zárthelyi bejegyzései

Van egy tanár az egyetemen, aki tisztára hülye. Pontosabban van több is, de azok most nem érdekelnek. Ez a tanár azt képzeli magáról, hogy ő a szociológia XXI. századi Webere, de legalábbis egy új Marx. Van egy saját makroelmélete, egy új nézőpont, ami hosszú évtizedek után forradalmasíthatja a szociológiát (vagy valami ilyesmi). Természetesen ő egy meg nem értett zseni, mert bár fantasztikusat alkotott, de (eddig) a kutya nem akartra kiadni a könyvét. Ennek az az oka, hogy bár nyíltan senki sem kritizálja, a kulisszák mögött folyamatosan fúrják — szerinte. Ezt mondjuk egyszer már asszem megírtam. Megtudtuk, hogy az egyik legnagyobb élő magyar szociológus is azt mondta róla, hogy ott baszta el, amikor megadta neki a doktori címet. Ettől függetlenül a tanár úr ezt a könyvet adta föl nekünk, mind a 600 oldallal együtt. Kár, hogy bár evidensnek tűnő, viszonylag érthető dolgok vannak benne, az embernek folyamatosan össze kell lapátolnia a figyelmét, mert egy pillanatig sem köti le, ráadásul a fogalmak és definíciók egy része nemcsak másoktól lett átvéve, de még baromira hasonlítanak is egymásra, szóval igen komoly agymunka megjegyezni, melyik kitől van, mennyivel másabb, mint az adott illetőé, és eleve melyik melyik. Az eljárása minimum etikátlan, de hát mit lehet tenni.

Három hete olvasom ezt a szart, mert tegnap ZH-t írtunk belőle, és mivel nem volt (/nincs) kedvem már csak egy vacak aláírásért is még egyszer végigolvasni az egészet, igyekeztem minél jobban megjegyezni a dolgokat. Ráadásul azt mondta, hogy ha valaki legalább 3-asra megírja, a szóbelin megajánl eggyel rosszabb jegyet, tehát akár meg is lehet úszni a vizsgát magát. Tegnap ugyan még előadási nap volt, de a kajaszünetbe berakta a ZH-t.

Összegyűltünk szépen, miközben mindenki azt firtatta a másiktól, hogy az mennyit tud/nem tud. Amikor megjött a tanár, bevonultunk az előadóba, ekkor lekezdett ültetni. Minden második sorba szabadott csak ülni, egymástól 3 szék távolságra. Elhelyezkedtünk, de 1-2 ember nem tetszett neki, ezeket máshova ültette, egyet pl. a tanári asztalhoz. Ezután szétválogatta a tesztlapokat, amikből négy variáció is volt (biztos, ami biztos), majd felírta, hogy melyik sorban/oszlopban hányan ülnek. Jött egy 20 perces kiselőadás, hogy mindent elrakni, bezárni, csak íróeszköz lehet elől. A táskákat jól be is kellett zárni, mert már a puskázás gyanúja is pontlevonással jár (ez a többség számára a még biztosabb bukást jelentette volna). Azt is megtudtuk, hogy ha az összetűzött lapokat nem egymás alá hajtjuk lapozáskor, hanem valamelyik oldalra néz, miközben egy másik oldalt töltünk éppen, az is pontlevonást von maga után. Na itt már kitört a röhögés a népből (én alig bírtam abbahagyni, ami szóbelin biztosan pozitívan hat majd a jegyemre).

A kérdések minden képzeletet felülmúltak. Eleve nem a-b-c-d válaszok voltak, hanem még e is, csak hogy a tippelésnek minél kisebb eredménye lehessen, a válaszok pedig alig különböztek egymástól egy-egy szóban. Szerencsére a könyv fejezeteinek egyszeri felületes végigolvasása arra jó volt, hogy legalább 1-2 választ tutira kizárjak. Voltak aztán olyan kérdések is, amikre több válasz is jó lehetett volna (és ezért még a tanárral is vitába szálltam volna (volt már rá példa egy szóbelin)), de a hülye erősködött, hogy csak egy jó. Én viszont olyan vagyok, hogy ha kettőre le is szűkítem a válaszok számát, abból tutira a rosszat választom.

Mivel válaszösszesítős-javítókulcsos megoldás volt, a délutáni előadás szünetében már meg is tudtuk az eredményeket. Előre mondták, hogy nála 90%-os a bukási arány, ami nálunk egy kicsit jobban alakult, mert az 50x vizsgázóból kb. 10-12 ment át, köztük szerencsére én is. Két 4-es lett (akik nagy tapsot kaptak a többiektől), egyetlen 3-as, a többi kettes lett. Ahhoz képest, hogy 'kivételesen' én is meg voltam győződve a várható sikertelenségről, utána már azon morogtam, hogy miért nem szereztem még pár pontot, mert akkor hármast kaptam volna, és megúsznék egy újabb féléves vizsgát (ennél a fasznál még a kettes is jó lenne). Így nem úszom meg, ahogy a 600 oldal újbóli végigolvasását sem, fasza lesz tehát a vizsgaidőszak (tekintve, hogy ennyi tantárgyunk még sosem volt, szóval lesz mit tanulni).

A szóbeli esélyei a fentiekből már sejthetők, de adalékként hozzátenném még, hogy a tanár a saját fiát is megbuktatta (némelyek már eleve leesett állal veszik tudomásul, hogy ennek van egyáltalán családja), mert látta, hogy nem tanult eleget otthon. Van egy kolléganője, aki itt tanít, az egyetemen, de másoddiplomaként a szociológiának is nekivágott. Azt is megbuktatta. Ehhez már pofa kell...

Na, akkor nekem mekkora az esélyem?