az eszemmel persze tudom, hogy tiszta hülyeség az egész, de hiszen valahol éppen ezért minősül hitnek. De miről is van szó?

Arról, hogy a múlt héten végig pörögtem, egy csomó mindent elintéztem, most meg teljesen alkalmatlan vagyok hasznos tevékenységek végzésére. Egy hete magam is meglepődtem azon, milyen energikusan fogyasztottam a munkahalmokat, írtam a beadandókat, intéztem az ügyeket, és mintha nem éreztem volna fáradtságot. Minden reggel elgondolom magamban, hogy aznap mit fogok elintézni, elvégezni, és persze minden nap kevesebb lesz a vége. Ez a múlt héten éppen fordítva volt, mindig többet csináltam meg, mint terveztem, és ez tovább ösztönzött. "Hú, ez is kész! Na, akkor még ezt is gyorsan, még ez is belefér." Sokkal jobb is volt a közérzetem.

Erre jött a váltás, valamikor a hétvége felé. Itt volt három nap, és annyi, de annyi mindent megcsinálhattam volna. Takaríthattam volna, megírhattam volna mondjuk 3 kisebb beadandót, csinálhattam volna az új céges honlapot, blogolhattam volna (na jó, egy összeszedetlen bejegyzés azért csak készült), erre mindhárom nap kómázással telt. Péntek este ugyan bowlingozni voltam, de az a másnapra miért lett volna befolyással? Szombaton a hetero haverokkal iszogattam, politizáltam, ami a vasárnapom felét is elcseszte, mivel volt egy enyhe másnaposságom. De a további másfél nap semmittevésére nincs értelmes magyarázat. Húsvét hétfő estéjén még egy kicsit felélénkültem, és csak nekiláttam annak a honlapnak, de este fél 11-kor nyilván nem jutottam messzire.

Azóta meg? Olyan ólmos lassúsággal végzem  minden dolgomat, hogy az nem igaz. Semmi pörgés, semmi energia. Odabent alig haladok, pedig most aztán volna mivel, amit meg mégis megcsinálok, azt is háromszoros idő alatt. Még csak azt sem mondhatom, hogy netezéssel cseszem el az időmet, mert netezek ugyan, de nem többet mint máskor, csak mást nézek. Aztán hazajövök, teszek-veszek, de az is semmiség, és mire késő este túllendülnék a holtponton, addigra már nem kezdek bele semmibe. Ezt a bejegyzést is szerda este kezdtem el, most meg péntek reggel van. Annyira nem tartalmas és hosszú, hogy eddig kelljen vesződni pár sorral. Tudom, hogy mi mindent kell elintézni, azt is tudom, hogy a legtöbb alig pár percet igényelne, de egyszerűen semmihez nincs kedvem. Egy-egy pillanatra fellángol bennem a tettvágy, de a következőben már a múlté is, én meg csak bosszantom magam, hogy már megint semmit nem csináltam.

Mi a nyavalya van velem? Most fizetem vissza a múlt heti kölcsön-energiát?

Nem akarom ragozni a velem mostanság történő dolgokat (ügyintézés, szakdoga, stb), hiszen idén még jóformán másról sem szólt a blogom, de azért az megint csak beszédes, hogy ezt a bejegyzést már január 2-án meg akartam írni, azaz éppen két hónapja. Sőt, ha pontosabb akarok lenni, már december végén elhatároztam...

Na, de végre hozzáfogtam, szóval lássuk, mi mindent tervezek ebben az évben.

Ha hű akartam volna maradni a tavalyi bejegyzéshez, azt írtam volna, 'Fogadalmak 2010-re', de idén úgy döntöttem, nem fogadok meg semmit. Sem a dohányzásról való leszokást, sem azt, hogy többet olvasok, többet törődök magammal, vagy kockás hasat gyártok magamnak, semmit. Ez most egy ilyen év. Viccesen persze azt mondtam, 'megfogadom, hogy ez lesz életem legszebb éve' (és erre már többször utaltam is), és január elején erre még minden alapom meg is volt. Még tavaly év végén gyártottam egy táblázatot, amiben felsoroltam minden várható bevételt, amit a cég(em) elvileg begyűjthet, hozzáírtam minden várható kiadást is, akkurátusan, hónapra lebontva, terv-tény oszlopokra felosztva, és a végeredményt látva elindult a fantáziám.

Nem volt túl rossz a vége, sőt, mivel bizonyos kalkulálhatatlan bevételekkel nem is számoltam, a kilátások még az addigiaknál is jobbnak tűntek. Rögtön elhatároztam, hogy a diploma megkapásához szükséges német alapfok megszerzése mellé beiktatok egy jogsiszerzési tanfolyamot is, hiszen egy év múlva akár autót is vehetek magamnak. Készpénzért. Aztán hozzáálmodtam még egy alaposan felújított ruhatárat, és néhány hosszú hétvégét a párommal, az ország random pontjain, meg színházlátogatást, ilyesmit.

Készítettem egy másik táblázatot is, amiben felsoroltam, mi minden elintézni való ügyem van még függőben. Csupa olyasmik, amikhez hasonlót már tavaly is alkottam. Három munkafüzetet csoportosítottam össze, egyet a munkaügyi dolgokra, egyet a magánéleti dolgokra, egyet pedig az elintézettekre, hogy érezzem, lássam a teljesülésüket. Az ilyesmi mindig ösztönzőleg hat rám. Nagy hirtelenjében összeszedtem vagy ötven dolgot, majd amikor egyet-egyet teljesítettem közülük, kipótoltam a megüresedő sorokat az idő közben eszembe jutott, korábban kihagyott teendőkkel. Eleinte emiatt — a hydra levágott fejeihez hasonlóan— egyet kitöröltem, de rögtön kettővel pótoltam, ami egy csöppet csüggesztően hatott rám, de most mintha javulna a kép. Már egy-egy képernyőre ráfér a táblázat első két oldala.

Aztán lapozgatni kezdtem a naptáramat, mivel telni kezdett az év, és egyre csak azt láttam, hogy az idei elképzelésem rendre az 'álom' kategóriába csúsznak át. Több ügyfelünk is távozott a cégtől (nem velünk volt bajuk, csak befejezték a vállalkozást), mások pedig még most is bizonytalanok. Bár már látni az átrendeződéses időszak végét, azt a bizonyos terv-tény táblázatot még sem időm, sem merszem nem volt újratervezni, és az információim is hiányosak hozzá. Félek, hogy ha meglátom az új végeredményt, kiderül, hogy nemhogy a jogsiról és az autóról kell lemondanom, de sokkal több minden másról is, ez pedig eléggé tönkre tenné az idegeimet. Persze fejben már toldozgattam-foltozgattam, és az sem derített fel túlságosan. A napokban sikerült egy kicsit összeszedni az optimizmusomat, mivel néhány utcáról betérő emberke itt hagyott nálunk némi pénzt, egy részük a továbbiakban is nálunk marad, megint mások pedig fontolgatják, hogy velünk könyveltetnek. Most két komolyabb ügyfél is jelentkezett, és ha sikerülne őket megfogni, akkor kábé ott tartanánk, mint év elején, innen pedig már csak jobb lehet. Külön jó hír, hogy a főnökömnél maradt (de részben minket gazdagító) ügyfél talán mégsem tud megszabadulni a cégétől, ezért még jó pár hónapig marad minden a régiben. Jelen állapotok mellett az ő távozása nem léket ütne a hajónkon, hanem maga volna a Titanic jéghegye.

De fel a fejjel! Most végre volt egy kis időm, és nekiláttam stratégiai lépéseket tenni: 5 ingyenes netes felületen ad(at)tam fel hirdetést, Ricsi segítségével szórólapot készítettem, amivel a napokban végigbombázzuk a környéket, a honlapunk címlapjára csináltam egy csinos (viszont elég geil) reklámot, és a Google Adwords szolgáltatásait is igénybe vettem egy kevéssé. Remélhetőleg ezek a költségek — bár egyébként sem nagyok — gyorsan megtérülnek, és még messze a vége. Rengeteg ötletem és tervem van, csak legyen időm megvalósítani őket. Például együttműködési megállapodást kötni ügyvédi irodákkal, hogy a náluk alapított cégeket — jutalék ellenében — irányítsák hozzánk (azaz javasoljanak minket), és pályázatíró cégekkel is bótolni lehetne. Ha gondozva van egy cég, csakis felfelé ívelhet a sorsa, ez ösztönöz.

Azt találtam ki, hogy év végére 100 ügyfelet szeretnék a magunkénak tudni, ami a január eleji létszám duplája. Merész? Lehet. De a könyv, amit a főnökömtől kaptam, csupa ilyesmit tartalmaz, a teendők listájának ötletét is onnan vettem, meg persze a vágyak célként való kitűzését is. Szerintem működik a dolog, bár az éven túli elképzelések egyelőre tényleg az álmodozás kategóriájába tartoznak. Jó, a könyv (aminek az a címe, hogy 'Az élet iskolája') elég bugyuta, olyan tipikus menedzserkönyv: most egy merő szánalom vagy, de ha jó okosan azt csinálod, amit írunk, akkor egy milliomos sikermen leszel. Arra viszont feltétlenül jó, hogy megadja a kezdő lökést, azaz, hogy legyen végre valami iránya az életemnek. Hát most van...

(folyt.köv.)

Most jött el először az a pillanat az életemben, amikor magam előtt is beismerem, hogy képtelen vagyok teljesíteni mindazt a vállalást, amit összehalmoztam. Egyszerűen nem megy. Most nincs meg bennem az az optimizmus, ami mindig jellemezni szokott, avagy a racionalitás, a józan mérlegelés felülírta ezt az oktalanul pozitív hozzáállást. Nem tudom, melyik, de egy biztos, nyirbálnom kell. Ennek tükrében:

— a következő egy hónapban hanyagolnom kell az edzéseket. A múlt vasárnapi hányás óta egyrészt lenulláztam a hétvégi 'pihenést', másrészt fogytam 3 kilót, így a fizikai megterhelés még jobban kifárasztana, mint máskor, ráadásul amíg elmegyek a terembe, és onnan hazamegyek, értékes órák vesznek el. Közben persze olvashatnék némi szakirodalmat, de addigra már annyira fáradt vagyok, hogy úgyis csak nézném a betűket.

— a has-zsír csökkentő diétázást szintén el kell felejtenem, mert egy csomó időbe telik az esti főzőcskézés, és a megfelelő alapanyagok felkutatása. Úgyis annyit dolgozom, és annyit idegeskedem, hogy nem félek a hízástól.

— az otthon könyvelt cégeket ugyebár szintén leépítettem. Valahogy éreztem, hogy azok könyvelése végképp nem fog beleférni az időmbe, szóval valahol már eddig is sejtettem, milyen állapotok fognak uralkodni az év első felében. Ezzel sajnos a pluszpénzem is megszűnik, de annyi baj legyen, legalább így a továbbiakban is nő a magánéletre fordítható idő mennyisége. A 2009. évi teendőket tegnap befejeztem, most a könyvelési anyagok visszahordogatása következik, ami meg marad, azt megcsinálom bent a munkahelyemen.

— mivel a benti teendők mennyisége egyre csak nő, a blogolvasást is csökkentem. Ez már most is látszik a széthagyott kommentek mennyiségének csökkenésében. Elnézést érte. Olvasok én, de nincs időm mindenhova megjegyzéseket fűzni.

— a blogírás persze szintén redukálódik, de csak átmenetileg. Ritkább bejegyzések, rövidebb tartalommal. Jól látható, hogy mostanában is csak a picsogás megy, mivel az nem igényel túl bonyolult eszmefuttatást, de ha ennek az időszaknak vége, jön majd vélemény is bőven.

— csökken az alvás mennyisége is, ami persze minden más rovására megy. Ez nem elhatározás, de láthatóan így alakul, vagy azért, mert a kötelességek között kevés idő marad pihenni, vagy mert NEM TUDOK ALUDNI. Bár ma is erős tettvággyal ébredtem, délelőtt 10 órára a könnyfolyós fáradtság állapota uralkodott el rajtam. Remélem, előbb végzek a fontos dolgaimmal, minthogy megrokkanna az egészségem.

— az elvállalt játéktervezést szintén hanyagolni kell, de úgy, hogy ügyesen lavírozzak a 'minél több időm maradjon másra' és az 'elvárásoknak minél jobban megfelelni' szempontok között. Talán nem okozok csalódást a megbízóknak.

UPDATE: jellemző, hogy szétszórtságom okán a felét kihagyom. Szóval:

— a szórakozás egyelőre a múlté. Mozi, DVD, tavaszi séták, játék, ilyesmi csak fiziológiás szinten. Ha buliba/társaságba hívnak, megyek (bár a múltkori, 2 órás monológom után, ki tudja, hív-e még valaki...), mert annyi azért kell.

— anyámék sem igen látnak mostanság, maximum talán egy fél napra. Ilyen majdnem 20 éve nem volt. Március 27-ig minden szombaton suliba kell mennem, szóval egyébként is nehézkes a dolog. Majd valahogy szabival összekombinálva, hogy ne érje szó a ház elejét.

— az ügyvezetői teendőket igyekszem valahogy bezsúfolni, hiszen a máris léket kapott hajónkon be kell foltozni a repedéseket. Azt hiszem, minden nap elkülönítek a munkaidőmből egy fél órát, mert gazda nélkül bármilyen vállalkozás tönkre megy. Ez a szerep ebben a hónapban volt megnyirbálva, alapos okkal. Most azért egy kicsit visszaveszem magamra.

Végül a nyirbálásnak ez a bejegyzés is áldozatul esett, mivel eredetileg azt is leírtam volna, hogy aztán majd mi mindennel szeretném bepótolni a most kieső életet. Majd egy következő bejegyzésben sort kerítek erre is.

Az "Egy átlagos meleg egy átlagos napja" bejegyzés sorozat második epizódja következik, rövid keresztmetszet a mai napomról. Rohanáááás...

Reggel 7-kor csörög a telefonom, felriadok, felfogom, hogy fel kell kelni, de nem akarok. Lenyomom, de úgy, hogy 5 perc múlva újra ébresszen, majd 5 perc múlva megint, majd megint. Kikelek az ágyból, bekapcsolom a gépet, és indul a nap. Borotválkozás, fogmosás, pisi-kaki, Ricsi ébresztése, stb. 8:22 van, mire útnak indulunk, miközben a munkaidőm 8-kor kezdődik. Remélem, a főnököm nem fog kirúgni emiatt.

9-kor beérek, berakom a hűtőbe, a diétás kaját, aztán leülök az asztalomhoz. Van egy cég, aminek 01.31-ig mérleget kell csinálni (a szokásos 05.31. helyett), ezt veszem magam elé, hogy haladjak vele, ráadásul a könyvvizsgáló összeírt egy oldalnyi problémás dolgot, amit szintén rendeznem kéne. Persze ott egy másik cég is, aminek le kellene könyvelni a decemberi anyagát, mert lehet, hogy átment negyedéves ÁFÁ-sba, és akkor S.O.S bevallást kell(ett volna) neki küldeni. Egyelőre a mérleges a fontosabb, azt választom.

Nekilátok, de pillanatokon belül megérkezik a titkárnő, hogy akkor most hogy írja össze a konkurencia árait. Elmondom a gyűjtő honlapot, megadom a referencia cégek adatait, elmegy a dolgára. Folytatnám, amit el sem kezdtem, mire megint jön, megint okosítom. Pár pillanat, és Hajni kezd el szentségelni, hogy állandóan kidobja a program. Mondom indexeljen, megoldódik a probléma. Elkezdek dolgozni, picit haladok is, de közben válaszolnom kell a két utolsó kommentre. Megírom, aztán teafőzés, majd munka tovább. Lassan haladok, mert közben I. is rendszeresen jön, kérdez, megtárgyalunk.

Boncolgatom a problémákat, amit 11-ig szeretnék befejezni, hogy legyen időm arra a másik cégre is. Közben persze a munkáltatói adóigazolásokat is csinálni kéne, mert holnap jön a vezető könyvelő, és különben is, 31-e a határidő. Már ekkor tudom, hogy ezekre nem lesz időm, de a szokásos optimizmus még táplálja bennem a reményt. Várom a volt főnököm, hogy visszaérjen, mert meg kell tárgyalnom vele pár dolgot, de mire visszaér, egy ügyfél támadja be. Délben már abszolút tudom, hogy sokkal kevesebbet intézek majd el, mint amit szerettem volna, de félbe hagyom az elsőként elkezdett munkát, hogy magam elé vegyem a másikat.

Kicsit haladok, majd kimegyek ebédért, közben elszívok egy cigit. Visszaérve, rávetem magam a hírekre, hogy találjak valami linkelhető dolgot a cég honlapjára. Nem találok, de aztán 13:15-kor már ebédelni kéne. Kimegyünk enni. Még be sem fejezzük, amikor megérkezik az üzemorvos, aki engem 9 éve nem látott. Szerződünk vele (az új céggel), amit I. intéz, majd visszatérek dolgozni, azonban néhány tétel lekönyvelése után jön egy pali, akinek visszamenőleg kell önellenőrizni két bevallását. I. beszélt vele, de ő most elfoglalt, ezért nekem jut a feladat. Letárgyalom vele a dolgot, azzal, hogy utána nézek, illetékesek vagyunk-e egyáltalán, vagy a volt munkáltatójának kell ezt intézi. Újabb nem várt, több órás feladat. Miközben a hapsival tárgyalok, csörög a telefon, de nincs, aki felvegye (mert a titkárnő elrohant a VPOP-hoz egy ügyfelünk sürgős ügyét intézni). Elnézést kérek a hapsitól, és felveszem én a telefont; egy újabb hapsi az, akinek kérdése lenne I-hez. Mondom foglalt, de megnézem, hogy el tudom-e hívni, mire ő kifejti, hogy én is jó vagyok neki. Azért hívom I-t, és a bevallásos ügyfelet is passzolom.

Elmennék már vécére is, de duplán beelőznek, aztán felszabadul a volt főnököm, így tudok vele beszélni. Eszembe jut, hogy a barátom is csörgött, de kinyomtam. Felhívom, és segítek neki a problémájában, közben rákérdezek a bevallásos hapsi esetére, hátha ő is tud nekem segíteni. Felhívja nekem az APEH-os ismerősét, visszahív, letárgyaljuk. A kollégák már majdnem mind voltak az orvosnál, így most én jövök. Gyorsan elmegyek végre vécére, majd beülök az orvoshoz. Rutin kérdések, rutin vizsgálatok (csak 109 a vérnyomásom), aztán vissza dolgozni. Azzal a másik céggel is haladni kéne, de 15:45-kor el kell jönnöm. Alig haladok, de felállok, és elindulok haza.

Elvileg jönne egy ember a UPC-től, aki átállítana digitális tévére, de itthon kell lennem 16:30 és 20:00 között. Most 20:07 van, de még nem jött. Mosok, kukoricát pattogtatok, elküldök egy e-mailt, benne egy házidolgozatot, ugyanis reggel hívott a csoporttársam (is), és közölte, hogy nem találja a tanár a beadandómat. Itt van aztán a netes játék. Megígértem a főmuftinak, hogy egy kalandsorozathoz kimutatom neki táblázatban, bizonyos cuccokat hol lehet hozzá megtalálni. Két napja megígértem, de végre ezt is letudom. Ricsi már rég itt van, de nem tudok vele foglalkozni. Befűszerezem a húst, és állni hagyom, hogy ha majd megjön az ember az UPC-tól, rögtön főzhessek.

Blogolni is kéne. Ezt még fél 5-kor elkezdem, de mint látszik, még csak most közeledek a vége felé. Elvégre vasárnap írtam utoljára, aktuális már egy bejegyzés. Persze nem ezt akartam megírni, hanem a 2010-es terveket, de aztán jön az ötlet, hogy betekintést engedek abba az őrültek házába, ami a mindennapjaimat jellemzi. Szóval valami megint előzött. Ha ez kész, sütni kéne a húst meg rizst főzni, fürdeni, szexelni, aludni, és még valamit letudni abból a két-három tucat fontos teendőből, amit még összeírni sincs időm. De fáradok.

Holnap meg csak fél napom van, mert 2-re Óbudán kell lennem, hogy a rendőrséggel, hatósági tanúval, hagyatéki ügyintézővel felnyissuk a nagybácsim lakását, és nekilássunk leltározni. Megint semmit nem fogok haladni.

Egy-sze-rű-en elképesztő.

Hát ez az év betyármód el van kezdődve, hogy egy ilyen stilisztikailag többszörösen terhelt mondattal indítsak. Nem is gondoltam, hogy könnyű lesz, de azért az első munkanap a legvadabb rémálmaimat is túlszárnyalta. Na, de haladjunk szépen sorban.

2009. év végére — a szabadságom időtartamára — egy csomó dolgot beterveztem, aminek persze csak a töredékét sikerült elintéznem. Apámékhoz el sem jutottam még, (az marad erre a hétre) és a szakdoga tekintetében sem tartok ott, ahol már kellene, nem is beszélve a megújuló energiaszívó forrásról, a takarításról. Jó, ablakot is mostam, szőnyeget is keféltem, pakolgattam is, de sokkal több mindent szerettem volna eredetileg. Olyan ez, mint a hótolás: ahogy tolod a lapátot, csak egyre nagyobb kupac torlódik fel. Szilveszter estére azért sikerült félre tenni a gondokat, elvégre ilyenkor a legkönnyebb legyinteni: "Majd jövőre!".

Ricsivel házibuliba voltunk hivatalosak, Budapesten. Azért hangsúlyozom ki a települést, mert én még SOHA nem szilvesztereztem Budapesten (az utcán), de eddig még olyan sem volt, hogy a délutáni-esti órákban kint tartózkodtam volna. Ez volt az első ilyen eset, és meg kell valljam, régen voltam ennyire elképedve a tapasztaltak miatt. Ilyen moslék, ótvar, visszataszító ocsmányságot régen is láttam. Mintha erre az estére a város összes lakója kitódult volna az utcára, de miután a 'normálisak' gyorsan a célállomásukhoz siettek, és eltűntek szem elöl, csak a tróger banda maradt volna vissza. Hömpölygő tömegben az illegálisan petárdát áruló cigányok, a szemétkiskeresek, a részegek, a hangoskodók, az idiótán kinézők. Tömve minden, legfőképp az utca, és míg Újpestről az Oktogonig elvergődtünk, az út végére már tényleg a halálfélelem kerülgetett bennünket. Nem tudom, hol van az leírva, hogy ez az este a "mindent lehet, mer' buli van!" erkölcsiség jegyében kell teljen, mert én nem emlékszem, hogy hasonlót olvastam volna valahol. Az évben ilyenkor szabad petárdázni, államilag előírva, ilyenkor lehet köztéren alkoholt fogyasztani és venni (este 10 után is), államilag megengedve, ilyenkor nyugodtan be lehet baszni, nem szégyen, meg egyáltalán, semmi sem szégyen. Hát gratulálok.

A mi bulink azért sokkal jobb volt, sőt, részemről az utóbbi évtized legjobb házibulija. A többi is jó volt, de azon egyszerű oknál fogva, hogy ezúttal nem ütöttem ki magam, ergo mindenre emlékszem is, kellemesebb élményként marad meg. Jó volt a társaság, tök jó volt 200 lufi között fetrengeni, 'molekulásat' játszani köztük, aztán meg hajnalig beszélgetni nagy horderejű dolgokról. Nekem legalábbis jó volt, remélem a partnerek is így gondolják... Bár nem éreztem magam berúgva, másnap felébredve mégis másnaposnak éreztem magam, sőt, kimondottan rosszul is voltam, egészen estig. Hiába, a sok édes pezsgő (nagyon sok)... A következő két napban igyekeztem további takarítási feladatokat letudni, és a nagyobbik szőnyeg macskaszőrtelenítésével sikerült is a komfortérzetemet az elfogadható szint fölé tornázni.

Két interjú is készen van, köszönöm az alanyoknak a közreműködést. Már csak 28 van hátra. Most szólok, hogy köszönöm a többi jelentkezőnek is, de kérlek ne mondjatok le rólam legyintve; idő kell, amíg mindenkire sort tudok keríteni. Az energia és az idő egyensúlya nem mindig megfelelő, pedig most még a harmadik tényező, a kedv nem is játszik.

Sok mindent szeretnék még írni, de rengeteg dolgom van, ezért most nézzétek el nekem, ha a 2010. évi terveimről ma nem értekezek. Majd talán holnap. Sőt, jobb ha felkészültök, hogy kb. az év közepéig vagy kevesebb bejegyzésem lesz mint eddig volt, vagy rövidebb bejegyzéseket kell írnom. Muszáj időt spórolnom, mert már most nem tudom, hogyan élem ezt túl.

Ember tervez, Isten végez, ahogy mondani szokták, és ezt most nemcsak arra értem, amiről ez a bejegyzés szólni fog, hanem arra is, hogy már tegnap megírtam volna, de aztán máshogy alakult. Sebaj, az előző bejegyzésemhez úgysem volt senkinek egy szava sem, legyen ez a bünti.

Szóval bizony tavaly év végén meg Újév napján szokatlan mennyiségű fogadalmat tettem, és azt ígértem, majd referálok, hogyan sikerül őket betartani, teljesíteni. Lássuk akkor.

kevesebb étel kidobása: igyekeztem év közben odafigyelni, és ezt a fogadalmamat is szem előtt tartottam, amikor a hűtőben turkáltam. Merem állítani, hogy sokkal csökkentettem a kidobott ételek mennyiségét, de nullára sajnos képtelen vagyok redukálni. Egy negyed kiló kenyér, egy hirtelen megpenészedett valami mindig akad. Összességében azért teljesítettnek veszem ezt a pontot.

két diétás időszak: megvolt, sőt több is. Eredménye ugyan nem látszik, de ez talán azért van, mert egyiket sem tartottam elég sokáig. Nagyon nehéz ennyi elfoglaltság mellett főzni is, meg összeszervezni a vásárlást is, ráadásul úgy, hogy értelme is legyen a dolognak, azaz közben edzésre is járjak. De mivel a két ígért időszak megvolt, ez is pipa.

felülések: na, ez aztán egy nagy piros X. Azt ígértem magamnak, hogy 100-zal indulva minden nap egyel több felülést csinálok majd, mint előző nap. Asszem 113-ig jutottam, aztán végleg el is feledkeztem az egészről. Kockás has nuku (vagy valahol a zsír alatt). Ezt legközelebb egy kicsit határozottabban kell elhatároznom. Talán holnap?

folyamatosan írom, hogy mennyit költöttem: ezt bizony hiánytalanul, a legjobb tudásom szerint tartottam egész évben, az eredményeket folyamatosan közöltem is. Három bejegyzés még mindig hátra van, aztán lezárom 2009-et. Hogy menyire sikerült precíz lennem, és mennyi kiadás felejtődött el közben, az a napokban derül majd ki. Remélem, nem több, mint 1-2%.

megtanulok táncolni: ebben az irányban szinte egyetlen lépést tettem, ami talán azért van, mert nem szabtam határidőt neki. Azt tudni kell, hogy nem társastáncot akartam tanulni, hanem dizsis, dijung-disung zenére való mozgást. Annak van keletje manapság. Anno a Platennél látott tecktonik stílus ragadta meg nagyon a figyelmem, és mivel azt elvileg otthon, autodidakta módon is el lehet sajátítani, azt gondoltam, ez lesz a nekem való. Látványos, fiatalos és amatőr szinten nem is olyan nehéz. Ráadásul mások is oktatóvideókból tanulják/tanulták meg, abból pedig van egy rakattal a világhálón. Nem tettem le róla teljesen, de a tudásnak nevezhető felkészültség megszerzése még odébb lesz.

teljesítek mindent, amit a nyűgös tennivalók című bejegyzésben felsoroltam (meg aztán amivel azt kiegészítettem). lássuk ezeket sorban:

közösköltség nevemre való átíratása, addigi tartozás rendezése. Elvégezve.

intézkedés a Generalinál szintén megvolt. Tegnap fizettem be a 2010. első negyedére a biztosítást.

Főtáv elintézve, a számlák végösszegét már a bankszámlámról vonják le, automatikusan.

a Díjbeszedőt szintén elintéztem, és nem is volt olyan bonyolult, mint amire számítottam az előzetes kutakodások alapján. A számla már szintén az én nevemre szól (és nem nagyanyáméra), és ha jól tudom, vonják is a számlámról.

régi, közös bankszámla megszüntetése. Na, ezt nem sikerült elintézni, de nem én tehetek róla. Amikor nagyanyám meghalt, ezt is be kellett volna jelenteni a közjegyzőnek, aki az örökösödési dolgokat intézte. nem tettem, mert nem volt rajta szinte semmi pénz, ráadásul azt hittem, mivel tulajdonos vagyok, nem is öröklöm a saját vagyonom. Utóbb kiderült, hogy csak valami meghatalmazottként szerepeltem, szóval hivatalból kellett volna megszüntetni a számlát, én nem nyúlhatok hozzá. Azért ezt a pontot is teljesítettnek veszem.

az építményadó nevemre írását szintén elintéztem, de ezt már az önkormányzatnál.

új egyéni vállalkozói igazolványt is csináltattam, hogy szerepeljen benne a könyvelés. Itt még keletkezett egy pluszfeladat, de az már idénre marad.

a Pénzügyminisztériumnál sajnos nem regisztráltattam magam, mint mérlegképes könyvelő, pedig elkezdtem a procedúrát. Úgy el van rejtve a módja (avagy nem bassza ki a szemem), hogy mindig a 'majd holnap megkeresem' metódus lépett életbe. Pedig még erkölcsi bizonyítványt is igényeltem hozzá, ami így érvényét vesztette. Kérhetek majd újat.

a lakással kapcsolatos teendők közül elmulasztottam szigetelő-profilt venni a huzatos ablakokhoz. Ennek két oka van: 1. kiderült, hogy nem az ablak a huzatos, hanem alatta a belső párkány és a beton között van egy rés, amihez viszont nem férek hozzá, 2. nem kellett a cucc, mert találtam itthon. A feladat végül is megoldva.

villanykapcsolók lecserélése: egy lépést sem tettem, pedig még Tigri is kérdezgette rendszeresen, hogy mikor csináljuk.

világítótestek lecserélése: lásd fent. Idő egyébként lett volna rájuk, és talán még pénz is akadt volna, mivel azonban mindig több volt a várható kiadásom, mint a megkapott fizetésem, erre hivatkozva nem esett nehezemre elodázni a dolgokat.

lyukak a falakba, díszek átrendezése: ezeket sem intéztem el. Fúró kéne hozzá, és egy olyan időpont, amikor nem sértek házirendet.

— konyhai dekorációk: az eddigi egy üvegezett poszter mellé szereztem másikat is, de többet nem találtam vagy nem is kerestem. Még egy (max. kettő) kéne, aztán elégedett lennék a konyha dekoráltságával. Ez egy fél pipa.

előszoba újratapétázása. Vazze, ilyet is megfogadtam?

kisszobai komód szétszedése, és rendes összerakása. Lásd az előbb.

— lomtalanítás: bevártam az éves eseményt, és rengeteg dologtól megszabadultam. Maradt azonban még bőven, szóval ez is csak fél pipa.

fotók archiválása: ez megtörtént, már csak azért is, mert Rolandnak is le kellett őket másolnom, hogy ne maradjanak nálam közös dolgok (beleértve a nem-fizikaiakat is).

DVD tartó állványzat vásárlása: ez elmaradt, de azért, mert nem volt rá szükség. Néhány dolog minapi elrámolás, és mások átrendezése után felszabadult egy csomó hely, a polcokon, így ez a kérdés jó időre megoldódott.

blog összes bejegyzésének felcímkézése, illusztrálása. Ez megtörtént. A videók ugyan nem működnek mindenütt, de úgy oldottam meg, hogy rendszeres időközönként végigszaladhassak rajtuk, és lecserélgethessem őket működőkre.

— örökösödés elintézése nagybácsimmal: ez elmaradt, de nem miattam. Hagyjuk is.

kullancs elleni védőoltás megújítása: ajjaj, ez elmaradt...

anyajegy levétele a hasamról: ez is, pedig többször is eldöntöttem, most márpedig megyek.

vízóra csere: ezt egészen december elejéig tervezgettem, amikor is kiderült, hogy se pénzem, se időm nem lesz már rá. Pedig még ki is használhattam volna a háztartási adókedvezményt, ami jövőre megszűnik.

baráti Bt. ügyeinek lezárása. Még most is itt van, szem előtt az Önadózó végelszámolásokra vonatkozó lapszáma, hogy elintézzem ezt a dolgot, de már ez is 2010-re marad.

Hát, ennyi. Nem is tudom, mennyire jó az arány, de nem számolom ki. Az már eleve hasznos volt, hogy felállítottam magamnak ezeket a pontokat, hiszen volt egy terv, amihez tarthattam magam. Az ilyen mindig rendezi kicsit az ember életét, irányt szab neki, és az csak hasznunkra válhat.

Egészen tegnapig azt gondoltam, hogy 2010-re nem is érdemes fogadkozni, de most, hogy mindezt leírtam, meggondoltam magam. De erről majd a következő bejegyzésben.

Kedves Olvasó!

Levelemet a festői Zuglóból írom, ahol éppen kellemes, tavaszias idő van. A tegnapi, verőfényes napsütés ugyan már a múlté, mert mára hűvös szellő kezdett fújdogálni, de még mindig kirándulóidőnek nevezhető hőmérséklet uralkodik. Az emberek ilyenkor — talán az évben utoljára — kimennek a szabadba, piknikeznek, grilleznek, nagyokat sétálnak a családdal, vagy éppen otthon hevernek a nyitott erkélyajtó mellett, és nézik a kereskedelmi csatornák fantasztikus műsorkínálatát, miközben a holnapi rántott húshoz való disznó a hűtőben fagyoskodik.

Én egyiket sem teszem, inkább egy irodában ülök, papírhalmokkal mellettem és mögöttem, és levélírással pocsékolom a túlóraidőmet. Persze Neked írni sosem időpocsékolás, maximum az erőforrásaim célszerűtlen felhasználása. Ha otthon lennék a kies Újpesten, talán máshogy is kommunikálhatnánk, de jelen körülmények között meg kell elégednünk az érintkezés ezen formájával.

Ha azt kérdezed, eszem-e eleget, és pihenek-e a ráérő időmben, el kell, hogy keserítselek, de azért nem olyan vészes a helyzet. Bár semmi sem zárja ki, hogy megfelelő táplálékhoz jussak, valahogy jól lakom a munkával és a cigarettákkal, amiket elszívok. Kell is az, ilyen nehéz időkben. Pihenni viszont nemigen tudok, hiszen a munka mennyisége, és a stressz a szabad perceimre is negatív hatást gyakorol, nem is beszélve az egyéb teendőkről.

Idebent igen sok a dolgom, nem véletlenül ülök most is a helyemen. Épp csak annyi időre szakítom meg a munkámat, amíg ezt a levelet megírom neked. Tudod, negyedéves időszak van, és ilyenkor nagyon megszaporodnak a teendők. Ebben a hónapban a megszokotthoz képest más terhek is hárultak rám, hiszen például befutott egy egyéni vállalkozó, akinek sürgősen meg kell csinálni egy tavalyi bevallást, amihez viszont hiányoztak adatok. Ezeket csak mostanra sikerült megkapni, azonban az egyéb dolgaim mellett nehéz beiktatni egy ilyen extra munkát. Egy másik alak hasonló cipőben jár, neki azonban sok bevallást kell megcsinálni, cserébe jobban is fizet. A közös bennük, hogy egyik munka sem — feltétlenül csak — rajtam múlik, viszont sok időmet veszi el. Ha utóbbival végezni tudnék, az illető talán fizetne annyit, hogy elfogadható szinten csökkenjen a főnököm 219800 Ft-os tartozása irányomban. Csak jönne már, hogy végezni tudjak, mert a napokban igen sokat kellett agyalnom a kiadásaim ügyes tologatásával, és ez idegileg is leterhel.

Képzeld, edzésre is alig tudok eljárni, így már szinte harangozik a felkarom az izompólóban, ami hát elég égő. Egy rég nem látott ismerős tegnap meg is jegyezte, hogy sokat fogytam, pedig a súlyom ugyanannyi, mint eddig, de az arányok nyilván eltolódtak rajtam. Miközben az izomzatom fogyásnak indult, a pocakom mintha nőtt volna, ami nem is lep meg különösebben, hiszen nincs időm az edzéssel egybekötött diétás táplálkozásra. Hogy mivel töltöm a munkaidőn kívüli perceimet? Ne is kérdezd! A tervekhez képest állandóan át kell szerveznem a napomat, így minden csak csúszik. Eredetileg most is anyámékhoz szerettem volna menni, de luxus lenne ennyi időt semmittevéssel tölteni. 

Van otthon néhány egyéni vállalkozóm, akiknek könyvelek. Nekik is ilyenkor kell bérszámfejteni, ami nem nagy kunszt, egyiküknél viszont kiderült, hogy év közben mégis csak be kellett volna adnom azokat a nullás bevallásokat. Igaz, hogy dolgozik, és a vállalkozásában nincs keresete, de attól még nem mentesül az értelmetlen teendők alól. Attól, hogy papír helyett elektronikusan kell teljesíteni a bevallási kötelezettségeit, a bürokráci még megmarad. Egy ismerősöm meg mostanában vált egyéni vállalkozóvá, csak éppen elfelejtette teljesíteni a teendőit, mire az APEH megfenyegette, hogy meg fogja őt büntetni. Gyorsan felszaladt hozzám, hogy meghatalmazzon az ügyeiben való eljárásra, de mire a gépezet feldolgozta a kérelmet, már meg is érkezett egy 100000 forintos büntetés. Szegény most azt sem tudja, hova kapjon, úgyhogy holnap rá is kell majd szánnom némi időt. Kérelmezünk, kilincselünk, miközben a vállalkozását már meg is szüntette. Életképtelen volt, hiába mondtam meg előre. Két ügyfelem elvileg tegnap adta volna oda az anyagot. Már előre tudtam, hogy edzés ebből megint nem lesz, de legalább egy füst alatt elintézhettem volna őket. Az egyik bejelentkezett fél háromra, ide, a másik fél ötre a csodás Határ úthoz, és meg is állapodtam mindkettőjükkel, de aztán egy sürgősebb ügy miatt mindkettőt el kellett halasztanom. Egyikük ma szaladt el ide, az irodához, másikuk még talonban van, de remélem, még a jövő hét elején összejön a találkozó, különben kapkodhatok, hogy kész legyek a könyvelésével.

A múlt héten említettem, hogy egy jó kis lehetőség van kilátásban, amire gyorsan le is csaptam. Tudod, az az internetes játékos, pályázatos téma. Erre szerdán dobtam össze a 'nevezést', amit el is fogadtak, viszont el kellett szaladnom a világ végire, hogy beavassanak a részletekbe. Egy rég óta fejlesztett, ki-tudja-mikor induló fantasy internetes játékról van szó, aminek a világát tartalommal kell megtölteni. Tárgyakat,ellenfeleket, de főleg kalandokat kell gyártani, szóval most aztán igazán kamatoztathatom a témába vágó ismereteimet, és alaposan megdolgoztathatom a fantáziámat. Végre valami nagyobbat alkothatok, mint néhány vers vagy egy blog. Teljhatalmam ugyan nem lesz, hiszen igazodnom kell a lehetőségekhez és a fejlesztők elvárásaihoz, ráadásul rajtam kívül még két másik illető is bekerült a csapatba, de idővel simán bebizonyítom, hogy ez együttműködés mellett a fejlesztéssel és az ötletekkel is élen tudok járni. 15 éve próbálkozom, hogy kapun belülre kerüljek, és most, amikor ott vagyok, igyekszem is bent maradni, ami persze nem lesz könnyű. Bár úgy hangzik, mintha ez szórakozás lenne, valójában nagyon is komoly melóról van szó, amit azért nem kell olyan komolyan venni, de az imidzsem nem szeretném henyeséggel lerombolni. Tudod, milyen jól esett, amikor azt hallottam a főmuftitól, hogy én azon kevesek egyike vagyok, akikben feltétlenül megbízik? Mindig mondom, hogy az őszinteség, a becsület és a tisztesség sokszor többet hoz a konyhára, mint a galád cselekedetek. Esetünkben— teljesítménytől függően — havi 50-60 ezer forintot, ami jól jön a meg nem kapott fizetésem pótlására, aztán pedig a jövedelmem kiegészítésére.

Addig azonban ki kell tanulnom egy bonyolult admin-felület kezelését, el kell olvasnom egy jó nagy adag dokumentációt, és tesztelnem kell a már meglevő játékelemeket, hogy igazán hasznos tevékenységet végezhessek. Aztán jöhet az érdemi munkával egybekötött hatalom-megszilárdítás, a megbízhatóságomba vetett hit bizonyítása és megerősítése, majd a kocka fordítgatása. Szóval van teendőm bőven, úgyhogy el is köszönök, folytatom a munkát.

Remélem, nálatok minden rendben. Majd írj!

Csók mindenkinek (főleg Mancikának meg a Pityunak)!

979