valóságshow bejegyzései

A minap volt szerencsém 70%-osan megtekinteni e szórakoztatóipari műremek egy epizódját. A 70% egyrészt azt jelenti, hogy közben tettem-vettem, tehát nem koncentráltam oda teljes elmémmel, másrészt a fél órás reklámok miatt néha elnyomtam a TV-t, de nem mindig kapcsoltam vissza időben. Emiatt nyilván értékes percekről maradtam le, de tutira nem olyanokról, amik megváltoztatnák a véleményemet. Ez röviden a következő:

Mi ez? MI EZ??? MIII EEEEEZ??? ÚRISTEN!

Hosszabban:

Mivel tegnapelőtt láttam ezt a szörnyűséget, már nem tudok olyan kétségbeesetten kérdezni, mintha közvetlenül utána írnám mindezt, de egy kérdés mindenképpen beleégett az agyamba: minek ez? Mi szükség van erre a műsorra? (Mondjuk ez kettő volt...)

Ez mindenről szól, csak a fogyásról alig. Biztosan más bloggerek is véleményezték már a műsort, és Lyallnál én is vitatkoztam kicsit a szereplőkkel kapcsolatban, de ha nem olvasom végig az összes kritikát, akkor is biztos lehetek benne, hogy a zöme hasonló kétségbeeséssel kérdez hasonlókat.

Az egész mondjuk 1 óra, ebben legalább két reklámblokk van. Az első fél órában 5 percig mutatták, ahogy a szereplők szobabicikliznek, majd azzal voltak elfoglalva, hogy valaki meg akarja kérni a másik valaki kezét, és hogy erről kinek mi a véleménye. Aztán meg is történt az aktus, és a nézők kollektíve örülhettek. A műsor második felében jött a szokásos valóságshows szövegelés: ki, kit, miért szeret-nem szeret, miért fogja kiszavazni, és kinek mennyi az esélye bent maradni, meg mennyire elégedett magával. Hát ez marha izgalmas. Persze a műsor alatt végig olyan zenék mennek, mint a pörgős akciófilmekben, de ez nem feszültséget generál, hanem inkább csak a kevésbé figyelmes nézők figyelmét hívja fel a durva kontrasztra. Volt amikor arra kaptam fel a fejem, hogy a Kaptár zenéjét hallom, aztán rájöttem, hogy csak hasonlít.

Persze most újak voltak a szabályok, ami mindenkit marhára meglepett. A résztvevők enerváltan vették tudomásul e fantasztikus változást (gondolom, már az eleje óta tudták), a nézők pedig nyilván rögtön közelebb húzták a foteljeiket a tévéhez, nehogy egyetlen momentumot is elszalasszanak. Nézi ezt egyáltalán valaki? Kíváncsi lennék, mit élvez benne.

A résztvevőkről is megvan a véleményem, mert meggyőződésem, hogy a büszkeségüket rég elvesztett emberekről van szó, akik úgy gondolták, hogy ha ebbe a sokszor ízléstelen dologba belemennek, hasonló hírnévre tehetnek szert, mint BB Ági meg VV Évi nevű elődeik. Ez persze már önmagában eltorzult jellemre utal. Biztosan nagyon sanyarú az életük, tutira egyáltalán nem tehetnek arról, hogy úgy néznek ki, ahogy, de attól, hogy le akarnak fogyni, még nem kell óriásplakátokon szinte meztelenül mutogatni magukat. Áhh.

Ráadásul az egész műsor nyilvánvalóan pontosan ugyanolyan kamu, mint pl. a Survivor volt, amit jóval a műsorba kerülés előtt leforgattak, majd úgy tettek, mintha az események éppen a napokban történtek volna. Itt most már a saját induló súlyukhoz viszonyítva nézik, melyik versenyző mennyit fogyott, és eszerint es(het)nek ki. És azt akarják elhitetni, hogy van olyan, aki 7 hét alatt a testsúlya 21%-át vesztette el úgy, hogy még nem szenvedett súlyos egészségkárosodást. Ez egy vicc. Remélem, ezen felbuzdulva egy csomó hasonló helyzetű néző majd ugyanolyan eszeveszett önkínzással igyekszik megszabadulni a kilóktól csak, hogy a baleseti sebészeten, meg a belgyógyászaton kössön ki. Miközben nem tudhatjuk, hogy a szereplők valóban végigcsinálják-e mindazt, amiből a műsorban néhány percnyit láthatunk.

Bár sokat lehetne még írni, dolgoznom kell, és szétszórt vagyok, de annyit még elmesélek, miért vagyok ennyire szkeptikus a kereskedelmi televíziók tisztességével kapcsolatban: anno könyveltem annak a cégnek, amelyik a Fókuszba és az MTV Mi?Mennyi?Miért? című műsorába készített összeállításokat. Az RTL Klub Híradójának készítői ezek közül kerülnek ki, ismerem is a zömüket. Nos, az egyikük mondta, hogy ha olyan bejátszás van a Fókuszban, amiben valakinek el van torzítva a hangja, és felismerhetetlen a képen is, akkor az a stáb valamelyik tagja. Ilyenkor nincs semmi téma, kénytelenek valamit kitalálni. Ennyi.