után bejegyzései

Nemrég előrevetítettem, hogy hamarosan egy új blogot indítok, és ez a hamarosan most van. Természetesen a jelenlegi blogom változatlan formában viszem tovább, és nem tervezem a bejegyzések számának ritkítását sem, pusztán arról van szó, hogy továbbra is szeretném kiélni az irodalmi munkálkodásban rejlő lehetőségeket. Továbbra is, mivel eddig egy fantasy novellasorozatot írtam, ami az 53. résszel véget ér, egyszerűen azért, mert az azt publikáló magazin novembertől megszűnik.

Ez a sorozat ráadásul amolyan reklámcélokat szolgáló iromány-folyam volt, és a tartalmát is csak egy szűk kör értette, mivel túlontúl specifikus volt. A fantázia világában való alkotást viszont továbbra is igénylem (immár közel 20 éve), és a múltkori, Időgép című írásom megmutatta számomra, hogy képes vagyok összehozni egy-egy a földi világban szóló sztorit is, mégha azok szarul is sikerednek. Amikor azt írtam, két másik novellaötlet is eszembe jutott, de idő hiányában, és az ihlet csökkenésével végül mégsem alkottam meg őket, bár ami késik, nem múlik. Az egyik éppen a most induló novellablogom témájának előzménye lehetne, mivel témájában is nagyon hasonló (lesz), a cselekménye pedig elvileg éppen egy kicsivel az Apokalipszis után előtt játszódik.

 

A novellablog bejegyzései nem lesznek hosszúak, és teljesen rendszertelen időközönként fognak frissülni, egészen pontosan akkor, amikor kedvem támad egy újabb folytatást megírni. Még a Bible terén is elmaradásaim vannak... De ha éppen nincs kedvem fikázni, okosítani, vagy sztorizni,de mégis szeretnék valamit írni, akkor előkapom a kis novellasorozatot, és máris alkothatok, kötetlenül, szabadon.

 

Hogy miről szól? Amikor kicsi voltam, gyakran ábrándoztam arról, hogy hős vagyok, vagy egy nindzsa vagy, hogy egy lakatlan szigeten kötök ki, és magamnak kell mindent megépíteni. Néha álmodtam is ilyeneket, és nagyon élveztem őket. Amikor felébredtem, összeszorított szemmel próbáltam elérni, hogy visszaaludjak, hátha folytatódik a történet. Persze ez csak nagyon ritkán sikerült. Néha még most is elábrándozok, de nem a nindzsaságon, hanem mondjuk, hogy mire költeném a lottó főnyereményt, meg ilyenek. Az Apokalipszis után is egy ábrándozás. Mit csinálnék egy olyan világban, ahol az emberi civilizáció megsemmisül egy elszabadult betegség nyomán, én pedig a lakásomba bezárkózva ébredek rá minderre? Nem túl eredeti ötlet, sőt, úgy is mondhatnám, hogy egyáltalán nem az, de azt hiszem ebben ki tudom magam élni. Kicsit a Robinson és a Legenda vagyok összegyúrása lesz, de hogy pontosan milyenre sikerül, azt majd a jövő dönti el. Nincs is előre kidolgozott tervem, majd ad hoc írom, ahogy szoktam. Mindez egyes szám első személyben, papírra (monitorra) vetve, akárcsak kedvenc íróm, Lovecraft írásaiban — persze fel sem merül bennem, hogy színvonalban akárcsak meg is közelítsem az ő novelláit. Nem. Nem akarok babérokat, egy ilyenért nem is érdemelnék, hiszen az egész nem komoly, csak egy játék. Puszta szórakozás, szórakoztatási céllal.

Innen érhető el az első bejegyzés, később pedig egy oldalsó linken lehet majd megközelíteni. (Jelezni fogom, ha frissül.)