vállalkozás bejegyzései

Unalmas, nem unalmas, azért csak rögzíteném életem internetes naplójába, hogy tegnap 16:30 körül végre hivatalosan is az irodánk ügyvezető-tulajdonosa lettem, miután egy üzletrész-átruházási szerződéssel a korábbi 24%-os tulajdoni arányomat 50%-ra növeltem. A társam tulajdona 25%-ról szintén 50%-ra nőtt, így a harmadik tag kikerült a cégből.

Még ki kell fizetnünk az üzletrész árát (decemberben meglesz), és megvárni, amíg minden, a múltra emlékeztető irat és magántulajdon kikerül az irodából, azaz az ex-főnököm elviszi őket. Ez már egyébként folyamatban van. Sorsszerű, hogy a hivatalos bejegyzés véletlenül pontosan 2 évvel az alakulás után történt, továbbá, hogy néhány nap eltéréssel az iroda megalakulása után 20 évvel, amiből 10-et én magam is leszolgáltam.

Megérdemeltük? Majd az idő eldönti. Ha képesek vagyunk tartósan helytállni, és növelni a bevételeinket, ügyfeleink számát és a presztízsünket, akkor talán egyszer még gazdag ember is leszek, addig azonban számomra csak a pszichés haszon érezhető az egészből, és az sem nagyon, mert a sok teendő és gond eltereli a figyelmem más irányokba.

Anyám anno azt mondta, "fiam, ne hajtsd az időt, mert ha majd megöregszel, utólag még bánni fogod az elvesztegetett perceket." Biztosan igaza volt, de azért lehetne már január, hogy az anyagi örömök is érhessenek végre.

Már elég sok idő eltelt azóta, hogy Orbán Viktor bejelentette ezt a bizonyos 29 pontot, de sajnos azóta sem nagyon tudni róluk bővebbet, pedig azért nyilván kíváncsi lenne rájuk a magyar társadalom. Engem azonban ez nem tart vissza attól, hogy röviden kommetáljam őket, aztán ha majd életbe lépnek, talán visszatérek némelyikre.

1. A cégek nyeresége utáni adó 19%-ról 10%-ra csökkentése az évi 500 millió forintos árbevétel alatti cégek esetében

Erről már az is elhangzott, hogy a mostani, 50 milliós határra vonatkozó szabályok mellett történik a csökkenés, meg az is, hogy így, ahogy van, 9%-kal kisebb lesz a társasági adó (és nyilván az SZJA is, egyéni vállalkozók esetében). Előbbivel az a baj, hogy nemigen tudja igénybe venni senki, mert egy csomó feltétele van, a megspórolt adót meg csak bizonyos dolgokra lehet felhasználni. Utóbbi viszont szimpatikus, ráadásul a szélsőjobb multikkal szembeni ellenérzését is kielégítheti, meg eleve, versenyképesebbé teszi azokat a kisvállalkozásokat, amik az foglalkoztatottak nagyobb hányadát teszik ki.

2. Az egykulcsos, 16%-os SZJA bevezetése (az adójóváírás megszüntetése)

Ez az intézkedés igen sok embernek nem tetszik, köztük nekem sem. Először is, nem értek egyet az egykulcsos adóval, eddig sem tettem, mert aki többet keres, az igenis progresszíven fizessen több adót (az egy kulcs mellett is többet fizet, hiszen több a jövedelme, de ez jelentős csökkenést jelent). Másrészt az adójóváírás kivezetése is problémás, hacsak nem kerül be a rendszerbe valami, ami kompenzálja azt, hiszen így akár a legkisebb jövedelműek is adóznak majd. Értem én, hogy túl kevés ember tart el túl sokat, de azokat ne taszítsuk már még mélyebbre, akik így is a béka segge alatt tengődnek. Ez ráadásul csökkenti a fogyasztást is, az pedig a nyereségadó és ÁFA bevételeket. Bízom benne, hogy aki kitalálta ezt, az számol a többi hatással is. A szuperbruttósítás megszüntetése viszont még így is örömteli, mivel az a könyvelői és bérszámfejtői szakma megszopatása volt.

3. A kis- és középvállalkozásokat terhelő adók közül 10 eltörlése

Abszolút helyes, már csak azt kellene tudni, melyikek azok. A munkaadói és munkavállalói járulékot, meg a vállalkozói járulékot már a Bajnai is eltörölte (pontosabban hozzáadta az egészségbiztosítási járulékhoz), ezekről tehát nem lehet szó. Van még bőven belőlük, de vajon melyik 10 lehet? 10 önálló vagy 10 önálló névvel rendelkező? Mert például a telefonadó csak nyűg, de nem hoz sok bevételt (különben pedig 4 másik adónem együttese), a cafeteria adói romba döntik az ország gazdaságát (mivel egy csomó mindenki egyszerűen megvont minden béren kívüli juttatást az alkalmazottaitól), az ilyen gumiabroncsok környezetvédelmi termékdíja (és hasonlók) meg olyan keveseket érintenek, hogy azok eltörlésétől nem nagyon lélegezhetünk fel. Azt hiszem, mind közül ez a kérdés izgat a legjobban.

4. Az adórendszeren kívüli kereset fogalmának bevezetése

Korrekt. Arról van szó (tudtommal), hogy ha valaki például ház körüli munkákra felvesz valakit (bébiszitter, kertész, takarító, stb.), és annak fizetést ad, akkor ne kelljen már megint adót fizetni azután a pár ezres után. De az is lehet, hogy tévedek, és ez a pont egészen mást takar. Nagyon más nemigen lehet. Ez a — 16%-os SZJA mellett — a középosztályt erősíti, abból is inkább a felső-közepet, tehát olyan sokakat szintén nem érint, de azt azért tudni kell, hogy minden társadalmat a középosztály tart el, mivel az tud (több) adót fizetni. Ilyen értelemben a 2. pont sem olyan vészes, de azért azt ne má'.

5. Az egyenes ági vagyonmozgásra vonatkozó adózás megszüntetése.

Öröklési illeték sutty, ajándékozási illeték huss. Meg még ki tudja, mi minden. Azt hiszem, erre rosszat nemigen lehet mondani. Sokak panasza volt eddig is, hogy az adózott jövedelemből vásárolt vagyontárgyak megszerzése után megint adót kell fizetni, ha azt egy családtagnak átadjuk, és ez egy moslék dolog. Valóban az VOLT.

6. A beruházásokhoz kérendő 51 engedély harmadának eltörlése.

Helyes, mert ez is egy nonszensz volt. Számtalan embert az tartott vissza a vállalkozástól, hogy megtudta, mi mindennek kell megfelelnie, hány helyre kell mennie, hogy egyáltalán belefoghasson valamibe. Nekem is van hasonló tapasztalatom, mert hallottam, mit kell művelni ilyenkor. Az egyik illető el is intézte, hogy "akkor ott egye meg a rosseb az egészet" felkiáltással, és mégsem csinált inkább semmit. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevesebb feltételnek kell megfelelni (biztonsági, egészségügyi, közegészségügyi, HACCP, stb.), de ha kevesebb az engedély, kevesebb a hivatalnok, kevesebb a bürokrácia, és a mutyi lehetősége is csökken. Szóval nagyon hasznos intézkedés.

7. Az egyszerűsített foglalkoztatás feltételeinek megetermtése

Ezt nem is értem, hiszen egyszerűsített foglalkoztatás most is van, igaz csak a szélhámoskodásra jó. Majd megtudjuk, mit kell ezen érteni.

8. Az ingatlan-bérbeadáshoz ne kelljen vállalkozónak lenni

Szintén nem értem, mivel most sem kell, elég kiváltani egy adószámot (ami nem azonos a mindenki által birtokolt adóazonosító jellel), és kicsit máshogy kell adózni. Nyilván arra gondolnak, hogy ezt se kelljen, elég legyen csak beírni az adóbevallásba az éves bérbeadós jövedelmet, azt' bóbi. Ebben az esetben ez a bürokráciát csökkenti, azaz helyes.

9. A szabad gyümölcspárlat készítés joga.

Amivel remélhetőleg nem jár együtt a szabad forgalmazás joga is, mivel akkor elég sok haláleset fordulna elő. Nem mindenki ért ám ahhoz, viszont aki igen, annak ezentúl nem kell sutyiban, a szomszédok feljelentésétől tartva kivitelezni ezt. Annak ellenére, hogy sok kockázattal jár ez az intézkedés (remélem, odafigyelve iktatják törvénybe), csak tapsolni tudok hozzá. Ide veletek, nagypapa-törkölyök!

10. ÁFAmentes adományozás

A Gyurcsány-Bajnai kormányok számos moslék intézkedést hoztak, amik közül — azt hiszem — ez volt a legordenárébb: ha bármit is adományoztál bármilyen szervezetnek, ki kellett fizetned az adomány után az ÁFÁ-t, mintha eladtad volna. Következésképp nem adományoztál, a segélyszervezetek bevétele lecsökkent, a segélyezettek pedig nem kaptak annyit, mint korábban, esetleg kevesebb emberhez jutott el a segítség. Ha elkezdeném ezt elemezni, akkor csúnya dolgokat írnék le, ezért inkább elég legyen ennyi, úgyis mindenki érti, miről van szó.

11. A kistermelők élelmiszer-termelési, -feldolgozási lehetőségeinek jelentős könnyítése.

Bármiből is fog állni ez, csak támogatni tudom. Ha több ember tud majd érvényesülni az élelmiszer-piacon, és kevesebbeket nyomhatnak el a nagy (sok esetben külföldi tulajdonú) gazdaságok, akkor kevesebb embernek is lesz szüksége külső segítségre, többen dolgoznak, stb. stb.

12. A Széchenyi-kártya hitelkeretének 50 millió forintra emelése

Bár én nem vagyok híve a hitelnek, sőt, soha nem is volt és nincs is hitelem, aki a felvett pénz befektetésével több pénzt termel, mint a visszafizetendő tőke és a kamat együtt (azaz jól tud bánni a hitelével), annak legyen meg a lehetősége. Ha pedig ez uniós pályázathoz kell önerőként, és emiatt sokkal több forrást tudunk megszerezni országos szinten, akkor még tapsolok is hozzá (és iszom egy korty frissen főtt beszerzett pálinkát).

13. Az uniós források radikális átrendezése a kis- és középvállalkozások javára

Csak üdvözölni tudom, mivel a multik sok esetben csak növelték a segítségükkel a befolyásukat, aztán ha mégsem érezték kifizetődőnek a magyarországi jelenlétet, egyszerűen leléptek. Szerintem hasznos a magyar tulajdonú vállalkozások sokaságát támogatni (bár a külföldi kisvállalkozások is nyugodtan kaphatnak), mert akkor vélhetőleg több pénz marad a magyar gazdaságban. Nem tagadom le azt sem, hogy némi önös érdek is van bennem, hiszen én is egy mikrovállalkozás vezetője vagyok, bár pályázni még nincs lehetőségünk. De egy-két év, és remélhetőleg lesz önerőnk is, és eredményeket is tudunk felmutatni, mert lenne hova költeni a pénzt. Új számítógépek kellenének, a leendő alkalmazottainknak is kell majd eszköz, le kellene cserélni az irodagép állományunkat, meg aztán a távlati tervekben ott a saját tulajdonú iroda meg esetleg más könyvelőirodák felvásárlása is.

14. Költségstop az állami intézményeknél

Ha a hatékonyságuk nem csökken ettől, akkor csak támogatni tudom.

Folytatása következik

Magánéleti picsogóblogba átment webszennyezésem következő állomása következik, 'Miután 979 ordenáré stílusban kidühöngte magát, de azért megírja a dolgot a blogjába is' alcímmel. A mai fejezet témája: az emberi hálátlanság.

Ott kezdődik a dolog, hogy a belemet kidolgozom, de nemcsak bent, hanem otthon is. Igaz, csak reggel 9-re érek be, de már a blogolvasást is minimális szintre redukáltam. Ezért vagyok elmaradva Rion-nal is — és ezért nem tudom utolérni magam a linkfal újoncainak blogjaiban, — mindezt azért, hogy mielőbb magam mögött tudhassak minél több frusztráló problémát, és az életem többi területére több idő jusson. Például a páromra, például szórakozásra, például házidolgozatokra meg szakdolgozatra, például barátokra. Összeírtam magamnak, mi minden tennivalóm van, hogy mindig amikor elvégzek egyet közülük, lássam a haladást, és legyen, ami ösztönöz a többi elvégzésére. Más kérdés, hogy az egész olyan mint Hydra, akinek ha levágják egy fejét, kettő nő a helyébe... Szóval tényleg igyekszem helytállni, mindenkinek segíteni, a dolgaimat nem halmozni, párhuzamosan törődni a benti dolgokkal, de elvégezni az otthoni munkákat is, nem hagyni elmocskolódni a lakást, edzésre járni, hogy ne kezdjen el fájni a hátam, és haladni a sulival is...de hiába haladnék én az úton szépen egyenesen, ha az egyrészt hihetetlenül göröngyös, másrészt minduntalan megpróbálnak lelökni róla, bele a szakadékba. Ma egy kicsit éreztem is, hogy megingok... elmondom, miért.

Eddig ugye 4 működő egyéni vállalkozónak könyveltem, más-más, mégis egyöntetűen alacsony árért. Jól jött az a kis pénzecske, hogy kifizethessem belőle a hivatalos fizetésem utáni adóteher töredékét. Amikor kiderült, hogy a várható jövedelem emelkedésért cserébe nyakamba szakad egy egész cég is, az összes gondjával együtt, úgy döntöttem, elküldöm ezt a négy vállalkozót, avagy felajánlom nekik, hogy jöjjenek be az irodába, ezzel együtt viszont magasabb árat is szabtam meg nekik. Nem várhatom el, hogy egy egész iroda bábáskodjon a vállalkozásuk felett, miközben szart sem fizetnek, így még mindig baromi alacsony áron, de magunkkal szemben mégis korrektebben javasoltam nekik könyvelési díjat. Erről a pénzről egyúttal le is mondtam a cég javára. Nos, a 4 emberből egy visszaadta a vállalkozását, amelyik eddig a legkevesebbet fizette, szó nélkül ráállt a dologra (ragaszkodik a munkámhoz), a másik kettő meg elkezdett hápogni, és azonnal nekilátott új könyvelőt keresni magának. Persze, semmi probléma, hiszen én döntöttem úgy, hogy megszabadulok tőlük, és rájuk bízom a döntést, de azért ne haragudjatok, vállalkozóként nem telik havi ötezer forint arra, hogy tartsam a hátam, hogy levegyem az adminisztráció terhét róluk, hogy állandóan rendelkezésükre álljak (hétvégén, munka közben, előadáson ülve, stb.), hogy házhoz menjek a könyvelési anyagért, utána nézzek mindenféle speciális kérdéseknek és a többi? Hát mehetnek is a picsába.

Akkor a másik egy itteni Bt., akinek évek óta ingyen könyveltünk, merthogy a volt főnökömmel barátnők. A főnök persze adott a könyvelésért fizetést (hiszen a munkát elvégeztük), ergo még ő fizetett azért, hogy dolgozhasson a vén kurvának, de mi ezt a szokást nem akartuk átvenni. Nekünk nem barátnőnk, és nem tartunk igényt a lejárt szavatosságú ÉS használt kozmetikai szerekre, amiket 'hálából' alkalmanként ide hordott. Megkértük hát a főnököt, hogy legyen szíves, szóljon neki, hogy eztán egy jelképes díjat fizetnie kell a munkáért. Persze-persze, jött a válasz, mi pedig ott folytattuk 2010-ben a könyvelését, ahol 2009-ben abbahagytuk. Megcsináltuk a számfejtést, meg még pár dolgot, mire kitalálja az öreglány, hogy ő inkább mégis csak elviszi a könyvelését, mert eddig legalább a főnökömmel beszélgetni tudott, de most már ez sem lesz. Majd egy másik barátnője könyvel neki. Érted, a fizetős verzióra rábólint, megvárja, amíg a januári dolgok egy részét elvégezzük, majd bejelenti, hogy mégis megy, és persze az elvégzett munkát nem fizeti ki, hiszen nem kérte, hogy megcsináljuk. Így ez is elintéződött neki, ingyen, majd a továbbiakat is így intézteti, csak éppen egy másik szerencséssel. Ez a nő tutira olyan, aki mindenhol behízelgi magát, amerre csak jár, mindenkit barátjának nevez, azoktól rendszeresen kis szívességeket meg ingyen munkákat kér, majd amikor kiderül, hogy vége a grátisznak, azonnal lelép. Jellemtelen. A távozása nem nagy veszteség, hsiezn eddig sem fizetett, de az eljárás rendkívül sérti a világnézetemet. Remélem, a megspórolt pénzt gyógyszerre költi majd.

A következő baszott fel ma igazán. Évek óta könyvelünk neki (pont én), és rohadt trágya anyaga van. Sok számla, arányosított ÁFA, állandó szívességek, különmunkák, évközi számítások, megbízási díjasok, satöbbi. Tavaly elkezdte (még a volt főnökömnek), hogy így a válság meg úgy a válság, és hát ő igazán nem akarna elmenni, de segítsünk neki csökkenteni a költségeit. Magyarul könyveljünk olcsóbban. Én ugyan szívesen megmondtam volna neki, hol csökkenthet a költségein, de a főnök némileg belement a dologba, így az én fizetésem is csökkent ugyan, de legalább nem annyival. Most, hogy át kellene szerződnie felénk, megint elővette a témát. Neki állítólag van egy másik cége, ami ugyanakkora, mint ez, és azt csak 37500 Ft-ért könyvelik havonta, bár nem olyan rendesek, mint mi, de hát ez meg sokba kerül. Anyád picsája! Ez a cég az, akinek havonta kell megsaccolnom előre, hogy mennyi lesz év végén az eredménye, emiatt kellett két ünnep között, a szabadságom alatt bejönnöm, és elfaxolni neki, hogy mennyi lesz a nettó bérük, holott másoknak ráér január elején, ennek kellett az első munkanapomon máris külön kérést teljesíteni, amikor még azt sem tudtam, melyik papírkupacom mi, ennek kellett február elején ugyanezt eljátszani, ennek kell a kezét vezetni, mert nem tud két számot összeadni, és sorolhatnám. A segge ki van nyalva, de lassan már tényleg, és azt gondolja, nem látom könyvelés közben, hogy dubaiban volt nyaralni tavaly is (persze, konferencia...), hogy bérelt autóval furikáztatja a valagát (havi 250 ezerért), és ezt sem sorolom. Mekkora szar már ez?!

Egy-egy ilyen még elmenne, és ha elmenne, az sem vágna földhöz, de ezeken kívül még továbbiak is vannak, és bizony lassan ott tartunk, hogy nemhogy kevesebb lesz a fizetésem ügyvezetőként, mint szimpla könyvelőként volt, de munkát kell otthonra is vállalnom, hogy abból a pénzből fizessem ki az itteni alkalmazottakat. Merthogy könyveltetni nemigen jönnek, vagy csak egy-egy kis egyéni vállalkozó, de azokból meg 52 db kéne, hogy a két elmenő céget kompenzálják, és úgy 60-70 újabb, hogy egy olaszoknak eladandó, és a továbbiakban vélhetőleg nem általunk könyveltetendő harmadikat kipótoljunk velük. Reménytelennek tűnik a helyzet, de nem is ez zavar, hanem a jellemtelenség. Ettől van gyomoridegem már délelőtt óta, és mindez csak a fele volt a mai dolgoknak. Tovább is van, mondjam még?

Pedig egy dolgot fogadtam meg Szilveszterkor: ez lesz életem legszebb éve. Ezzel a fogadással most jól melléfogtam.

Ígértem, hogy turkálok még egy kicsit ebben a témában, de másról most úgyse nagyon tudnék írni, hiszen minden gondolatom az új helyzet körül forog. Marad ez.

— hétfőn délután volt ugye a hatszemközti megbeszélés, de úgy, hogy az egyébként csak kedden és csütörtökön dolgozó főnököm külön emiatt jött be, úgy fél öt felé. Kedden és szerdán I. nem lett volna, ezért ha nem hétfőre tesszük, akkor még két napot halogatunk, még két napot kell idegeskedni. Szóval bejött a főnököm, de meg kellett várni, amíg mindenki hazamegy, hogy ne legyen nagyon feltűnő az esemény. Na, Hajni erre képes volt még 40 percet ráhúzni a rendes munkaidőre, "ezt még befejezem" felkiáltással. Normál körülmények között ez dicséretes dolog lett volna, de ezúttal extra idegesítő. Már majdnem ott tartottam, hogy megtépem, "húzzál már haza a picsába, vazze". Nem szép, de akkor már lüktetett a gyomrom.

— szintén a megbeszélésen történt, hogy a főnököm elkezdte szapulni magát, amiért hagyta ennyire lerohadni a céget. A vicces az, hogy pontosan azt mondta el, amit magam is leírtam ide, a blogba, azaz, hogy a családias, de biztos állapotra való visszahátrálásnál kezdődtek a bajok, és erre jött rá a lány hobbiboltja. Szép ugyanis a megbízható ügyfelek megtartása, és a többi elhajtása, de egy idő után (és a gazdasági helyzet miatt) azok az ügyfelek is elkezdtek későn fizetni, akik addig rendesek voltak, és ez a mérleg egyik oldalán hatalmas lyukat ütött, borítva a — tartalék híján — kényes egyensúlyt. De legalább ő is tisztában van ezzel.

— még egy kicsit a megbeszélésről. I. szerencsére magára vállalta a legkényesebb kérdések feltevését, mint például, hogy a főnök ragaszkodik-e az 51%-hoz, vagy bízik-e bennünk. A főnök persze visszadobta a labdát, hogy a kérdés alapján mi nem bízunk benne, és persze ragaszkodik, hiszen 18 év munkáját eldobni nem megy olyan könnyen. Cserébe viszont jól benyalt nekem, amikor azt mondta, mennyire örül, hogy én is képbe kerültem, hiszen tapasztalatból tudja, hogy egy nővel nem olyan szerződést kötni, mint egy férfival, és ez csak a javunkat szolgálja majd. Mellesleg tényleg nem bízunk benne, ezért kell majd a társasági szerződésbe beleügyeskedni pár garanciát. Mert mi van, ha később meggondolja magát, és mi van, ha mondjuk valami baja esik, és a here gyerekei megöröklik a többségi tulajdont? Szép is lenne, meg annyi is az egésznek.

— két napig, kedden és szerdán rohadt szar volt, hogy bár a többiek sejtették, hogy változás lesz, találgattak is, de mégsem mondhattam nekik semmit. Azt sem, hogy úgy lesz-e vagy sem, azt sem, hogy várjanak, mert csütörtökön mindent megtudnak, és azt sem, hogy én bezzeg tudom, mi lesz. A titkárnő ebéd közben rá is kérdezett, hogy szerintem I. jó főnök lesz-e, amire én csak diplomatikus választ adtam, és közben azon gondolkodtam, ő vajon honnan tud bármit is, amikor elvileg még a változások tervéről sem értesülhetett. Persze, Hajni nyilván kotyogott. 

— tegnap névnapozást tartottunk, hiszen két Erzsébetünk is van. Közben itt volt az a hajdani kolléga, aki anno rákérdezett, hogy "csak nem a fiúkat szereted?", és aki azóta mellesleg kényesen kerüli a témát (szerencsére). A főnököm nem akarta a dolgokat az orrára kötni, ezért a buli után tervezte megtartani a nagy bejelentést, amikor ez az ex-kolléga már nincs ott. Na, jöhetett a hétfői várakozás újrája, de szerencsére még öt előtt távozott. Ekkor a főnök összeterelte a népet, és elkezdte a mondandóját. Én megragadtam a bögrém fülét, hogy iszogatással leplezzem a zavaromat és az izgatottságomat, de ezen szerencsére hamar túltettem magam. A reakciók egy része meglepett, más része korántsem. A nyugdíjas vezető könyvelő úgy fogadta, mintha a főnök azt mondta volna, "szép időnk van". Kérdésre válaszolva kijelentette, hogy amíg szükség van a munkájára, marad, de nem akar a mostani 100 óránál többet dolgozni, sőt. A titkárnő egy kicsit tovább maradt, de még így is azelőtt el kellett mennie, hogy a valódi reakcióját megtudhattam volna. Ma fogorvoshoz kellett mennem, ezért kimaradtam a reggeli beszélgetésből, de mint utólag megtudtam, kimondottan örül, hogy nemcsak I. lesz az új főnök, hanem vele együtt én is. Pedig anno még azon viccelődött, hogy ő addig dolgozik csak itt, amíg nem én leszek a főnöke. Hajni már érdekesebb tészta, mivel esetében két dolgot jeleztem előre. Egyrészt arra tippeltem, a folytatást majd tejjel-mézzel folyó kánaánnak képzeli el, és akkor lesz majd vele a probléma (hiszti), amikor kiderül, hogy korántsem. Ezt aztán elvetettem, és inkább arra szavaztam, hogy rögtön behisztizik. Sajnos igazam lett. Az ő hozzáállása az, hogy most ő érdemtelenül kimaradt a tutiból, hogy ezentúl már semmi sem lesz a régi és, hogy mi majd az ő kárára keressük magunkat hülyére. Pedig pénteken, amikor I., T. barátom és én megtartottuk az összevont születés- és névnapjainkat, a csajok azt mondták, hogy ha Hajninak van egy kicsi kis önbecsülése, magától is belátja, hogy alkalmatlan a cégvezetésre. Én tiltakoztam, és kötöttem magam ahhoz, hogy márpedig nincs. Igazam lett.

— olyannyira, hogy tegnap este fel is hívott telefonon, és rákérdezett, hogy vajon ő szóba került-e egyáltalán mint lehetséges cégvezető. Nem akartam leforrázni a rideg valósággal (ha szabad ilyen paradox kifejezést használnom), de hazudni sem akartam neki, ezért óvatosan megpróbáltam rávezetni, hogy miután ő szülni tervez, egyértelmű, hogy a főnök nem gondolkodott az ő megbízásán. Erre jött, hogy milyen csúnya dolog, amiért ő kitárulkozik, és ezzel visszaélnek, de lehűtöttem, hogy miután 5 éve ezt a szülés dolgot hajtogatja, ezt nem igazán lehet kitárulkozásnak nevezni. 25 percen keresztül ment a traccsparti, és közben megtudtam tőle pár dolgot: 1. nem ránk haragszik ezért, hanem a főnökre, főleg, mivel azt mondtam neki, hogy lehet, hogy szóba került a neve az első körben, de ezt nem tudhatom, hiszen én csak jó pár kör után araszoltam be a képbe. Így I. feje felől is elkergettem a felhőket (és igazából nem hazudtam, hiszen tényleg nem tudom, felmerült-e egyáltalán a neve). 2. ő nem is tőlem tart, hanem I-től, amit mondjuk megértek. Olyan jól azért én sem jártam, hiszen így, hogy én adom majd neki ezután a fizetését, minden megváltozik, mivel ellenérdekelt felek vagyunk. Valahol ez igaz, máshol viszont nem. Ha én kifordulnék magamból, az sem egy csapásra lenne, hanem lassanként, azt pedig együtt élnénk meg, ergo közben ő is változik. 3. elmondta, hogy nélkülem ugyanúgy meghalna ez a cég, mivel én vagyok "itt az ész". Ó, csihadj, dagadt májam!

— végül annyit, hogy a gépezet nagyon is beindult. Az ügyvédnél vannak már a szükséges adataink, sőt, egy cégalapítási fordulón már túl is vagyunk. Megvannak az új cég e-mail címei (nagy eredmény...), és befizettük az illetéket is. Jövő héten vélhetőleg már létezni fog a tulajdonunk, és elkezdhetjük a szerződéseket megkötni. Közben van 3 új, könyvelésre jelentkező cég, amik közül ha legalább az egyiket megcsípnénk, az nitroként hatna az induláskor. Havi 400k lenne a könyvelési díja, bár munka is lenne vele rendesen. Én pedig közben ontom magamból az ötleteket, amiket persze eddig is termeltem volna, ha van, aki megkérdez. Jó lesz ez, csak pofára ne essünk.