zuhanyzás bejegyzései

Két okból is.

1. Tegnap a konditeremben egy srác szerintem gerjedt rám. Amikor kijöttem a zuhanyzóból, ő a tükörben feszengett magának, és amikor leültem a padra, hogy a lábamat is megtöröljem, ő is odajött, hogy felöltözzön. Egy szál pamut boxeralsóban volt, ami jellegzetesen állt el a testétől. Le sem tagadhatta volna... Persze lehetett volna spontán merevedése is, hiszen a férfiak (főleg a fiatalok) esetében ilyen naponta többször is előfordul. Nem hinném azonban, hogy a teljes fizikai kimerültség közben fordul ez elő, főleg, mert a gyúrás után a vér inkább az izmokban köt ki (attól durrannak be), és nem az ember farkában.

Megmondom én, mi történt: amikor kijöttem a teremből, ő is jött utánam, egy kicsit lemaradva. Én elmentem zuhanyozni, ő pedig boxerra vetkőzött, és az izmait ugráltatta a tükörben, de valójában engem lesett, merthogy onnan pont jól lehet ilyen huncutságokat kivitelezni. Miután befejeztem a zuhanyzást, ő elkezdett öltözni, és közben hülyeségeket hebegett arról, hogy milyen jó, hogy ennyit fejlődött, (sosem szoktunk beszélgetni). Ismerem ezt az érzést. Amikor az ember ég, igyekszik valami sebtében kitalált magyarázatot rebegni, miért is csinálta azt, amit csinált, de valójában ezzel inkább fokozza a szégyent. Utána nem szóltunk egymáshoz, de utolért a kijáratnál, mert az edző elszaladt dohányozni, így nem volt kinek leadni a lakatot. Amíg ott vártunk, a srác megkérdezte, hogy merre vettem az ezüstgyűrűmet, mert nagyon tetszik neki, és ő is szeretne ilyet. Egyébként maximálisan hetero- kinézetű, de hát ki tudja? Egy éve még én is az voltam. Mondjuk még ha nincs is igazam, a beképzeltségem következtében az eset akkor is legyezgeti a hiúságomat, hiszen az elméletem szerint a testem látványa váltotta ki belőle ezt a reakciót.

2. Ma karosszék-fizikai felfedezést tettem (az a karosszék-filozófiával analóg tudomány, amelynek úgy tűnik jelentős képviselőjévé váltam). Az jutott eszembe, hogy ugyebár amikor a por száll a levegőben, és azt belélegezzük, az orrunkban levő szőrök felfogják az apró szemcséket, hogy azokból minél kevesebb jusson a tüdőnkbe. Például a Harcosok klubja egyik szereplője, Marla is azt élvezte, hogy amikor egy temetkezési vállalkozónál dolgozott, és az egyik urnából töltögette a hamvakat egy másikba, orrfújáskor a zsebkendőjében láthatta viszont az elhunyt testének egy csipetnyi darabját. Köztudomású, hogy a szagok olyan részecskék, amik a szagot kibocsátó testről váltak le. Ezek az orrunkba érkeznek, majd egy jelzés indul vegyi úton az agyunkba, ezért érezzük a szagokat. Ebből következik, hogy ha főzés közben a fazék fölé hajolunk, vagy az ételszag egyszerűen belepi a környezetünket, elég csak jó mélyeket lélegezni, és ha ezt sokáig csináljuk, majd egy prolis horkantással az orrunkban összegyűlt cuccot a gyomrunkba juttatjuk, rágás nélkül juthatunk hozzá a tápláló babfőzelékhez, esetleg körömpörkölthöz. Na mekkora felfedezés, mi?