viselkedés bejegyzései

...témát választottam. Tudjátok, azt kutatom, hogy vajon a melegekben van-e egy plusz költözési motiváció a nem melegekhez képest.

Nem az a baj, hogy a 30 tervezett interjúból még csak 6 van meg, nem is az, hogy április 12. a határidő (miközben 11-én vélhetőleg szavazatot számlálok), és nem is az, hogy esetleg nem tudnék mit írni. Nincs baj. De sokkal könnyebb lett volna, ha mondjuk az emberi, de főleg a fiatalokra jellemző trógerség és lumpenproli viselkedés a témám. Módszer: résztvevő megfigyelés.

Tegnap és tegnapelőtt moziban voltunk, mindkétszer az Arénában, ami hétvégi estékhez méltón teli volt suttyókkal. Ezek azok a fiatalok (többek között), akik a plázákba járnak bandázni. Ülnek a fotelokon, hangoskodnak, és persze reprezentálják önnön szépségüket és divatosságukat. Elég fél órát eltölteni egy ilyen intézményben, és összetéveszthetetlenül megállapíthatjuk az idei divatot: Beckham-fülbevaló, szűk farmer, fehér öv, vasalt haj, tornacipő és csillogós, fekete kabátka. Ugyanígy meg lehetett állapítani évekkel ezelőtt, hogy a csajoknál a kotonkabát volt a menő (ez a hosszú, steppelt cucc), aztán a szőrmegalléros-kapucnis kabát, aztán a lila bármi, és így tovább. Persze más a divat a rockereknél (30 éve ugyanaz), a deszkásoknál meg a retrosoknál (sorolhatnám), de van egy réteg, aminek a tagjai mindig az aktuális divatot követik, és egy példány közülük mindig úgy néz ki, mint az összes többi. Nyilván ezek nem feltétlenül ugyanazok, mert a réteg egy része párt talál magának, összeköltözik, belet ereszt és eligénytelenedik, más része meg éppen abba a korba lép, amikor a LEGO-t a faszverés váltja föl, tehát cserélődik az állomány és a génkészlet, és biztosan akad olyan is, aki a tavalyi kollekciót kilomtalanítja, hiszen követni kell az aktuális trendet.

Azon gondolkodtam tegnap, hogy vajon egy lány, amikor párt választ, és a párja az ilyen metroszexuális srácok közül kerül ki, akkor vajon miért pont azt választja, és miért nem bármelyik másikat? Teljesen csereszabatosak, legalábbis kinézetre biztosan. A lelkébe szeret bele? A romantikus szép szavakba? Az intelligenciájába? Öööö, hát az utóbbi biztosan nem, mert bármennyire is helyes egy ilyen példány, amikor a KFC-nél sorban állva arra kényszerülök, hogy a hangját halljam...hát, nem taglóz le az intelligencia áradása. Ezek olyan férfias izék, akik mindig a csajokról beszélnek, ki mennyire kurva, milyen jó mobilja van valamelyiküknek, ki mit szólt be a másiknak, hogy baszta meg a harmadikat, vagy hol kapni olyan menő cuccot éppen. Unalmas, felszínes és egy nagy nulla az egész. Viselkedni, azt meg végképp nem tudnak. Hőbörögnek, visítoznak, harsányan röhögnek, pattogtatják a rágót, satöbbi.

Engem úgy neveltek, hogy ha vadidegen emberek között feltűnően viselkedtem, akkor rám szóltak, hogy a bácsik nem kíváncsiak ám rám. Ebben a szellemiségben létezem most is: igyekszem nem feltűnősködni, ha pedig ezt más teszi, az zavar. Nagyon. Zavar például, amikor valaki a tenyeréből hallgatja a zenét, jó hangosan, zavar, amikor a rágóját fújkálja, intelligens fejjel, zavar a harsány röhögés a metrón, zavar az elfeküdve ülés, zavar a csókolózás, a pusziszkodás, és átevezve a nyugdíjas generáció vizeire, zavar a fog- és orrszívás is, meg még vagy húsz dolog, amiket nem sorolnék föl. Idegbeteg vagyok, ezektől pedig egy vérben forgó szemű, de önmagát visszafogó dühöngő őrültté válok, és csak az a kérdés, mikor pattan el a húr, hogy aztán vagy engem vernek össze, vagy engem visznek el.

Ha egy ilyen fújkálós tini picsa felszáll a metróra, és mondjuk öt zengő gumicsattintás után leszáll, majd felszáll egy másik, aki ugyanezt csinálja, akkor az nekem nem olyan, mintha 1-től kezdenék újra számolni, hanem mintha a 6., 7. és további effektek érnék a fülemet. Most úgy a 112572.-nél tarthatok, úgyhogy miután minden hasonlónál megállapítom, hogy "már megint", majd felteszem magamban a költői kérdést, hogy "mért van mindenhol ennyi fasz?", jön az illető(k) válogatott módszerekkel való kivégzése, gondolatban. Sajnos már ez sem nyugtat meg. Vennem kell egy autót.

De autóval sajnos nem mehetek be a moziba (kivéve az autós mozikat, amik meg már nemigen vannak), úgyhogy az ilyen helyeken a filmélményt rettenetesen rontja, hogy rajtam kívül mások is vannak ott. Tegnap például már azon felbasztam magam, hogy egy mögöttem, kicsit balra ülő pár a Tesco-s szatyorból túrta elő a TG-popcornt, mer' nehogy má' azt a drága szart vegye meg a büfébe', aztán vagy egy órán keresztül zörgött a celofánnal, ráadásul nyitott pofával ette a kukoricáját. Konkrétan mögöttem szintén kukoricáztak, szintén nyitott szájjal, ráadásul úgy, hogy az egyes szemeket egyenként is szétharapták, szóval a recsegés mellé még egy csikorgó hang is társult. A harmadik megint csak recsegtetett, dolby surround hatássá erősítve számomra az effektet, az ülésemet rugdosta, a negyedik meg mellettem ült, és állandóan leejtette a pulóverét. Én már tényleg azt variáltam magamban, miként kéne megragadnom valamelyikük grabancát, és előre baszni vagy három sorral lejjebb, hátha kitöri a nyakát. Élvezhető volt ám a film nagyon.

Hazafelé már csak abban reménykedtem, hogy a sok suttyó olyankor már valami ótvar diszkóban issza a Bomba-pezsgőjét és szívja az aranymalbit, és a metróra már nemigen jut belőlük, de tévednem kellett. Láttam például 5 teljesen egyforma (lásd fent) srácot, egy kupacban, de azokat nem kellett elviselnem, mert másik kocsiba szálltak. Mi viszont direkt akartunk egy kb. 14 évesekből álló csoporthoz képest másik kocsiba szállni, azonban végül ők is azt választották, amelyiket mi. Szorongatták a pezsgősüvegeiket (mert ugye a pezsgő a menő, attól gazdagnak érezhetik magukat), és feltűnősködtek. Az meg már kimondottan röhejes volt, ahogy az egyik csaj lába folyamatosan nyeklett a tűsarkú cipőben, mert fölvenni még fel tudta, de járni benne már nem, a másik meg a csizmájával csinált hasonló mozdulatokat, de az meg azért, mert olyan szűk farmerba szuszakolta bele a hájas valagát, hogy egy kényszerzubbonyban kényelmesebben lett volna el. Áhh, nem is ragozom.

Szakdolgozatot kéne ebből írni kérem. Előbb készen lennék vele, mint a buzisággal, és még csak utána sem kéne olvasnom a témának. Elég csak kilépni a lakás ajtaján.

...beiktatok egy kis szünetet, ma ugyanis felbosszantott egy ember a puszta jelenlétével.

Nem vagyok rosszindulatú ember, ezt bármelyik ismerősöm megmondhatja. Igaz, a közszereplőkről gyakran lesújtó véleményem van, amit meg is fogalmazok, de talán az más kategória, mint a hétköznapi emberek egymás közötti viselkedése. Előbbieknek példát kellene mutatniuk, emberek millióinak életéért vagy szellemi fejlődésükért kellene felelniük, amit gyakran a lehető legrosszabbul tesznek. Sok politikus hétpórbás gazember, egyes értelmiségiek mással sem foglalkoznak, mint a nemzeti öntudatot vagy az emberek pszichéjét farigcsálják, gúnyolódnak saját népükön, és állandóan az ingerküszöbünket növelgetik, az újságírók egy jelentős része pedig ahelyett, hogy a feladatát végezné (a nép megvédése a túlkapásokra hajlamos hatalomtól), bagatellizálja a lopásokat és szerecsenmosdat. Az a minimum, hogy az ember az ilyesmit szóvá teszi, az 'elkövetőket' pedig nevükön nevezi. Vagy nem egy gané például az, aki több tonna romlott húst zabáltat fel emberekkel, nem utolsó senkiházi, aki a kilakoltatott emberek bútorait (beleértve a gyerek játékát) eltüzeli? Nem tehetségtelen nímand az, akinek se hangja, se hallása, se IQ-ja, mégis a csapból is ő folyik? Ez azonban amolyan vertikális emberi kapcsolat, jogunk van szóvá tenni a felettünk állók rossz tulajdonságait.

A horizontális szint az egészen más. Családtagok, ismerősök, baráti körök, 'emberi' lények, boltosok és vevők egymás közt egészen eltérő síkon kéne, hogy érintkezzenek. Egymásra vagyunk utalva, ezért segítenünk kellene a másikon (nem is feltétlenül altruista módon), nem pedig fúrni, keresztbe tenni. Az ismerőseimnek is mindig azt mondom, nem foglalkozz a másikkal, ne azt nézd, mit mondott, mit csinált, vagy mit nem csinált, főleg, ha ezzel nem ártott neked. Én is így gondolkodom, és eszerint élek.Ha pedig valaki valamit elkezdett, ne folytasd, mert annak mindig rossz vége van. Van egy csomó jellemtelen ember és vannak olyanok, akik a környezetünkben tesznek valami visszás dolgot. Persze, lehet haragudni, lehet kapcsolatot megszakítani, lehet megjegyzést tenni, de ha valaki megindít egy lavinát, legalább mi ne növeljük. Ha nem veszünk tudomást a dologról, nem tanuljuk meg az ilyen helyzeteket kezelni, ezért ezt nem javaslom. Ehelyett inkább próbáljuk megérteni, az illető miért tette, miért mondta azt, amit. Mi motiválta? Mit kompenzál? Ez egyrészt segít nekünk helyre tenni a dolgokat, másrészt növeli annak az esélyét, hogy nem vesszük fel a kesztyűt, és nem ártunk tovább, se neki, se másnak.

A legfőbb mozgatórugó az irigység, a tudatlanság és a félelem.

Nézzük mondjuk a homofóbokat. Náluk a félelem és a tudatlanság (ami egymásból is következik) a vezérlőerő. Félnek, hogy őket is megrontják a melegek (vagy a gyerekeiket vagy a tisztességes világot, stb.), és nem tudják, hogy ez nem választott életforma, és nem fertőz. Vagy nézzük a homofób és latens buzikat. Ők irigyek másokra, akik képesek elfogadni (legalább) önmagukat, másrészt félnek, hogy egyszer elhatalmasodik rajtuk a meleg én és/vagy lebuknak. Egy munkahelyi közösségben az elfogadás vagy a kedvezőbb pozíció kiharcolása a motiváció. Ezért fúrnak, ezért nyalnak. Félelem és irigység. Aki szakítás után van, irigyli a boldog párkapcsolatban élőket, a szegények a kevésbé szegényeket, a lúzerek a talpraesetteket, a csúnyák a szépeket, a bénák az ügyeseket. Nem sorolom tovább. Ha rájövünk, mi az ok, hatalmunk lesz az emberek felett (persze csak ha megfelelő a kommunikációs készségünk is), és kezelni tudjuk őket. 

Mint mondtam, alapvetően jó embernek tartom magam. Kicsit lusta vagyok, de nem vagyok haragtartó, képtelen lennék szándékosan ártani másoknak, és mivel nagyon optimista, valamint kissé naiv (jóhiszemű) vagyok, az alap felállás nálam az, hogy az emberek alapvetően szintén jók, csak valami elrontja őket (mint fent). Ezért aztán valahol a tudatom legmélyén azt érzem, a filmekben szereplő gonoszok, a szappanoperák intrikus boszorkái csak a képzelet szüleményei, ilyen alakok a valóságban nincsenek. Pedig vannak, erre ma is rájöttem.

Tényleg sok mindent szóvá teszek, de sok minden mást eltűrök. Sokszor csúnya dolgokat mondok a vezetőinkről (vagy másokról), de még ha azt is állítom, hogy hányingerem van tőlük, azt csak úgy mondom. Valójában nem érzem. Igazán hányingerem azoktól van, akik más tollával ékeskednek, akik többnek akarnak látszani, mint amik, és ezért pózolnak, előadják magukat, ál-viselkedési formákat vesznek föl. Mint például a celebek. Ezek java része semmihez nem ért, nincs hangjuk, nincs tudásuk, semmilyen teljesítmény nincs mögöttük, nincs munkásságuk. Jó helyen voltak jó időben vagy elég erkölcstelenek voltak ahhoz, hogy a szent célok valamelyike (hírnév, pénz) érdekében lépéseket tehessenek meg. Vagy ott vannak azok az előadók, akik egy már egyszer befutott, nagy sikerű szám feldolgozásával lesznek 'valakik'. De vannak ilyenek kicsiben is...

...például az egyik ügyfelem, akinél egyszerűen befuccsol a türelem, az okok keresése, a legyintés. Egyszerűen undorodom tőle. A közelmúltban adódott neki egy lehetőség, amivel élni is tudott, így sok pénzt keresett, adózatlanul. A felesége anno még nálunk dolgozott, mint csicska kis gyakornok. Az asszony közben elvégezte a jogi egyetemet, ügyvédi irodát nyitott, és hattyúvá változott, mint a rút kiskacsa. Kettőjüknek együtt három cége van, és mindhármat azért alapították, hogy a korábban megszerzett jövedelmet legálisnak látszóvá tegyék, mintha azt mostanában keresték volna meg. Ez hagyján, hiszen sokan csinálnak hasonlót.

A pénztől azonban kifordultak önmagukból. Amikor a pasi megjelenik nálunk a drága ruhájában, a drága aktatáskájával, kihízottan, elfog az ideg. Leveti magát a székre, és hanyattfekszik benne. Laza és flegma, mint aki a seggéből rántotta elő az egész irodát. Folyamatosan okoskodik és kekeckedik, mindent jobban tud nálunk. Bűzölög a pacsulitól, ami — gondolom — valami drága parfüm lehet, de attól, hogy egy csomó pénzt költ magára, még nem lesz a felső tízezer tagja. Abba születni kell, venni nem lehet. Állandóan ügyeskedik, és amikor szart csinál, minket okol. A legjobb, hogy sipítozik a vagyonadó miatt, hiszen most fizetnie kell a háza, a nyaralója és a hajója után. A vagyonadóval maximálisan nem értek egyet, de nem is ez a lényeg, hanem a kontraszt. Érzitek? Ráadásul panaszkodik a könyvelési díj miatt, és vitatkozik 5000 Ft-on, mellesleg pedig rajtunk élezi a nyelvét, amiért még mindig nem kapták meg a felesége táppénzét. Közben meg ott áll a sarkon a vadiúj Audija. Egyszerűen undorító...és ezzel egyszerűen nem tudok mit kezdeni.

De nem is ragozom tovább, mert belelovallom magam a fröcsögésbe, aztán mentem megcáfolok mindent, amit a fentiekben írtam magamról.