vicc bejegyzései

Péntek óta főleg azért nem írtam, mert málnaszüreten tartózkodtam a legjobb barátomnak való segítés céljából. És ha már ilyen, az egész emberiség számára hasznos tevékenységet végeztem, a szerzett tapasztalatokat széles körben meg is osztanám a nagyérdeművel, hátha ti is kerültök még hasonló helyzetbe.

Nem mintha egyébként eddigi életem során ne lett volna alkalmam málnát szedni, hiszen régebben édesanyámék kertjében is volt egy sornyi bokor, amit aztán azért irtottak ki, hogy thujákat ültethessenek a helyükre, előbbiek ugyanis nem takarták el eléggé a szomszédságot. Egy sornyi málnát nem is tartott sokáig leszedni, főleg, hogy csak 6-8 méternyi területről volt szó. A kert irányából szedve anno maximum arra kellett ügyelni, hogy egyetlen ocsmány keresztespókot vagy mezei poloskát se markoljak meg (és főleg ne kapjak be a gyümölccsel együtt), a szomszéd kerítése irányából viszont extra veszélyek is leselkedtek rám. Az eltakarni nem véletlenül szándékozott szomszédoknak ugyanis volt egy Snoopy nevezetű kutyája (a másik kutyát Bubinak nevezték; ugye, milyen ötletgazdagok?), ami megközelítőleg pont ugyanolyan hülye volt, mint a gazdái. Ezért amikor a málnát felőlük szedtem — egyik kezemmel a szúrós indákat magamtól eltartva, a másikkal egy lila tálat ölelve — a barom dög hangosan ugatva nekifejelt a mögöttem húzódó drótkerítésnek, én pedig ettől rémülten borultam bele a szúrós-tüskés málnabokorba, az eddig leszedett terméssel együtt. Összekaristolva, sárosan, pókhálós fejjel tápászkodtam fel, és attól a naptól kezdve Snoopy megdögléséért imádkoztam. Azóta eltelt vagy 10 év, én pedig nagy ívben elkerültem minden málnaszedési lehetőséget, sőt, még ugyanezen barátom tavalyi invitálását is sikerült visszautasítanom, holott akkor még nem tudhattam, miből maradok ki. Igazából örülnék, ha a mai napig nem tudnám, viszont akkor nem tudnám megfogalmazni az alábbi hasznos tanácsokat sem:

1. A málnaszedés előtti este ne menjünk edzőterembe, de ha már muszáj, akkor se csináljunk — potenciálisan izomlázat okozó — új fajta gyakorlatokat. Ha ez is elkerülhetetlen, akkor legalább ne láberősítő gyakorlatokat végezzünk, főleg ne lábtolást. Ha ezt a tanácsot megfogadjuk, elkerülhetjük, hogy az elkövetkezendő két napban minden egyes legugolásnál és felállásnál le akarjon szakadni a picsánk meg a combunk, és talán így a közérzetünk is jobb lesz egy fokkal.

2. Ha tudjuk, hogy másnap hajnali 3-kor kell majd kelnünk, semmiképpen se maradjunk fenn este 11 óráig, és akkor egyrészt nem akarunk ébredés után nyomban álmon halni, másrészt elkerülhetjük az olyan csúnya gondolatokat, mint például a legközelebbi élő (tehát elérhető)emberek elevenen történő ledarálása, avagy excrementumokkal való teletöltés utáni felrobbantása. Ráadásul ha időben lefekszünk, másnap a közérzetünk is jobb lesz egy fokkal.

3. Amennyiben nem záporban/zivatarban óhajtunk málnát szüretelni, hanem verőfényes napsütésben (8,2 mértékű UV-B sugárzás mellett), feltétlenül vigyünk magunkkal naptejet, szalmakalapot, hosszú ujjú ruhát, vagy bármit, ami megóvhat bennünket a ronggyá égéstől, ellenkező esetben ronggyá fogunk égni, és akkor is lángolni fog a testünk, amikor éppen nincs is meleg, valamint baromi szar lesz a közérzetünk.

4. Ha már ronggyá égtünk, különösen figyeljünk oda a málnabokrok környékén való közlekedésünkre, nehogy véletlenül az eleve véresre szúrt, karcolt és döfött bőrfelületeinken felül a napégéstől vörös testrészeinkkel is nekisimuljunk a tüskés indáknak és leveleknek, így megkímélhetjük a társainkat (valamint a szintén éppen málnát szedő fél falut) a hangos fájdalomkiáltásainktól, magunkat pedig a "na, a pesti gyerek..." kezdetű megjegyzésektől (valamint közérzetünk jelentős romlásától).

5. Ha egy végigszüretelt nap után bográcsozással egybekötött szalonnasütésre adjuk a fejünket, és mellesleg éppen diétázunk, mindenképpen menjünk akár ölre is a 100% zsírt tartalmazó szalonna elfogyasztásának elkerülése érdekében, és kérjünk magunknak valami kevésbé zsírosat (azaz bármi mást). A gúnyos megjegyzéseket és nevetségessé tevéseket minimális, gyilkos szándékot tartalmazó félmosollyal ignoráljuk, különben kénytelenek lennénk testi sértéshez folyamodni, ami a szenvedő alany közérzetére baromi rossz hatással lenne (ami a miénkre is visszahatna).

6. Ha a két szüreti nap közötti estén végre ágyba kerülünk, semmiképpen se hagyjuk nyitva a szobánkban az ablakot, de ha már nyitva hagyjuk, legalább rendesen húzzuk el a függönyt, és akkor megkímélhetjük magunkat úgy 20-30 szúnyogcsípéstől, a viszketés miatti állandó felébredésektől, magától a viszketéstől és attól, hogy hányingerünk legyen a kimerültségtől, amikor a következő hajnalban ismét 4 órakor kell felkelnünk.

7. Ha éhségünket töméntelen mennyiségű málna elfogyasztásával próbálnánk meg csillapítani, feltétlenül győződjünk meg előtte arról, hogy nem üres-e a gyomrunk. Ellenkező esetben az aznapi penzum teljesítése közben kénytelenek leszünk a málnaszemeken leszedegetésén kívül a záróizmaink rendeltetésszerű működését is próbálgatni. Ha ezt sokáig csináljuk, elképzelhető, hogy a fos és a végbélnyílásunk közötti meccs 1:0-ás eredménnyel végződik, a bokánkon csordogáló emésztett málna pedig nagyon rossz hatással lenne a közérzetünkre.

8. Akármennyire is sikeresek vagyunk a fenti 7 pont betartásában, a tizensokadik órányi málnaszedés végére a közérzetünk valószínűleg baromira rossz lesz. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy barátaink bármennyire is idegesítően viselkednek, bármennyire is vörös a szemünk az alváshiánytól, a karunk a karcolásoktól, a nyakunk a napégéstől, ne kapjuk fel a vizet, és ne mondjuk meg a magunkét a környezetünkben tartózkodó embereknek. Inkább vonuljunk félre, egy mp3-as lejkátszó segítségével zárjuk ki a külvilágot, és igyekezzünk minél többet pihenni a hétfői munkakezdésig.

9. Miután hazaértünk, elintéztük tisztálkodási, táplálkozási, cicázási, nemi és egyéb szükségleteinket, semmiképpen se nézzünk este 11-ig Dr. House epizódokat, mert különben a következő reggelen BAROMI szar lesz a közérzetünk.

Fentiekből már sejthető, hogy fizikailag eléggé kikészültem, ahogy idegileg sem voltam a toppon. Úgy leégtem, hogy a karomon a temérdek karcolás és seb nem is látszott a bőröm vörösségétől, izomlázas volt a picsám, szanaössze csípkedtek a szúnyogok, majd' befostam és egy időre csömört kaptam a málnától.

Persze azért jól szórakoztam, de jövő ilyenkor tutira nem fogok ráérni.

Este ülök otthon, ahogy szoktam, rakosgatok, dolgozgatok, tévézek, stb. Rolcsi nem volt, mert a főbérlője arra kérte, hogy intézzen el neki pár dolgot, és emiatt (is) haza kellett mennie. Szóval ülök otthon, amikor csörög a kaputelefon. Felveszem, mire egy idegen hang beleszól: Meghoztam a pizzát. Mondom, én nem rendeltem semmit, de hát hozza fel. Amíg a lift felért, felmerült bennem pár eshetőség:

1. valaki szívat, és pizzát rendelt a nevemben

2. valaki a házban rendelt, és összekeverték a címét az enyémmel

3. Rolcsi rendelt magának otthonra, de ezt a számot az én címemmel passzintották össze, és hozzám hozták Keresztúr helyett

4. a Rolcsi hülyül

Utóbbi bizonyosodott be, de mégis ez volt a legrosszabb eshetőség.

Ugyanis 10 évig dohányoztam (8+1+1), de elvileg leszoktam róla (részben a párom kedvéért). Mostanában azonban egyszer-egyszer rágyújtok, persze szigorúan akkor, amikor nem látja, nem tud róla. Most ez egy ilyen alkalom volt. Amikor megjelent az ajtóban, azt sem tudtam, hova rohanjak, a konyhába, eltüntetni a csikket, a szobába, ahol a doboz cigi az asztalomon volt, vagy a fürdőszobába, hogy a leheletemmel kezdjek valamit. Végül megoldottam a dolgot (nem kicsit voltam zavarban), és semmit nem vett észre az egészből. Bár a cigisdobozt elvileg láthatta, nem szólt. Szerintem nagyon el volt gondolkodva, és azért nem tűnt fel neki.

Szóval nem röhögtem túl nagyot a tréfán, főleg, mert egyébként is csak fél órára jött, amiből 25 percet a számítógép előtt töltött. A kolléganői javasoltak valami erős idegzetűeknek szóló oldalt, amit rögtön meg is kellett tekintenie. Kicsit lettünk rosszul tőle, úgyhogy én nem is néztem sokat, bezzeg Rolcsikának minden filmecskét meg kellett tekintenie. Mondjuk láttam rajta az iszonyatot. Hát csak nézze.

Bezzeg annak idején, amikor megmutattam neki egy felvételt, amin egy élő embert fejeznek le a kamera előtt, nem volt ilyen virgonc... (nem vagyok aberrált, de sajnos az ilyenek is a világ részét képezik).