videó bejegyzései

Direktbe zenéről ritkán szoktam írni, mert nem követem nyomon az új dalokat és trendeket, így sokaknak úgy sem tudnék újat mutatni, az én popzenei ízlésemnek meg a mostanában sikeres együttesek és előadók csak nagy ritkán felelnek meg, szóval mondható, hogy baromi maradi vagyok.

Meg (bár ezt már lehet, hogy írtam) a zene terén is úgy mozgok, mint a macskám a világban: amit már ismer, ott otthonosan, fesztelenül flangál, és csak óvatos felderítéssel mer újabb területeket ehhez a biztonságos zónához csatolni (de a törekvés mindig megvan benne). Én is leginkább csak azokat a dalokat és előadókat hallgatom ronggyá, amiket ismerek, szeretek, és csak nagy ritkán veszem rá magam arra, hogy valami új után nézzek. Szerencsére a 'kockázat' nagyját csökkenti, hogy a párom igazi popzenei lexikon, és alkalmanként olyan dalokat javasol nekem, amikről sejti, hogy be fognak jönni. Egy ideig — valami érthetetlen okból kifolyólag — tiltakozom ellenük, de ha kitartó az ostrom, beadom a derekam, és a végén persze mégis megnézem/meghallgatom őket, és jól járok...

...ahogy az most is történt. Semmi lexikon, semmi Wikipédia, diszkográfia, az nem az én műfajom, csak a dal, ami megtetszett. Ez az én műfajom.

Az első 1,5 percben én is csak vártam, hogy mikor jön végre valami jó a lityi-lötyi helyett, de amikor felcsendült a refrén, igazat adtam Ricsinek, mert a srác hangja tényleg olyan, mint Stingé és/vagy Peter Gabrielé (utóbbi nekem nagyon nagy kedvenc). Én azt mondanám, hogy "és", mert szerintem 70% Sting, 30% Peter Gabriel. A klip is inkább az utóbbi '80-as évekbeli videóit idézi, ahogy ez a másik is:

Eddig jutottam a felderítésben, de biztosan próbálkozom még. Azoktól már megkíméllek benneteket...

A Nagy Szovjet Szocialista Gazdasági Világválság egy ideje minden hírműsor velejét adja. Ezzel fekszünk, ezzel kelünk, és közben olyan kifejezéseket tanulunk, mint korábban még soha. Ezeket hozzá is csaphatjuk az olyanokhoz, hogy anthrax, aflatoxin, guargumi és társaik, de most nem ez az érdekes. Nyilatkoznak a kormánytagok, mindenféle közgazdászok, elemzők, brókerek, okos emberek, és ugyanazt a dolgot százféle megközelítésből is előadják, sokszor egymásnak ellentmondásos okokat és következményeket vázolva. Lassan olyan lesz ez a téma, mint a foci, tudniillik, hogy mindenki ért hozzá, és ennek megfelelően mindenki hülyeségeket is beszél.

Én nem is vállalkozom arra, hogy beleártsam magam a makrogazdasági dolgokba, és egy nagy összefoglalót írjak az egészről, esetleg véleményezzem a dolgokat, hiszen míg mikroökonómiát már háromszor is tanultam életemben (és napi szinten alkalmazom), a makroökonómia nekem már túl magas. Azaz biztosan megérteném, ha dolgom is lenne vele. Éppen ezért inkább csak egy műsorrészletet ajánlok, méghozzá az alábbi műsor első 5 percét. Nagyon tanulságos.

Itten van.

Azt hiszem, az illető megfogta ennek az egésznek a velejét. Pár ember — semmit és senkit nem kímélve — nagyot szeretne kaszálni, miközben mások ezt már most is naponta megteszik. Egész országokat képesek tönkretenni, és még csak le sem szarják, mi lesz az állampolgárokkal, mert őket csak a pénz érdekli. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy Magyarország csak a következő préda. A vezetői meggondolatlan lépéseket tettek, magukra haragították a nagyhatalmak képviselőit, így brókeréknek nem kell attól tartaniuk, hogy fejjel rohannak a falnak. Lehet dagonyázni a főleg általuk generált szarban. Naponta elhangzik, hogy a forint-euró árfolyamot kívülről, szándékosan azért növelik minél magasabbra, hogy a kormányt az IMF-fel való megállapodásra kényszerítsék, annak pedig tudjuk, mi lesz a következménye. Akkor nem a 2% ÁFA miatt fogunk rinyálni, hanem olyan brutál dolgok miatt, amiket most még csak a jól értesültek tudnak elképzelni. Most azért szar Orbán, mert kicsináltat minket a nagytőkével, akkor azért lesz szar, mert abban állapodott meg, amiben meg kellett neki. Most monnyon le, mert tönkre tette az országot, akkor azért átkozzák majd, mert — Görögországhoz és Olaszországhoz hasonlóan — a Goldman Sach senki által meg nem választott helytartójának adja át a kormányrudat, szakértői kormányzás címén. És akik ma naponta verik magukat a földhöz, mert szerintük itt nincs demokrácia, azokat a legkevésbé sem fogja zavarni egy választások nélkül hatalomra kerülő, idegen hatalmat kiszolgáló ember uralma. Csak remélni tudom, hogy minderre nem fog nálunk is sor kerülni.

De máris elkalandoztam (és a kifejtés nélküli ide-oda belekapásnak mindig sok dühödt komment lesz a vége), pedig csak a videót akartam felkonferálni. Szóval a műsor további részét nem muszáj megnézni, meghallgatni, mert az már sok mindenről szól, és sokszor kissé patetikus, vagy éppen gyermeteg, de ez az első 5 perc mindenkinek ajánlott. Jó szórakozást hozzá!

Meg kell hagyni, eléggé robbanásszerűen indult az év. A decemberben — főleg az év végi szabadság okán — el nem végzett munkák majdnem mind ott vártak rám, ahol tavaly hagytam őket (leszámítva azt, amit a két 'szabadság ellenére dolgozom' napomon kicsináltam), plusz ezekhez jött még a januári adag, ami nem volt kicsi. Így már hét közepén láttam, hogy a napi 1-2 óra túlmunka ellenére is be kell majd mennem szombaton, és így is lett.

Pénteken este 7-ig bent ültem, majd átmentem Losthoz és párjához, ahol éjjelig traccsoltunk meg iszogattunk, majd onnan (csak Ricsi meg én) eltaxiztunk Ricsihez. Mivel megittunk egy üveg Hubit, kicsit becsíptem, így az éjszakám sem volt valami pihentető, amihez hozzájött még a korán kelés. Ricsi szülei bármelyik percben várhatók voltak, ezért gyorsan leléptem. Gyönyörű tavaszi jellegű reggelen, a meglepően kihalt városban, baromi álmosan és enyhén másnaposan mentem be dolgozni, ahol messze nem voltam olyan hatékony, mint szerettem volna. Nem is maradtam sokáig, csak kb. du. 1-ig, majd gondosan bezártam mindent, és elindultam hazafelé.

Közben kitaláltam, hogy ez a legjobb alkalom egy kis bevásárláshoz, így beugrottam a Duna Plázába, ahol előbb becsápoltam egy méregdrága szendvicset a KFC-ben (ahol minden méregdrága), majd felsétáltam a dm-be, hogy vegyek pár szükséges és pár kevésbé szükséges, de hasznos dolgot. Beváltottam két kupont, hogy olcsón tegyek szert két flakon tusfürdőre (én azt használok), de vettem fogkrémet, hajbalzsamot (hogy a maradékot a fejemen elkényeztethessem), bőrradírt arcra (hogy a sok stressztől ragyás és zsíros bőrömet megszépíthessem), borotvapengét (mert a régiek már olyanok voltak, mint a bot), meg ropit a cicámnak, mert azt nagyon imádja. Otthagytam vagy 5000 forintot. Aztán visszaszálltam a metróra, és beugrottam a végállomásnál levő hobbiállat boltba, ami a legolcsóbb macskakaja-lelőhely közel, s távol. Itt is elköltöttem egy kisebb (na jó, nagyobb) összeget, de legalább betáraztam majdnem egy hónapra. Itthon aztán próbáltam pihenni (nem annyira sikerült), blogolni meg tevékenykedni, aztán Ricsi is megjött. Kajáltunk, tévéztünk, én pedig korán lefeküdtem, mert nagyon álmos voltam.

Vasárnap se sok mindent csináltam, viszont sütöttem sajtos tortillát (életemben először), amiből a szükség okán kihagytam pár dolgot, más összetevőket meg kicseréltem benne, de így is olyan lett, amilyennek vélhetőleg lennie kellett. A receptet az új krumplis-kajás könyvből vettem, amiből még máskor is fogok főzni (elvégre azért szereztem). Gyártottam magamnak némi szex-izomlázat, vasaltam, és felvittem a moly.hu-ra egy nagy polcnyi könyvet. Már 400-nál tartok (1-nek számítva minden olyan könyvet, ami többkötetes), és még két polcnyi hátra van. Ma meg már ma van...

Hát ez volt.

És most valami teljesen más. Úgyis igényli az olvasók egy része a politikát, hát most ide idézek egy szkeccset, ami szegről-végről politika, és amit a vasárnapi vacsora közben láthattunk volna a Ricsivel, ha történetesen ezt az epizódot néztük volna. Csak az abszurdra fogékonyaknak!

Jöjjön egy kis politika, ha már úgyis kampányidőszak van, sőt, már egy hónap sincs az országgyűlési választásokig. Én meg ugye elég sokat foglalkozom a politikával, mostanában mégis mindig csak a picsogás van a blogomon, meg a munkahelyi szarságok szóval most törlesztek egy kicsit.

Van ez a videó, ami futótűzként terjed a neten, jó sokan megnézik, belinkelgetik, beágyazgatják, aztán megy rajta a vita. Ennek ellenére én is berakom ide, hogy aki még nem látta, az megnézhesse (ha akarja), kávé, sör bekészít, aztán mindjárt véleményezem magam is.

— először is leszögezném, hogy az alkotás zseniális, mind technikailag, mind ötletességben. Minden kép egy külön kis bravúr, ahogy a statisztikai adatokat metaforikus módon (is) megjelenítik. Tényleg le a kalappal a készítők előtt, és őszintén remélem, hogy ha eddig nem kaptak megbízásokat reklámfilmek és hasonlók elkészítésére, akkor ezentúl dőlni fognak hozzájuk a megbízások. A videóval már bizonyították alkalmasságukat.

— a készítők. Na igen, azokon a honlapokon, ahol lehetőség van megtárgyalni a látottakat (mondjuk szinte mindenhol), a trollkodás alapja, hogy az alkotók tutira FIDESZ-tagok. Ők maguk ugyan többször is leszögezték, hogy civilek, és a videót önszorgalomból készítették (ahogy Gery Greyhound a korábbi videóját is), de hát láttunk már Magyar Vizslát is ugyebár, aztán ott is ment a tagadás. De most őszintén, számít? Mennyiben más a videó tartalma, ha a FIDESZ kampánycsapata vagy általuk pénzelt társaság csinálta? Még büszke is lennék rájuk, mivel ilyen jó kampányvideót Magyarországon még nem alkottak, szóval ha mégis a Dogbyte csapata az elkövető, én a FIDESZ helyében megfizetném őket 10 évre előre. Ez a "de a FIDESZ csinálta, még a végén is ott a kampányszlogenjük" téma a szokásos, ezúttal lightos karaktergyilkosság esete, amikor a beszélőt minősítjük és nem a mondandót, ráadásul bármelyik ellenzéki párt csinálhatta volna, az a lényegen úgysem változtat. Tipikus szoci módszer, ami minden kampányidőszakban előjön.

— beszéljünk inkább az adatokról, úgyis az a következő lépés minden fórumon. A készítők itt is bravúrosak voltak, hiszen a videó mellé megalkotott blogban szépen felsorolják, honnan vették az adatokat, és mivel azok nem házi készítésűek (PSZÁF, EUROSTAT, KSH, stb.), ezzel már ki is húzták minden hasonló támadás méregfogát. Így is kell ezt. Ismerjük Winston Churchill híres aforizmáját: "Én csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam", de ez most nem játszik. Na nem mintha ettől sokan zavartatnák magukat, mert ugyanúgy nyomják a hülye szöveget.

— sokkal okosabb felvetés az, hogy az adatok bár valósak, önkényesen lettek összeválogatva, mindig a rosszabbakat választva a kínálatból. Ez egyrészt biztosan igaz, de hát kampányfilmről van szó, vagy mifenéről, másrészt az adatok maguk attól még ugyanazok. Oszkó Péter pénzügyminiszter a Greyhound blogon maga is kifogásokat emelt bizonyos összehasonlításokkal kapcsolatban, a készítők meg jól megválaszolták azokat. Itt-ott ugyan kicsit demagógok a válaszok, de ehhez már hozzászoktunk kicsiny hazánkban, majd mindenki kiválogatja magának a szimpatikusakat (nyilván érzelmi alapon). Lehet vitatkozgatni a választott időszakok helyességén (önkényességén), a választott országokkal való összehasonlíthatóságon, és ezt mindenhol kommentfolyamokká lehet duzzasztani (duzzasztják is), de gyerekek, nézzetek ki az ablakon, basszus! Akik leálltok vitatkozni (ami valahol persze helyes), nem látjátok, mi van itt? Nem ebben az országban éltek?

— Oszkó Péter egyébként egy jó nagy adag szimpátiát váltott ki belőlem azzal, hogy a Greyhound blogon (is) leállt vitatkozni a készítőkkel. Így kell erősíteni a 'politikus is ember' imidzset, nem pedig mesterségesen generált, jó sok kamera előtti pózokkal. Kádár apánk is a nép egyszerű fia volt, meg Horn Gyula is maga vitte le a szemetet, mint tudjuk, de ne má'. Ez olyan szar. Oszkó viszont korrektül elvegyült a kommentelők között, és az érvelése sem volt olyan bitangpusztulatosan fostos, mint amilyen a minisztertársaié szokott lenni (úgy vállalom a politikai felelősséget, hogy nem mondok le — á la Stern Szekeres Imre). Most körülnézek, hogy a jobbos társaim nem látják-e, mit írok ide mindjárt, de le kell szögezzem, hogy amikor a bloggerek vagy az mno.hu munkatársai gúnyosan estek neki, amiért egy kommentben a  százalékpont helyett — tévedésből — százalékot írt, kimondottan a miniszterrel szolidarítottam. Ő maga is leírta, hogy a mobiljáról blogol/kommentel, így akaratlanul is az egyszerűsítésre törekszik, mint mindenki más. Jó-jó, egy miniszternek erre figyelnie kellene, de hát valahol mégis csak ember, civilben miért ne lehetne egy kicsit pongyola?

Na. Szóval jó ez a videó, attól meg mindenkit megkímélnék, hogy a jeleneteket és azok tartalmát egyenként is górcső alá vegyem. Kedvem ugyan lenne hozzá, de időm az nincs, meg aztán az olvasók türelmével sem szeretnék visszaélni.