vízóra bejegyzései

Ez a vízórás téma már jó ideje foglalkoztat, és ugyanennyi ideje emlegetem is itt, a blogban. Normál körülmények között az egész egy egyszerű dolog volna: fogom magam, kihívom a szerelőt, megfizetem, kitöltöm a nyomtatványokat, postára adom azokat, és hat évig hátradőlve élvezhetem a lecserélt vízóra kényelmét. De nem, nekem ez nem ilyen egyszerű.

Először is legalább egy évig halogatom a dolgot, mert mindig valami másra kell a pénz, aztán amikor már tényleg a nyakamon a kés, mert a vízművek szerződést akar bontani velem, akkor nagy nehezen elszánom magam, és kihívom az általuk ajánlott partnercéget. Azért őket, mert esetükben nem kell külön vesződni a hitelesítéssel, ami újabb súlyos ezreket jelentene, közben tudomásul véve, hogy ők bizony hivatalként fognak viselkedni. (Ezt a hivatal dolgot már korábban ecseteltem).

Június végén emeltem fel a telefont, egy hétfői napon. Ígéretet kaptam, hogy ugyanazon a héten pénteken jönnek majd, reggel 8 és du. 1 között. Ugye, hogy hivatal... a maszek azt mondta volna, hogy ekkor és ekkor. Mindegy, belefér. Szabadságot vettem ki erre a napra, kilátásba helyezve, hogy ha mondjuk korán jönnének, utána még bemegyek dolgozni, de erre nem került végül sor. Csütörtök estére terveztem, hogy a wc mögötti vas panelt leszedem, mert ha ők szedték volna le, azért újabb 2000 forintot kértek volna (előre közölték), viszont erre az estére hirtelen programom lett, és csak közel éjfélre értem haza. Olyankor meg nem lehet zajongani, mert az +- 5 emeletet verne fel álmából. Jó, hát akkor majd keveset alszom, és Ricsinek is megmondtam, reggel kelés, szabi ide vagy oda, aztán fél óra alatt csak lerángatom azt a szart, amire a kontár szaki anno ráépítette a csempéket.

Reggel kurva jó volt persze felkelni, de meglepő módon a Ricsit is időben ki tudtam rángatni az ágyból. Ott kóvályogtunk mindketten. Mondtam, hogy visszafeküdhet, de ágynemű nélkül, és előtte öltözzön fel. Így is tett, és miközben ott durmolt, én vadnyugati hősként, egy csavarhúzóval a kezemben álltam az ellenség elé. Könnyedén kicsavartam a négy csavart, aztán könnyedén emeltem le a panelt is, nem is értve, a tavalyi vízszerelő miért akarta közben lebontani a házat. Oké, ez megvolt, jöhetnek a szerelők. Amíg vártam, megcsináltam pár apró, de látványos takarítási feladatot (csak ahol a papok táncolnak), aztán amikor egy újabb álmossági roham letámadott, a párom mellé feküdtem, és megpróbáltam elaludni. Alig-alig sikerült, de azért hunytam egy pár percet.

Dél elmúlt, mikor csöngött a kaputelefon, végre megjöttek! Két 50-es szaki lépett be az ajtón, nekem meg rögtön a Kovácsovics akárki jutott eszembe, aki a Calgon reklámban nyomatja a szöveget. Az egyik előreszaladt a konyhába, és elkezdett adminisztrálni, a másik meg nyomban nekiesett a fürdőszobai szerelésnek. A hivatalság másik hátulütője, hogy tetszik, nem tetszik, ők nem ügyelnek a kedves ügyfél lakásának épségére. Például a wc-m nincs rögzítve a padlóhoz, mert amikor kicseréltettük, nem volt rá szükség, ráadásul kurvára megdobta volna a költségeket is. Csak a gravitáció tartja, meg az a vastag cső, amin a szmötyi a csatornarendszerbe távozik. Ezért amikor megláttam, hogy a 100 kilós pasas úgy ül rá a vízóra felé fordulva, hogy a csésze vagy 4-5 centit kilendül, rögtön levert a víz. Ez mindjárt eltörik, gondoltam nyomban, és inkább kart karba öltve álltam meg az előszobában, ahelyett, hogy hagytam volna őket nyugton dolgozni, és a dolgomra mentem volna. Ugyanígy izzasztott minden olyan hang is, ami egyértelműen arra utalt, hogy a páros aktívabban tevékenykedő fele az összes eszközöket 10 centiről bassza rá a wc hófehér műanyag fedelére, ami mellesleg egy elterjedt szokás lehet ezekben a körökben. Na, de végül nem okozott kárt, és a csészét is óvatosan visszaigazgattam a nyugalmi pozícióba. Lement a két csere, megkaptam a nyomtatványokat, kifizettem a 32125 Ft-ot, aztán rájuk csuktam az ajtót. Kis takarítás, a hátlap körülményes és jelentős izzadással járó visszaillesztése után pedig elégedett nyugtáztam, hogy akkor happy end.

Eltelt a péntek, a szombat és a vasárnap jelentős része is, pihengettem, filmezgettem, megéltem életem első Pride-élményét, megúsztam a buziverést (pedig akár én s lehettem volna az áldozat), és valamikor éjfél után le is dőltem aludni. Ricsi kicsit még virrasztott, elment zuhanyozni, majd mellém feküdt. Hamarosan arra ébredünk, hogy a kb. negyed órával előbb lehúzott wc tartálya elég hangosan töltődik csak fel. Ricsi már talpon volt, de én is felébredtem a zajra, és kitámolyogtam a fürdőszobába. Azt sem tudtam, hol vagyok, hiszen nem sokkal korábban sikerült csak elaludnom, de elég éber lettem, amikor megláttam, hogy a vaslemez mögötti részből egy patakocska indul el, és csatlakozik ahhoz a tavacskához, ami már egyébként is a padlón éktelenkedett. Na, vízóra gyors elzárása (hang megszűnik), majd a víz felszedése hót komásan. Hallottam, hogy az alattam lakók szintén takarítanak, és már előre felkészültem a csengetésre. Szegények az utóbbi 4-5 évben kábé ugyanennyiszer áztak el. Végül erre nem került sor, mi pedig visszafeküdtünk aludni, ami persze nekem nemigen ment, pedig cefetül álmos voltam.

Reggel megoldottuk a tisztálkodást csak meleg vízzel, és miközben dolgozni indultam, azon morfondíroztam, hogyan oldom majd meg a mosást, ha napokba telik a [valami] javíttatása, mennyibe fog kerülni az egész, és hasonlók. Délelőtt felhívtam a szerelőket, akik a cserét is intézték, és erősen bíztam benne, hogy garanciális javítás lesz. A diszpécsernek megmondtam, mi a probléma, ő pedig azonnal egy szerelőt ígért. De az nem jó, mondom, mert én a munkahelyemen vagyok, és senki sincs otthon. Jó, akkor mindjárt visszahív. Eltelt egy óra, de nem hívott. Közben azon aggódtam, hogy a telefonom aksija le fog merülni, és lőn, tényleg merülésnek indult, már lesötétült, és hangjelzéseket adott. Hát ez kurva jó! Nem lehetne, hogy ne így történjenek a dolgaim? Nem bírtam magammal, és újra telefonáltam, de ezúttal egy másik diszpécser vette föl, akinek elmondtam, hogy visszahívást ígértek, és akkor most mi lesz. Összebeszélt a kollégájával, majd megint visszahívást ígért. Jó, mondom, és felmerült bennem a kérdés,  hogy miért vagyok olyan hülye, hogy ilyen körülmények mellett a mobilszámomat adom meg a munkahelyi helyett. Tényleg hívott, és mondta, hogy 1-1,5 óra múlva ott lesznek nálam, addig szépen "hazabandukolhatok". Így, gúnyosan. Hát az anyád picsája!

Na, felpattantam a helyemről, és elindultam haza, közben végig azon aggódtam, vajon haza is érek-e időben, de még egy gyors vásárlás is belefért, amire szükség volt, tekintve, hogy egészen addig nem ettem semmit. A boltban ácsorogtam éppen, amikor ismét csörgött a telefonom (ami csodával határos módon még mindig nem adta meg magát végleg). Egy kölyök szólt bele, hogy ők a vízórások, és akkor most indulnának, másfél óra, míg ideérnek. Anyád picsája kettő. Otthon intéztem egy gyors pakolást, leszedtem megint a hátlapot, aztán vártam.

Negyed háromkor tényleg jöttek. Ugyanaz a pasi, aki pénteken az adminisztrátor volt, meg egy ipari tanuló kinézetű alkutya. Ezúttal az előbbi dolgozott, és utóbbi intézte a pénzezést meg a papírokat. Első pillanatban kiderült, hogy természetesen nekik ehhez semmi közük, merthogy a flexibilis cső lyukadt ki, tehát fizetnem kell. A cső cseréjét gyorsan elintézték, én pedig újabb 8000 Ft-tal lettem szegényebb, és ez így már összesen 40000 lett, ami — tekintve a kilátásokat — jóval több a keretnél. Egyébként már tudták előre, mi a gond, amiből nem az következik, hogy ők okozták, hanem az, hogy a hasonló esetek mindennaposak. A csövek 2-3 év alatt elöregednek, és az éjszakai nyomásnövekedést sokszor nem bírják, eldurrannak. Az én csövem is marha szépen nézett ki... Mondta az ipse, hogy ő nem turkálhat a pénztárcámban, de javasolja, hogy váltsak inkább rézcsövekre. 6-8 ezerből megvan, és nyugodtan alhatok utána. Megfontolandó, de erre most marhára nincs pénzem.

Miután elmentek, megint jött a takarítás és a vaslemez visszabizergálása (most már rutinosabban), aztán leszaladtam a közösképviselő irodájába, hogy a szabad perceimben elintéztessem vele a nyomtatványok rá eső részét. Természetesen nem volt, ott, meg a gondnoknő sem, így megint hoppon maradtam. Miért nem mehet egyszer valami könnyen és gördülékenyen? Most hívhatom fel, egyeztethetek időpontot, meg megint jöhetek el bentről korábban, holott már így is két munkanapom esett ki.

Na, de talán most már vége a témának, legalábbis NAGYON remélem.

A körülmények összejátszása miatt kénytelen vagyok a tábori beszámoló befejező része elé megint beszúrni valamit, méghozzá ezt a rövidke írást — jobb híján. Mivel kiesett egy hét a munkámból, a nemzeti ünnep meg a határidőt skalpolja meg kissé, nincs időm blogot írni a munkaidőben. Ha meg már hazamentem, az életemet kell élnem (sok teendővel). Hangsúlyozom, hogy nem az új blog indulása tehet a bejegyzések apránkénti ritkulásáról, mert az alig vesz el egy kis időt, egyszerűen csak így jön össze. Blogot sem olvastam péntek óta, pedig Iguazunál is van egy bejegyzés, amire még kimerítő választ szeretnék írni (a belepillantáskor elolvasott 2-3 mondat is litániákra ösztönöz), szóval a Két világ közt extra ott lesz olvasható — mivel éppen arról a rendezvényről írt, amiről én már 3 bejegyzést is szerkesztettem (csak hogy tiszta legyen mindenkinek). De no para, legkésőbb jövő hétre mindent bepótolok, írással, olvasással együtt. Addig viszont néhány rövid bekezdésben a jelenlegi életemről:

Munka: mint írtam, van. Nem sok, csak kevés rá az idő. A főnököm persze azt hangoztatja, hogy mi most le vagyunk terhelve, de ez csak azért van így, mert túl sok hajdan elmaradt dolgot kell mások után pótolnunk, túl sok visszamenőleges könyvelést kell elkészítenünk, túl sok szart kell javítanunk, és túl sok végelszámolást kell végigvinnünk (ez utóbbi a legszarabb és legtragikusabb). Külön öröm, hogy a jelenleg kisgyerekkel otthon levő ex-kolléganőnk (aki mellesleg a főnököm barátnéja, és ez itt a lényeg) vissza szeretne térni, ami alaposan felborítaná a jelenleg kialakult struktúrákat. Akár irodavezetőnek jönne vissza, akár könyvelőnek, akár titkárnőnek, valaki munkája mindenképpen feleslegessé válna (mivel ezek mindegyike el van éppen látva), és ebből az következik, hogya kirúgástól való félelem nyalássá/taposássá fog lényegülni. Ó, beh szép jövőnek nézünk elébe.

Iskola: talán meglepő, hogy már most ilyenről írok, hiszen még hol van a következő félév, de az előkészületek alatt máris szembesültem pár említésre méltó dologgal. Például azzal, hogy a tandíjat megdobták vagy 20%-kal (pedig elvileg nem is ÁFÁ-s), lehet kitermelni, fasza. Ezúttal azért igyekszem még időben eljuttatni az iskola számlájára, bár a többi várható kiadásommal együtt ez ismét bűvészkedést jelent majd. Nem érdekel, de akkor is veszek magamnak pár rongyot, mivel vétek lenne nem kihasználni a szezonvégi leértékeléseket és a csődök okozta végkiárusításokat (és ez most felnőtt emberhez nem feltétlenül méltó kijelentés volt a részemről).

A másik, hogy utánajárás nélkül is megoldódni látszik az elkummantott tárgyaim kérdése, azaz ha szólok, simán meghirdetik péládul azt a tárgyat, amiből végül nem volt lelkierőm dolgozatot készíteni. Csak éppen szólni kell, ami megint növeli a tennivalóim listáját, ahogy az is, hogy hamarosan konzulenst kell választani a szakdolgozatomhoz. A választható témák listája már fent van az intézményi honlapon (tanarankénti bontásban), csak éppen — nyilván — egyik sem fedi az általam elképzelteket. Bár például politikai szociológiából van egykét fasza, rendszerváltozással kapcsolatos téma (amikhez viszont tartalomelemzéseket kellene csinálnom, szóval a módszertani rész nagyon behatárolt lenne, és baromi munkás is), én azért maradnék a homoszexuálisok 'népvándorlását' taglaló diplomamunkánál. Egyelőre ennek sincs akadálya, mivel településszociológia tanárnőm is 'hirdetett' "a hallgatóval történő egyéni megbeszélés alapján" című szakdolgozati témát, és ez a témakör éppen hozzá tartozik. Sőt, még ő maga mondta, hogy a legszerencsésebb olyan feladatot vállalni, ami úgymond nem rutin, vagyis a bizottság talán érdekesnek is találja. Hát ez olyan lesz. Csak éppen ez a tanárnő volt, aki miatt fél évet csúszott két gyakorlatom (és így a többi 5 is), mert baszott reagálni egy megkeresésemre — közben pedig kicsúsztunk a határidőből, — így már előre tartok a kapcsolatfelvételtől. 

Macska: csak mellesleg említem meg, hogy letörte az egyik felső szemfogát. Majd' a fele hiányzik, és jó csorba lett. Hogy mikor csinálta, — egyáltalán hol csinálta? — azt nem tudom, de nem úgy néz ki, mint akit marhára meghatna a dolog. Tudja valaki esetleg, hogy visszanő-e? Jó, nem rágcsáló, de hátha...

Pénzügy: mint írtam vár rám egy nagyobb tétel, az esedékes tandíj kifizetése. Aztán októberben megint nagyobb összegű adót kell fizetnem, amire már most nem árt gondolni, év végén meg meg kéne bulizni, hogy előre kiállítsak egy nagyobb összegű számlát, ami után így csak 25% EVÁ-t fizetnék a soha nem látott mértékű adócsökkentés során 30%-ra emelt helyett. Így viszont nemigen lesz karácsonyozás...de ez még a jövő zenéje. Mivel a Vízművek azzal fenyegetőzik, hogy szerződést bont, ha nem cseréltetem le a vízóráimat hitelesekre, ezt is kénytelen leszek megfinanszírozni. Más kérdés, hogy a vízóra azért kell, hogy a szolgáltató megállapíthassa, mennyit kell az ügyfeleinek fizetni, de akkor azt miért az utóbbiaknak kell állandóan cserélgetni? Na és persze ott vannak a fogaim, és ha azt akarom, hogy ott is maradjanak, akkor azokra is egy csomó pénzt kell majd költenem. Meg aztán rágnék már a bal oldalon is, mielőtt még állkapocs-deformációt szerzek magamnak... Kezelés, röntgen, korona (korona?) meg ki tudja még, mi minden.

Jó, nem panaszkodomm mert úgy néz ki, ezekre még telleni fog, bár ha hozzáveszem, hogy a pénzügyminisztériumi regisztráció, majd a kötelező továbbképzés, aztán meg a német nyelvtanfolyam is egy halom extra kiadást fog jelenteni...

Meglássuk, mi lesz. Egyelőre nemzeti ünnep, négy napos hétvége, rendőrattak a Hősök terén, Madonna-koncert, plusz ami adódik, aztán majd visszatérünk ezekre.

Jubileumi bejegyzéseim tartalma az öncélú örömködés szokott lenni, meg némi mazsolázás a statgép adatai közül. Asszem ez némileg most is így lesz, de azért még beletoldok utána egy kis maradékot, a közelmúltban megírt bejegyzések hiányosságait pótlandó.

Szóval 300. bejegyzés, éljen, éljen, alien, a fő'dön nem él ilyen. A 300 bejegyzésre jut 1071 komment, ami mindjárt 1072 lesz, amikor is visszabeszélek a szkinhedes bejegyzésemhez hozzászóló kedves olvasómnak. Az olvasottságom hétről-hétre nő, azaz minden második hét felülmúlja a kettővel azelőtti hét adatait, minek következtében szinte mindig a legutóbbi hónap olvasottsága a legmagasabb. Keresőkifejezések segítségével összesen 6748 alkalommal jötte(te)k ide, a blog indulása óta pedig közel 40000 volt az összes látogatás (újratöltések nélkül). Köszönöm mindenkinek, aki kitart mellettem, érdekesnek találja az írásaimat vagy csak annak ellenére kattint rá a blogomra egy keresőszó nyomán, hogy sejtheti, egy blogban nem feltétlenül találja meg a választ a kérdésére. Köszönöm a sok kommentet is, és akinek megjegyzése van egy-egy írásomhoz, a továbbiakban se fogja vissza magát, akár pozitív, akár negatív annak tartalma. A tavalyi évet keresések terén vitathatatlanul a "kutya" kifejezés nyerte, aztán jött a "meleg blog", ami érthető is, aztán meg a "Mester Tamás meleg", ami viszont nem, mivel én ilyet sehol nem állítottam. 100 feletti találattal szerepel még a "skinhead" szó is, a "string bugyi" viszont már csak 74-gyel, "Az átok" és a "veszekedés" pedig már ennél is kevesebbel. Persze ez csak nettó módon nézve, mivel ha összeadnám az összes alternatívát (pl. meleg blog + melegblog + blog meleg + stb.), talán változna a sorrend is. Az biztos, hogy a melegek, a melegekre kíváncsiak ÉS a szélsőjobboldali szubkultúrák, jelképek + egyebek iránt érdeklődők látogatnak hozzám a legnagyobb arányban.

Ez utóbbi lassan olyan méreteket ölt, hogy a 2009-ből eltelt alig néhány napban a "skinhead" szóval máris 54-en találtak ide (ez az összes 22%-a!), míg a "kutya" kifejezéssel csak 12-en, holott az a sorban a második. Aztán jön a Mester Tomi melegsége (amit továbbra sem állítok), meg a "meleg blog", de a szkinhedeket erősíti még néhány "vaskereszt", "bomber dzseki" és hasonlók. Valaki egyszer azzal viccelődött nekem, hogy hallottam-e, kiadják az internet teljes tartalmát, ami reklám és pornó nélkül három kötet. Ez nyilván kábé így van, de hogy azért van-e így, mert a netezők pornóra éhesek, és ki kell szolgálni az igényeiket, avagy a pornóval lehet jól keresni, a nép meg él a tálcán kínált lehetőséggel, azt most nem firtatom. Egy biztos, ha a "skinhead" az idei keresések 22%-át teszi ki, a különféle pornográf és ízléstelen tartalmú kifejezések további 50%-ot. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere, "közös maszti", "néger pina", "cigány picsa", "meleg tinik" meg még "Tomi fitymája" is, mindezt 6 nap alatt. Nem kicsit perverz a nép. Erről ennyit.

Viszont eszembe jutott még néhány restanciám, ami kimaradt a Nyűgös tennivalók című bejegyzésből.

- bár az utóbbi években nemigen voltam túrázni, vagy ha voltam is, akkor téli időszakban, meg kellene újítanom a kullancs elleni védőoltásom, mivel tavaly járt le a 3 év. Nem tudom, mi van, ha fél évvel elcsúszik az ember. vajon elölről kell kezdeni az egészet, vagy ennyimég belefér?

- a hasam bal oldalán van egy anyajegy, az ágyékomhoz közel. Sajnos a kitüremkedős fajtából való, sőt, szinte fityeg, mivel a keskenyebbik oldalával csatlakozik a bőrömhöz. Ha bárhol máshol volna, maximum a bőrrák veszélye állna fenn (mint tudjuk), mivel azonban pont az övem alá kerül, ha ülök, gyakran irritálódik, nagy melegben pedig úgymond bepállik. A legkisebb probléma vele az, hogy gyantázáskor ki kell kerülnöm, nehogy letépjem véletlenül, de már ez is elég volna ahhoz, hogy elmenjek levetetni. A beavatkozás asszem csak minimális fájdalommal jár, és maximum 5 perc. Csak el kéne már mennem.

- le kell cseréltetnem a lakásban a vízórákat, mivel egy ideje már lejárt a 'szavatosságuk'. A vízművek bármikor úgy dönthet, hogy nem fogadja el a leolvasott mennyiséget, és elkezd nekem össze-vissza számlázni, amit azért elkerülnél.

- a baráti köröm néhány tagja egy pár évvel ezelőtt alapított egy betéti társaságot, és nyitott egy boltot, ami működött is egy ideig, de aztán befuccsolt. Természetesen én könyveltem a céget, ami (szintén természetesen) a csődhöz közelítve egyre nagyobb adósságot halmozott fel, főleg az APEH felé, így hát a barátaim elhatározták a végelszámolást. Csakhogy a végelszámolást nem lehet addig befejezni, amíg minden tartozás ki nincs egyenlítve, tehát az ügy azóta is áll. A tulajdonosok elköltöztek a régi címükről (én persze tartom velük a kapcsolatot), így a bankszámlakivonatokat és egyéb papírokat sem kapják meg. Patthelyzet, amiben én sem nagyon tudok haladni, pedig a bevallásokat folyamatosan be kell adni, és a végelszámolás is max. 3 évig tarthat, utána felszámolás lesz belőle (és még több kiadás). Ráadásul engem is mulasztási bírsággal sújthatnak. A barátaim részéről a fizetési szándék már éledezni látszik, de szeretném az idén letudni ezt az egész témát.

Végül a fogadalmaim közül is kimaradt egy: idén szeretnék megtanulni németül. Na nem azért, mert annyira tetszik ez a nyelv (mert nem tetszik), nem is azért, mert angolból már nincs hova fejlődnöm (pedig hajjaj), hanem mert kell még egy alapfokú nyelvvizsga a diplomához, lováriból, eszperantóból vagy a latin nyelvek valamelyikéből pedig nem óhajtok ilyet letenni. 

UPDATE #1: a könyves bejegyzésből is kimaradt, hogy Laár András: Laár pour l'art-ját is olvastam, amiről sokat nem lehet mondani. Vicces, néhol elgondolkodtató, a magamfajtára ihletdömpinget zúdító, könnyed olvasmány.

UPDATE #2: reggel eszembe jutott valami, amit valahonnan még kifelejtettem, és le akartam ide írni. De azóta megint kiment a fejemből.

UPDATE #3: a jubileumi bejegyzés tiszteletére kicsit csinosítgattam a linkfalat. Kikerült a 6 legolvasottabb bejegyzés, a legtöbb kommentet kapottaknál is 5 helyett 6 van, a bloglinkeket pedig az átláthatóság kedvéért tovább bontogattam. A bejegyzések végén ismét ott figyel a "Főoldalra ajánlom" lehetőség, ami egyébként szerintem ismét nem működik, pedig hátha néha írnék valami oda valót.