tolerancia bejegyzései

Július 5-i program: melegfelvonulás, ellentüntetés, picsarázás, tojás- és sörösüveg dobálás, könnygáz, oszlatás. Van, aki ezen meglepődött? Mert én nem.

Teljesen kiszámítható volt, hogy ez lesz, mégsem volt annyi a szervezőkben (akiknek még nálam is jobban kellett tudnia, hogy mire számítsanak), hogy tartsanak egy sajtótájékoztatót, és lefújják a rendezvénysorozat felvonulásos részét. Akkor talán a meleg közösség pozitívan jött volna ki az egészből, mert így nem hiszem, hogy bármennyivel is beljebb lennénk.

A társadalmat három részre lehet osztani. Akik maguk is melegek, vagy szimpatizálnak velük (van meleg barátja, rokona, mindenkivel toleráns, stb.), akik közömbösek a témával kapcsolatban és akik ellenségesek a melegekkel. Ezzel a mai hacacáréval nem hiszem, hogy bármelyik csoport létszáma is változott volna. Akik toleránsak, azok most elmondhatják, hogy "szegény melegek...", akik ellenségesek, azok pedig, hogy "jól megkapták a mocskos buzik". Ha mégis változott az arány, akkor maximum a közömbösek véleménye formálódott egyik vagy másik oldal irányába. Magyarul sikerült egy újabb árkot mélyíteni.

A múltkor már elejtettem azt a kifejezést, hogy "törzsi háború", és említettem, hogy a lényeg itt is a politika. Ha törzsi háborúról beszélek, a felvonulni nem félő melegek és a tettelgességre is képes "nácik" szembenállását értem ezalatt. Előbbiekről az a véleményem, hogy nem bírnak magukkal, azaz annak ellenére, hogy tisztában voltak a kockázatokkal, mégis kimentek felvonulni. Nem elég számukra a regisztrált élettársi kapcsolat kiharcolása (ami sikerült), nem elég, hogy a társadalom egy jelentős része vált az utóbbi időben elfogadóvá velünk kapcsolatban, nem elég, hogy gombamód szaporodnak a budapesti meleg szórakozóhelyek (és sorolhatnám), mindenáron ki kellett nekik provokálni egy összecsapást. A másik oldalon pedig ott egy másik, azonos gondolkodásmóddal, életmódbeli sajátosságokkal rendelkező csoport, akik ugyanúgy a társadalom perifériájára szorultak. Címkézik őket, lenézik őket, kiközösítik őket, az ország minden baját rájuk fogják (legalábbis a bajok jelentős részét), ezért ugyanúgy el vannak keseredve. Ráadásul politikai szempontból a vesztes oldalon tartózkodnak, mivel az érdekeik minden tekintetben ellentétesek a regnáló hataloméval, míg a melegek esetében erről csak részben beszélhetünk (az ország gazdasági állapota ugyanis a melegeket is ugyanúgy sújtja). Ezért aztán ellenséget keresnek maguknak, akikkel szemben felléphetnek. Ezek úgy gondolkodnak, hogy a melegek korcsok, fogyatékosok, akikbe nyugodtan lehet újabbakat rúgni, úgy érzik, hogy a saját sikertelenségükért ezeken az embereken vehetnek elégtételt. Mindenkinek kell valaki, akivel szemben erősebbnek, okosabbnak érezheti magát. Ráadásul az őszödi beszéd, a tévéostrom, a nemzeti ünnepek alkalmával alul maradt randalírozó társaság most lehetőséget láthatott egy visszavágóra a rendőrökkel és a hatalommal szemben. Butaság. Mert ahogy a melegfelvonulás maga, úgy a randalírozás is politikai célokat szolgál.

A kormány elmondhatja, hogy "na tessék, ez a szélsőséges kisebbség már megint nem bír magával, megzavarja az ország nyugalmát, a FIDESZ pedig azonnal határolódjon el tőlük, meg hívja vissza őket az utcáról", csak arra nem tud kielégítő magyarázatot adni, hogy mit kereshetnek ezek megint az utcán, amikor már jó pár alkalom volt arra, hogy begyűjtsék őket. És a titkosszolgálatok? Ha arra képesek, hogy nem létező szlovák fenyegetéseket kiderítsenek, akkor a létező fenyegetéseket miért nem tudják csírájában elfojtani? Ugyanakkor most legalább egy hétig mindenki erről fog beszélni, és nem a kínos és kellemetlen témákról. Sőt, már legalább két hete folyamatosan erről van szó. Ezzel a médiumok is csak ártanak. A "szélsőségeseknek" eleve felhívták a figyelmét a rendezvény helyére és a felvonulás időpontjára, de az átlagembert is állandóan ezzel traktálták, akárhová kapcsolt. Ha engem állandóan egy számomra érdektelen témával molesztálnak, egy idő után engem is feldühít. "Ki a f*szt érdekel ez?" — szoktam ilyenkor felhorgadni.

A mostani felvonulást kísérő randalírozás — azt hiszem — minden eddigi belvárosi csatánál durvább volt. Bár az anyagi kár nem volt olyan jelentős, mint tavaly március 15-én vagy a tévéostrom esetén, de a radikálisok vehemenciája minden eddigit felülmúlt. Alaposan felkészültek, és nagyon elszántak voltak, nem véletlen a letartóztatottak nagy száma sem. Véleményem szerint ez egy nagy halom, immár hatodik éve gyűlő visszafojtott düh eredménye volt. Már minden mindegy. Eddig sosem volt arra példa, hogy jobboldaliak politikusokra támadtak, az mindig csak a rendőrség (Révész Máriusz), és a bal oldal (Oláh János MIÉPes képviselő) privilégiuma volt. A tavaszi molotov-koktélos támadások ballib elszenvedői semmilyen anyagi kárt nem szenvedtek, míg a jobb oldaliaknál autó és (épülő) ingatlanok is komoly károkat szenvedtek. 2006.10.23-án a hatalom átlépett a Rubiconon. Ha arra gondolok, hogy egy országgyűlési képviselő megverése után egy másik képviselő még szóviccel is mert élni az eset kapcsán... Kíváncsi vagyok, Kuncze Gábor a most felpofozott Horn Gábor esetén is elkezd-e Révész Mártíriuszozni? Nem hiszem, ahogy a pornókönyves Lévay Katalin vagy Szetey Gábor esetén sem. Miután többször agyaltak már meg jobbos újságírókat, Orosz József esetében sem tudunk mit mondani, maximum az arányokat finomíthatjuk. Megérdemelte? Talán. Nem kellett volna odamenni? Nyilván. Nem kellett volna megtámadni. Egyértelmű.

Ezen — jelenlegi szellemi szintem miatt sajnos végig nem vezetett — gondolatok tömkelege után összefoglalóul csak annyit tudok mondani (szintén Kuncze Gábor nyomán): aki nem ment ki az utcára, annak nem esett baja. Más kérdés, hogy október 23-án nem lehetett tudni, hogy az lesz, ami akkor történt, most viszont teljesen nyilvánvaló volt, még a leghülyébbek számára is. És hogy ne legyen meglepetés, még idejében figyelmeztetek mindenkit: jövőre még durvább lesz. Talán egy ideig hanyagolni kellene ezt a felvonulósdit.

(Mellesleg jobbos rendezvények után mindig közlik, mibe került az országnak a rendőri biztosítás, meg a szemétszedés. Ha valaki ezúttal is hall ilyeneket, hívja már fel rá a figyelmemet, legyen szíves.)